Transcript of 29 Praise Brings Deliverance

Ismét folytatni szeretnénk, hogy megnézzük azt az óriási erőt, ami bejöhet az életünkbe, ha megtanuljuk, hogyan dicsőítsük Istent minden helyzetben.

Isten megengedi a Sátánnak, hogy sokféle módon zavart keltsen és szenvedést okozzon a gyermekeinek. Mit gondolsz, Isten miért engedi ezt meg? Isten bölcs, és elpusztíthatná a Sátánt egy pillanat alatt, ha szeretné. Ezt azonban nem teszi meg, mert valami jót végez el általa. Ezért engedte meg a Sátánnak a létezését. Pl. a tűz veszélyes, de képes megtisztítani az aranyat. Isten ugyanilyen módon fel tudja használni a próbákat, az üldözéseket és a zsarnokságot, amit a Sátán elhozhat az Ő gyermekeire, hogy megtisztítsa az Ő népét, hasonlóan az arany megtisztításához. Nekünk azonban megfelelő módon kell reagálni azokra a próbákra és a kísértésekre.

A reagálás helyes módja, ha van hitetek, és dicsőítő szellemetek: 'Uram, most nem fogok panaszkodni. Szenvedek, mert talán nehéz időszakon megyek keresztül, de nem fogom elveszíteni a hitemet. Isten ül a trónon és az ördög a kereszten vereséget szenvedett. A bűneim meg vannak bocsátva. A múltam el van törölve. Úton vagyok a menny felé. Jézus az Uram, a mennyei vőlegényem, és Isten mindent a javamra fog fordítani.' Ha ilyenformán minden helyzetben megmaradunk a hálaadás és a dicsőítés szellemében, tudod, hogy mi történik?

Szeretnék megmutatni neked egy csodálatos verset. A Zsoltár 50:23-ban ezt olvassuk:

„ Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását."

Ez a vers azt mondja, hogy ha valaki hálával áldozik és dicsőíti Istent és vigyáz az útjaira, akkor Isten megmutatja neki az Ő szabadítását, vagy az üdvösséget. Nos, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha most egy szorongatott helyzetben vagy, és szeretnéd, hogy Isten megszabadítson belőle, akkor neked készíteni kell egy Istenhez vezető utat, hogy megmutassa neked a szabadulást; és akkor Isten elhozza azt a szabadítást. Isten el fogja végezni a szabadítást, de nem tudja azt megtenni addig, míg te meg nem nyitod a hozzá vezető utat, és azt az utat az Úr dicsőítése által nyitjuk meg.

Ezért mondja itt a következőt: 'Ha valaki hálával áldozik, utat készít Isten számára, ami szabadulást hoz abból a nehéz helyzetből.' Ez azt jelenti, hogy sok helyzetből megszabadulhatnánk, ha dicsőítenénk Istent ahelyett, hogy az emberekre és a gonoszra panaszkodunk -a dicsőítés ugyanis a hit ismertetőjele: ők hittek az Ő beszédének, és az Ő dicséretét énekelték. Ha nem dicsőíted Istent, Isten nem tud semmit sem tenni érted, mert nem dicsőíted Őt. 'Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni'' - olvassuk a Zsidó levélben. Hit által azonban be tudod fogni az oroszlánok száját, meg tudod futamítani az ellenségeidet, meg tudod nyitni a börtönajtókat. Hit által az emberek még a halott gyermekeiket is feltámaszthatják. A hit óriási erő és a hit a dicsőítésben nyilvánul meg.

