Transcript of 53 Not Praying As Hypocrites Do

Van néhány nagyon fontos dolog, amit Jézus az Istennel való kommunikációról tanított. Úgy vagyunk megteremtve, hogy szóljunk Istenhez és halljuk, amikor Ő szól hozzánk. Nem szeretnéd, ha lenne egy süketnéma gyermeked. Senki sem szeretne egy olyan gyermeket, aki nem beszél és nem is hall. A Biblia azt mondja, hogy Isten hasonlatosságára vagyunk teremtve és nekünk apaként és anyaként ugyanez a vágyunk a gyermekeinkkel kapcsolatban, és Istennek is, de sokkal nagyobb mértékben. Isten nem szeretné, ha süketnéma gyermekei lennének - akik nem hallják, hogy mit mond nekik, és azok pedig sosem beszélnek hozzá. Egy olyan süketnéma keresztyén vagy, aki sosem szólt az Atyjához? Aki sosem hallja, mit mond neki az Atya? Szeretném elmondani neked, ha ilyen személy vagy, nagyon sok mindenből kimaradtál a keresztyén életben.

Isten nem kényszerít minket, hogy figyeljünk rá, vagy szóljunk hozzá, pontosan úgy, ahogyan mi sem kényszerítjük a gyermekeinket, hogy szóljanak hozzánk. Örülünk, amikor azon buzgólkodnak, hogy szóljanak hozzánk. Amit a Biblia imának hív az nem egy rituálé. Nem egy előadás, amikor bizonyos dolgokat ismételgetünk Istennek. Semmiképpen sem olyan, mint egy mantra. Szó sincs ilyenről, amikor egy gyermek beszél az apjához. A Máté 6:5-ben Jézus arról beszél a tanítványainak, hogy hogyan imádkozzanak, hogyan kommunikáljanak Istennel. Azt mondta: amikor imádkoztok, nem az imáitok tartalma a fontos, hanem sokkal inkább a szívetek állapota. Ezért Jézus nem arra helyezett hangsúlyt, hogy bizonyos szavakat kell mondaniuk, hanem helyette azt mondta, bizonyosodj meg, hogy nem úgy imádkozol, mint a képmutatók.

A képmutató szó mai megfelelője a színész. Egy színész felmegy a színpadra és eljátssza, hogy ő egy olyan ember, aki a mindennapi életben nem azonos vele. Lehet, hogy a valóságban részeges, de a színpadon olyan szerepet alakít, mintha szent ember lenne. Sok vallásos képmutató ilyen. Az ő színpaduk a gyülekezeti összejöveteli terem vagy csarnok. Amikor a gyülekezetbe mennek vasárnap, felveszik a papi ruhájukat, és eljátsszák a szent ember szerepét. Az egész dolog egy dráma. Imádkoznak, prédikálnak, sok dolgot cselekednek, de amikor a színpadról lejönnek, ami a gyülekezet vagy összejöveteli csarnok, ismét önmagukat adják. Ugyanazt a régi életüket élik, mint amit korábban éltek. Pontosan úgy, mintha bemennél egy színésznek az otthonába és felfedeznéd, hogy nem úgy viselkedik az otthonában, mint ahogyan a színpadon viselkedett, de nem lepődtél meg ezen, mert tudod, hogy ott egy szerepet játszott, itt pedig egy valóságos személy. Így van ez sok keresztyénnel. A gyülekezetben színészkednek; nagy odaszentelésről énekelnek énekeket, amit valójában nem élnek meg. Amikor hazamennek, akkor az igazi személyek. Az ilyen viselkedést ítélte el Jézus a legjobban.

Azt gondolnánk, hogy a legnagyobb bűnök a gyilkosság, a házasságtörés, a lopás stb, de Jézus mindezeknél súlyosabbnak nevezett egy másik bűnt és az a képmutatás - megjátszva és azt színlelve, hogy szent vagy, holott valójában nem vagy az. Ha elolvasod Jézus tanítását az evangéliumokban, meg fogod látni, hogy súlyosabban elítélte a vallásos cselekedeteknek ezt a formáját, mint a házasságtörést, vagy a gyilkosságot, vagy bármi mást. Olvasunk egy házasságtörő nőről az evangéliumokban, akit Jézus nem ítélt el. Ha megbánták bűneiket, Jézus megmentette őket. Volt egy gyilkos, aki Jézus mellett függött a kereszten, aki megmenekült és a mennybe ment, mert megbánta bűnét. Sosem fogtok azzal találkozni, hogy Jézus elítéli a gyilkosokat, ugyanis ők tisztában vannak azzal, hogy az bűnös dolog és a világban is mindenki tudja, hogy az bűn. Nem arról van szó, mintha ezek a cselekedetek nem lennének bűnök, hanem arról, hogy teljesen nyilvánvaló, és mindenki tudja, hogy az bűn.

Jézus miért ítélte el a képmutatást? Azért, mert ők azt a benyomást keltették az emberekben, mintha nagyon szentek lennének, holott nem voltak azok. Ezt Jézus gyűlölte, megvetette és ellenük beszélt. Viperáknak hívta az ilyen embereket és olyanoknak, akik a pokolba mennek. Kiket ítélt Jézus pokolra mindenekelőtt? Nem a gyilkosokat, nem a prostituáltakat, nem a tolvajokat, hanem a képmutatókat. Ezt elmondhatjuk ma is azokra az emberekre, akik a gyülekezetbe mennek és ott azt a látszatot keltik, hogy szentek, de otthon nem úgy élnek. A Máté 6-ban Jézus a képmutatásról beszél: a színészkedésről az imádkozással kapcsolatban. Ezért mondja Jézus a tanítványainak, 'mielőtt elmondom nektek, hogyhogyan imádkozzatok, előtte meg kell tanulnotok hogyan nem szabad imádkozni, mert még ha helyénvaló szavakat mondotok is, de a szívetek állapota olyan, mint egy képmutatóé, akkor Isten nem fog meghallgatni titeket.'

