Transcript of 61 Sefishness

Meg szeretnénk nézni ismét, hogy milyen komoly dolog a bűn. Sokkal komolyabb, mint a betegség; rosszabb, mint a rák, a lepra, az AIDS és mind együttvéve. Ha egyszer megértitek ezt, óriási vágy lesz bennetek, hogy megszabaduljatok minden bűntől.

Ebben a tanulmányban nézzünk meg egy igeszakaszt a Lukács 10-ből. Jézus itt elmondott egy történetet egy emberről, akit megvertek a rablók, amikor úton volt, és félholtan otthagyták. Két vallásos ember - egyik egy pap, majd egy Lévita (a pap segítője) ment el mellette az úton. Egyszerűen elmentek az út másik oldalán a fekvő ember mellett, és otthagyták őt. Mentek tovább a templomba, hogy elvégezzék a vallásos szolgálatukat! Azt követően egy szamaritánus jött az úton, aki nem volt sem pap, sem vallásos ember. Csupán egy hétköznapi, bűnös ember volt. Ő azonban megszánta ezt a szegény embert, aki ott feküdt félholtan az úton. Felemelte őt, bekötözte a sebeit és gondját viselte neki. Kifizette a költségeit is, hogy elhelyezze a sérült embert egy kis fogadóban. Azt mondta a fogadó tulajdonosának: 'Viseld gondját neki és megadom neked a többit is, ha többet kell költened rá.' Jézust ezt követően megkérdezte: 'A három közül melyik volt a felebarátja?' (Lukács 10:36). A válasz egyértelmű.

A vallásos ember néha rettentően önző. Jézus itt egy olyan bűnről beszélt, ami szintén nem szerepel a Tízparancsolatban. Ez pedig az egoizmus, az önzőség bűne. A legutóbbi két tanulmányunkban megnéztük azokat a bűnöket, amiket Jézus a legjobban gyűlölt. Melyek voltak azok a bűnök, amelyeket Jézus a legjobban gyűlölt? Mindenekelőtt a képmutatás és aztán megnéztük a büszkeséget, és itt még egyet látunk, az pedig az egoizmus, amikor csak magunkra gondolunk. Lehetünk nagyon vallásosak; lehetünk pap, vagy püspök, vagy még érsek is, és teljesen önzőek lehetünk. Egy papot - akinek Isten természetét kellene bemutatnia- csak a vallásos szertartásai érdekelték és nem az, hogy segítsen a szükségben lévő szegényeken. Ha ilyen az életünk, Isten nem adja arra a jóváhagyását. Lehetünk nagyon vallásosak egész sok külsődleges dologban. Azt gondolhatjuk, hogy Isten nagyon örül nekünk, mert olyan pontosan megtesszük az összes külsődleges dolgot, és jó bizonyságunk lehet az emberek előtt, mert nagyon pontosan betartjuk a felekezetünkre jellemző szertartásokat. Lehetünk esetleg vén is egy helyi gyülekezetben, vagy pásztor ,vagy bármi más, de ha önzők vagyunk az életünkben, akkor azt kell mondanom nektek, hogy Jézus gyűlöli az egoizmust. Gyűlöli azt az életet, amikor valaki csak önmagának él.

Mindannyian önző természettel születtünk. Nem úgy születtünk, hogy másokra gondoljunk. Gondoljatok a kisgyermekekre az otthonunkban, ahogyan ők felnőnek. Nem működik náluk automatikusan az, hogyan osszák meg a játékaikat másokkal. Nem, neked kell megtanítani őket erre. Természetüknél fogva önzők; harcolni fognak a legjobb és a legnagyobb játékért, a tálcán lévő legnagyobb süteményért és hasonló dolgokért. Ilyen a természetük. Amikor felnövünk, akkor már nem ilyen durva módon harcolunk (a legnagyobb süteményért), de még mindig ilyenek vagyunk. Belül nem változtunk meg; az egoizmusunk most sokkal kifinomultabb. Az embereknek nem tűnik az fel olyan nyilvánvaló módon, mert ügyesebb módszereket alkalmazunk.