Nos, az imádkozás egyedül nem tud megszabadítani minket valami problémából. Jó dolog imádkozni, ha szorult helyzetben vagy, de az imádkozáson kívül meg kell tanulnunk dicsőíteni is. Más szavakkal, ki kell tartanunk az imában addig, míg eljutunk egy ponthoz, ahol tovább nem kell imádkozni. Bizonyosságot kapunk a szívünkben. A Szent Szellem fog bizonyságot tenni a szívünkben, hogy Isten meghallgatta az imánkat és aztán, mit teszel? Feltételezve, hogy valamit kérsz és egy idő után hallasz egy bizonyságot a szellemedben, hogy az rendben van, mit teszel? Ekkor dicséred Istent és hálát adsz neki. A hit ekkor megszületik és elhisszük, hogy megkaptuk, miként Jézus megmondta: „Amikor imádkozol, hidd el, hogy megkaptad." Kezdetben nincs bizonyosságod róla, ha azonban folytatod az imát, akkor eljutsz egy pontra, ahol elhiszed, hogy megkapod azt. Még ha a válasz nem is érkezett meg, de dicséred Istent és akkor meg fogod kapni azt, amiért imádkoztál. Ha az a pont eljön, leállunk az imával és elkezdjük dicsőíteni Istent. Ez a hit bizonyítéka és ekkor azáltal, hogy dicsőítünk, egy utat készítünk Isten számára, hogy megmutassa nekünk a szabadítását.

Egy csodálatos példát látunk erre az Ószövetségben, a 2 Krónika 20-ban. Szomorú, hogy sok hívő nem olvassa az Ószövetséget olyan sokszor, különösen a Krónikák könyvét. Nincsenek bizalmas viszonyban vele. Van itt egy csodálatos történet, ahol az ellenség óriási sokaságáról olvasunk, akik körülvették Jósafát királyt. Amikor Jósafát királyt ilyen nagyszámú ellenség vette körül, akkor Júda egész nemzetségét hívta, hogy keressék az Urat böjtben és imában. Teljesen helyénvaló dolog volt ezt tenni.

Imádkoztak Istenhez, és az imájukban három dolgot ismertek el. Tudod, hogy mit mondtak Istennek? Beismerték, hogy segítségre szorulnak, beismerték az ostobaságukat, és azután beismerték a hitüket. (2 Krón. 20:12). Ezt a három dolgot kell nekünk is beismerni. Könnyű beismerni a tehetetlenségünket és ostobaságunkat, és azt mondani: 'Uram, nekünk nincs erőnk ehhez a helyzethez és nem tudjuk, hogy mit tegyünk.' Elmondhatjuk ezt minden helyzetben, de nem történik semmi, ha itt megállunk. Tovább kell menni és azt mondani: „Uram, hisszük, hogy Te válaszolni fogsz nekünk.'

Figyeljétek meg Jósafát imáját a 2 Krón. 20:6-12-ben, ami egy imaminta, amit eltanulhatunk Jósafáttól. Figyeljünk meg hét dolgot, hogy miért imádkozott. Először is dicsérte Istent az Ő mindenhatóságáért (6. vers). Ezt mondta: „Uram, te uralkodsz minden nemzet királyai felett; hatalom és erő van nálad, senki sem állhat ellened.' Amikor Istenhez imádkozol, mindenekelőtt jó emlékeztetni magunkat Isten mindenhatóságára. Jézus ezt mondta: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok; 'Mi Atyánk,' és azután, 'ki a mennyekben vagy.' Ez azt jelenti, hogy Ő olyan valaki, aki minden felett uralkodik a mennyből.

Aztán a második dolog, amire Jósafát emlékeztette Istent és magát, hogy miket cselekedett Isten a múltban. 'Uram, nem Te vagy-e az, aki kiűzte a kánaánitákat erről a földről, és adtad azt Ábrahám leszármazottainak örökre?' (7. vers). Ha arra emlékeztetjük magunkat, hogy mit tett Isten a múltban értünk, akkor azzal valójában felgerjesztjük a hitünket. Néha nagyon nehéz helyzetekkel kell szembenéznünk és úgy érzed, hogy nincs kiút. Miért nem tekintesz végig az életeden és gondolkozol el arról, hogy sokszor, nagyon sokszor az életedben, amikor úgy érezted, hogy nem volt kiút, Isten készített egy kivezető utat! Ez felgerjeszti a hitet a szívedben.

Aztán a harmadik dolog, amit olvasunk, hogy Jósafát emlékeztette Istent az Igéjében lévő ígéreteire. A következőt mondja:

„ Amikor veszedelem jön mi reánk vagy háború, … megállunk e házban előtted és kiáltunk hozzád a nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket." (9. vers).

