Transcript of Transformation

A jól ismert Hegyi Beszédben, amelyet a Máté 5-7. fejezeteiben olvasunk, Jézus ezekkel a szavakkal összegezte az elmondottakat a Máté 7:15-ben: szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az Életre visz. A kapu egy olyan dolog, amin egy pillanat alatt átlépünk, az út pedig olyan dolog, amin egész életünkben járnunk kell, de az út végén ott van a cél állomásunk. Az elmúlt tanulmányainkban beszéltünk arról, hogy Isten eleve elrendelt minket - nem arra, hogy a Mennybe menjünk, hanem hogy olyanok legyünk, mint Jézus Krisztus. Az eleve elrendelés azt jelenti, hogy van egy úti célunk, amit előre meghatároztak nekünk. Mint amikor felszállsz egy vonatra, és a vonatjegyed megmutatja az úti célodat. Amikor felszállsz egy repülőre, van egy úti célod, ami rajta van a repülőjegyeden. A vonat és a repülő lehet, hogy többször megáll út közben, és lehet, hogy azok a megállók nagyon érdekes helyek. Mégsem fogsz egyiknél sem kiszállni, mert van egy úti célod, amit el akarsz érni. Bárki, aki felszáll egy vonatra vagy egy repülőgépre, alig várja, hogy minél előbb odaérjen a végállomásra. Ezt abból is látjuk, hogy az utasok nagyon türelmetlenek, amikor egy vonat vagy egy repülőgép késik. Miért van ez? Mindenki el akar jutni az úti céljához, amilyen gyorsan lehet. Ha mindenki megengedhetné magának, hogy repülőgépen utazzon, akkor mindenki repülőgépen utazna, mert így sokkal gyorsabban oda érsz a célállomásra.

A keresztyének között azonban azt találjuk, hogy nagyon kevesen vannak, akik alig várják, hogy minél gyorsabban eljussanak ahhoz a célhoz, hogy olyanok legyenek, mint Jézus Krisztus. Ez azt jelzi, hogy valószínűleg nem is tudják, mi a valódi úti céljuk. Ez sok keresztyénre igaz. Ha megkérdeznéd a keresztyéneket, szerintem 99%-uk azt mondaná, hogy az úti céljuk a Mennyország. Azonban nincs egyetlen olyan igevers sem a Bibliában, ami ezt az állítást alátámasztaná. A cél, amit Isten előre meghatározott számunkra az, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus. A Mennyország csak egy „mellékterméke" ennek. Nem egy fizikai, földrajzi hely az, ahová Isten el akar vinni minket, hanem egy megváltozott jellem - erre vezet el minket. Ha pedig ezt nem láttuk meg eddig, akkor még nem látjuk a keresztyén élet célját, nem látjuk azt a teljes célt, amiért Krisztus eljött a földre. Nem azért jött - ahogyan sok keresztyén gondolja -, hogy megmentsen minket a pokoltól, és eljuttasson minket a Mennyországba - ahogyan sok igehirdető hirdeti. Azért jött, hogy megszabadítson minket a bűntől, és Ádám teljes természetétől, amelyet a bűn jellemez. Azért jött, hogy szentté tegyen minket, azaz olyanná tegyen minket, amilyen Ő Maga. Ezt láttuk egy korábbi tanulmányunkban, hogy ez az első ígérete az Újszövetségnek. „Nevezd a nevét Jézusnak, mert Ő fogja megszabadítani a népét", nem a pokoltól, nem a betegségtől, nem a szegénységtől, hanem a bűntől. A keresztyén örömhír Máté 1:21-bem leírt üzenetét sokan megváltoztatják valami más üzenetté, ami jól hangzik, mint például megmenekülés a pokoltól, a betegségtől, a szegénységtől. Rengeteg megváltás létezhet. Megmenekülhetsz például az írástudatlanságtól, vagy a tanulatlanságtól, vagy sok más dologtól is. Jézus azonban azért jött, hogy megmentsen minket a bűntől, és olyanná tegyen minket, mint Ő Maga. Lássuk meg, hogy ez az úti célunk. A bűntől indultunk, ez volt a kezdőpont. Krisztushoz térünk, belépünk a szoros kapun, ami azt jelenti, hogy újjászületünk és új teremtéssé válunk Krisztusban. Nem léphetünk rá az útra anélkül, hogy átlépnénk a kapun.

