Transcript of 23 Another Reason For Failure

Folytatjuk az okok vizsgálatát, ami miatt bűnbe eshetünk, és nem növekszünk szellemileg. Talán ez megoldja a problémádat, ha most szembenézel vele.

Az előző tanulmányunkban azt néztük meg, hogy a kegyelem alatt nem szabad, hogy bármelyikünket is leuralja a bűn. A kegyelem Isten ereje, ami képes minket győztessé tenni. A Róma 6:14-ben egy ilyen világos ígéret van:

„A bűn ne uralkodjon rajtatok, mivel nem vagytok a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt."

Ha elbukunk, és nem növekszünk szellemileg győzelmet aratva a bűn felett, akkor a múltbeli bűnök folyamatosan legyőznek. Mint azt az utolsó tanulmányunkban láttuk, az elsődleges okok egyike gyakran az a tény, hogy nem féljük Istent.

Isten adott mindegyikünknek egy privát területet az életünkben: ez pedig a gondolataink. Senki sem tud belelátni abba; még a feleséged vagy a férjed sem. Az elmédbe jutó gondolatok egy privát területet képeznek, és az életednek ezt a teljes egészében privát területét Isten vizsgálja , hogy megállapítsa, féled-e Őt vagy sem. Isten hasonlóképpen vizsgálja meg az egész emberiséget.

Egy pillanatra gondoljatok arra és tételezzétek fel, hogy a gondolataitok ugyanolyan hangosan hallhatóak lennének, mint a beszédetek (bizonyos vagyok benne, hogy Isten megteremthette volna az embert úgy is, hogy a gondolataink ugyanolyan hangosan hallhatóak lettek volna, mint a beszédünk), akkor óvatosabb lennél a gondolataidat illetően? Miért nem zavar, ha a gondolataid csendesek és mások nem hallhatják azt? Nem zavar, hogy Isten hallja azt, hanem csak az, ha az emberek hallják azt? Ez azt jelzi, hogy az emberektől jobban félünk, mint Istentől. Meg vagyok győződve, hogy az egyik legfontosabb dolog, hogy neked és nekem is fejlődnünk kell az istenfélelmet illetően.

Dávid az egyik Zsoltárban azt mondta: 'Jöjj gyermekem, megtanítlak téged, hogy féld az Urat.' Meg kell tanulnunk az érzékeink fejlesztése által, hogy féljünk Isten jelenlétében, aki mindig velünk van, akárhol is vagyunk; aki olyan hangosan hallja minden gondolatunkat, ami átfut az elménken, mint ahogyan más emberek hallhatják a beszédünket. Nemcsak annyira kell félnünk Istent, mint az embereket - már az önmagában is egy óriási szabadulást eredményezne, hanem jobban kellene félni Őt. Valójában az egyik bűn, amit a Róma 1:25 említ, hogy az emberek jobban tisztelik a teremtményt, mint a Teremtőt; jobban tisztelik az emberek véleményét, mint Isten véleményét. Alapjában véve mindannyian ilyenek vagyunk.

Gyermekségünktől fogva úgy növünk fel, hogy félünk az emberek véleményétől; szükséges, hogy jó benyomást tegyünk az emberekre. Így nem vagyunk tekintettel arra, hogy milyen benyomást keltünk az Úrban, és ennek eredménye az, hogy elbukunk a bűnben. Ha nem vesszük komolyan a gondolatainkat, a belső magatartásunkat és a motivációinkat, amiket senki sem láthat, csak egyedül Isten, akkor sosem lesz tiszta az életünk, hanem állandóan legyőzöttek leszünk. Ennek elsődleges oka az, hogy sokan sosem tesznek lépéseket, hogy győztesek legyenek a bűn felett, sosem keresik, hogy növekedjen az istenfélelem bennük.

