Transcript of 42 Jesus’ Gentleness and Goodness

Szeretnénk ma valamivel jobban megnézni a 'szeretet' jelentését, ami egy olyan szó, amit sokan félreértettek. Mi azonban világosan megérthetjük azt, ha Jézus életét nézzük, és megláthatjuk, hogy mi is rendelkezhetünk ugyanazzal a szeretettel az életünkben más emberek felé.

A szeretet egyik jele a szelídség. Jézus szelíd volt minden emberrel, különösen, akiket összetört az élet. Jézus különösen azokat szerette, akik mélyen elbuktak a bűnben. Azért jött, hogy az ilyen embereknek segítsen, mert őket mindenki más elutasította. A házasságtörésen rajtakapott asszony, a tolvaj a kereszten, elutasított bűnözők; Jézus ment, hogy megtalálja és bátorítsa őket. Ő meglátta a jó dolgokat azokban a gyenge, bűnös emberekben, és mindenkiről a legjobb reménysége volt. Jézus egy olyan személy volt, akivel az emberek szívesen voltak együtt, mert megértő, kedves és szelíd volt. Kik voltak azok, akik elkerülték Jézust? Akik büszkék voltak, akik képmutatók voltak, és akiknek titkos bűnük volt, és féltek, hogy kiderül.

A Máté 12:20-ban olvassuk: „ A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet." Egy nádszál nagyon jelentéktelen dolog. Ha megreped, a legtöbb ember eldobja azt és egy másik nádszálat keres, mert a nádszálak nagyon olcsók. Jézus azonban nem így tesz. Egy lámpabelet is, ami csak pislákol, Jézus megfújna, hogy égjen. Erről beszél itt. Ő nem oltaná el a pislákoló lámpabelet. Ha olyan vagy, mint egy repedezett nád - gyenge, az életed nagyrészt összetört, Jézus törődik veled. Helyreállíthatja az Ő tökéletes terve szerint az életedet még akkor is, ha olyan vagy, mint egy töredezett nád, vagy egy pislákoló gyertyabél.

Jézus meglátta az emberekben a jót. Mindig a legjobbat remélte. A szeretete nem szentimentális szeretet volt. Ő mindig a legjobbat kereste. Ezért feddte meg Pétert erős, figyelmeztető szavakkal. Nem feddhetsz meg embereket erős szavakkal, ha nem szereted őket. Jakab és János a tiszteletet keresték, Jézus megfeddte őket. Amikor tüzet akartak lehívni a samaritánusokra, Jézus megfeddte őket. Hétszer feddte meg a tanítványait hitetlenség miatt. Miért? Mert szerette őket. Ha nem törődött volna velük, nem állította volna helyre őket egyáltalán. Nem aggódott volna, hogy a pokolba vagy bárhová jutnak.

Látjuk tehát, hogy Jézus nem félt kimondani az igazságot, még akkor sem, ha az másokat megsértett, mert szerette őket. Érdekelte, hogy örök életük legyen. Nem a hírnevet kereste, hogy úgy ismerjék, mint egy kedves személy. Nem érdekelte a jó hírének elveszítése, amikor erős szavakat mondott. Nem, mert jobban szerette az embereket, mint saját magát. Ezért kész volt feláldozni a jó hírét is, hogy segítsen másoknak. Határozottan kimondta az igazságot, mert nem akarta, hogy az emberek az örök kárhozatra jussanak. Lényegében, egy mondatban azt mondhatjuk, hogy Jézust jobban érdekelte az emberek örök jóléte, mint az emberek róla alkotott véleménye.

Egy igazi keresztyén ilyen, amikor másokkal találkozik; az örök jólétük többet jelent számára, mint a róla alkotott véleményük. Egyszer, amikor Péter Kornélius házánál volt, Jézus szolgálatáról beszélt nekik. Jézus egész szolgálatát egy mondatban foglalta össze: „ A názáreti Jézust, mint kente fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tett és meggyógyított mindenkit, akik az ördög hatalma alatt voltak." (Ap.csel. 10:38). Látjátok milyen szolgálata volt Jézusnak? Jót cselekedni és nem csak prédikálni. Nem csak szép szavakat mondani, hanem valóban jót tenni az emberekkel, és megszabadítani őket a Sátán rabságából. Jézus nemcsak lelkeket akart megmenteni, hanem az egész embert szerette, a szellemét és a testét.

