Transcript of 32 Humility In Jesus Coming To Earth

Az első dolog, amit Jézus Krisztus földi életéről elmondhatunk, az a mély alázatossága.

Az ember alapvetően büszke. Sok dologra büszkék vagyunk. Büszkék vagyunk esetleg a származásunkra, a neveltetésünkre, és a családfánkra. Büszkék lehetünk a képzettségünkre, a külsőnkre, az intelligenciánkra, a képességeinkre. Büszkék lehetünk az adottságunkra, az ajándékainkra és a pozíciónkra, esetleg a házunkra, az autónkra, a befolyásos barátainkra, vagy bármire. Amikor azonban Jézus eljött a földre, Ő a legalacsonyabb pozíciót foglalta el, amit ember valaha megtehetett . Úgy jött, mint aki mindenkinek a szolgája akkor is, ha Isten volt. Ő volt az emberi formában megjelent Isten. Ebben a mi Istenünk nagyságát látjuk.

Isten nagyságát láthatjuk a teremtésben. A csillagok, a bolygók, és olyan sok csodálatos dolog, mint a hópelyhek, a kis atomok, amit mégcsak nem is láthatunk. Mindezek a csodálatos dolgok tartalmazzák Isten csodáját. Ha azonban valaki olvassa a Szentírást, Jézus Krisztus igazi tanítványai számára az a nagyság nem látható az univerzum ezen csodái között, ami az alázatosságban nyilvánul meg, amivel Isten eljött a földre emberi formában , lemondva az előjogairól és arról a hatalmáról, amivel Istenként rendelkezett, és a bukott emberiséghez vált hasonlóvá.

A Biblia a János 1:14-ben azt mondja, hogy az Ige testté lett és lakozik közöttünk és mi láttuk az Ő dicsőségét. Az a dicsőség, amit láthatunk az sokkal nagyobb, mint az, ami a nap, a hold és a csillagok teremtésekor látható volt. Isten eljött, és mint egy közülünk lakozik közöttünk. Nem leereszkedő, nem lekezelő módon jött, jótevőként mutatva be magát, hogy Ő egy milyen nagyszerű személy. Nem, hanem megalázta magát, hogy közössége legyen velünk. Valódi alázatossággal jött, mint minden tekintetben közülünk való. Hasonlóvá lett a testvéreihez mindenben. Ha egyszer meglátjuk az alázatosságának ezt a dicsőségét, akkor megláthatjuk, hogy ez sokkal nagyobb dicsőség azoknál a csodáknál is, amiket Jézus cselekedett, amikor a földön járt. Az első dolog, amit látnunk kell, hogy az Isten milyen életmódot vár el az embertől.

Jézus élete példa számunkra. Isten egy példaképet adott nekünk, hogy milyennek szeretné látni az emberek életét. Jézus Krisztus Urunkban egy csepp büszkeség sem volt. Sosem rakott terheket az emberekre. Sosem okozott félelmet az emberekben, mintha magasan felettük állna, pedig messze felette állt mindenkinek. Ő volt a teremtőjük, a Mindenható Isten, de elrejtette mindazt a dicsőséget; ez mind el volt rejtve abban a testben, amiben eljött a földre, és úgy élt, mint bármelyik hétköznapi ember. Az ember fiának hívta magát, ami azt jelentette, hogy csupán egy hétköznapi ember. Láthatjuk Isten nagyságát. Ő megalázta magát. Isten akarata az, hogy az ember alázatosan éljen.

Egy korábbi tanulmányunkban megnéztük, hogy a gonoszság az angyalok fejedelme, Lucifer által jött be ebbe az univerzumba, aki büszkeségében saját dicsőségét kereste. Mivel tökéletesen bölcs és szép volt, Lucifer elkezdett büszke lenni arra. Azt kereste, hogy minél feljebb emelkedjen, még a Mindenható Isten fölé is felemelje magát. Amikor ilyen gondolat fogant meg a Sátán szívében, Isten azonnal kivetette őt a mennyből. Isten mindig ellene áll a büszkeségnek, akárhol találkozik vele. A Biblia beszél róla, hogy Isten ellene áll a büszkeségnek. Ha büszke ember vagy, nem számít mire vagy büszke, rá fogsz jönni, hogy Isten mindig ellen fog állni neked.

Az 'ellenáll' szó a támogatás ellentéte. Isten nem egyszerűen nem támogatja a büszke embereket, hanem egyenesen ellenáll nekik, harcol ellenük. Ezért vetette ki Isten a Sátánt a mennyből, hogy ott ne legyen büszkeség. Amikor Isten kivetette a Sátánt, és megteremtette az embert, a Sátán eldöntötte, hogy megfertőzi az embert is azzal a büszkeséggel, amivel ő megfertőződött: az emberiség most a Sátán büszkeségével van megfertőzve.

Minden gyermek a büszkeségnek ezzel a fertőzöttségével születik a világra. Attól fogva megtehet bármit, és elkezd azért harcolni, hogy keresse és magának követelje azt, ami az övé. Jézus azért jött és alázta meg magát, hogy megmentse az embereket ettől a büszkeségtől, hogy megmentse az embereket ettől a méregtől. Pontosan úgy, ahogyan minden bűnünknek a gyökere Lucifer büszkesége, ugyanúgy a megváltásunk forrása Jézus Krisztus önmagának való megalázása. Látod ezt a két teljesen különböző szellemet, ami a világban működik? Szükséges, hogy megértsük ezt! A büszkeség szelleme másokat lenyomva mindig önmaga felemelését keresi, azt mutatva, hogy ő a nagyobb , és ezzel szemben ott van Jézus alázatos szelleme, ami mindig azt keresi, hogy magát megalázza.