Az ima hasonlít egy telefonhívásra. Amikor tárcsázol egy számot, akkor vársz, míg a másik személy hall téged. Felveszi a telefont, megbizonyosodsz, hogy hall téged és csak azt követően beszélsz. Hasonló módon, amikor Istenhez imádkozunk az olyan, mint amikor Istenhez beszélünk, pontosan olyan, mint amikor telefonon beszélünk. Az első dolog, hogy bizonyos legyél, Isten meghallgat, hogy Ő hall téged. Mert ha nem hall téged, mi haszna a beszélgetésnek? Mi haszna a telefonbeszélgetésnek, ha a vonal másik végén nincs senki? Gondolkodtál ezen? Gondoltál valaha arra, hogy az ima egy telefonbeszélgetésre hasonlít? A telefonba egy emberhez beszélsz, az imában pedig Istenhez. A telefonbeszélgetésben figyelsz arra, hogy a másik személy mit mond neked és az imában arra kellene figyelned, hogy mit mond Isten neked.

Sok ember számára az ima csak beszédet jelent, de nem mindig csak beszéd, az lehet csupán kérés is Isten felé, hogy adja meg neked és a családodnak ezt és azt. Pontosan olyan, mint egy hosszú bevásárló lista. Elmész a piacra egy bevásárló listával, amit a feleséged adott, hogy vedd meg a listán lévő dolgokat. Ugyanúgy odamész Istenhez egy listával és azt mondod: 'Uram, add meg mindezeket nekem.' Ez valójában nem ima.

Mit gondolsz arról a gyermekről, aki csak akkor akar beszélni az apjával, amikor valamit kapni szeretne tőle? 'Vegyél nekem csokoládét, vedd meg nekem ezt, vagy vedd meg nekem azt.' Ez az egyetlen alkalom, hogy a gyermek szólni akar az apjához. Boldog lennél, ha egy ilyen gyermeked lenne? A gyermek bármikor odamegy hozzád, tudod, hogy valamit kérni fog. Semmi másról nem akar beszélgetni veled, és az sem érdekli, hogy meghallgasson téged. Csupán kérni akar valamit, és ha megadod azt neki, akkor boldog. Sok keresztyén ilyen. El szeretném mondani neked, hogy pontosan úgy, ahogyan te sem szeretnéd, ha ilyen gyermekeid lennének, Isten sem boldog, ha az Ő gyermekei ilyenek. Ezért az ilyen ima inkább csak kérés, mint kommunikáció. Az ima az beszéd, figyelés Istenre és az együtt töltött idő öröme. Sok ember számára az ima unalmas, mert nem értették meg, hogy mi is az valójában. Ezért, ha komolyan vesszük azt, amit Jézus ebben az igeszakaszban mondott, az megváltoztathatja az egész életünket. Az első dolog, amit mondott: "Ne színészkedj!" Amikor elkezdesz imádkozni, ne azért imádkozz, hogy lássák az emberek. Ezzel szemben azt mondta:

„A mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon van, válaszol neked." (Máté 6:6).

Ezért az első dolog, amit Jézus mondott az, hogy a vallásos színészeknek be kellene mutatniuk másoknak, hogy ők valóban szentek. Tudatniuk kell másokkal, hogy sokat imádkoznak. Teszel róla, hogy mások tudomást szerezzenek róla, hogy sokat imádkozol? Van néhány ember, aki annyira félénk, hogy sosem imádkozik nyilvánosan. Ez egy szélsőséges eset. Találni fogsz másokat, akik a másik véglelet képviselik, akik mindig hosszan, unalmasan imádkoznak nyilvánosan. Kihez imádkoznak ők? Nem Istenhez, hanem azért imádkoznak, hogy az összejövetelen lévő többi emberben jó benyomást keltsenek.

Jó dolog, ha legközelebb megkérdezed magadtól, hogy amikor nyilvánosan imádkozol, az pontosan olyan, mint amikor titokban imádkozol? Pl. tegyük fel, hogy nyilvánosan így imádkozol: 'Ó, Istenem, bárcsak sok ember térne meg és lenne hitük Benned ebben az országban, és imádkozom az emberek millióiért Indiában, akiknek meg kell hallaniuk az evangéliumot'. Kérdezzétek meg magatoktól, hogy ez az imaterhetek, amikor egyedül vagytok a szobátokban, vagy ezt csak akkor imádkozzátok, amikor nyilvános helyen, összejövetelen vagytok, hogy jó benyomást keltsetek másokban, hogy nagyon szellemi személyek vagytok? Ez színészkedés.

Színészkedés úgy imádkozni mások jelenlétében, mintha egy nagy terhed lenne, de az a teher valójában nincs ott a szíveden. Imádkozhatsz nagyon választékos, hatásos nyelven és megpróbálhatod megmutatni másoknak, hogy milyen csodálatos az imád. Istent ez egyáltalán nem hatja meg. Ezek azok a területek, ahol csak azért imádkozunk, hogy hallják az emberek. Ha ezt tetted korábban (ha becsületesek vagyunk, mindannyiunknak el kell ismerni, hogy ezt tettük), menjünk haza az ilyen összejövetelről, és mondjuk a következőt: 'Uram, bocsáss meg, vétkeztem. Bűn volt így imádkoznom, mert embereknek akartam tetszeni. Kérlek, bocsásd meg nekem.' Ha megteszed ezt, rá fogsz jönni, hogy legközelebb már sokkal őszintébben imádkozhatsz Istenhez.