Transcript of 59 Hypocricy

Melyek azok a bűnök, amelyeket Jézus a legjobban gyűlölt? Ha a bűnt betegségnek tekintjük, vagy annál is sokkal súlyosabbnak, akkor megtanuljuk a bűnt jobban gyűlölni, mint a betegséget. Jézus azért jött, hogy feltárja azokat a súlyos bűnöket, amik tönkreteszik az életünket.

Szeretnénk elkezdeni a Máté evangélium első fejezetével, ami az Újszövetség legelső könyve, a legelső lapon. Máté 1:21 megmondja az okát, hogy Jézus miért kapta a Jézus nevet, amikor megszületett. „Nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből." 'Jézus' megmentőt, szabadítót jelent, aki azért jött, hogy megszabadítson a bűneinkből. Ha azonban szeretnéd tudni, hogy mit jelent megszabadulni a bűntől, akkor tudnod kell, hogy mi a bűn. Sok embernek nagyon homályos elképzelése van arról, hogy mi a bűn; nem világos számukra, hogy mi a bűn. Ha azt mondod, hogy megszabadultál a leprától, a tüdőbajtól, vagy egy gödörből, amibe beleestél, vagy egy sikertelen vizsgától, akkor megérted, hogy mit jelent 'megszabadulni'. Ezek a dolgok egyértelműek és érthetők.

Ha azonban azt mondod, hogy megszabadultál a bűntől, akkor mit értesz ez alatt? Ez attól függ, hogy mit tekintesz bűnnek. Ha bűnnek tekinted azt, hogy berúgsz, vagy szerencsejátékot játszol, vagy elpazarolod a pénzedet, vagy más asszonyokat szédítesz, és más hasonlók, és ha nem cselekszed ezeket a durva bűnöket, azt gondolod, hogy megszabadultál. Ha megnézed a Tízparancsolatban, amiben olyan súlyos bűnök vannak, mint gyilkosság, házasságtörés, lopás, hamis tanúskodás a bíróságon más ellen, és hasonlók, akkor azt gondolom, hogy a világon a legtöbb ember elmondhatja, hogy 'nem követte el ezeket a dolgokat, tehát nincs szüksége szabadulásra.' Ha csupán ezek a dolgok számítanak bűnnek, akkor sok embernek egyáltalán nincs szüksége Jézusra. Ha azonban az evangéliumokat olvassuk, akkor azt látjuk, hogy Jézus más konkrét bűnökről is beszélt, amelyek egyáltalán nincsenek felsorolva a Tízparancsolatban.

Ha Jézus tanítását nézzük, akkor azt látjuk, hogy a bűn alapvetően nem egy külsődleges dolog. Azt gondolom, hogy egy mangófa akkor is mangófa, ha nem terem mangót. Lehet terméketlen, de akkor is egy magnófa. Amikor termékeny, akkor fog mangót teremni. Nem almát vagy kókuszdiót fog teremni. Ilyen értelemben a bűn olyan, mint egy fa. Függetlenül attól, hogy lesz-e annak gyümölcse az életünkben, nem számít. A bűn mindig belül, a szívben van. Jézus azt mondta a szívről, hogy minden onnan származik; gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések és minden hasonló. Jézus azért beszélt a bűnről úgy, mint ami a szívben van és arra helyezve a hangsúlyt foglalkozott vele, mint később, amikor az bekövetkezik. Ha Jézus egész tanítását nézzük, akkor azt látjuk, hogy vannak bizonyos bűnök, amik ellen beszélt, amiket az emberek nem vesznek komolyan. Az Ézsaiás 55:8-ban Isten azt mondta: „Mert nem az Én gondolataim a ti gondolataitok." Ez sok területre érvényes.

Isten gondolatai mások a bűnről, mint az ember gondolatai. Az ember nem veszi a bűnt komolyan. Az ember azt gondolja a bűn csak a korábban felsorolt külsődleges dolgok, de Isten azt mondja, hogy sok más is van, ami bűnnek számít, és azok között a képmutatás a legelső. Az Ószövetségben szinte sehol sem találkozunk a képmutatás megítélésével; csak nagyon ritkán. A próféták többnyire a házasságtörés, a bálványimádás, a kapzsiság, a pénzsóvárgás ellen beszélnek. Erről a néhány fő bűnről beszélnek. Amikor azonban Jézus eljött, jóllehet Ő is beszélt ezekről, de sokkal többet beszélt a képmutatásról. Amikor egy asszonyt házasságtörésen kaptak és Jézus elé vitték, nem kövezte meg Őt, inkább megmentette az életét. Volt egy tolvaj, vagy rabló, vagy talán egy gyilkos, aki együtt függött vele a kereszten. Jézus megbocsátott neki és magával vitte a paradicsomba. Amikor azonban vallási vezetőkkel találkozott; vénekkel, a zsinagóga elöljáróival - a farizeusokkal és írástudókkal, akkor nyíltan megítélte őket, mert képmutatók voltak.

A Máté 23-ban többször azt mondta: „Jaj néktek képmutatók." A 'jaj' szó átkot jelent, amit az Ószövetségben így olvasunk: „Légy átkozott". Jézus tehát 'átkot mond az írástudókra, bibliatanítókra és farizeusokra, akik kora vallási vezetői voltak, akik a bibliaiskolákban tanítottak és elöljárók voltak a zsinagógákban, mert képmutatók voltak.' Azt látjuk, hogy Jézus többször is elmondta ezt a 13, 14, 15, 23, 25, 27 és 29. versekben. Sokszor elítélte őket a képmutatásuk miatt. Végezetül a 33. versben ezt mondja: „kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?"

