Transcript of 26 Crucifixion And Praise

Ebben a tanulmányban folytatni szeretnénk, hogy megnézzük az Isten dicsőítésének ezt a csodálatos kulcsát, ami által egy trónt készítünk Isten számára a szívünkben, és ami által kimenekülhetünk bármilyen helyzetből, amiben valaha is találhatjuk magunkat a világban.

Az utolsó tanulmányunkban ezt a csodálatos kulcsot tanulmányoztuk, amit Isten adott nekünk. Ez olyan, mint egy mesterkulcs, amivel minden ajtó kinyitható. Nem csodálatos, hogy egy olyan kulcs van a kezetekben, amivel kiszabadíthatjátok magatokat és kimenekülhettek bármilyen rejtekhelyről vagy bármilyen helyzetből, amiben vagytok? Az lehet egy nehéz helyzet, valamilyen probléma, vagy esetleg nehezen elviselhető emberek, nektek azonban van egy mesterkulcsotok. Mi az? Felültetni Istent a dicséretünk trónjára, de nem technikai értelemben. Ha megpróbáljátok azt technikailag, most garantálom, hogy kudarcot fogtok vallani. A technika olyan valami, amit az egónk alkalmaz. Szeretnénk valamit elérni, és azt gondoljuk, ha ismételgetünk bizonyos szavakat, mint valami 'mantrát", vagy varázsszót, az működni fog. Ez nem így működik. Én nem szavakról beszélek. Istent nem érdeklik a szavak, ha az nem a szívedből jön, és nem csupán a dicsőítésről beszélek. Egy olyandicsőítésről beszélek, ami egy olyan szívből jön, amelyik hisz Istenben - az Ő mindenekfelett való hatalmában, az Ő tökéletes szeretetében és a végtelen bölcsességében.

A hit azt jelzi, hogy hiszel benne, hogy Isten szeretettel teljes, bölcsességgel teljes, erővel teljes, azután hiszed, hogy az Ő dicséretét fogod énekelni. Az utolsó tanulmányunkban láttuk, hogy „a dicséret egy trón, amin Isten ül." (Zsoltár 22:3). A Zsoltár 22 a golgotai keresztről szól. Ezekkel a szavakkal kezdődik: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Jézus mondta ezeket a szavakat, amikor a kereszten függött és a 3. versben beszél Istenről, aki az Ő népe dicséretének a trónján ül. Azután a 16. versben említi az átszögezett kezeit és lábait. Ez egy nagyon nyilvánvaló üzenet a keresztről: ez a kereszt Zsoltára.

Ha továbbmentek ebben a Zsoltárban, Jézus ebben a keresztre feszített helyzetben hívja a fiatalabb testvéreit, akik te és én vagyunk, hogy csatlakozzunk hozzá és készítsük el a dicsőítés trónját az Atya számára. (22. vers); „Hirdetni fogom a neved az atyámfiainak, a gyülekezet közepette, dicsérni foglak Téged." A Zsidó 2 ezt a verset idézi, amikor Jézus az Atya dicsőítésére utal. Nagyon érdekes azt látni, hogy a dicséretnek az a verse a Zsoltár közepéről származik, ami a keresztre feszített Jézusról, az átszegezett kezeiről és a lábairól szól.

Jézus keresztre feszítése a leggonoszabb dolog volt, amit valaha ezen a földön elkövettek . Ember sosem követett el annál nagyobb bűnt.

Azután nézzük meg a következőt: Mi volt a legjobb dolog, ami valaha történt a földön az emberiség 6000 éves történetében? A válasz ugyanaz: Jézus Krisztus keresztre feszítése. Nem volt semmi jobb dolog, ami valaha is történt ezen a földön, mint Krisztus keresztre feszítése, ami által a bűneink mind megbocsáthatók lesznek és így az örökkévalóságot Istennel tudjuk tölteni.

Ezért Krisztus keresztre feszítése a legnagyobb bűn volt, amit valaha ember elkövetett, de egyben a legjobb dolog is, ami valaha megtörtént a földön. Mit mutat ez? Pontosan ezt a legrosszabb dolgot, amit ember elkövethetett, fordította Isten minden között a legjobb dologgá.