Jézus azt mondta, hogy Ő az ajtó. A János 10:1-ben azt mondta, hogy „ aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló ". A János 10:9-ben ezt mondja: „ Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár majd, és legelőt talá l." Ha valaki azonban más úton próbál bejutni ahelyett, hogy az ajtón keresztül lépne be, azt ki kell zárni. Nem léphetsz be egy maratoni futóversenybe valahol a táv közepén, hanem a startvonalnál kell kezdened. Ha akarsz, futhatsz végig a maratoni futókkal, de amikor eléred a célt, ki fognak zárni, mert nem a startvonaltól indultál! A keresztyén életnek is van egy kezdőpontja, mint minden más versenynek. A Zsidó levél 12:1-2 ezt versenyfutásnak nevezik. Ez a kezdőpont nem az, hogy egy keresztyén családba születtél, se nem az, hogy megkereszteltek, vagy bemerítettek vízbe, hanem az, hogy újjászülettél. Jézus azt mondta Nikodémusnak, aki egy vallási vezető volt, hogy még a vallási vezetőknek is újjá kell születniük. „Ha nem születsz újjá, semmiképpen nem léphetsz be a Mennyek királyságába" - ezt mondta Jézus Nikodémusnak a János evangéliuma 3. fejezetében.

Azt látjuk tehát, hogy az újjászületés, az egy új teremtéssé válás, amely során Krisztus lemetsz minket Ádám fájáról, és beolt minket Önmagába. Az újjászületés azt jelenti, hogy beoltásra kerülünk a Krisztusba. Ezt elképzelhetjük úgy, hogy belépünk a szoros kapun. Aztán következik egy hosszú út, amely elvezet minket a végső célállomásunkhoz, hogy teljesen olyanná váljunk, mint Krisztus. Ezt a hosszú, keskeny utat úgy hívják, hogy megszentelődés, azaz egyre inkább krisztusivá válni, és egyre inkább elhatárolódni az ádámi természettől, amelyet magunkkal hordozunk. Ezt a Biblia hústestnek nevezi - ez egy másik kifejezés az ádámi természetünkre, amely azt eredményezi, hogy úgy viselkedünk, mint bármely más hitetlen ember a világban. Krisztus azonban azért jött el, hogy ebből megszabadítson minket, hogy megmentsen minket a bűntől, és hogy olyanná tegyen minket, mint Ő Maga. Ezt pedig a Szent Szellem által teszi meg.

Az Ószövetség idején Isten törvényt adott az embereknek, és azt mondta nekik: „próbáljatok meg ennek megfelelően élni!" Senki nem tudta azt teljesíteni. Valamennyi parancsot be tudtak tartani, de nem mindet! Még ha be is tartották az összes parancsot, az mind külsődleges dologra vonatkozott. Nem tehettek semmit a romlott természetük ellen, amely a saját szívükben lakozott - bármennyire is próbálkoztak. Pál, aki Izrael egyik legjobb embere volt, egy istenfélő ember, azt mondja a Filippi 3-ban, hogy a törvény igazsága szerint teljesen feddhetetlen volt. Ez azt jelenti, hogy a törvény külső követelményei szerint mindent betartott. Úgy, mint a gazdag ifjú a Márk 10-ben, aki Jézushoz járult. Amikor Jézus elmondta neki a parancsolatokat, azt mondta: „megtartottam mindezeket fiatalkoromtól fogva". Jézus ezt nem is vonta kétségbe. Sok istenfélő ember volt a zsidók között Jézus idejében, akik külsőleg betartottak minden parancsolatot. Betartották a törvényt, és a törvény igazságának követelményei szerint teljesen feddhetetlenek voltak. Nem volt azonban bennük egy szikrányi sem Isten természetéből, hanem csak egy külső tisztaság volt az egész. Megtisztították a pohár külsejét, de a belseje koszos volt, és őket ez nem érdekelte. Krisztus azért jött, hogy megtisztítsa a pohár belsejét! Ha a belseje tiszta, akkor a külseje automatikusan azzá válik. Ez olyan, mint amikor egy betegséget az antibiotikum belülről gyógyít. A betegség külső tünetei eltűnnek - bármi is legyen az a betegség. Legyen az láz, vagy kiütés, vagy bármi más, ha a szervezetünkben a betegség gyökerét veszi célba az antibiotikum, akkor a külső tünetek eltűnnek.

