Transcript of 19 Some More On Dead Works

Folytatjuk a tanulmányunkat ma a holt cselekedetekkel kapcsolatban. Korábban már megállapítottuk, hogy különbség van egy vallásos és egy szellemi ember között, és fontos tisztában lenni ezzel a különbséggel.

Próbáltuk megérteni, hogy mit jelent egy erőtlen vallásos gyakorlatot követni. Más szavakkal, mit jelent csupán vallásosnak lenni, ami a szellemi ellentéte. A vallásosság nagy veszélye az, hogy végül mindenkit farizeussá tesz. Szelleminek lenni azt jelenti, hogy az hozzásegít minket, hogy Krisztusra hasonlítsunk. Jézus és a farizeusok közötti különbség óriási volt, és ugyanolyan óriási különbséget látunk a szellemi és a vallásos ember között.

Az Újszövetség úgy beszél a holt cselekedetekről, amiből meg kell térni. A korábbi tanulmányainkban eddig ötféle holt cselekedetet vizsgáltunk meg. Ezek a cselekedetek olyanok, amiket öröm, szeretet, buzgóság, hit nélkül végzünk, vagy amit személyes nyereség és mások elismerésének elnyerése céljából teszünk.

Most a holt cselekedetek hetedik fajtáját szeretnénk megnézni: ezek azok a cselekedetek, amiket kizárólag azért tesz valaki, hogy könnyítsen a lelkiismeretén. Mindannyiunknak van lelkiismerete és ez a lelkiismeret zavar minket, ha valami olyat cselekszünk, amitől egy kicsit kellemetlenül érezzük magunkat. Valójában a pogány embereknek is van lelkiismerete. Pál beszél arról, hogy a világon minden embernek, még ha nincs is külső törvényük, egy törvény be van írva a szívükbe:

„Bi zonyságot tesz a lelkiismeretük és a gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik." (Róma 2:15). Ez a helyzet velünk is.

A lelkiismeret érzékenysége fejlődik, ha halljuk a Szent Szellem hangját. A lelkiismeretünk azonban néha tud sürgetni is, hogy tegyünk meg valamit, és mi megtesszük, pusztán azért, hogy megszabaduljunk a lelkiismeret hangjának a vádlásától; és nem az Isten iránti szeretet miatt, vagy azért, mert úgy érezzük, hogy ezt akarja Isten, hogy tegyük, hanem pusztán azért, hogy megszabaduljunk a lelkiismeret gyötrésétől! Mondok egy példát. Egyik reggel érezheted úgy, hogy nem olvastad a Bibliát, és munkába kell menned. Ekkor a lelkiismereted azt mondja neked: 'Hé, te nem olvastál Bibliát.' Ezért kinyitod a Bibliádat, leülsz két percre, és esetleg elolvasol egy Zsoltárt, egy vagy két példabeszédet, és akkor becsukod a Bibliát. A lelkiismereted most könnyebb lett, és nyugodtan elmehetsz dolgozni. Tarthatsz attól is, hogy balesetet szenvedhetsz az úton, vagy valami hasonló. Ez nem szellemi dolog, ez babona. Olyan, mint amikor az emberek a párnájuk alatt tartják a Bibliát, hogy világos álmaik legyenek - ez egy másik babona.

Az emberek imádkozhatnak, amikor azt érzik: „Ó, hát nem imádkoztam." Ezért letérdelek és eltöltök öt percet, hogy könnyítsek a lelkiismeretemen, és amikor a lelkiismeretem megkönnyebbedett, felállok. Ettől nem lettem szellemi, csak vallásos. Tudjátok, lehet, hogy az emberek azért mennek el az összejövetelre, vagy fizetik be a tizedet, vagy adnak pénzt a koldusnak, hogy könnyítsenek a lelkiismeretükön. Minden ilyen cselekedet holt cselekedet. Ezek nem gonosz cselekedetek. Imádkozni, vagy Bibliát olvasni, miért lenne egyáltalán gonosz?