Nos, hadd említsek nektek egy második okot. A Biblia a Róma 1:17-ben azt mondja: „Az igaz ember pedig hit által él." A keresztyén életben minden előrehaladás hit által lehetséges. Pl. a Júdás 1:24 azt mondja: „Jézus megőrizhet titeket a bűntől." Ha nem hiszed ezt, akkor sosem fog ez megtörténni az életedben. Ha nem hiszed, hogy Isten rendkívüli módon érdekelt abban, hogy az életedben lévő bűn felett győztes legyél, akkor sosem fogod megtapasztalni azt az életedben. Ha nem hiszed, hogy a bűn komoly dolog, nem fogsz győzni az életedben lévő bűn felett. Hinnünk kell Isten szavában! Engedjétek meg nekem, hogy egy-két példát említsek, ami bizonyítja számotokra, hogy a bűn miért olyan komoly dolog.

Az emberi faj történelmének kezdetén, amikor Isten Ádámot és Évát teremtette, csak egyetlen parancsolatot adott nekik - nem tízet, csupán egyetlen parancsolatot. Azt mondta nekik, hogy ne egyenek egy bizonyos fa gyümölcséből; ez volt minden. Egyetlen parancsolattal élhették az életüket. Valaki azt gondolhatja, hogy hihetetlenül élvezhették az életet, mert abban a csodálatos kertben minden elérhető volt számukra, és csak egyetlen parancsolatnak kellett engedelmeskedni. Ez egyáltalán nem volt nehéz, vagy az volt? Ők azonban annak az egyetlen parancsolatnak sem engedelmeskedtek, valószínűleg már az első napon. Mi volt a következménye ennek?

Adott nekik Isten egy második esélyt? Nem! Nem mondta azt nekik: 'Rendben, felejtsük el a bukásotokat; valószínűleg nem értettétek meg, hogy mennyire komoly dolog az engedetlenség. Adni fogok nektek még egy esélyt.' Nem volt második esély! Nos, ha a gyermekeink hibát követnek el, adnánk nekik egy második esélyt. Isten sohasem adott Ádámnak és Évának egy második esélyt. Azonnal kiküldte őket a kertből. Azért van ez, mert Isten nem könyörületes? Gondolod, hogy te, mint apa könyörületesebb vagy Istennél, amikor a gyermekednek egy második, vagy egy harmadik esélyt adsz? Semmiképpen sem. Senki sincs a világon, aki könyörületesebb és irgalmasabb lenne, mint Isten. Ha a szívedben van egy kis könyörületesség, azt Istentől kaptad;ami az Isten könyörületességének egy kis cseppje a tengerben. Isten rendkívüli módon szerette Ádámot és Évát. Miért nem adott nekik egy második esélyt? Azért, mert a bűn nagyon komoly dolog; nem vehető könnyen!

Ezért már a Biblia elején látod a bűn súlyosságát Isten első cselekedeténél, amikor nem ad második esélyt Ádámnak és Évának. Sok gyermek nagyon könnyen veszi a szülei utasításait vagy rendszabályait, és azt mondja: „Igen, apu és anyu bizonyára nem fognak megbüntetni, ha nem teszem meg azt." Nagyon gyakran igazuk van. Nagyon gyakran engedetlenek a szüleiknek és a szüleik nem veszik ezt komolyan, rájuk hagyják. Lehet, hogy Ádám és Éva is hasonlóan gondolkozhatott: 'Végül is Isten egy szerető Isten, nem fogja azt olyan komolyan venni, ha egy kicsit elbukunk.' Ők azonban megtapasztalták, hogy a bűn súlyos dolog. Megtapasztalták, hogy egyetlen bűn elég volt hozzá, hogy elzárja őket örökre Isten jelenlététől. Néha az emberek azt mondják a saját bűneikre gondolva, 'ja, az csak egy bűn.' Ádám hány bűnt követett el, ami miatt ki lett zárva Isten jelenlétéből - húszat, harmincat, százat? Nem, még csak nem is kettőt, hanem csak egyet!