Jézus egy fejszével jött, amellyel a fa gyökerére sújt, ezt mondta Keresztelő János. Nem ollóval jött, hogy lemetssze az összes rossz gyümölcsöt, amely az életünkben terem. Sok ember keresztyénsége csak abból áll, hogy lemetszegetik a rossz gyümölcsöket, kedvesnek tűnnek az emberek előtt, és rendes, kulturált, civilizált módon viselkednek. Nagy különbség van a valódi keresztyénség és a civilizáltság között. Jézus nem csak azért jött, hogy kedves emberekké tegyen minket. Azért jött, hogy átformáljon minket, új teremtéssé tegyen minket, teljesen megújítva belülről. Tudjuk, hogy nagy különbség van egy jól nevelt, jó magaviseletű kutya és egy kisbaba között, aki nem viselkedik jól nevelten és kulturáltan, és összekoszolja a padlót. Abban a kisbabában azonban megvan a lehetősége annak, hogy emberré váljon. Egy kutya - mindegy, hogy milyen jól idomítod -, soha nem lesz emberi lény. Ugyanígy a régi teremtés, az óember, amik vagyunk, amibe beleszülettünk Ádám természete által, bármennyi tisztogatás, nevelés, fejlesztés sem lesz képes azt a személyt átformálni Isten gyermekévé; ahogyan bármennyire is próbálkozol, nem tudsz egy kutyát sem emberi lénnyé átformálni. Meg tudod rá tanítani, hogy jól viselkedjen, és engedelmeskedjen, de soha nem lesz belőle emberi lény. Ha Ádám gyermekeinek mindent megtanítasz a világon, csak vallásossá, vagy bármi mássá teszed őket, de mégsem lesznek soha Isten gyermekei. Ennek egy belső, természetfeletti munkálkodásnak kell lennie. Ekkor Isten keresztülvisz egy személyt egy belső, szellemi újjászületés megtapasztalásán. Ezt nevezik szoros kapunak. Sok ember nem megy át ezen a kapun. Oldalról próbálnak meg a keskeny útra jutni, átugorva a falat, ahogyan Jézus mondta a János 10-ben. A végén azonban kizárják őket. Nem léphetsz rá erre az útra anélkül, hogy átmennél a kapun.

Amint átléptél a kapun, egy másik hiba, amit nagyon sok keresztyén elkövet, hogy ott csoportosulnak a kapu körül. Keresztyének hatalmas tömegei gyülekeznek a kapu körül, miközben már az úton kellene járniuk az úti céljuk felé haladva. Ez az, ahol engedelmeskednünk kell a Szent Szellemnek életünk minden egyes napján.

Az 1 János 3-ban, János apostol első levelében azt olvassuk, hogy amikor Krisztus visszatér, olyanok leszünk, mint Ő. Akkor fogjuk elérni az úti célunkat. Az 1 János 3:2 második része ezt mondja: „ tudjuk, hogy ha Ő megjelenik, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van. " A következő igeversben aztán azt mondja, ez a keresztyének reménysége. Ha megkérdeznénk a keresztyéneket, a 99%-uk ismét azt mondaná: „az a reménységem, hogy Krisztus vissza fog jönni". Ez azonban csak az egyik fele a reménységnek. A másik fele az, hogy amikor visszatér, olyanná fogunk válni, mint Ő. Ez nagyon fontos! A következő igevers azt mondja, hogy mindenki, akiben megvan ez a reménység - nem csak az, hogy Krisztus visszajön, bár az, hogy Krisztus visszajön, önmagában egy nagyszerű remény, amelyet áldott reménynek neveznek -, de ezen felül, és ezzel együtt az, hogy amikor megjelenik, olyanok leszünk, mint Ő. Ha ez a reménység van benned, mit fogsz tenni? Az 1 János 3:3 azt írja, hogy egész földi életed során folyamatosan megtisztítod magad, amiképpen Isten is tiszta. Sok keresztyénnek, mert nem olvassák figyelmesen a Bibliát, az egyetlen megtisztítás, amiről tudomásuk van az az, hogy Isten megtisztítja őket a bűneiktől Jézus Krisztus vére által.

A Biblia kétféle megtisztításról beszél. Az egyiket Isten végzi, a másik pedig, amit mi magunk végzünk. Az 1 János 1:7 azt írja, hogy „Jézus Krisztus vére minden bűntől megtisztít minket." Ez Isten Igéje. Az 1 János 1:9 azt írja, hogy „Ő hűséges, hogy megtisztítson minket minden hamisságtól." Ez is Isten Igéje. Az 1 János 3:3 azonban arról is ír, hogy mi is tisztítsuk meg magunkat. Ezt olvassuk a 2 Korinthus 7:1-ben is: „ Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól (...)." Tisztítsuk meg magunkat! Ugyanezt olvassuk a 2 Timótheus 2:21-ben is: „ Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas ."

