Transcript of 56 Praying About God’s Interests

Megnéztük az imádkozás - az Istennel való beszélgetés - helyes módját, mert ha megtanulunk helyesen imádkozni, akkor választ kaphatunk az imáinkra. Sok ima nem kerül meghallgatásra a helytelen imádkozás miatt.

Kérjük, figyeljétek meg Jézus hogyan tanította a tanítványait az imádkozásra a Máté 6:9-ben: 'Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben.' GondoljunkIstenre, mint szerető Atyára, gondoljunk rá, mint Mindenható uralkodóra a mennyben, aki meg tud válaszolni minden imát, betölt minden szükséget, megold minden problémát, kiemel bármilyen gödörből, amibe beleestél, eltávolít minden szemetet az életedből, és semmi sincs, amit ne tudna megtenni. Eléggé szeret téged ahhoz, hogy segítsen neked, és elég erős, hogy megoldja minden problémádat, és megvédjen az ellenségeidtől. 'Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy' - nem vagyunk tehát árvák, Isten gyermekei vagyunk. Ez az oka, amiért így imádkozhatunk: 'Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.'

Aztán Jézus azt mondta, ha Istennel akartok kommunikálni, akkor meg kell szabadulnotok az énközpontú magatartástól. Ő azért jött, hogy megszabadítson minket a bűntől és a bűn lényege az énközpontúság - állandóan csak magamra gondolok. Milyen hasznom lehet ebből? Milyen hasznom lehet abból? Milyen hasznot húzhatok másokból? Ha ez nem változott meg az életedben, akkor valami nincs rendben. Minden problémánk oka az énközpontúság, és Jézus azt mondta, hagyj fel ezzel, és tedd Istent az életed középpontjába. Ennek meg kell történnie. Évezredeken keresztül az ember azt gondolta, hogy a föld a világmindenség középpontja. Minden számításotok teljesen rossz lesz a csillagászatban, ha úgy gondolkoztok, hogy a föld a világmindenség középpontja. A föld csupán egy apró porszem, ami lebeg a térben. Az ember tudományos ismeretei akkor kerültek a helyére, amikor felfedezte, hogy a föld nem a világmindenség középpontja, és még csak nem is a naprendszer középpontja, hanem a nap a naprendszer középpontja. Ugyanígy van szellemi téren is. Fel kell fedeznünk, hogy Isten nem azért teremtett minket, hogy énközpontúak legyünk, hogy azon gondolkozzunk, milyen haszonra számíthatunk, mit fog kapni a családunk. Amíg így gondolkoztok, addig bűnben éltek.

Jézus azért jött, hogy megmentsen minket ebből a bűnből, hogy megtanítson minket, Isten legyen a középpontban, ahol az Ő szükségei kerülnek az első helyre: az Ő királysága, az Ő neve és minden más dolog a helyére fog kerülni az életünkben. Ezért, ha problémáid vannak ezen a területen, csak gondolkozz el rajta, hogy ennek az az oka, hogy minden imádban, csak a magad és a családod szükségeire gondolsz. Változtass ezen, változtasd meg a mai naptól. Nem mondom, hogy nem imádkozom magamért, vagy a családomért. Minden lehetséges módon megteszem azt. Főként a szülők felelőssége, hogy imádkozzanak a gyermekeikért, minden nap. Ez fontos és meg kellene tenned ezt. Nem mondom, hogy abba kellene hagynotok ezt, de a középpontban mindig Isten van. Amikor a gyermekeidért imádkozol, ne csak azért imádkozz, hogy sok pénzt keressenek, hanem hogy tiszteljék Istent és az Ő királyságát keressék először. Azt gondolom, hogy ezt jelenti az istenközpontúság. Fontos, hogy mindennek a középpontja Isten legyen olyan értelemben, hogy Isten neve dicsőüljön meg: 'Szenteltessék meg a Te neved', amit Jézus tanított nekünk imádkozni.

