Transcript of 13 Religiosity and Spirituality

Nézzük meg mi a különbség a vallásos és a szellemi ember között. Talán sosem gondolkoztál el ezen, de nagyon fontos, hogy megértsd a különbséget.

Isten Igéjében arról olvashatunk, hogy „ az utolsó napokban … sok olyan ember lesz, aki megtartja a kegyesség látszatát, de megtagadják annak erejét ." (2 Tim. 3:1; 5).

Vegyünk például valakit, aki meg akar mérgezni egy másik személyt. Nem egy teli pohár mérget fog neki adni, hanem talán egy teli pohár tejet, amiben esetleg csak 2-3 csepp méreg is elég lesz ahhoz, hogy megöljön egy embert. Hasonló módon, amikor a Sátán meg akarja téveszteni az embereket, nem fog az embereknek olyat adni, ami nyilvánvalóan hamis. Nem a bűnt és az igazságtalanságot jön hirdetni. A Biblia azt mondja, hogy a Sátán a világosság angyalaként jön (2 Kor. 11:14-15). Sok formában jöhet: oroszlánként, sárkányként, vagy kígyóként. Ha ilyen formában jön, akkor könnyen fel tudjuk ismerni őt. Megijeszthet minket, de nem tud megtéveszteni. Nem kell megijedned a szándékát illetően, ha egy oroszlánt, vagy egy sárkányt látsz, viszont megtéveszthető vagy, ha a Sátánt a világosság angyalaként látod jönni és a szolgái az igazság szolgái.

A Sátán a terve megvalósítása érdekében sok vallást talált ki, hogy az embereket így térítse el az igaz Istentől és az igazságtól. Kitalálta a keresztyénség különböző változatait is, amelyek eltérnek attól, amit a Szentírásban látunk. A névleges keresztyén kifejezést használjuk azokra a - bármelyik felekezethez tartozó - emberekre, akik beleszületnek egy keresztyén családba, de nem jutnak személyes hitre Jézus Krisztusban; sokan közülük különböző istenfélő szokásokat gyakorolnak. Akik elfogadták ugyan Krisztust személyes megváltójuknak, de ha nem képesek különbséget tenni a vallásos és a szellemi között, akkor ők is vallásossá válhatnak és nem szellemivé.

A vallásosság egy emberi dolog, ellentétben a szellemivel, ami isteni: mennyből való. Az ószövetségi Törvény nem volt képes senkit szellemivé tenni. Az Ószövetségben voltak olyan emberek, akik túlszárnyalták a Törvény normáit. Olyan emberek, mint Mózes, Illés és Keresztelő János szellemi beállítottságúvá váltak, mert ismerték Isten szívét. A Törvény azonban senkit sem képes szellemivé tenni, mert a Törvény csak azt várja el, hogy külsődlegesen megfelelj bizonyos normáknak. Ha megtartod a Tízparancsolatot, azaz, nincsenek idegen isteneid, nem imádsz bálványokat, nem veszed a szádra hiába az Úr nevét, megtartod a szombatot, tiszteled atyádat és anyádat, nem követsz el házasságtörést, lopást, gyilkosságot, vagy nem teszel hamis tanúbizonyságot, vagy nem vágysz valamire, ami a szomszédodé, akkor minden rendben van: külsőleg a Törvény semmi hibát nem talál benned. Ha megtartasz minden parancsolatot, amelyeket a szertartásokra vonatkozó szabályok előírnak, akkor egy tiszteletre méltó, elfogadott személy lehetsz; egy kiváló zsidó Izraelben, de ehhez nem szükséges szelleminek lenned.

Nos, ugyanez megtörténhet ma is. Egy személy eljárhat rendszeresen az összejövetelekre és betarthatja bizonyos keresztyén felekezetek vagy egy gyülekezet minden külsődleges elvárását és egy jó gyülekezeti tag lehet. Még vezetőségi tag vagy egy vén is lehet abban a gyülekezetben, és ehhez egyáltalán nem szükségszerű, hogy szellemi legyen; lehet egyszerűen csak vallásos. Ebben az esetben ő azonos lenne Jézus idejének farizeusaival. Ők ugyanis külsőleg - az emberek szemében - betöltötték a Törvény minden elvárását, de a szívükben nem szánták oda magukat Jézus Krisztusnak. Nem voltak szellemiek, mert nem szánták oda magukat Istennek. Nem szerették Istent teljes szívükkel, lelkükkel, erejükkel és elméjükkel, inkább a pénzt szerették (Lukács 16:14). Ez csupán egy példa. A vallásos emberek imádkozhatnak, olvashatják a Bibliát naponta, részt vehetnek minden éjszakai böjt - és ima-összejövetelen, fizethetik a tizedet, osztogathatnak traktátusokat, de mindezzel együtt csak az emberek tetszését fogják keresni, önmaguknak élnek, szeretik a pénzt, részt vesznek a pletykálkodásban, stb. Úgy tűnik, hogy nem veszik észre az életük kettőssége közötti ellentmondást. Úgy tűnik, mintha nem lenne kapcsolat e két oldal között. Egyik oldalon ott van egy vallásos látszat, másik oldalon pedig a belső erő, ami megszabadít egy személyt az énközpontú élettől, és valóban istenfélővé teszi őt, ez azonban nincs ott. Ezek csak különböző példák. Ha téged jobban érdekel az emberek véleménye, hogy mit gondolnak rólad az emberek, mint hogy mit gondol rólad Isten, akkor kedves barátom megvan rá az esély, hogy valójában csak vallásos vagy. Jó szembenézni ezzel.