Jézus egyszer sem beszélt így egy prostituálthoz, vagy egy gyilkoshoz. Ezzel szemben azt látod, hogy így beszélt kora legtöbb vallási vezetőjével, akik olvasták a Bibliát minden nap a Teremtés könyvétől Malakiásig, és akik nagyon vallásosak voltak a külsőségeket illetően. Azt láthatjuk tehát, hogy Jézus jobban gyűlölte a képmutatást minden más bűnnél. Ezért megítélte őket, aminek okát Jézus a Márk 7:6-ban mondta el:

„I gazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem."

Mi volt az, amit Jézus gyűlölt? Olyan sok csodálatos dolgot mondtak Neki a szájukkal, de a szívük távolt volt Tőle. Megjátszották, hogy mennyire ragaszkodnak az Úrhoz, de a szívükben csak saját hasznukat keresték: a pénzüket és más dolgokat. Mindenben a saját hasznukat keresték, de közben azt színlelték, hogy milyen szentek. Mi volt az, amiben a prostituáltak, a tolvajok és a gyilkosok jobbak voltak a farizeusoknál? A külső életüket tekintve nem voltak jobbak, de az tény, hogy becsületesek voltak. A gyilkosok nem játszották meg, hogy nem voltak azok. A prostituáltról tudták, hogy prostituált. Nem tettek úgy, mintha szentek lennének.

Azt látjuk tehát, hogy Jézus gyűlölte a színjátékot; a szánkkal szent szavakat mondunk, amikor imádkozunk; olyan szavakat, amik szentnek és nagyon alázatosnak mutatnak minket, de az egész egy hazugság! Képmutatónak lenni azt jelenti, hogy hazugnak lenni. A képmutató olyan benyomást kelt az emberekben, hogy szellemi, holott valójában nem az. A legelső bűn, amit a gyermekek megtanulnak és elkövetnek a hazugság bűne. Nem követnek el gyilkosságot vagy házasságtörést, és hasonló dolgokat kezdetben, hanem hazudnak a születésüktől fogva. Már a legkorábbi éveiktől fogva elkezdenek hazugságokat mondani, elkezdik megtéveszteni a szüleiket. Amikor felnövünk, művészi fokra fejlesztjük a mások megtévesztését, olyan benyomást keltve másokban magunkról, ami valójában nem igaz, becsapjuk őket. Amikor keresztyének lesztek, még tovább fejlesztitek ezt és megpróbáljátok azt a benyomást kelteni az emberekben, hogy nagyon szellemiek vagytok annak érdekében, hogy jó benyomásuk legyen rólatok. Ezt a bűnt gyűlöli a legjobban az Úr, jobban, mint bármi mást.

Emlékezzetek arra a történetre, amit Jézus mondott a tíz szűzről, akik mentek, hogy találkozzanak a vőlegénnyel. Mi volt a különbség közöttük? Külsőleg mind szüzek voltak. Ez azt jelenti, hogy a látható élete mind a tíz szűznek rendben volt. Ugyanolyan fehér ruhában mentek mindannyian, hogy találkozzanak a vőlegénnyel, és ezt tekintve egyáltalán nem volt különbség közöttük. Pontosan ugyanolyanok voltak. A nem látható életüket tekintve azonban nagy különbség volt. Közülük ötnek talán a köpenyeik zsebében elrejtve volt tartalék olaj a kialvó lámpások feltöltéséhez. Kezdetben mind a tíznek égett a lámpása, de amikor a lámpásaik kezdtek kialudni, azt olvassuk, hogy csak ötnek volt olaja. Mire tanít ez a példázat minket? Arra, ha csupán a látható életünk van rendben, az nem elég a Jézussal való találkozásra, amikor vissza fog jönni. Rendben kell lenni a nem látható életünknek is. Az olajjal telt edény az életünknek az Istennel való járás nem látható oldalát szimbolizálja. Az olaj a Szent Szellemet szimbolizálja és a nem látható életünket, amikor Istennel járunk, ahol az Úr iránti szeretetünk tiszta és teljes szívű, ami egy ráadás a lámpa égéséhez. Nem elég tehát csak szűznek lenni - hogy a látható életed rendben legyen. Az öt szűz elmulasztotta ezt, amikor a vőlegény jött, mert nem volt olaj az edényükben.

Mit hangsúlyozott itt Jézus? Azt, hogy ha képmutató vagy, le fogsz maradni a Jézussal való találkozásról, amikor visszajön. Mi volt a legelső bűn, ami a korai gyülekezetben megítélésre került? Anániást és Szafirát nem gyilkosság, nem házasságtörés, vagy valami más miatt büntették meg. A képmutatás volt az: megjátszották, hogy szellemiek, holott valójában nem voltak azok. Ez egy lecke számunkra! Anániás és Szafira nem csaptak be senkit, nem okoztak kárt senkinek, de úgy jöttek a gyülekezetbe, hogy azt színlelték, teljesen odaszántak az Úrnak, amikor valójában nem voltak azok. Értitek már, hogy Jézus mennyire gyűlölte ezt? Ők meghaltak. Tanuljunk ebből, hogy a képmutatás az, amit Jézus jobban gyűlöl, mint bármi mást