Transcript of 14 Maximun Or Minimum for The Lord

Az utolsó tanulmányunkban a vallásos és a szellemi ember közötti különbséget néztük meg. Szeretnénk egy kicsit tovább elmélkedni erről, mert nagyon fontos, hogy igazi keresztyének legyünk.

Mindannyian ismerjük a különbséget egy ugyanabban az üzletben vagy gyárban dolgozó szolga -, és alkalmazott, ill. a tulajdonos fiának a munkája között. A munkához való viszonyuk alapvetően más. Egy alkalmazott bérért dolgozik. Egy meghatározott fix órát dolgozik. Ha tovább kell dolgoznia, akkor elvárja, hogy a túlórát fizessék ki neki. Jutalmat vár az év végén. Egy - két ledolgozott év után pedig elvárhatja, hogy béremelést kapjon. Egy fiú azonban teljesen más. Ő nem gondol a ledolgozott órák számára. Ha több munkára van szükség az irodában, az üzletben vagy a gyárban a fiú boldogan marad, miután az alkalmazottak elmennek. Ha pedig a gyár nehéz pénzügyi időszakon megy keresztül, a fiú nem várja azt az apjától, hogy pénzt adjon neki. Mi a különbség?

A különbség az alkalmazott és a fiú munkához való viszonyában van, ami az ószövetségi és az újszövetségi élet közötti különbségben látható. Tudjátok, hogy a Bibliátok két részre van osztva: Ószövetségre és Újszövetségre, amit ezért Ószövetségnek és Újszövetségnek is hívnak. Nos, ezeket a szavakat nem olyan gyakran használjuk manapság. A Testamentum, a Szövetség szavak inkább jogi szavaknak hangzanak. Hétköznapi nyelven ez egy megállapodást, szerződést jelent.

Mindannyian tudjuk, hogy milyen egy szerződés. Amikor egy személy elad egy ingatlant vagy felvesz egy alkalmazottat, akkor aláírnak egy szerződést - mindkét személy, a vevő és az eladó, vagy a munkáltató és a munkavállaló. Ez a szerződés az Ószövetség és az Újszövetség kiábrázolása. Isten szerződést kötött Izrael népével az Ószövetség idején. Amikor azonban Jézus eljött (Ő egy új szövetség közbenjárója), Isten egy új szerződést kötött az emberrel.

Nagyon egyszerű kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy a régi szerződés szerint az ember szolga volt. Egy szolga nem hívhatja a mesterét 'atyának,' ezért az Ószövetség idején a zsidók nem hívhatták Istent, 'Atyának,' mert ők szolgák voltak. Hívhatták Őt 'Úrnak,' 'Istennek' 'Mindenható Úrnak,' és minden másnak, de nem hívhatták 'Atyának.' Amikor azonban Jézus eljött, maga köré gyűjtötte a tanítványait és azt mondta: 'Meg foglak benneteket tanítani, hogyan imádkozzatok az Újszövetség idején. Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: 'Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy." Mit jelent ez? Azt, hogy ez egy új szerződés volt.

Most mi olyanok leszünk, mint Isten fiai és lányai, és az Isten fiainak az Istennel való kapcsolatuk nem lesz többé olyan, mint a mester és a szolga közötti kapcsolat. Még csak nem is olyan lesz, mint egy baráttal való kapcsolat, ami több mint szolga és mester közötti kapcsolat. Itt többről van szó a barátságnál. Ábrahámot Isten barátjának hívta az igében . Ti azonban tudjátok, hogy mi a különbség egy barát és egy fiú között. Ha egy gazdag ember azt mondja: 'Ő a barátom,' majd odafordul egy másik személyhez és azt mondja: 'Ő pedig az én fiam,' akkor tudjátok, hogy ki az örökös. Ki az, aki meg fog kapni mindent az atyától? Nem a barát lesz az, hanem a fiú. Legyél Isten gyermeke (fia és lánya), ami nagyobb, mint Isten szolgájának lenni. Nagyobb, mint Isten barátjának lenni.

