Transcript of 21 Law and Grace

Szeretnénk folytatni a tanulmányunkat és megkíséreljük bemutatni az Ószövetség és az Újszövetség közötti különbséget; a törvény és a kegyelem közötti különbséget. Ez rendkívül fontos, mert ha nem ismerjük a különbséget, akkor a törvény szintjén fogunk élni, mint ahogyan sok ószövetségi ember élt. Isten azonban egy magasabb szintre szeretne felemelni minket.

Nézzünk meg egy verset a Róma 6-ból, amiről úgy gondolom, hogy dióhéjban - egy nagyon rövid mondatban - leírja a lényeges különbséget az Ószövetség és az Újszövetség között: „A bűn rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok a törvény alatt, hanem kegyelem alatt." (Róma 6:14). A 'törvény' itt az Ószövetséget szimbolizálja, Isten megállapodását Izraellel, minden tartalmával és a szövetség feltételeivel együtt, amelyek mind benne foglaltatnak ebben az egy szóban: 'Törvény'. A kegyelem egy szóban foglalja össze Isten újszövetségi megállapodását Jézus Krisztus által, beleértve annak az új megállapodásnak minden feltételét.

Itt azt mondja, hogy vagy a törvény, vagy a kegyelem alatt lehetsz . Ennek bizonyítéka a következő: amikor nem vagy a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt, akkor a bűn nem tud uralkodni rajtad. Kifejezhetjük ezt úgy is, ha nem vagy a kegyelem alatt, hanem a törvény alatt vagy, akkor a bűn uralkodni fog rajtad. Végső soron tehát annak kiderítése, hogy törvény vagy kegyelem alatt vagyunk-e, azt nem azáltal lehet eldönteni, hogy törvénytisztelő vagy-e rendszabályok sokaságát illetően, hanem egy sokkal mélyebb próba alkalmazása által: uralkodik rajtad a bűn? Vagy te uralkodsz a bűn felett?

Ez egy nagyon fontos kérdés, mert sok ember nem érti a különbséget. Jézus, aki az Újszövetség közbenjárója és Mózes között, aki az Ószövetséget, a törvényt adta. Nos, ha fel kellene tennem egy egyszerű kérdést: ki a nagyobb - Mózes vagy az Úr Jézus Krisztus? Világos, hogy Mózes a szolga és az Úr Jézus a Mester. Világos, hogy Jézus sokkal nagyobb, mint Mózes. Nos, hadd mondjam el nektek, hogy világosan megértsétek, Istennek Izraellel Mózes által megkötött szövetsége alacsonyabb szintű az Újszövetségnél, amit Isten Jézus által kötött meg, ahogyan Mózes is kisebb, mint Jézus. Következésképpen, ha Mózes és a törvény az ószövetségi időkben az emberek számára egy bizonyos életminőséget eredményezett, Jézus és az Újszövetség ahhoz viszonyítva egy magasabb életminőséget vagy azonosat ad? Természetesen azt fogjátok mondani, hogy az Újszövetség szerinti életminőségnek egy magasabb minőségnek kell lenni.

Ez ahhoz hasonlítható, mint járni vagy repülni, kerékpár vagy repülőgép. Azt gondolom, hogy óriási a különbség a kerékpár és a repülőgép között, a sebességet és az egyik helyről a másik helyre való mozgási képességet tekintve. Ha összehasonlítotok egy kerékpárt egy repülőgéppel, akkor érzékelitek az óriási különbséget az Ó - és az Újszövetség között. Az Ószövetség el tud vinni téged egyik helyről egy másik helyre, ahogyan egy kerékpár is képes erre. Az Újszövetség azonban úgy tud elvinni téged egyik helyről egy másik helyre, mint egy repülőgép. Óriási a különbség a kettő között. Az Ószövetség el tud vinni egy embert az Istennel való kapcsolatban egy bizonyos pontig, de azon túl nem.

Az ószövetségi sátorban Isten úgy mutatta ezt be, hogy egy vastag kárpitot helyeztetett a Szent hely és a Szentek Szentje közé, fátyolnak nevezve azt és azt mondta az izraelitáknak: „Senki sem mehet be a Szentek Szentjébe, ez a kárpit megakadályoz titeket. Addig bemehettek, de tovább nem;" a kárpit mögött Isten maga lakott - az ószövetségi templomban. Senki sem mehetett be a Szentek Szentjébe, még a főpap sem, csak egy évben egyszer, és az is csupán jelképes volt, nem mehetett be oda bármikor, amikor szeretett volna.

Amikor Jézus meghalt a Golgotán a kárpit szétszakadt a tetejétől az aljáig, megmutatva az utat Isten jelenlétébe, ami most megnyílt . Hadd kérdezzelek meg benneteket: most, hogy a kárpit kettészakadt és a Szentek Szentjébe, Isten jelenlétébe vezető út nyitva van, a mi életminőségünknek magasabbnak vagy alacsonyabbnak kellene lennie, mint az ószövetségi időkben élő embereké? A válasz egyértelmű. Ha az Istennel való személyes kapcsolat nélkül, csupán a törvény által az emberek eljuthatnak egy bizonyos életminőségig, mennyivel magasabb életminőségnek kellene lenni, ha egyszer eljutunk az Istennel magával való kapcsolatra, a kettéhasadt kárpiton belülre? Mintha sok keresztyén nem értette volna ezt meg.