Ha azonban úgy tekintünk az önzésre, hogy az ugyanolyan bűn, mint a képmutatás és a büszkeség bűne, akkor rá kell jönnünk Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket ettől a bűntől is. Ha Jézus nem szabadított meg téged az önzéstől, akkor milyen megmentő Ő a számodra? Ha csak a szerencsejáték szenvedélyedtől és az alkoholizmusodtól szabadított meg, akkor Ő nem tekinthető egy megmentőnek számodra, ugye? A világban sok ember él Jézus Krisztus nélkül, akik nem szenvedélybetegek és nem is alkoholisták. Mi tehát a bizonyíték? Sok keresztyén dicsekszik azzal, hogy nem követtek el bizonyos külsődleges bűnöket. Akkor én tudok mutatni neked tíz másik embert a világban, akiknek nincs ott Krisztus az életükben, akik szintén nem követték el azokat a bűnöket. Milyen fajta üdvösséget tapasztalt meg az ilyen keresztyén?

Ezért úgy kell tekintenünk a bűnre, ahogyan azt Jézus értette, nem csupán külső, hanem elsősorban belső bűnre: képmutatás, ahogyan először láttuk, aztán a büszkeség és most az egoizmus. Ez azt jelenti: ha egy személyt láttok, aki szükségben van, akinek tudnátok segíteni, de elmulasztjátok azt. Csak magadatokra gondoltok és a családotokra. Ez kapcsolatban van az üdvösséggel: 'Ó, megmenekültem, a családom megmenekült; nem számít, hogy mások a pokolra mennek.' Sosem keresem a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyek másoknak Krisztusról. Gondolj arra, kedves barátom, hogy te, aki újjászülettél, te tudod, hogy nincs más lehetőség az üdvösségre csak Jézus által. Tudod, hogy nincs mód Isten királyságába bemenni kivéve a bűnök megbánása és a Jézus Krisztusban való hit által. Tudod, hogy egy keresztyén családba való beleszületés az nem visz be téged Isten királyságába. Meg kell térned és elfogadni Krisztust, mint Megváltódat és Uradat. Te megtértél és talán a családod tagjai is megtértek. Aggódsz egyáltalán a körülötted lévő többi emberért? Nem azokról az emberekről beszélek, akik 10 000 mérföldre élnek tőled, akikkel sosem találkozol. Nem, azokról az emberekről beszélek, akikkel együtt dolgozol, a szomszédjaid, a rokonaid, akikkel rendszeresen találkozol, akik úton vannak a pokol felé. Aggódsz miattuk, vagy csak magadra gondolsz?

Ha csak magamra gondolok az önzőség, ami bűn. Valami alapvetően rossz az életemben. Ha azt mondom, hogy isteni természet részese vagyok, és még mindig önző vagyok, csak magam csapom be, mert Isten természete teljesen önzetlen. Miért jött el Jézus a földre? Mit látunk Jézus életében? Ő sosem magára gondolt. Ő azért jött, hogy másoknak szolgáljon. Annak oka, hogy közülünk sok keresztyén olyan gyenge szellemileg, és nem olyan mértékben áldott, mint amennyire lehetne, az önzőség bűne az oka. Jézus ezeket a szavakat mondta az Ap.csel. 20:35-ben: „Jobb adni (áldás lenni mások számára), mint kapni." Ezek Jézus szavai, amelyek így nem találhatók az evangéliumokban, hanem Pál említi meg azt: „Jobb adni, mint kapni." Aki mindig csak arra gondol, hogy valamit kapjon, az önző ember. Aki arra gondol, hogy adjon, az olyan személy, aki aggódik másokért. Mit ad ő? Ad abból, amivel ő rendelkezik, más pedig annak híjával van. Ezek lehetnek anyagi jellegű dolgok, de lehet szellemi is. Tételezzük fel, hogy kaptam valami szellemi dolgot Istentől, ami radikálisan megváltoztatta az életemet. Attól fogva az kötelezettséget (adósságot) jelent számomra mások felé. Amiben ők hiányt szenvednek, azt át kell adnom nekik.