Miért hangsúlyozom ezt? Azt tapasztaltam az életemben, hogy nagyon kevés hívő hiszi el, hogy már egy bűn is nagyon komoly dolog. A Róma 6:1 mondja:„ Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?" A Róma 6:15-ben is a következőt mondja: „ Mit mondhatunk tehát? Vétkezzünk ismét, mert bőséges a kegyelem? Szó sincs róla." Feltetted valaha magadnak ezt a kérdést: „Szabad vétkeznünk, akár egyszer is?" Az a vágyam, hogy vegyük észre, mennyire komoly dolog volt a bűn Ádám idejében és a miénkben is. Ez az első bizonyítása annak, hogy Isten nagyon komolyan veszi a bűnt; a könyörületes és az irgalmas Isten nem adhatott Ádámnak és Évának egy második esélyt. Egy bűn végérvényesen elválasztotta őket Isten jelenlététől. Még ha sosem követtek volna el újabb bűnt az életükben, akkor is a pokolra kellene menniük; egy bűn elég hozzá.

Most szeretnék megmutatni nektek egy második példát. Az előző az Ószövetségből volt, most az Újszövetségből fogok nektek mutatni egy példát, és az nem olyan valami, amit ne ismernétek. Miért halt meg Jézus a golgotai kereszten? Mi volt az ok? A bűn. Tételezzük fel, hogy az emberiség történelmében egyetlen ember követett volna el csak egyetlen bűnt, gondolod, hogy Jézus nem jött volna le a mennyből, hogy meghaljon, azért az egy emberért, annak egyetlen bűnéért? Hiszem, hogy azt is megtette volna.

Látod, Ő nem egyszerűen csak magára vette az egész világ bűneit - a bűnök millióit. Ha csak egyetlen ember követett volna el egyetlen bűnt, Jézus akkor is lejött volna és meghalt volna, hogy megmentse azt az egyetlen embert az egyetlen bűnéből; annak az egyetlen bűnnek a következményétől. Amikor Jézus meghalt, azt olvassuk, hogy pontosan a halála előtt három órán keresztül elsötétedett a nap. Déli 12 órakor éjszakai sötétség lett a földön. Miért lett olyan sötétség? Miért lett koromsötét déli 12-kor? Mert Isten elfordította az orcáját a saját Fiától. Az egész örökkévalóságban ez sosem történt meg. Isten, az Atya és a Fiú tökéletes kapcsolatban voltak éveken keresztül. Mivel az Atya elfordította az Ő orcáját a saját Fiától, ezért három óra hosszáig megszakadt a közössége a Fiával. Amit elszenvedett Jézus három órán keresztül gyötrődve, Isten által elhagyva a kereszten, azt pokolnak hívhatjuk.

Mit bizonyít ez? Azt, hogy a bűn rendkívül komoly dolog, amiért Jézus Krisztusnak olyan sokat kellett szenvednie. Ha hiszünk Isten Igéjének, akkor komolyan fogjuk venni a bűnt. Teljesen meg vagyok győződve, kedves barátaim, hogy sokan nem vagyunk győztesek a bűn felett, mert nem láttuk be, hogy a bűn mennyire súlyos dolog. Ha egy leprafolt jelenne meg a kezeteken, mit tennétek? Figyelmen kívül hagynád azt, vagy futnál az orvoshoz? Ha fájdalmat éreznél a gyomrodban, amiről azt gondolhatod, hogy talán rákod lehet, mit tennél? Késlekedsz elmenni és elvégeztetni egy röntgen vagy MR vizsgálatot és mielőbb megtudni az orvosi véleményt? Miért rohanunk; miért hagyjuk ott már másnap a munkahelyünket és rohanunk az orvoshoz? Mert tudjuk, hogy komolyan kell venni. Tételezzük fel, hogy a vérvizsgálatod kimutatja, hogy AIDS-es vagy. Mit teszel, egyszerűen nem veszed figyelembe?

Hányan hiszik el közülünk, hogy a bűn komolyabb ezeknél a dolgoknál? Hiszed Isten igéjét? Itt van a második ok, amiért sokan elbuknak: nem hiszik, hogy a bűn komoly dolog, nem hisznek Isten beszédében, hogy kegyelem által győztes lehetsz a bűn felett. Mostantól vedd komolyan Isten minden beszédét, és meg fogod látni, hogy milyen változást hoz az életedben.