Nagyon gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy valaki az Úr szolgája, anélkül, hogy végiggondolnánk ezt. Azt gondoljuk, hogy ez az ember nagyobb, mint egy másik személy, aki csupán Isten gyermeke. Valóban ez az igazság? Ha eljönnél a házamba, bemutatnálak két embernek és azt mondanám: 'Ő az én szolgám, ő pedig a fiam.' Mit gondolnál, ki a fontosabb a házamban? Isten gyermeke. Az Úr szolgája nagyobb lenne, mint az Isten gyermeke? Ezek rossz elgondolások, amelyek befészkelték magukat az elménkbe, de ellene mondanak a Szentírásnak. Természetesen Isten gyermeke is lehet szolga, ha felelősségteljes fiú.

Fel kell ismernünk Jézus azért jött, hogy felszabadítson minket az alól, hogy pusztán szolgák legyünk és azt szeretné, ha fiakká válnánk. Láttuk a különbséget a vallásos és a szellemi ember között. Egy vallásos ember pontosan úgy viselkedik, mint egy szolga. Egy szellemi ember pedig úgy fog viselkedni, mint egy fiú. Nézzük meg ezt a két, különböző szót. Egy szolga a minimum kategóriában gondolkozna, amit el kell végeznie, hogy teljesítse a kötelességét, ellenben egy fiú - egy felelősségteljes fiúnak - a maximumra kell gondolnia, amit megtehet az atyja tetszésére vagy, hogy segítse az atyját. Ebben a két kifejezésben - a minimum és a maximum - láthatod az Ószövetség és az Újszövetség közötti különbséget, egy szolga és egy fiú közötti különbséget.

Ezért Jézus a Hegyi beszédként ismert prédikációjában megpróbálta a tanítványainak megtanítani a parancsolatok szellemi hátterét. Pl. azt mondta: az Ószövetség azt parancsolta nektek: 'ne kövessetek el gyilkosságot'. Ez jó, de ez a minimális elvárás. Az a maximum, amit Isten elvár tőletek, hogy ne kövessetek el gyilkosságot? Bizonyára nem. Mi lenne a maximum, ami tetszene az Atyának?

Mi a gyilkosság forrása? A harag. Ezért mondta Jézus, hogy „ ne haragudjatok." Mit akart ezzel mondani? Azt, hogy 'ha azon a parancsolaton elmélkedsz, hogy ne kövess el gyilkosságot,' akkor rá fogsz jönni, hogy az csak a minimum. Ha elgondolkozol azon, rá fogsz jönni, hogyan tetszhetsz az Atyának. Ha az a hozzáállásom, hogy 'mi a maximum, amit megtehetek,' akkor arra törekszem, hogy 'még csak haragban sem legyek a testvéremmel vagy bárki mással.' Ezzel elnyerem az Atya tetszését. Nem nyerem el az Atya tetszését azzal, ha csak a gyilkosság elkövetésétől tartom vissza magam.

Nos, a vallásos személy egy olyan valaki, aki a törvény betűjét ragadja meg, és azt mondja: 'Minden rendben van, mert megtartottam azt.' A vallásos ember farizeussá válik, és a farizeus fokozatosan eltávolodik az igazságtól. Minden keresztyén felekezetben találsz farizeusokat, olyan embereket, akik a betűt összekapcsolják a hagyományokkal és akiket jobban érdekel, hogy megtartsák a sajátságos csoportjuk ezen külsődleges hagyományait, mint a Jézusban való életet. A 2 Tim. 3:5 a kegyességnek erről a formájáról beszél, amitől óvakodni kell.

Ha közösséget tartasz olyan emberekkel, akik büszkék és önteltek, fokozatosan átveszel egy keveset a szellemükből. Ha folyamatosan gyilkosokkal leszel egy társaságban, akkor rád fog ragadni a szellemük. Hasonló módon, ha kevésbé istenfélő emberekkel leszel közösségben, akkor át fogod venni a szellemüket. Ezért, amikor azt mondja a 2 Tim. 3:5, hogy kerüljük az olyan embereket, akik csupán a kegyesség látszatát tartják meg, az megőrzi az életünket. A Szent Szellem figyelmeztet minket, hogy ne töltsünk sok időt olyan emberekkel, akik csupán a törvény betűje szerint cselekszenek, akik a látszat szerint igazak. Az ilyenfajta vallásosság egyáltalán nem tetszik Istennek. Légy fiú, légy felelősségteljes fiú.