Tehát ezekben az imént idézett igeversekben erről a kétféle megtisztításról olvasunk. Az egyiket Isten végzi, a másikat azonban nekünk kell megtennünk. Istenben megbízhatunk, hogy Ő megteszi az Ő részét, ha teljesítjük a feltételeket. Ha megvalljuk a bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megtisztítson minket minden hamisságtól. Megbocsátja a bűneinket, eltörli azokat, és soha többé nem emlékezik meg róluk a Zsidó levél 8:12 szerint. Meg is igazít minket Krisztus vére által (Róma 5:9), ez azt jelenti, hogy igaznak nyilvánít minket. Isten ezt megteszi. Mit jelent az, hogy megtisztítjuk magunkat? Ez a keskeny út, ez a megszentelődés útja. Ez az útja annak, hogy átváltozzunk Jézus Krisztus képmására, és ez egy folyamatos fejlődés. A Szent Szellemmel való megkeresztelkedés döntő fontosságú. Ez megint olyan, mint belépni a kapun, de ez egy olyan dolog, amit folyamatosan meg kell újítanunk. Folyamatosan betöltekezve kell lennünk a Szent Szellemmel. Az Efézus 5:18 azoknak szól, akik már megkeresztelkedtek a Szent Szellemmel, és ezt mondja: legyél folyamatosan bemerítve a Szent Szellembe, vagy folyamatosan a Szent Szellembe való bemerítkezés állapotában legyél. A 'baptizo' görög szó alámerítést jelent. Aláállsz egy vízesésnek, amely a Mennyből hull alá, és bemerít a Szent Szellembe - ez alatt a „vízesés" alatt kell állni folyamatosan, hogy átéljük a Szellem teljességét, és ahogyan a szívem kapacitása egyre növekszik, egyre többet megtapasztalok a Szellem teljességéből az életemben, ezáltal egyre jobban Krisztus képmására formálódom. Én nem tudom magamat átformálni Krisztus képmására, ez a Szent Szellem munkája, hogy krisztusivá tegyen. Együtt kell azonban működnöm vele úgy, hogy folyamatosan megtisztítom magam. Amikor a Szent Szellem rámutat valamire bennem, ami Krisztusnak nem tetszik, attól megtisztítom magam. Ő nem fog helyetted megszabadítani attól. Például, amikor nézel egy tévéműsort, amiben van valamilyen tisztátalanság, csúnya beszéd, erkölcstelenség, vagy olyan jelenet, ami beszennyezi az elmédet, a Szent Szellem nem fogja használni a távirányítót, hogy csatornát váltson. Nem. Azt akarja, hogy te tedd meg ezt. El fogja mondani neked, hogy ez nem olyan műsor, amit Krisztus megnézne, de ha mégis meg akarod nézni azt a tisztátalan filmet, az a te dolgod. Nem fogsz azonban a keskeny úton járni, és nem fogsz krisztusivá válni, ha továbbra is nézed azt a műsort. Használnod kell a távkapcsolót, és csatornát kell váltanod. Ez csak egy példa. Lehet, hogy internetezel a számítógépen, és kísértésbe esel, hogy egy olyan oldalt nyiss meg, ami szexuálisan provokatív. A Szent Szellem nem fogja megakadályozni, hogy rákattints az egérrel arra az oldalra. El fogja mondani neked, hogy nem kellene arra az oldalra rámenned, sugallni fogja ezt a szellemedben, de neked kell megtisztítanod magad, neked kell megtagadnod azt, hogy rámenjél arra az oldalra. Azt kell mondanod: „Uram, ettől a szokástól meg fogok szabadulni egész életemre." Amikor a Szent Szellem látja, hogy ezt akarod, hogy ezt meg akarod tenni, ezekkel a helyzetekkel tesztelni fog téged, hogy valóban olyan akarsz-e lenni, mint Krisztus. Ha azt látja, hogy nagyon komolyan veszed, hogy tényleg olyanná válj, mint Krisztus, át fog formálni téged. Értsük meg ezt tisztán és világosan!