A legelső elvárás tehát az, Uram, a Te neved dicsőüljön meg! Fontos, hogy az emberek tiszteljék az Ő nevét. Jézus neve egy olyan név, amit Isten azért adott, hogy minden ember azáltal meneküljön meg. Ez az egyetlen név, ami által választ kaphatsz az imáidra. Amikor az Atyához jövünk, a Jézus Krisztus, az Ő fia nevében jövünk. Azért kell imádkoznunk, hogy az Úr Jézus nevét tiszteljék az egész világon, és mindenütt az országunkban. Nem olyan értelemben kell, hogy tiszteljék Őt, mint egy nagyszerű embert. Isten nem egy ilyenfajta tiszteletet vár el. Jézus Krisztus nevét olyan módon kell tisztelni, hogy az emberek meghajoljanak Krisztus, mint Úr előtt teljes engedelmességben az életüket tekintve.

Akik azt állítják magukról, hogy keresztyének, azoknak teljes egészében Jézus Krisztust kellene az első helyre tenni az életükben. Ezért az első dolog, amit Jézus mondott az volt, hogy felelősségünk van Jézus nevéért. Nem elég csupán elimádkoznunk ezeket az imákat a szánkkal, hanem annak szívből kell jönni. 'Szenteltessék meg a Te neved. Uram, a szívem első számú terhe az, hogy a Te neved dicsőüljön meg az életemben, a családomban, a gyermekeim életében, a gyülekezetben és az országunkban.' Ez a teher ott kell, hogy legyen a szívünkön, és ha nem így van, akkor kérnünk kell Istent, hogy változtassa meg a szívünk állapotát. 'Uram, változtass meg engem úgy, hogy a legnagyobb terhem folyamatosan az legyen, hogy tiszteljék a nevedet. Még akkor is, ha nehéz időszakon kell átmennem, a te neved tisztelete valósuljon meg.'

Amikor Jézus a földön járt, közvetlenül a keresztre menetele előtt nagyon nagy nyomásokkal nézett szembe. Jézus őszinte volt és azt mondta a János 12:27-ben: „A lelkem háborog; mit mondhatnék?" Gondoljatok erre a versre, amikor ti is nehéz helyzetben vagytok, és a ti lelketek is háborog. Mit fogtok mondani? Jézus ezt mondta: „Mit mondjak, Atyám, ments meg engem ettől az órától?" Nem, nem fogom ezt mondani, hanem a következőt fogom mondani: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" (János 12:28)

Látjátok tehát, hogy amikor Jézus nehéz helyzetben volt, amikor a lelke ilyen óriási nyomás alatt volt, amikor kísértést érzett, hogy azt imádkozza, „Atyám, ments meg engem ettől az órától,' Jézus azt mondta: 'Nem fogom ezt imádkozni.' Azt imádkozta, ami igaz volt, még akkor is, ha az kínt és szenvedést, és végezetül kereszthalált jelentett számára - „Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet." Ez pontosan azelőtt történt, hogy a keresztre ment. Mondhatta volna a következőt: „Atyám, kérlek, ments meg engem ettől az órától," és mehetett volna egyenesen a mennybe anélkül, hogy a keresztre ment volna, és mi mindannyian elvesztünk volna a bűneink miatt. Nem jó dolog, hogy nem a maga hasznát kereste ott, hanem az Atya dicsőségét? Ez arra tanít minket, hogy ha mi is az Atya dicsőségét keressük, és nem a saját kényelmünket és a javunkat, az életünk óriási áldás lehet mások számára? Még ha nyomások alatt vagyunk is, kövessük Jézus példáját, aki imádkozni tanított minket: 'Szenteltessék meg a Te neved'.

Innen lehet továbbmenni és azt mondani: „Jöjjön el a Te királyságod." Látjátok a következő kérésnek sincs semmi köze a problémáinkhoz, sem a családunk problémáihoz, hanem azt mondjuk: 'Uram, most a gonosz és az ő ügynökei uralkodnak a világ királyságaiban, de én azt akarom, hogy jöjjön el a Te királyságod a földre - egy olyan királyság, ahol igazság lakozik. Szeretném, ha a királyságod hamar eljönne.' A 'királyság' szó nem nagyon értelmezhető ma, mert nincsenek királyságok. Jobb szó lenne a 'kormányzás'. 'Uram, jöjjön el a Te kormányzásod.' Ez azt jelenti, hogy az általa vezetett kormány úgy kormányozna, ahogyan a világmindenséget irányítja. 'Uram, imádkozunk azért, hogy pontosan így uralkodni tudj ebben a világban, ebben a gyülekezetben és az én életemben:' jöjjön el a Te királyságod.