Gondoljatok egy másik történetre, amit Jézus a Lukács 16-ban mondott el egy gazdag emberről és Lázárról. Volt egy gazdag ember, aki mindenben bővölködött ezen a világon, aki királyhoz méltóan öltözködött és nagyvonalúan élt. A kapujánál ott volt a testvére Lázár. Testvér volt, mert minden zsidó Ábrahám gyermeke volt. Később azt olvasod, hogy miután a gazdag ember meghalt, azt mondta a Lukács 16:24-ben: 'Atyám Ábrahám'. Ábrahám leszármazottja volt, ahogyan Lázár is. Ilyen értelemben Lázár az ő testvére volt, akiről nem viselt gondot. Sokszor elment a kapu mellett és látta, hogy a kutyák nyaldossák Lázár sebeit, és sosem segített neki egy cseppet sem, pontosan úgy, mint a pap és a Lévita. Végül meghalt a gazdag ember és Lázár is. Jézus azt mondta, hogy a gazdag ember a pokolba ment. Miért ment a pokolba? Lehet, hogy fizette rendszeresen a tizedet, de mégis a pokolba ment. Lehet, hogy kora nagy vallási vezetője volt - papok és püspökök jöttek el a temetésére és azt mondták, hogy nagyszerű ember volt, de mégis a pokolba ment, Lázár pedig a mennybe.

Miért kellett a gazdag embernek a pokolba mennie? Mert nem volt hite. Honnan tudom, hogy nem volt hite? A Jakab 2:14 arról beszél, hogy ha van hited, annak az a bizonyítéka, hogy meg fog látszódni a cselekedeteiden. Jakab még azt is mondja; ha azt mondod, hogy hiszel Istenben és látod, hogy a testvéreid szűkölködnek ruhában és élelemben, és csak annyit mondasz, 'Dicsőség az Úrnak, és Isten áldjon meg téged' és nem adod meg neki, amire szüksége van, mi haszna annak?" (Jakab 2:15-16) Az ilyen hit halott (Jakab 2:17). Ez nem élő hit.

Az üdvösség hit által van és annak a gazdag embernek nem volt hite. Ennek az a bizonyítéka, hogy nem voltak cselekedetei, nem törődött másokkal. Amit Isten neki adott, úgy gondolta, hogy az az övé, de az nem az övé volt. Isten gazdagságot adott neki, ezért segíthetett volna másokon, akik szükségben vannak. Tudod, hogy mindenünk, amink van, azt Isten adta? Azt azért kaptuk, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy megosztanánk-e azt másokkal, vagy önző módon csak magunknak élünk. Ugyanez érvényes szellemi dogokra is. Bármi szellemi dogot adott nekem Isten, kötelességem, hogy megosszam azt másokkal, legalábbis a környezetemben. Mint azt korábban mondtam, Jézus azt mondta, hogy jobb adni, mint kapni. Ha kaptam valamit Istentől, az jó dolog, áldott vagyok. Isten azonban azt is mondja, hogy áldottabb lennék, ha továbbadnám azt, amit kaptam másoknak. Ha továbbadom másoknak azt az üzenetet, ami megmentette az én életemet - hogy a bűnöm megbocsáttatott, hogy győzelemre vezetett engem, vagy bármi más - egy még nagyobb áldást fogok megtapasztalni.

Ezért, ha szeretnél nagyobb áldásban részesülni, arra bátorítalak, hogy figyelj Jézusnak ezekre a szavaira: „Jobb adni (áldás lenni mások számára), mint kapni." Mert amikor engedelmeskedsz ennek az igének, rájössz valamire, amit sosem tapasztaltál meg eddig az életedben; az áldás az adás által jön. A Biblia azt mondja: „a másokkal jót tevő ember meggazdagodik, és aki másokat felüdít, az maga is felüdül". (Péld. 11:25) Tanuljuk meg tehát gyűlölni az önzés bűnét, amit Jézus is gyűlölt, és egy gazdagabb életben lehet részünk.