Nos, ha ezt megérted rájössz, hogy bármi, amit mások tehetnek veled minden bizonnyal nem olyan rossz, mint Jézus keresztre feszítése. Ha Isten azt a gonosz dolgot jóra fordította, mondd meg nekem, hogy mi az, amit más emberek megtehetnek veled, amit Isten ne tudna jóra fordítani? Minden dolog kisebb ennél. Semmi rosszabb nem történhet veled, mint Jézus keresztre feszítése, és azt a legrosszabb dolgot Isten a legjobbra fordította. Ez Isten Mindenhatóságáról tanít minket. Ezért dicsőítjük Őt. Ezért éppen a kereszt zsoltárának a közepén ezt olvassuk: „Dicsérni foglak téged."

Szeretnéd dicsérni Istent, amikor keresztre vagy feszítve? Mit gondolsz, mit csináltak a gonosztevők, amikor a kereszten függtek? Ők nem dicsőítették Istent. Átkozódtak, káromkodtak, és valószínűleg megharapták a katonák kezét, akik megfeszítették őket, és leköpdösték őket. Egyáltalán nem voltak boldogok. El tudjátok képzelni milyen volt Jézus keresztre feszítése? Jézus széttárta a tenyerét és együttműködött velük, amikor beverték a szögeket, egyik lábát a másik tetejére helyezte, hogy könnyebben be tudják verni a szögeket. Jézus boldog volt. Miért volt boldog? Nem szenvedett? Ó, bizonyára szenvedett. Ugyanúgy érezte a keresztre feszítéssel járó fájdalmat, mint ahogyan te vagy én éreztük volna. Miért volt akkor boldog? Azért, mert Ő az Atyja akaratát cselekedte. Ha az Atyánk akaratát cselekedjük, akkor nem számít, hogy szenvedünk, mégis boldogok lehetünk. Érezhetünk fájdalmat. Jézus is érzett fájdalmat, de boldog volt, és ezért tudta dicsőíteni az Atyát a kereszten függve. Ez egy magatartásmód. Ez egy titok.

A Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus nem egyedül volt megfeszítve a Golgotán. Tudjátok, hogy kik voltak még megfeszítve ugyanazon a kereszten Jézussal együtt? Nem a két oldalán lévő tolvajokra gondolok. Mondjátok meg nekem, hogy ki volt még megfeszítve ugyanazon a kereszten, amikor Jézust megfeszítették. Egyébként ez nem olyan jól ismert a keresztyének körében. Minden keresztyén tudja, hogy Jézus meghalt a golgotai kereszten, de ha megkérdeznétek őket, hogy ki más halt meg vele együtt ugyanazon a kereszten, ők nem tudnák a választ. A válasz legalább két helyen megtalálható a Szentírásban.

A Róma 6:6-ban azt olvassuk: „ Az óemberünk a Krisztussal együtt megfeszíttetett a kereszten," és Pál azt mondja a Gal. 2:20-ban, személyesen magára alkalmazva azt: „ A Krisztussal együtt megfeszíttettem." Nemcsak Jézus halt meg tehát a kereszten. Valami csodálatos módon, Isten tudta, hogy egy nap te és én is átadjuk az életünket Krisztusnak (mert Ő ismerte a jövőt), megragadott minket és belehelyezett minket Krisztusba, és vele együtt mi is megfeszíttettünk; meghaltunk Krisztussal együtt.

Nem csupán a bűneink voltak Krisztusra helyezve a kereszten, hanem mi magunk is arra a keresztre voltunk helyezve. Így a Krisztussal együtt megfeszítve mi is dicsőítjük Istent. Lásd meg, hogy ez egy másfajta dicséret, ami nem tartalmatlan üres dicsőítő szavak kimondása, amit néha az emberek zajosan és kiabálva tesznek, ami értelmetlen. Miért mondom azt értelmetlennek? Azért, mert a dicséret egy szellem. Nem tudod azt csupán vasárnap délelőtt 2 órára bekapcsolni, és aztán kikapcsolni, amikor hazamész. Ha vasárnap délelőtt az összejövetelen „dicsérve az Urat" „halleluját" mondasz, majd hazamész és a feleségeddel kiabálsz vasárnap délután, akkor az a dicsőítés szelleme? Semmiképpen sem. Az, amit be - és kikapcsolsz, az nem a dicsőítés szelleme, hanem egy viselkedés, egy hagyomány, amivel sok ember rendelkezik. Ez nem hiteles.