Különbség van azonban az ilyen cselekedetek és a fegyelmezettség között. Nem mondom, hogy csak akkor olvassunk Bibliát, amikor úgy érezzük, hogy szeretnénk. Ne az érzéseink vezessenek bennünket! Tegyük azt, ami helyes, akár úgy érezzük, akár nem. Az érzéseinktől függetlenül menjünk dolgozni. Nem csak akkor megyünk dolgozni, amikor úgy érezzük, hogy szeretünk menni. Nem mondod a gyerekeidnek, hogy akkor menjenek iskolába, amikor úgy érzik, hogy szeretnek menni. Még ha esik is az eső, felveszed az esőkabátodat vagy fogsz egy esernyőt és dolgozni mész. Ez fegyelmezettség kérdése, amire szükséged van. Hasonlóképpen nemcsak akkor olvassuk a Bibliát vagy imádkozunk, amikor úgy érezzük, hogy szeretjük azt. Legtöbbször érezheted úgy, hogy nem szereted azt. Ezért helye van a fegyelmezettségnek is a keresztyén életben. Az nem holt cselekedet. Nagyon fontos dolog minden keresztyén számára, hogy fegyelmezett legyen; fegyelmezettnek lenni a Biblia olvasásában, és az Úrral való közösségben minden nap, rendszeresen menni összejövetelre stb., de különbség van a fegyelmezettség és aközött, hogy csak a lelkiismeretünkön való könnyítés érdekében tegyünk meg valamit.

Pl. ilyen az evangelizáció kérdése is. Az evangélista noszogathat téged és mondhatja azt, hogy „olyan sok millió ember meghal Krisztus nélkül. Mit cselekszel tehát? Miért ülsz, és a megélhetéseddel foglalkozol? Miért nem mész?" Ezért úgy döntesz, hogy feladod a munkádat és elmész, hogy elérjed a haldokló milliókat anélkül, hogy bármi hívásod lenne arra Istentől. Otthagyod a munkádat, elmész egy másik helyre, hogy keresztyén munkát végezz, és valamennyi idő után csak frusztrált leszel. Egy pillanatnyi érzés alapján cselekedtél, vagy lehet, hogy a rossz lelkiismereteden akartál könnyíteni. Nos, nem jó dolog elmenni valami nehéz helyre és hirdetni az evangéliumot? Bizonyára az, de tudod, hogy sok ember, akik elmentek mindezekre a helyekre azért lettek frusztráltak, mert nem vártak az Úrra. Nem keresték, hogy meglássák, vagy nem vizsgálták meg magukat: miért menjenek? Hogy könnyítsek a lelkiismeretemen, vagy mert szeretem az Urat, és azt látom, hogy az Úr vonz abba az irányba? Óriási különbség! Különben, végezheted a holt cselekedeteket vég nélkül, mint a körhinta; körbe-körbe és végül elpazarolhatod az életedet.

A hetedik fajtája a holt cselekedeteknek, amiket az isteni ítélettől való félelem miatt cselekszel. Ha megnézed az Ószövetségben, ott azt fogod találni, hogy csak egy mód volt arra, hogy Isten megnyerhesse az izraeliták legtöbbjét, hogy engedelmeskedjenek neki. Különösen az 5 Mózes 28:15-től kezdődően teljesen a fejezet végéig azt látod, hogy „ha nem engedelmeskedtek az Úrnak és nem cselekszitek mindezeket a dolgokat, amiket megparancsolok neked" - mondja Mózes, „átkozott leszel a városban és a mezőn:" elmezavarodott leszel, kárt szenvedsz, megbetegszel és az ellenségeid le fognak győzni, szegény leszel, és mindenfajta problémáid lesznek." Az izraeliták ezért engedelmeskedtek. Ezzel a módszerrel érhetjük el, hogy a gyermekeink engedelmeskedjenek nekünk: a büntetéstől való félelem által. Nincs más mód, hogy egy kisgyermek engedelmeskedjen.

Jobb, ha a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskedünk Istennek, mint engedetlennek lenni. Azt mondhatom, hogy a holt cselekedetek jobbak, mint a gonosz cselekedetek, Isten azonban azt mondja: „Jobb, ha megtérsz azokból a dolgokból, amiket pusztán azért cselekszel, mert félsz a büntetéstől." Jézus azt mondta: „ Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (János 14:15); ez nem hasonlít ahhoz, mint amikor az 5 Mózes 28-ban azt mondja: Ha nem szeretnéd, hogy meg legyél büntetve, akkor tartsd meg a parancsolataimat! Óriási hangsúlybeli különbség van az 5 Mózes 28:15-től a fejezet végéig írtak és aközött, amit Jézus a János 14:15-ben mond. Sok keresztyén valójában nem értette meg, hogy óriási különbség van az Ó- és az Újszövetség között.

A kérdés a motiváció, ami ösztönöz engem, hogy megtegyek valamit, hogyan látja azt Isten, szellemivé tesz az engem? Ha pl. azért nem hazudunk, mert attól félünk, hogy lebukunk, nos az jó motiváció, de nem a legjobb. Jézus nem azért nem hazudott, mert attól félt, hogy lebukik, hanem mert tisztességtelen lett volna az Atyával szemben. Ez ellentétes Isten természetével, azért nem hazudott.