Tekintettel volt az emberek fizikai szükségére. A Máté 15-ben arról olvashatunk, hogy egyszer több mint 4000 ember volt vele több, mint három napig, és három napig nem ettek semmit. Jézus törődött velük. Ezt mondta: „Adjunk nekik valamit enni." Jézus tekintettel volt az emberek fizikai szükségleteire. Ezért tanította nekünk, hogy így imádkozzunk: „A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." Akárhová ment, nem csak az emberek lelkével cselekedett jót, hanem a testükkel is. Törődött a beteg és a szenvedő emberekkel. Olyan sokat foglalkozott a legnagyobb bűnösökkel, hogy az ellenségei azzal gúnyolták, hogy a „vámszedők és a bűnösök barátja." Igen, az volt. A társadalom leglenézettebb embereinek a barátja volt, és Isten igaz emberének szintén annak kell lennie.

Te is lehetsz ilyen. Mi akadályoz meg benneteket abban, hogy szeressétek azokat az embereket, akiket mások elutasítanak; hogy szeressétek a társadalom perifériájára szorult embereket? A méltóságérzésed. Nem szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Tiszteletreméltó keresztyén szeretnél lenni, akit tisztelnek a keresztyének. Nem, az nem természetes az emberek szemében, hogy körbejárj és a társadalom olyan kitaszítottjai legyenek a barátaid, mint a leprások és hasonló emberek, de Jézus ezt tette. Mi azt keressük, hogy összebarátkozzunk azokkal, akikből hasznot húzhatunk. A mi szeretetünk önző szeretet. Jézus szeretete önzetlen, tiszta szeretet volt. Nem mindenféle kulturális finomkodások és szép szavak fejezik ki Krisztus természetét. Az igazi szeretet - egy olyan szeretet, ami a mások javát keresi. Egy olyan szeretet, ami arra indít, hogy mások felé szolgáljunk, mint Jézus tette. Jézus megmosta a tanítványai lábát. Nem azért tette, hogy jó benyomást tegyen rájuk az alázatosságával, hanem mert szerette őket.

Jézus akármikor valami jót cselekedett másokkal, a legcsekélyebb mértékben sem gondolt arra, hogy viszonzásul bármit is kapnia kellene. Jézus a nap példáját hozta fel. A nap a gonoszokra és a jókra egyaránt süt, mondta a Máté 5:45-ben. Mit várhat a nap viszonzásul ezektől az emberektől? Semmit. Mi a helyzet az esővel? Példaként hozta fel az esőt is. Az eső is esik az igazakra és a gonoszokra egyaránt. Mit várhat az eső viszonzásul? Még egy köszönő szót sem. Senki sem néz fel a napra és mondja: „köszönöm, hogy felkeltél ma reggel, és ránk sütsz, és világosságot hoztál nekünk." A nap azonban nem nyugtalankodik. Még ha nem is mondott senki köszönetet, mégis felkelt reggel. Jézus azt mondta: „Legyetek ilyenek. Legyetek olyanok, mint a mennyei Atyátok, aki felhozza a napot a jókra és a gonoszokra is, amit vagy megköszönnek neki vagy sem." Senki sem fordul oda Istenhez, hogy azt mondja: 'Köszönöm Uram, hogy a nap felragyogott ma reggel.' Ő azonban mégis megadja. Jézust nem érdekelte, hogy valamit kapjon viszonzásként.

Látjátok, Isten természete mindig adni akar, adni és adni. Ez Isten természete számára ugyanolyan természetes, mint ahogyan a nap süt, süt és süt. Jézus azért jött el a földre, hogy bemutassa Isten természetét. Azt kereste, hogy jót tegyen, hogy szolgáljon, hogy segítsen, és hogy áldás legyen, bármerre megy. Az emberek akár értékelték, akár megköszönték neki, akár nem, ez nem érdekelte Őt. Nem könnyű bemutatni egy ilyen szeretetet. Az emberi szeretet önző: ha valaki viszont szeret engem, akkor én is szeretem őt. Ilyen módon tudunk különbséget tenni az emberi és az isteni szeretet között. Sok különbség van a kettő között. Az isteni szeretetet nem érdekli a másik személy reakciója, mi ettől függetlenül szeretjük őt.