Hadd ismételjem meg! Te nem tudod magadat Krisztus képmására formálni, nem tudod megteremteni magadban az isteni természetet, ha egy millió évig is próbálkoznál, még csak egy kis részben sem tudnád megteremteni az isteni természetet. Az isteni természetet Istennek kell odaadnia neked, részesítenie benne, kommunikálnia feléd - neked azonban el kell távolítanod az akadályt az útból, amely megakadályozza, hogy Isten kommunikálni tudja feléd az Ő természetét. El kell távolítanod magadból mindent, ami akadályoz téged és akadályozza Istent, hogy neked adja az Ő természetét. Ez a jelentése annak, hogy megtisztítjuk magunkat. Eltávolítok mindent az életemből, amire a Szent Szellem azt mondja, hogy távolítsam el. Nem azokat, amiket az emberek mondanak. Ezért szoktam azt mondani, hogy nem mondom meg az embereknek, hogy szabadulj meg ettől vagy attól a dologtól, csak azt tanácsolom nekik, hogy „figyelj, ez a dolog árt neked", és vannak dolgok, amelyekhez időre van szükség, míg valaki meglátja azokat. Például én magam sosem viselek semmilyen ékszert, vagy díszt, és a feleségem sem, de nem fogom azt mondani egy másik embernek, hogy ő se tegye, mert lehet, hogy nincs rá világossága. Úgy értem, mert ezek nem bűnös dolgok. Vannak dolgok, amikről egy embernek szilárd meggyőződései vannak, és azt gondolja: „ezt én nem akarom megtenni." Pál azt mondta az 1 Korinthus 6:12-ben, hogy a sok létező törvényes dolog közül nem tenne meg mindent.

„ Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de én nem adatom valakinek hatalma alá. " (1 Kor. 6:12)

Egy valóban szellemi ember nem csak a bűnös dolgokat távolítja el az életéből, hanem bizonyos törvényes dolgokat is, mert hátráltatják a célja elérésében. Ugyanennek a levélnek 9. fejezetben Pál egy atlétáról beszél. Sok megengedett dolog van, amit egy atléta megehet, de ha mindent megeszik, soha nem fogja megnyerni a díjat. Meg kell fegyelmeznie magát abban, hogy mit eszik, és mit nem eszik. Nem törvénytelen, ha egy sportoló reggel 8 órakor alszik, de ha minden reggel 8-9 óráig alszik, és nem kel fel hajnalban, hogy futni menjen, nem valószínű, hogy elnyeri az érmet. Tehát sok olyan törvényes dolog van, amit egy atléta felad annak érdekében, hogy elnyerjen egy érmet az Olimpián. Ugyanígy, amikor önmagunk megtisztításáról beszélünk, nem csak azoktól tisztítjuk meg magunkat, ami bűn, hanem minden olyan dologtól, amelyek nem segítenek abban, hogy elnyerjük a koronát, hogy tökéletesítsük magunkat, és olyanná váljak, mint Krisztus. Lehet, hogy törvényes dolgokról van szó, én nem ítélek el más embereket azért, mert ők megteszik vagy használják azokat, én azonban úgy döntöttem, hogy nem teszem meg, vagy nem használom vagy lemondok azokról a dolgokról, mert hamarabb el akarom érni a célomat. Amikor tehát a Szent Szellem azt látja, hogy komolyan vesszük ezt, egyre többet és többet fog adni nekünk az isteni természetből. Ezt úgy teszi, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódunkat. Nézzük meg a Filippi 2:5 igeverset: „ Annak okáért az az indulat (gondolkodás) legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is ." A Róma 12-ben a következőket olvassuk a gondolkodásról. Nagyon fontos, hogy lássuk a gondolkodás (az elme) erejét és működését a keresztyén életben. A Róma 12:2 ezt írja:

„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."

