Transcript of 33 Humility In Jesus’ Earthly Life

Megnéztük, hogy Isten akarata az, hogy az ember úgy éljen, ahogyan azt Jézus életében látjuk: Ez az a példa, amit követnünk kell. Szeretnénk egy kicsit többet megismerni Jézus alázatosságából.

Láttuk, hogy Jézus minden szempontból azonosította magát az emberrel. Jézusnak nem volt szégyellnivaló, hogy ember legyen. A Biblia azt mondja: nem szégyellte, hogy a testvéreinek hívjon minket. Mi néha magasabbrendűséget érzünk más emberekkel szemben; úgy érezzük, hogy képzettebbek vagyunk, vagy magasabb társadalmi osztályhoz tartozunk. Mindez a büszkeséggel való fertőzöttség miatt van, ami megfertőzött minket, amióta Ádám vétkezett. Jézus azért jött, hogy bemutassa, valójában minden ember egyenlő, függetlenül az emberi fajtától, a családtól, a képzettségtől, az intelligenciától, a kultúrától, az életben elfoglalt pozíciótól, vagy bármi mástól. Jézus eljött és a legkisebb, legalacsonyabb rangú társadalmi réteg tagjává vált a korabeli Izraelben. Mindenkinél alacsonyabb rangúként jött, mert ez volt az egyetlen módja, hogy mindenki szolgája lehessen. Nem vagy képes másvalaki felé szolgálni, ha nem vagy kész megalázni magad. Ha fel szeretnél emelni valakit, akkor meg kell aláznod magad (alacsonyabb helyet kell elfoglalnod, mint mások). Jézus így jött el.

A Szent Szellem azért jött el, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzunk. Más szavakkal, hogy a gondolkozásmódunk pontosan olyan legyen, mint Krisztusé. Ez nem elmélet. Nem olyan valami, amiről csak beszélünk a rádióban, a gyülekezetben, vagy írunk egy cikkben, mint ez is. Tételezzük fel, hogy valósággá válik az életünkben, a gondolkozásunkban, hogy nem tekintjük magunkat magasabb rendűnek másoknál, sem a vallás, sem a fajta, sem bármi más szempontból. Csak ekkor mondhatjuk el, hogy Krisztus alázatossága elkezdett munkálkodni a gondolatainkban.

Ha feltennék nektek egy kérdést arra vonatkozóan, hogy mit gondoltok magatokról, amikor magatok vagytok, akkor mit válaszolnátok? Talán úgy gondoltok magatokra, mint aki jóképű, vagy nagyon okos, vagy szerencsés, mert egy gazdag családba született, vagy más hasonló gondolatok. Meg tudjátok állapítani, hogy a gondolataitok mennyiszer hasonlítanak Krisztuséra és mennyiszer gondolkoztok úgy, mint a gonosz. Ha összehasonlítod magad másokkal, és felsőbbrendűként tekintesz magadra, azok pontosan olyan gondolatok, amik Lucifer agyán futottak át, mielőtt ördög lett. A Biblia azt mondja, hogy nekünk különbeknek kell tartani másokat magunknál. (Fil. 2:3), és Pál abban az igeszakaszban később Jézus Krisztusról beszél, aki a mi példaképünk. Pál az Efézus 3:8-ban azt mondta, hogy ő volt a legkisebb az összes szent között. Pál Krisztus alázatosságát úgy ragadta meg, ahogyan magáról gondolkozott, magát minden hívő között a legkisebbnek mutatta be.

Nincs ellentmondás, hogy Pál a korinthusi hívőket testieknek nevezte. Nem tekintette magát testinek. A Biblia nem mondja nekünk, hogy úgy tekintsünk másokra, mint akik jobbak nálunk. Ez lehetetlen lenne. Ki volt a legalázatosabb ember, aki a földön járt? Tudjátok a választ. Jézus Krisztus volt. Ő volt a legalázatosabb személy, aki a földön járt. Nos, vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Jézus úgy tekintett más emberekre, mint akik jobbak nála? Hogy tehette volna ezt? Ő volt a legtisztább, legszentebb. Tudta, hogy Iskariótes Júdás gonosz volt. Nem úgy tekintett másokra, hogy ők jobbak nála. Az alázatosság nem azt jelenti, hogy úgy tekintünk más emberekre, mint akik jobbak nálunk, mert egy hazugságban kellene hinnünk.