Nos, ha az orvos azt mondja neked, hogy „meg vagy keseredve és megbocsátatlanság van benned mások felé, ezért szenvedsz asztmától, ízületi gyulladástól vagy migréntől, ezért jobb megszabadulni a keserűségedtől vagy a másokhoz való rossz viszonyulásodtól és légy pozitív," te megteheted azt. Miért? Hogy egészséges légy, mert nem szeretnél szenvedni, de azok nem Isten dicsőségét szolgáló cselekedetek, hanem holt cselekedetek. Látjátok, sok példa van rá, hogy félelemből megtehetünk valamit, mert úgy gondoljuk, hogy ha nem tesszük meg, akkor kárt szenvedünk. Nem szeretnél megbetegedni; nem szeretnéd, hogy Isten ítélete utolérjen. Ezzel az önző - ítélettől való - félelemmel megtehetünk sok dolgot és becsületesen élhetünk, de ez nem szellemi dolog.

Engedjétek meg nekem, hogy beszéljek a nyolcadik fajta holt cselekedetről. Ezt is az 5 Mózes 28-ban találjuk szemben azzal, amit éppen elemezgettünk. Itt olyan esetről van szó, amikor egy jutalom elnyerése érdekében teszünk meg valamit. Ez egy másik módja annak, ahogy a gyerekeinkkel foglalkozhatunk. Azt mondjuk a gyerekeknek: rendben van, ha befejezed a házi feladatot, adni fogok neked egy csokoládét, vagy elmehetsz kirándulni. Vagy, ha iskolába jársz, fogok neked venni egy kerékpárt, hogy azzal járj, és akkor keményen fognak dolgozni. Az Ószövetség idején Istennek ugyanígy kellett foglalkoznia az izraelitákkal. Az 5 Mózes 28:1-14-ben Isten azt mondja: „Ha megtartod minden parancsolatomat, tudod mi fog történni? Áldott leszel a városban; áldott leszel a testedben; Isten meg fogja áldani a gyermekeidet; Isten meg fogja áldani az állatokat a meződön, és a meződ áldott lesz; és esőt ad a földedre és Isten sok más módon is meg fog áldani." Ezért ők megtartják a parancsolatokat, mert áldottak szeretnének lenni.

Tudjátok, hogy milyen sokan vannak így még a keresztyének között is? Péter apostol egyszer megkérdezte Jézust, pontosan azt követően, hogy a gazdag ifjú nem tudott mindenéről lemondani, hogy kövesse Jézust. Péter összehasonlította magát a gazdag ifjúval és azt mondta a Máté 19:27-ben, „Uram, velünk mi a helyzet? Mi mindent feladtunk; otthagytam a hálókat és a munkámat, a galileai halász biztonságát, és követtelek téged. Mit fogok kapni mindezért?" Jézus arra a kérdésre, hogy mit fog mindezért kapni a Máté 20:1-16-ban leírt ember történetével válaszolt, aki munkásokat fogadott fel a szőlőjében.

A lényeges pont abban a példázatban, ha figyelmesen elolvasod, hogy az első néhány csoport, aki dolgozni jött, mind megállapodott arról, hogy egy bizonyos fizetséget kapnak a munkájuk végeztével. Az utolsó csoport volt az egyetlen csoport, amelyik nem állapodott meg, hogy mennyi fizetést fognak kapni. Lényeges volt a különbség az utolsó csoport és minden más - korábban jött - csoport között, és mi volt az eredmény? Az utolsó csoport csak egy órát dolgozott, míg az első csoport12 órát. A végén, amikor elérkezett a bérek kifizetésének ideje, azt látjuk, hogy a gazda az utolsó csoportot jutalmazta meg először. Tizenkétszeres fizetséget kaptak az első csoporthoz képest. Ha összehasonlítjuk, milyen volt az órabérük, ők egy órára kaptak annyit, mint amennyit a másik csoport tizenkét órára. Az Úr így válaszolta meg Péter kérdését: ha azon gondolkozol, hogy mit fogsz kapni, akkor az utolsó leszel, de ha örömmel, jókedvűen dolgozol, anélkül, hogy arra gondolnál, mit fogsz kapni viszonzásul, akkor első leszel.

Ha azt keressük, hogy milyen jutalmat kapunk azért a munkáért, amit elvégzünk, az holt cselekedet. Egyfajta cselekedetet szeret Isten, mégpedig azt, amit szeretetből, örömmel és jókedvűen végzünk. A minőség sokkal fontosabb Isten számára, mint bármilyen nagy mennyiség. A szeretetből és a hálából táplálkozó cselekedetet várja tőlünk az Úr, nem pedig a félelemből vagy a jutalom megszerzésének reményében végzett kötelező szolgálatot.