Aztán arra is megtanított minket Jézus, hogy imádkozzunk azért, a „Te akaratod legyen meg a földön, miképpen az a mennyben van." Látunk tehát itt egyrészt egy Isten neve iránti tiszteletet, másrészt az Isten királyságának és Isten akaratának érvényesülése iránti vágyat a földön pontosan úgy, ahogyan az a mennyben van. Jézus azt mondta a János 6:38-ban, hogy neki azért kellett eljönnie a mennyből, hogy az Atyja akaratát cselekedje . Jézus a következőt mondta: „ Nem azért jöttem a mennyből, hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem." Jézus az egész élete során nem a saját akaratát cselekedte, hanem az Atyja akaratát, akármennyi kínt és nehézséget is jelentett az neki. Jézus így tanított minket imádkozni: 'Amikor imádkoztok, azért imádkozzatok, hogy Isten akarata legyen meg az életetekben, és ne a ti akaratotok.'

A világban minden szenvedés, fájdalom és probléma azért van, mert az emberek mindig a saját akaratukat akarták cselekedni. Akármennyire is gondolják arról, hogy az jó, amit cselekedni akarnak. Jézus azonban úgy tanított minket imádkozni, hogy az Atya akarata legyen meg a földön, ahogyan az a mennyben van. Más szavakkal, ez szükséges, hogy legelőször a saját életünkben kezdődjön el: 'Legyen meg a Te akaratod az én életemben.' Nos, hogyan van meg Isten akarata a mennyben? Gondoljatok arra, hogyan engedelmeskednek az angyalok Istennek. Az angyalok azonnal engedelmeskednek Istennek. Csak arra várnak, hogy meghallják, mit mond Isten, és ők azonnal engedelmeskednek; örömmel és mindenben engedelmeskedve neki. Ha Isten mond valamit egy angyalnak, az angyal nem mondja, 'Várj Istenem, várj egy percet, előbb valami fontosabbat kell megtennem.'

Az emberek így viselkednek. Isten mond nekik valamit, hogy tegyenek meg - menjenek és kérjenek bocsánatot valakitől, vagy menjenek és merítkezzenek be, vagy menjenek és tegyék meg ezt a különleges dolgot, vagy adják vissza azt a pénzt, amit jogtalanul elvettek, és az emberek várnak, várnak, és várnak, néha napokat vagy heteket, vagy talán még hónapokat is, mielőtt eldöntik, hogy megtegyék. A mennyei angyalok azonban nem ilyenek. Amikor Isten mond nekik valamit, ők azonnal megteszik. Azért imádkozunk, hogy Isten akarata a mi életünkben is ugyanígy legyen meg. Ez azt jelenti, ha felfedezel valamit Isten Igéjében, azonnal megteszed azt. Nem fogsz várni, hanem örömmel megteszed azt. Az angyalok nem járkáltak körbe megnyúlt arccal panaszkodva és morgolódva, hogy az életükben olyan sok nehézség van. Ők jókedvűek! Engedelmeskednek Istennek mindenben. Jézus azt tanította itt nekünk, hogy hogyan kell engedelmeskedni: teljes mértékben, mindenben és örömmel. Pontosan úgy kell megtörténnie, mint a mennyben. Az angyalok a példák arra, hogyan van az a mennyben.

Ezért ha elsajátítjuk mi is azt, hogy az imáinkban mindenekelőtt Isten nevére, Isten királyságára és Isten akaratára gondolunk és alkalmazzuk azt az életünkre, azzal Isten nevét fogjuk tisztelni az életünkben. Isten kormányzása vagy uralkodása akkor fog megvalósulni az életünkben, ha Ő uralomra jut az életünkben. Isten akarata akkor lesz meg az életünkben pontosan úgy, mint a mennyben, ha feltétel nélkül, örömmel, mindenben és azonnal engedelmeskedünk neki. Akkor elmondhatjuk, hogy helyes a sorrend az imánkban; már nem az én van a középpontban. Kezdjük el a tanulást az imádkozás helyes sorrendjét illetően és választ fogunk kapni az imáinkra.