Egy másik jó dolog, amikor szorult helyzetben vagyunk - néhány ígéret ismerete Isten Igéjéből. Ez lehet egy egyszerű ígéret, mint ami a Zsoltár 50-ben van: 'Hívj egem a nyomorúság idején és megszabadítalak téged.' Mondd ezt: 'Uram, te megígérted ezt'. Cselekedd azt most. Jó, ha ismerjük a Szentírás ígéreteit. Jó megtanulni Isten ígéreteit a Szentírásból, hogy idézni tudd azokat az imában. Ez erősíti a hitet; ez üzemagyag a hit számára. Ez olyan, mint tüzelőanyagot tenni a tűzre, ekkor a tűz erősebben ég. Ha nem ismersz semmilyen ígéretet, akkor a hit tüze nagyon gyengén ég.

Negyedszer, a 11. versben arról olvasunk, hogy a következőre emlékezteti Istent: 'Mi vagyunk a te örökséged.' Mi nem vagyunk olyanok, mint más emberek a világban. Mi vagyunk a te örökséged, Te megváltottál minket. Ez a negyedik dolog, amit szintén elmondhatunk Istennek: „Uram, te kifizetted az árat értünk a Golgotán; Jézus vére váltott meg engem. Isten öröksége vagyok'. Ti Isten öröksége vagytok, Jézus Krisztus vére által megváltva a kereszten.

Ötödször, azt mondta Istennek, amit már láttunk: 'Uram, mi erőtlenek vagyunk, és gyengék' (12. vers). Ez egy másik dolog, amit szükséges beismerni. Néha azt gondoljuk, hogy nagyon erősek vagyunk, de valójában gyengék vagyunk. Jó, ha beismerjük ezt. Mondd ezt: 'Uram, én gyenge vagyok, nem tudom kezelni ezt a helyzetet, az túl sok nekem.' Aztán hatodszor, ugyancsak a 12. versben azt mondja: 'Uram, nemcsak gyenge vagyok, nincs bölcsességem sem, hogy mit tegyek ebben a helyzetben'. Szintén jó ezt is beismernünk, ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy okosak és tehetségesek vagyunk. Mondd ezt: 'Uram, semmi bölcsességem nincs.' A Biblia azt mondja a Jakab 1:5-ben: "Ha valakinek nincs bölcsessége közöttetek, kérje Istentől, és megadja neki." Alázatosnak kell lenned és ezt mondani: 'Uram, nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.' Végül a hetedik, (itt kell befejezned), ezt mondta: 'Rád tekintünk és benned bízunk.'

Hadd menjek végig ezen a hét dolgon. Mindenekelőtt dicsérte Istent a mindenhatóságáért (6. vers). Másodszor, emlékeztette magát arra, hogy mit tett Isten a múltban (7. vers). Harmadszor, emlékeztette Istent az ígéreteire (9. vers). Negyedszer, emlékeztette Istent, hogy mi az Ő öröksége vagyunk (11. vers) és aztán a 12. versben három dologra emlékeztette Istent: először, hogy nincs erőnk kezelni ezt a helyzetet, nincs bölcsességünk, mi azonban rád támaszkodunk, és teljes mértékben bízunk benned.

Ennek a fejezetnek a hátralévő részében azt olvassuk (szánj rá időt, hogy elolvasd azt), hogy az ellenséget teljesen legyőzték. Isten dicséretével indultak csatába. Nem vittek magukkal semmilyen fegyvert; sem nyilat, sem nyílvesszőket. Csak mentek és dicsőítették az Urat. Jósafát hitt Istenben és egy dicsőítő kórust küldött, hogy dicsérjék Istent. A 22. versben azt olvassuk: „Ahogyan elkezdtek énekelni és dicsérni az Urat," pontosan úgy, mint a Zsoltár 50:23-ban láttuk, az Úr ajtót nyitott nekik, hogy megszabadítsa őket és legyőzze az ellenséget. Nemcsak az ellenséget győzte le, később a fejezetben azt olvassuk, hogy Izrael gazdag zsákmányt is szerzett az ellenségeitől. Ez a titok. Akármilyen helyzetben vagy, tanuld meg Istent dicsőíteni annak a hét dolognak az alapján, amit említettem és meg fogod látni, hogy Isten ajtót nyit számodra, hogy megszabadítson.