Amikor Pál azt írta a korinthusiaknak, hogy 'testiek vagytok, csecsemők vagytok,' úgy tekintett a korinthusiakra, mint akik jobbak nála? Nem. Néhány embernek hamis alázatossága van, mert azon erőlködnek, hogy megpróbáljanak másokra úgy tekinteni, mint akik jobbak náluk. Ez egy hiábavaló törekvés. A Biblia nem kéri tőlünk, hogy ezt tegyük. A Biblia a Fil. 2:3-ban azt mondja, hogy úgy tekintsünk másokra, mint akik nálunk fontosabbak. Ez teljesen más.

Jézus mindig fontosabbnak tartott másokat. Ezért látjuk Őt, hogy megfogja a vizes mosdótálat és megmossa a tanítványok lábát az Utolsó vacsora alkalmával. Ez kizárólag a rabszolgák dolga volt abban az időben. Ha abban az időben meglátogattál egy jómódú házat, akkor ott rendszerint voltak rabszolgák a háznál. Egy rabszolga olyan valaki, akit megvettek, aki nem kapott semmiféle fizetést. A rabszolgák alacsonyabb rangúak voltak, mint a szolgálók. Amikor egy vendég jött látogatóba a házhoz, a rabszolgák kötelessége volt fogni egy vizes mosdótálat és lehúzni a vendég szandálját, megmosni a vendég poros lábát. Ebéd táján mindig lenni kellett egy vizes mosdótálnak közel az ajtóhoz.

Amikor Jézus és a tanítványai az Utolsó vacsorára megérkeztek, ott nem volt házigazda. Csak egy üres terem volt, amit használtak. A vizes mosdótál azonban szokás szerint ott volt az ajtónál. A kérdés most az volt, hogy ki fogja megmosni az emberek lábát? Minden tanítvány arra kellett, hogy gondoljon, hogy 'nos, én nem fogom megtenni ezt.' Péter arra gondolhatott, hogy 'nos, én leszek a vezető, ha Jézus elmegy, hogyan tehetnék ilyen dolgot?' Máté azt gondolhatta: 'Nos, én egy szakképzett könyvelő vagyok, nem moshatom meg ezeknek a tanítványoknak a lábát.' Minden tanítvány gondolhatta azt, hogy valami módon ő felsőbbrendű a többiekhez viszonyítva, és ezért nem cselekedheti meg egy rabszolga munkáját. Jobb, ha nem tesszük azt.

Ekkor Jézus megfogta a vizes mosdótálat és elkezdte megmosni a lábukat. Miért? Mert azt mondta: 'ti fontosabbak vagytok, mint én.' Bizonyára nem voltak szellemibbek nála, Jézus nem gondolta ezt, hanem úgy bánt velük, mint akik fontosabbak. Jézus valóban úgy tekintett magára, mint aki kevésbé fontos. Ez nem egy olyan cselekedet volt, amit csak azért tett, hogy megmutassa, hogy alázatos. Lehetnek emberek, akik alázatosságot cselekszenek, akik csak azért tesznek dolgokat, hogy megmutassák, hogy ők alázatos szolgák. Ez képmutatás, amit Isten gyűlöl. Jézus hiteles volt. Ő valóban azt a helyet foglalta el, hogy semmi legyen a Mennyei Atyja előtt.

Ez az igazi alázatosság: elfoglalni azt a helyet, hogy semmi legyél Isten előtt. 'Uram. én semmi vagyok, ami vagyok azzá te tettél engem.' Ha intelligens vagy, ki tett téged intelligenssé? Isten. Olyan sok gyermek született erre a világra, akik fogyatékosak. Te is születhettél volna olyannak. Te is születhettél volna szellemi fogyatékosnak, vagy testi hibával, vagy valami veleszületett betegséggel, vagy gyermekbénulással, amivel sok más gyermek születik erre a világra. Mi lenne akkor? Valóban az a helyes, ha teljesen alázatosak vagyunk, ha az állapotunkra gondolunk: 'Uram, mi az, amit nem úgy kaptam volna?' Csak az ostoba ember büszke.