Van egy vers az Ószövetségben az Ézsaiás 29:13, ahol Isten azt mondja: „ Ez a nép csak szájával közelít hozzám, de a szíve távol van tőlem." A szívük a saját hasznukat keresi. Ezért könnyű Istenhez közelíteni a szánkkal, de Isten nem foglalkozik azzal. Isten nem hallgat meg sok dicsőítést, ami vasárnap délelőttönként a világ különböző részein elhangzik. Tudjátok, hogy mit hallgat meg? Meghallgatja azokat az embereket, akiknek dicsőítő szelleme van, és nem csupán szavai; a szavak üresek lehetnek. A szavak lehetnek szertartásosak. Sok ember azt mondja, hogy szereti Jézust, de ugyanabban a szellemben, mint Iskáriótes Júdás, aki megcsókolta Jézust a Gecsemáné kertben. Amikor Iskáriótes Júdás megcsókolta Jézust, az nem a szeretet, a ragaszkodás és a barátság jele volt; ő elárulta Jézust. Hasonló módon sok ember feláll vasárnap délelőtt és dicsőíti az Urat, és azt mondja halleluja, azonban az nem szívből jön. Ha dicsőíteni szeretnél, annak a szívedből kell jönni, neked Krisztussal együtt megfeszítettnek kell lenni. Ezt kell mondanod: „Uram én meghalok önmagam számára."

Szeretnék megmutatni nektek egy másik zsoltárt, ami szintén a keresztről szól, és csak megerősíti, amit próbálok mondani nektek. Isten beszéde erőteljes és ezért nekünk ismételten az Ő beszédéhez kell fordulni. Az emberek beszéde nem olyan erőteljes, mint Isten beszéde. A Zsoltár 118:11-14-ben a következőt olvashatod: "Körülvettek, mint a méhek és az Úr nevében elvesztem őket." Ez a kereszt zsoltára és később a 22. versben ezt mondja: „Az a kő, amit az építők megvetettek, az vált Szegletkővé." Ez egy ige, amit Jézus az evangéliumokban idéz. Elolvashatod azt a Máté 21:42-ben és a Márk 12:10-11-ben. Ez egy olyan ige, amit Jézus magára vonatkozóan idézett. Mikor vetették meg az építők a követ? A Golgotán; ők azt mondták: „Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon rajtunk. Feszítsétek meg Őt," és elutasították Őt.

Azonban ott a kereszten függve, megfeszítve az Úr azt mondja a 28. versben:„Hálát adok neked, felmagasztallak téged,adj hálát az Úrnak, mert Ő jó." Aztán a 24. versben: „Ez az a nap, amit az Úr szerzett. Örüljünk és örvendezzünk." Az a nap, amelyiken Jézust megfeszítették, egy olyan nap volt, amit az Úr szerzett? Könnyű ezt mondani, hogy ez az a nap, amit az Úr szerzett, amikor gyarapodsz vagy előléptetnek a munkában, vagy egy jobb fizetést, vagy jobb munkát kapsz, amikor megházasodsz, vagy egy jobb lakásod lesz, vagy valami földi hasznod, de akkor mondani ezt, hogy „ez az a nap, amit az Úr szerzett," amikor valaki keresztre feszít téged, ez hitet igényel. Melyik az a nap, amit nem az Úr szerzett? Van egyáltalán nap, bármelyik évben, amit nem az Úr szerzett? Minden nap olyan nap, amit az Úr szerzett. A gonosz nem szerzett egyetlen napot sem - elmondom nektek. Ha ez az a nap, amit az Úr szerzett, örülünk és örvendezni fogunk azon. Az, hogy egy nagy ajándékot kapunk, vagy keresztre feszítenek, nem számít, mert a fenséges Istenben hiszünk.

Ezért mindkét zsoltárban (Zsoltár 22 és 118), azt a nagy igazságot találjuk, hogy ez csak akkor lehetséges, ha kész vagyok meghalni önmagamnak (aki mindig a maga hasznát keresi), csak akkor mehetek be a dicsőítés szellemébe. Ebben az esetben az Istent dicsőítésem vasárnap délelőtt jelentőségteljes lesz. A szívemből fog jönni és nem lesz kettős életem, amiben vasárnap délelőtt szent leszek és gonoszként viselkedek vasárnap délután . Hitelesek csak akkor lehetünk, ha nincs ilyen kettősség. Ezért nem csak a hit az, ami kapcsolatban van Isten dicséretével, hanem a Krisztussal együtt való megfeszítettség is. Szükséges, hogy egy jó alapot helyezzünk le az életünkben, hogy a dicséretünknek szilárd alapja legyen.