Nagyon könnyű felismerned, hogy a saját életedben mennyivel rendelkezel Krisztus értelméből. A válasz a következő: annyival rendelkezel Krisztus értelméből, mint amennyivel rendelkezel az Ő alázatosságából. Ez a szellemi növekedés csalhatatlan jele. Ha növekszel az alázatban, akkor növekszel szellemileg, és nem attól növekszel szellemileg, hogy növekedsz a bibliaismeretben. Sok ember azt gondolja, hogy a szellemi növekedés azt jelenti, ha 'növekszik a bibliaismeretben, növekszik a hasznosságban, növekszik az Úr szolgálatában a legkülönbözőbb területeken.' Nos, ez nem igazán csalhatatlan jele neki. Hibát követhetsz el ezzel. Sok ember van, aki szolgál, de valójában nem növekszik. Egyre aktívabbak, de valójában nem növekednek szellemileg. Az a személy, aki szellemileg növekszik, egyre alázatosabbá fog válni.

Amikor Jézusra tekintünk maga az a tény, hogy a mennyből lejött a földre - Isten emberré lett - ez önmagában az alázatosság hatalmas bemutatása lenne, de Ő nem állt meg itt. Amikor emberré lett, megtagadta, hogy király legyen. Nos, amikor Jézus lejött a mennyből és a legnagyobb király lett volna, még az is alázatosság, mert egy óriási lépés lett volna Istenből egy királlyá válni. A csodálatos azonban az, amit itt látunk, hogy Ő továbbment ennél. Elutasította, hogy király legyen. Olvasunk róla, hogy amikor az emberek megpróbálták megkoronázni Őt, akkor elfutott. Amikor emberré lett, megalázta magát és mindenki szolgája lett. Olyan lett, mint egy szolga.

Gyakran mondta a tanítványainak, hogy 'nem azért jöttem, hogy az emberek nekem szolgáljanak; hanem azért, hogy én szolgáljak nektek.' Isten ilyen. Isten természete az, hogy szolgáljon, segítsen és megáldjon másokat. Minél inkább Isten természete van benned, mit fogsz tenni? Annál inkább azt fogod keresni, hogy szolgálj, áldás és segítség légy mások számára. Nem fogjátok azt keresni, hogy magatokat reklámozzátok, nagyobbnak mutatva magatokat. Sajnálatos módon a magukat keresztyénnek nevező emberek és a keresztyén vezetők között is nagyon gyakran felfedezhető az önfelmagasztalás szelleme. Ez teljesen ellentétes Krisztus szellemével. Jézus sosem emelte fel magát. Azt mondta a tanítványainak, hogy ne használjanak címeket. Azt mondta, hogy 'nektek ugyanolyan testvéreknek kell lennetek, mint mindenki más.' Azért vagyunk itt, hogy egymás felé szolgáljunk. Jézus bemutatta az életével, hogy egy személy pozíciója, gazdagsága, tehetsége és családi állapota nem jelentenek értéket. Alapvetően az alázatosság az, ami meghatározza az értékedet Isten szemében .

Jegyezzetek meg egy tényt! Te és én nem választhattuk meg, hogy melyik családba akarunk beleszületni ezen a világon. Nem te választottad a családot, amibe beleszülettél, vagy igen? Elmondhatod, hogy az véletlen volt, teljesen független volt a te választásodtól. Egy olyan családba születtem, amit nem én választottam. Egy olyan családba születtél, amit nem te választottál. Egyszerűen beleszülettünk abba. Egy olyan országban születtünk, amit nem mi választottunk; olyan körülmények közé, amit nem mi választottunk. Egyetlen személy volt, aki erre a világra született és megválaszthatta és előzetesen meghatározhatta, hogy hová, mikor, melyik városba, milyen épületbe, melyik családba szülessen. Ez Jézus Krisztus volt. A mennyből tökéletesen megtervezhette a születését: a pontos időpontot, a pontos helyet, és a konkrét családot, és mit választott Jézus? Egy ismeretlen ács családját választotta, egy olyan helyet, amit Názáretnek hívnak, aminek nagyon rossz híre volt Izraelben. Egy nagyon szegény családba született; József egy ács volt. Jézus volt az egyetlen személy, aki meghatározhatta, hogy pontosan hová szülessen és mégis milyen helyet választott? Egy istállót, egy egyszerű istállót, ahol szamarak, tehenek és más állatok voltak körülötte; egy koszos hely. Egy ilyen helyet választott.

A Máté evangélium első fejezetében egy családi származási vonalat olvashattok. Az emberek büszkék a családfájukra. Jézus olyan származást választott, amiben volt egy asszony, akit Támárnak hívtak, aki házasságtörést követett el az apósával. A családfában egy másik személy volt Ráháb,aki egy prostituált volt Jerikóban. Megint másvalaki Ruth, moabita származású volt, aki egy vérfertőző kapcsolatból született (az 1 Mózes 19-ben olvashatsz erről). Ott van mégBetsabé is, aki Dáviddal házasságtörést követett el. Jézus ezt a származási vonalat választotta. Miért választotta Jézus ezt a megalázó származást és egy egyszerű helyet, ahová született? Mert Ő mindenkinél alább akart szállni, hogy szolgáljon minket. Emlékezzetek rá kedves barátaim, hogy Isten akarata az, hogy egy ilyen természettel rendelkezzetek, hogy alacsonyabb rangúakhoz menjetek, hogy szolgáljatok feléjük és áldjátok meg őket.