Pl. miért hallunk időnként arról, hogy a keresztyének szörnyű bűnökben estek el? El tudod képzelni, hogy Illés, vagy Keresztelő János asszonyok vagy pénz után futottak volna? Nem, pedig ők nem a kegyelem idején éltek; nem volt szabad bejárásuk a Szentek Szentjébe, mint nekünk; és anélkül jutottak el egy olyan életminőségre. Mi mennyivel többre juthatnánk el, ha lenne hitünk és élnénk az Újszövetség nyújtotta előjogunkkal?

Pál mondja: „A bűn nem uralkodik rajtad, mert nem vagy a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt." Jézus egyszer azt mondta, hogy Keresztelő János volt addig a napig a legnagyobb, aki emberi apától született (Máté 11:11). Természetesen nem számítva saját magát, mert Ő nem emberi apától született, így Jézus kivétel volt, de mindenki más közül Keresztelő János volt a legnagyobb. Majd Jézus folytatta és azt mondta: „De aki a legkisebb a menny királyságában - Isten királyságában - az még Keresztelő Jánosnál is nagyobb.' Azt akarja mondani ezzel, hogy a legnagyobb, amivé a törvény tehetett egy embert, még mindig kisebb volt, mint amivé a kegyelem teheti Isten legkisebb gyermekét.

Ezért nem véletlenül fog egy hívő egy magasabb életminőségre felemelkedni, mint Keresztelő János. Isten akarata az, hogy minden egyes gyermeke, aki a kegyelem alatt van, egy magasabb szintre emelkedjen fel, mint ahol Keresztelő János volt. Az azonban, hogy valóban megélik azt az életminőséget az egy egészen más kérdés. A lehetőség azonban adott, ha megértik és befogadják azt a kegyelmet, amit Isten ajánl nekünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Ha összehasonlítjuk az 'irgalmasság' szót, amiről pl. a Zsidó 4:16-ban olvasunk, az azt mondja nekünk:

„ Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül."

Ahogyan egy korábbi tanulmányban említettem, különbség van az 'irgalom' és a 'kegyelem' között. Az irgalom lényegében egy ószövetségi szó. Nagyon gyakran megtalálod ezt a szót az Ószövetségben - az Úr, akinek irgalma örökké tart. Dávid gyakran beszél erről.

Ennek az irgalomnak az eredménye, hogy az Ószövetség idején ezeknek az embereknek a bűneik el voltak fedezve és meg voltak bocsátva. Ők azonban nem tudtak megtisztulni. Dávid csak ezt mondhatta: „Áldott az az ember, akinek bűnei elfedeztettek." Senki sem tudhatott a bűneitől megtisztulni, amíg Jézus meg nem halt a golgotai kereszten; az ő bűneik azonban be voltak fedezve, bűnbocsánatot nyertek, amíg Krisztus el nem jött. A jól ismert 103-as Zsoltárban Dávid azt mondja: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről, aki megbocsátja minden bűnödet." Ez volt az irgalom és nekünk is szükségünk van arra; szükségünk van irgalomra; szükséges, hogy a bűneink meg legyenek bocsátva.

Az Újszövetségben azonban valami többről van szó és ez a kegyelem; valamivel többről, mint irgalomról; valami, ami segít nekünk a jövőben; valami, ami segít nekünk győzni a természetünk szenvedélyei felett. A Zsidó 4:16-ban azt mondja:

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben (szükség idején) való segítségül."

Nos, mi a szükségünk ideje? Akkor vagyunk szükségben, amikor óriási nyomások alatt vagyunk a testi vágyaink miatt; óriási nyomás alatt a gonosztól, hogy bűnbe vigyen. Abban a pillanatban, amikor kísértést szenvedünk, hogy vétkezzünk és elbukjunk, Isten azt mondja nekünk, hogy a kegyelem tud segíteni nekünk. A kegyelem segít; segít a szükségemben, akármi is az. Ha most éppen segítségre van szükségem, hogy győzzek egy konkrét bűn felett, azt mondja: a kegyelem segíteni tud nekem a szükség idején.

Ez olyan, mintha hegyet másznék és éppen olyan helyzetben vagyok, hogy megcsúszok és leesek. Ha akkor kérem Isten segítségét, felemelhet engem és szilárd talajra helyezhet úgy, hogy nem esek le. Ha azonban nem kérek segítséget és csak a magam erejéből küzdök, akkor megcsúszok, leesek és összetöröm a csontjaimat. De ha megkérem Istent, hogy segítsen, jön egy mentőautó és felvesz engem. Igen, ez is segítség, de ez az irgalom; miután leestem, Isten felemel engem, megbocsát nekem, bevisz egy kórházba, összefoltoznak és meggyógyítanak. Sok keresztyén tapasztalata ilyen. Elesnek és kérik Istent, hogy segítsen. De nincs ennél jobb módszer? De van - a kegyelem segít nekem a szükség idején.

Nos, miért nem teszed ezt legközelebb, amikor olyan erősnek találod a kísértés nyomását, hogy eleshetsz? Próbáld ki ezt, és meglátod, hogy működik.

Kérd Istent abban a pillanatban és mondd azt: 'Uram, én nem tudom legyőzni ezt. Kérlek, hogy segíts nekem. Adj nekem kegyelmet, hogy legyőzzem ezt,' és abban a pillanatban meg fogod látni, hogy a kegyelem megérkezik és átsegít a nehéz helyzeten.