Nézzétek meg, Jézus hogyan használta a pénzét. A János 13:29-ből azt látjuk, hogy Jézus a pénzét alapvetően két dologra használta: a szükséges dolgok beszerzésére és adakozni a szegényeknek. Jézus nem volt gazdag milliomos, de mindig volt annyi pénze, hogy adjon azoknak, akik szegények voltak. Azt tanította az embereknek, hogy jobb adni, mint kapni. A szeretet arra tanította Őt, hogy Isten mindent azért adott neki, hogy azokat úgy használja fel, hogy áldás legyenek mások számára. Közülünk hányan értették meg ezt? Hány keresztyén van a világon, aki megértette azt, hogy Isten azért ad nekünk anyagi dolgot, hogy azzal áldás legyünk mások számára, hogy mások javára használjuk azt? Ez az a szeretet, amit meg kell tanulnunk, hogy így szeressük az embereket, hogy mások javára használjuk a ránk bízott dolgokat.

Engedjétek meg, hogy valamit még mondjak Jézus igehirdetéséről. A Lukács 19:41-ben azt olvassuk, hogy sírt Jeruzsálem felett. Miért sírt Jeruzsálem felett? Jézus erős szavakat használt az igehirdetésében, és egy kicsivel később ugyanabban a fejezetben (Lukács 19:45) azt olvassuk, hogy korbácsot használt. Mielőtt azonban a korbácsot használta volna, előtte sírt. Ez egy kiegyensúlyozottság.

Hadd említsem meg Jézus szeretetének egy másik oldalát, az pedig a következő: nem volt szüksége titkárra, hogy valaki azon keresztül tudjon kapcsolatba lépni vele. A világban, ha szeretnél találkozni egy nagy emberrel, először egy titkárral kell találkoznod. Jézusnak volt titkára? Mindenki találkozni tudott vele. Nikodémus még az éjszaka közepén is felébresztette Jézust, hogy beszéljen vele, és Jézus kész volt beszélgetni vele. A Márk 3:20-21-ben arról olvasunk, hogy Jézus egyszer olyan elfoglalt volt az embereknek való segítés miatt, hogy nem maradt elég ideje arra sem, hogy egyen. Nem volt senki, aki korlátozta volna az emberekkel való találkozását, aki azt mondta volna: 'Te nem jöhetsz hozzá.' Amikor annyira elfoglalttá válsz, hogy már nem találkozhatsz hétköznapi emberekkel, akkor elfoglaltabb leszel, mint Jézus. Ha egy titkárra van szükséged, aki megakadályozza az embereket abban, hogy veled találkozzanak, akkor már nem Isten szolgája vagy, hanem egy üzletember, egy vállalatot működtetsz és nem egy keresztyén gyülekezetet.

Jézus rokonai azt gondolták, hogy megbolondult, mert megengedte az embereknek, hogy olyan sok idejét igénybe vegyék. Ez azonban azért volt, mert szerette őket. Jézus szabadon megközelíthető volt. Egyszer betegeket hoztak hozzá naplementekor. A Lukács 4:40-ben azt olvassuk, hogy az egész estét késő éjszakáig a betegekkel töltötte imádkozva értük, rájuk helyezve a kezét, és meggyógyította őket. Nem érezte azt, hogy az ideje a sajátja lett volna. Az idejét más emberekre fordította. Eljött, hogy éljen és cselekedje Isten akaratát, hogy áldás legyen az emberek számára. Vállalta a kellemetlenségeket. Ez volt az oka, hogy a szellemi ajándékok hatalmas módon nyilvánultak meg Jézuson keresztül.

A csodák veszélyesek, ha azok nem szeretetben működnek. Istennek ez a szeretete kell, hogy kiáradjon a szívünkből. Az Ő szeretete olyan volt, hogy még az élete utolsó pillanatában is azzal törődött, hogy behozzon egy tolvajt Isten királyságába. Ha a világ ilyen szeretetet lát körülöttünk, az emberek vonzódni fognak Jézushoz. Kérjük az Urat, hogy adjon nekünk egy ilyen szeretetet.