Hasonló módon, amikor Jézus a házasságtörésről beszélt, akkor azt mondta, hogy az Ószövetség megparancsolja, hogy kerüljük a házasságtörés elkövetését: azaz a fizikai aktust. Ez mindenképpen bűn, de ez amaximum, amit Isten elvár? Nem, ez a minimum, de mi a maximum? Isten gyermeke megnézi Istennek ezt a parancsolatát, elgondolkozik azon és azt mondja: 'Nem, ez a minimum, amit Isten elvár.' Ez olyan, mint amikor Isten szolgája azt mondja, hogy 'dolgoznom kell 9h-tól 17h-ig. A műszakom nyolc órás és utána már otthon leszek. A fiú azonban ott marad 21h-ig vagy egész éjszaka, ha van munka, amit el kell végezni. Ezért a '9-17-es magatartás' azt mondja: 'nem szabad házasságtörést elköveti - ez minden.' Egy fiú azonban azt kérdezi: mi van e mögött? 'Nem lenne szabad, hogy viselkedésemben és gondolatban tisztátalan legyek valaki felé. Tisztáknak kell lenni a gondolatainknak a másik nem felé.' Jézus ezt olyan mértékben hangsúlyozta, hogy a következőt mondta: "Ha a szemed megbotránkoztat téged, akkor jobb, ha kivájod azt."

Nos, ki érti ezt meg? Csak az a fiú, aki mindenre elszánt módon tetszeni akar az Atyjának, aki arra vágyik, hogy az Atyja elégedett legyen az életével. Csak az ilyen személy lehet valóban szellemi. Azt keresi, hogy megértse a Szentírás parancsolatainak szellemi hátterét és ne csak a törvény betűjét.

A Biblia azt mondja a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkról, hogy az olyan, mint egy menyasszony kapcsolata a vőlegénnyel. Az igazi keresztyénség egy házasság, és nem vallás. Ez egy két ember közötti kapcsolat. Nem egy könyv imádata, hanem egy személlyel, Jézus Krisztus személyével való egyesülés. A vallásos ember egy könyvet imád. A Biblia a legfontosabb dolog neki. Nos, a Biblia nagyon fontos számomra, de nem fontosabb, mint Jézus Krisztus. Ha nincs közösségem Jézus Krisztussal, akkor a Biblia egy halott könyv számomra, azonban élő, ha Jézus azon keresztül szól hozzám.

A Krisztussal való kapcsolatunk olyan, mint egy e világi menyasszony, aki fülig szerelemes a vőlegényébe. A Biblia hasonló módon beszél a Krisztussal való kapcsolatunkról. Egy napon, amikor Krisztus el fog jönni, el fogja a menyasszonyát venni. Ez egy erőteljes kép egy eljegyzett menyasszonyról, aki sóvárogva várja az esküvője napját: levelet ír a vőlegényének, telefonál, hogy hallja a vőlegénye hangját, időt akar tölteni vele, míg el nem érkezik az esküvő napja. Közben úgy éli az életét, hogy csak a vőlegénye véleménye érdekli. Nem aggódik amiatt, hogy mások a világban mit gondolnak róla. A vőlegényének akar tetszeni és nem a minimumot teszi meg.

Gondoljatok egy jegyespárra, akik fülig szerelmesek egymásba. Ha lehetőségük adódik időt tölteni egymással, gondoljátok, hogy a minimális idővel megelégszenek? Nézik az órát és azt mondják: 'Igen, eltöltöttünk tíz percet egymással, és ez elég?' Nem. Úgy érzik, hogy öt óra sem elég! Amikor egy jegyespár, akik fülig szerelmesek egymásba, levelet írnak egymásnak, milyen hosszú levelek lesznek azok - fél oldal? Azt mondják, hogy 'rendben, ez elég, megírtam neked, hogy jól vagyok és remélem te is jól vagy"?' Nem, hanem 25 oldalakat írnak, és utána másnap ismét 25 oldalt írnak! Ilyen a szerelem.

Valóban szelleminek lenni aza Krisztussal való szeretet kapcsolat eredménye. A vallásosság másrészt csak egy formális kapcsolat Krisztussal, mint egy alkalmazott a főnökével. Próbáljunk meg szellemi emberek lenni!