Jézus nem egyszerűen csak elfoglalta a rabszolga helyét, hanem azt is olvassuk, hogy még továbbment. Mi van lejjebb, mint egy rabszolga? Mondhatnánk, hogy senki sincs lejjebb a rabszolgánál; az a legalacsonyabb hely. Nem, egy bűnözőre, egy gyilkosra tekinthetnénk úgy, hogy az még lejjebb van, mint a rabszolga. Azt olvassuk, hogy Jézust pontosan úgy feszítették keresztre, mint egy bűnözőt. Keresztre feszítve megölni embereket az valami olyan volt, amit a rómaiak a legrosszabb bűnözőknek tartottak fenn Palesztinában. Az átlagos bűnösöket nem feszítették keresztre, hanem csak a legrosszabbakat, a megrögzötteket. Őket lehetett megölni a keresztre feszítésnek ilyen szörnyű módjával, ahol hosszú órákon keresztül szenvedtek és végül meghaltak. Jézus megalázta magát, hogy egy kereszten haljon meg, mint a legrosszabb bűnöző. A Biblia azt mondja az Ézsaiás könyvében, hogy Őt a bűnösök között tartották számon. Miért? Mert ez volt az Atya akarata, és Ő elfogadta azt: engedelmeskedett.

Csodálatos látni Jézus alázatosságát kisgyerek korától fogva. A Lukács evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus Názáretbe ment és engedelmeskedett Józsefnek és Máriának (Lukács 2:51), és ez ment 30 éven keresztül. József és Mária tökéletesek voltak? Egyáltalán nem. Nem voltak jobbak, mint bármelyik házaspár ma. Gondoljatok egy átlagos keresztyén otthonra ma, ahol a férj és a feleség hébe-hóba harcolnak egymással. József és Mária is ilyen volt. Nem voltak tökéletes emberek, akik sosem vétkeztek. Senki sem ilyen. Követtek el bűnöket. Tökéletlenek voltak, nem tudtak mindent. Az ő otthonukban élt Jézus, aki bűntelen volt, tökéletes volt és sosem tett semmi rosszat. Ezért ki kellett, hogy engedelmeskedjen kinek? Valaki azt gondolhatná, hogy Józsefnek és Máriának kellett volna engedelmeskedni Jézusnak, igaz? Azt gondolhatjuk, hogy aki tökéletlen (József és Mária) nekik kellett volna engedelmeskedniük annak, aki tökéletes (Jézus).

Ez azonban nem így volt. Jézus engedelmeskedett egy tökéletlen nevelő apának és anyának. Tudjuk, hogy nem könnyű olyan embereknek engedelmeskednünk, akik hozzánk képest gyengébb képességűek. Tudsz engedelmeskedni valakiknek, akik gyengébb képességűek nálad? Ha valóban alázatos vagy, akkor nem lesz problémád. Engedelmeskednél bárkinek, ha megértenéd, hogy senki vagy. A titok az alázatosság. Nem lesz senkivel problémánk, ha alázatosak vagyunk.

Jézus meglehetősen boldog volt, hogy ács lehetett. Amikor már szolgált, sosem viselt semmilyen címet. Sosem hívatta magát Tisztelendő Jézusnak vagy bármi másnak. Sosem akart semmilyen pozíciót vagy címet, vagy bármit, ami a hétköznapi emberek fölé emelhette volna Őt, akik felé szolgált. Ő azért jött, hogy szolgáljon! Minden tekintetben hasonlóvá vált a testvéreihez. Amikor királlyá akarták koronázni, elfutott. Semmit nem tett azért, hogy az emberek tiszteletét elnyerje. Ha meggyógyított egy beteg embert, azt mondta neki, hogy ne mondja el senkinek. Látod az Ő alázatosságát? Ő minden dicsőséget az Atyának akart adni. Ő sosem akart senkit magához vonni; a gyógyításai nem nyilvános mutatványok voltak, hogy a figyelmet magára vonja. Milyen csodálatos képünk van arról, hogy milyennek kellene lenni az embernek! Gondolj arra, hogy mi történne, ha a világ összes embere ilyen lenne? Te azonban elkezdheted a saját életedben már most.