Nem mondunk senkire semmi rosszat, de ha megengedjük Isten Igéjének, hogy megvizsgálja az életünket, Isten Igéje meg fogja mutatni nekünk, hogy a keresztyénségünk csupán felszínes. Jó ezzel szembenézni. Jobb rádöbbenni erre most, mint amikor Krisztus majd visszajön, és meg kell állnunk előtte, ami nem lesz túl soká. Ha ma ráébredünk arra, hogy csupán vallásosak vagyunk és nem szellemiek, tehetünk valamit ennek érdekében.

Egy szellemi embert jobban érdekli Isten véleménye az életét illetően, mint az összes ember véleménye. Egy szellemi embert jobban érdekel az, hogy istenfélő életet éljen még annál is, hogy az összejöveteleket látogassa. Csak azért látogatja az összejöveteleket, hogy segítsen neki megélni egy istenfélő életet, mert az istenfélő élet fontosabb neki, mint az összejövetel. Az az életmód, amiről otthon bizonyságot tesz, az sokkal fontosabb számára, mint látszólag istenfélő embernek lenni, aki még prédikálhat is a vasárnap délelőtti összejövetelen. Megvizsgálhatod magad.

Ha nagyon körültekintő vagy a vasárnapi igehirdetésed üzenetére való felkészülésben, de nem vagy körültekintő abban, ahogyan beszélsz a feleségedhez otthon, akkor valószínűleg csak vallásos vagy és nem szellemi. A vallásos szokásokat betartó emberek olyan hírnévnek örvendenek, hogy ők nagyon szent emberek, de valójában nem szellemiek. Ha egy személy megelégszik azzal, hogy böjtöl, imádkozik és tizedet fizet, de úgy tűnik, hogy nem törődik azzal, tudja-e kontrollálni a beszédét napközben, vagy sem; nem zavarja az a tény, hogy a pénz szerelmese, akkor ő csak vallásos. Egy személyt érdekelheti az evangélizálás - elérheti az elveszetteket, ami nagyon jó és szükséges dolog. Ha azonban ezzel párhuzamosan nem érdekli az, hogy a személyes élete is megszentelt legyen, akkor ő csupán vallásos. Egy szellemi embert mindkettő érdekli.

Ezen tevékenységek között nagyon sok jó dolog van, amit a vallásos emberek végeznek, a kérdés azonban a fontossági sorrend, a prioritás. A prioritások betartása tesz szellemivé egy embert. Egy vallásos személyt nagyon gyakran csak az írott Ige -a törvény betűje érdekli. A Biblia azt mondja: "….a betű megöl, de a Szellem megelevenít" (2 Kor. 3:6). Ez azt jelenti, hogy Isten beszédéből csupán a betűt ragadjuk meg, annak szellemi megértése nélkül. Ez nem fog életet hozni számunkra, hanem meg fog ölni. Gondolkoztál már ezen? Meg kell értenünk ezt az egész verset, különösen az első rész összefüggésében; „Mi az Újszövetség szolgái vagyunk, nem a betűé, hanem a Szellemé, mert a betű megöl, de a Szellem megelevenít."

Emlékezzünk arra, amikor Jézus a János 6-ban a következőt mondta: 'Nektek ennetek kell az én testemet és inni az én véremet'. Ekkor sok ember megsértődött, mert úgy gondolták, hogy Jézus a kannibalizmust hirdette nekik. Az emberek annyira megsértődtek, hogy elmentek és nem jártak többé Jézussal. Jézus mondott nekik egy utolsó szót, mielőtt elmentek. Azt mondta nekik: „A beszéd, amit én szóltam nektek, szellem és élet, a test nem használ semmit." (János 6:63). Ezért, amit Jézus mondott az szellemi volt.

Veheted Isten beszédét - a betűt és engedelmeskedhetsz annak a legutolsó részletéig, de akkor is csak egy vallásos személy lehetsz, és egyáltalán nem szellemi. A szellemi az többet jelent, mint csupán a törvény betűjének megtartása. Ez egy szívbeli magatartás Isten és az Ő beszéde felé egy személy részéről, hogy szellemi legyen valaki. Az életünk céljának kell lenni, hogy szellemiek legyünk és ne vallásos emberek, mint a régi farizeusok. Őket inkább az érdekelte, hogy az emberek előtt igazolják magukat, bizonyítva az embereknek, hogy amit képviselnek, és amit cselekszenek az helyes. A szellemi embert igazán nem zavarja, hogy az emberek mit gondolnak róla.

Jézus nem úgy élt, hogy kíváncsi lett volna, mit gondolnak vagy mondanak róla az emberek; Ő kizárólag az Atya tetszését kereste. Egy szellemi ember Isten véleményét tartja fontosnak. Vallásos emberek gyakran képesek éveken keresztül elmélkedni azokon a dicsérő szavakon, amiket valaki mondott róluk. Egy szellemi személy ugyanakkor elutasítja az emberek dicséretét, mert tudja, hogy más nem ismerheti a szívében lévő romlottságot. Ők tudják, hogy az emberek dicséretének semmi értéke nincs. Ezért Isten akaratát követve élnek, hogy neki tetsszenek.

Ha az a célod, hogy Isten tetszésére éld az életedet, az nem könnyű. Meg kell vívnunk a harcot és azt kell mondani: 'Uram, nem az embereknek szeretnék tetszeni, hanem neked.' Ha ez a határozott célunk, akkor a Szent Szellem fogja megmutatni nekünk, hogy hogyan lehetünkvalóban szellemiek. Akkor nem csupán a vallásosság külső formájával fogunk rendelkezni, hanem a belső erővel is.