Tehát az átformálás az elménk megújítása által történik. A világhoz való igazodás szintén az elménkben történik. Ezt a verset így kell olvasunk: „Ne úgy gondolkodj, mint a világ! Ne hagyd, hogy a világ belepréseljen téged az ő formájába!" Ez egy átfogalmazása ennek az igeversnek. „Hanem engedd meg a Szent Szellemnek, hogy változtassa meg a gondolkodásmódodat, hogy úgy kezdjél el gondolkodni, ahogyan Krisztus gondolkodik!" Akkor úgy fogsz tekinteni az emberekre, a dolgokra, a körülményekre, ahogyan Krisztus tekint rájuk. Azt látjuk tehát, hogy ezek a dolgok elsősorban az elménkben történnek. Más szavakkal a Szent Szellem meg akarja változtatni a gondolkodásmódomat, mielőtt megváltoztatná a jellememet. Ezért olyan fontos az elme. Szabad teret kell engednünk a Szent Szellemnek, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódunkat, az értékrendünket. Például a világban a pénzt talán a legfontosabb dolognak tartják az emberek, az elismeréssel, a pozícióval, a hatalommal, a népszerűséggel, az élvezetekkel és a kényelemmel együtt. Ezek a világban nagyon fontosak, és megéri sok dolgot feladni annak érdekében, hogy ezeket megszerezzék. A legtöbb ember ezeknek a dolgoknak a hajszolásával tölti az egész életét. Jézus Krisztus azonban nem azzal töltötte az életét, hogy hajszolta a pénzt, az élvezeteket, a hatalmat, a kényelmet, a könnyű életet vagy bármi hasonlót. Azzal töltötte az életét, hogy az Atya akaratát cselekedte. Miközben ezt tette, fel kellett adnia ezek közül a dolgok közül valamennyit. Egy helyen például azt olvassuk, hogy arra sem volt ideje, hogy egyen. Van valami probléma azzal, ha valaki eszik? Persze, hogy nincs, de Neki akkor nem volt rá ideje, mert fontosabb és sürgősebb dolgot végzett éppen. Valamilyen módon az embereknek szolgált.

Azt látjuk, hogy egy odaszánt keresztyénnek, aki azt akarja, hogy az elméje (gondolkodásmódja) krisztusivá váljon, mások a prioritásai, mint egy világi embernek vagy egy világi keresztyénnek, aki mindkét területről a legtöbbet akarja magának. Találkoztam sok ilyen keresztyénnel, akik mindkét világból a legjobbat akarják. Két csónakban van a két lábuk, és soha nem jutnak el sehová. Az egyik csónak erre megy, a másik csónak arra megy, ők pedig középen állnak, és nem jutnak el sehová. Jézus Krisztus azonban teljesen annak szentelte Magát, hogy a mennyei Atya akaratát cselekedje. Jézus földi életében azt látjuk, hogy az Atya megmutatta nekünk, hogyan akarja, hogy az emberek éljenek. Amikor Isten megteremtette Ádámot, ha tudni akarod, mi volt Isten szándéka Ádám számára, hogy hogyan éljen, itt van a válasz: ahogyan Jézus élt a földön. Nem az Édenkert fizikai körülményeiben, vagy Názáretben, vagy a ti esetetekben Kínában vagy Indiában, teljesen mindegy. A fizikai hely, a körülmények egyáltalán nem számítanak. Nem érdekes, hogy motorbiciklivel utazol vagy autóval, vagy gyalog jársz, mint Jézus Krisztus, nem ez a lényeg, hanem az értékrend. Mik azok a dolgok, amiket Jézus értékelt? Ha a Szent Szellem által megkapom Jézus értékrendjét, akkor szellemi emberré válok. Ez tehát a jelentése az elménk megújulásának, amikor az elmém úgy kezd gondolkodni, ahogyan Jézus gondolkodik. Azok az értékeim a gondolkodásomban, amik Jézusnak voltak a földi életében. Ezért fokozatosan olyanná válok, mint Ő.

Ugyanígy, a világiasság is a gondolkodásban (az elmében) rejlik. Sok keresztyén úgy gondolja, hogy a világiasság az öltözködésmódban jut kifejezésre. Lehet, hogy egy nő nagyon kihívóan öltözködik, de a világiasság nem az öltözékben van, hanem az elménkben. Az a gondolkodásmód, ami az elméjében van, az készteti arra, hogy kihívóan öltözködjön. Lecserélheti a ruháit, de ettől nem változik a világias gondolkodásmódja. Felöltöztethetsz egy kutyát öltönybe és nyakkendőbe, de attól az még egy kutya marad. Ez nem változtat semmit. Kényszeríthetsz egy nőt arra, hogy szerényebben öltözködjön, de az nem változtatja meg a gondolkodásmódját. A világiasság az elmében van, ugyanúgy, ahogy a megszentelődés is az elménkben kezdődik. Nagyon fontos, hogy megértsük ezt, mert akkor megnyitjuk a szívünket, és különösen az elménket, és megengedjük a Szent Szellemnek, hogy Isten az Igéjén keresztül, miközben olvassuk azt, megmutassa nekünk Krisztus természetét, és az Ő képére formáljon át minket.

Ez legyen a célod.

Isten áldjon!