Transcript of How Satan Became Satan

Ma a gonoszság eredetét fogjuk megnézni. Egy olyan világegyetemben, amelyet Isten teremtett, nem lett volna semmiféle gonoszság, ha Isten nem adott volna szabad akaratot egyik teremtett lényének sem. A bolygók például képtelenek a gonoszságra. A fák, amelyek automatikusan növekednek Isten törvényei szerint, képtelenek arra, hogy gonoszságot cselekedjenek. Azonban a bolygók és a fák képtelenek arra is, hogy bármilyen erkölcsileg jó dolgot tegyenek. Nincs erkölcsi természetük. Tehát, ha Isten olyan világegyetemet teremtett volna, amely tele van szabad akarat nélküli teremtett lényekkel, akkor nem lenne a világon sem jó, sem rossz, és ez elég unalmas lenne. Képzelj el egy olyan világegyetemet, ahol csak az Atya, a Fiú és a Szent Szellem van, és rengeteg bolygó, csillag és galaxis a hatalmas világűrben. Olyan lenne, mint egy milliárdos, akinek rengeteg vagyona van, de nincsenek gyermekei, nincsenek munkásai, hanem csak gépek végeznek mindent. Ez elég unalmas lenne.

Isten, az Ő hatalmas bölcsességében olyan lényeket teremtett, akiknek szabad akaratuk van a választásra. Jóval azelőtt, hogy megteremtette az első emberpárt, Ádámot és Évát, sok millió angyalt teremtett. A férfi és a nő felette állt az angyaloknak abban az értelemben, hogy az embernek megvan a képessége arra, hogy befogadja Isten természetét, és visszatükrözze az Ő képmását. Nem tudunk túl sok mindent az angyalokról, de azt tudjuk, hogy szabad akaratuk van a választásra. Őket arra teremtette Isten, hogy a szolgálói legyenek, és megcselekedjék az Ő akaratát, amit megparancsol nekik. Az egyik angyal, akinek nem tudjuk a nevét, mert nem említi a Biblia, de latin eredetű szóval Luciferként ismerjük ( jelentése: Fényhozó - a ford.), ami csak a fénylő személyiségére utal, de valószínűleg nem ez volt a neve eredetileg. Nem ismerjük a nevét, de azt tudjuk, hogy ő volt az angyalok vezetője. Ő volt az, aki az angyalokat vezette az Isten imádatában, de szabad akaratával nagyon hamar úgy döntött, hogy inkább őt imádják. El akarta foglalni Isten helyét! Ő volt a legnagyobb teremtett lény a világegyetemben, aki az angyalokat vezette az Isten imádatában. A szabad akaratából adódóan választhatta azt, hogy engedelmeskedik vagy engedetlen lesz. Nagyon tehetséges volt, Isten számtalan képességet és ajándékot adott neki, többet, mint amennyi az embernek van - főleg a bukott embernek. Ettől felfuvalkodott: a bölcsessége, az intelligenciája, a szépsége és a rangja felfuvalkodottá tette őt. Az Ezékiel 28-ban olvashatunk róla.

Az 1 Mózes első fejezeteiben nem olvasunk semmilyen részletet az ördögről, hanem egyszer csak megjelenik a 3. fejezetben, hogy megkísértse Ádámot és Évát. Nos, ő nem a semmiből toppant elő, hanem nyilvánvalóan létezett, mint teremtett lény. Semmi olyan nincs ebben a világegyetemben, amit nem Isten teremtett. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem az egyetlen, aki az örökkévalóságban mindig is léteztek. Ez az angyal azonban egy teremtett lény volt, ő volt az angyalok feje. Az ő bukását nem az 1 Mózes első fejezeteiben írják le, mert a Biblia azért íródott, hogy az emberiség történetét jegyezze le. Ezért nem az ördöggel kezdődik, hanem az ember történetével. Ez az oka annak, hogy az ördögről az elején nem olvasunk, de Isten később felfedi azt az igazságot két prófétájának, hogy hogyan lett ebből az angyalból ördög. Ezt írja le az Ezékiel 28 és az Ézsaiás 14. Bizonyára közületek többen is olvasták ezeket a fejezeteket. Megtanulhatunk belőle néhány leckét és okulhatunk belőle mi is azzal kapcsolatban, hogy hogyan lett egy tökéletes angyalból ördög.

Az Ezékiel 28-ban azt olvassuk, hogy az Úr szól Tírus királyához (Ez. 28:12). Ebben a királyban valójában az ördög lakott. Az Úr ezért úgy szólt ehhez a királyhoz, mint amikor egy démon által megszállt emberhez szólsz, azaz az emberben lakozó démonhoz szólsz. Tírus királyához szólt tehát, aki maga az ördög volt, és azt mondta neki: „ Te voltál a tökéletesség pecsétgyűrűje". Nyilvánvaló, hogy egy emberi király nem lehet a tökéletesség pecsétje. „(…) teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Az Édenben, az Isten kertjében voltál" . Soha egy király sem lakott Isten Édenkertjében, ezért ez nyilvánvalóan egy olyan szellemnek szól, aki abban a királyban lakozott. Ebből tehát azt tudjuk meg, hogy ez az angyal eredetileg az Édenkertben volt. Nem abban az Édenkertben, amelyről az 1 Mózes 3-ban olvasunk, hanem abban az eredeti Édenkertben, amit Isten az 1 Mózes 1:1-ben teremtett. Ez az Ige azt mondja: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet". Minden, amit Isten teremt, az mindig tökéletes. Isten sosem teremt semmit több lépésben, ahogyan néhányan az evolúciós elméletben tanítják, hogy Isten az embert több lépésben teremtette: először állatként, aztán később lett belőle ember. Ez mind badarság. Mások azt tanítják, hogy Isten a földet is több lépésben teremtette, ahogyan az 1 Mózes 1:2-től olvassuk, hogy a föld először „kietlen, puszta és sötét volt", mert először ilyennek alkotta meg, és utána a többi szép dolgot. Ez nem igaz. Az 1 Mózes 1:2-től az „alkot" szót használja a Biblia, míg az 1 Mózes 1:1-ben a „ teremt" szó áll. Az 1 Mózes 1:2 vers arról szól, hogy a föld kietlenné, pusztává és sötétté vált - én így értelmezem. Hogyan lett olyan? Valami történt az 1 Mózes 1:1 és a 2 igeversek között, ez pedig a Sátán bukása volt. Abban az időben, az 1 Mózes 1:1-ben volt egy Édenkert, amelyet valószínűleg újraalkotott Isten Ádám számára, hogy ott lakjon, ahogyan az 1 Mózes 2. és 3. fejezeteiben olvassuk. Az eredeti Édenben, Isten kertjében, volt ez a gyönyörű angyal. Ő volt az angyalok vezetője, tökéletes volt bölcsességben, szépségben, és kenet volt rajta (Ezékiel 28:14). Egy felkent kerub volt, akit Isten az Ő szent hegyére helyezett. Az Ezékiel 28:15 azt írja, hogy feddhetetlen volt az útjaiban a teremtésének napjától kezdve (ő tehát teremtett lény volt), amíg gonoszságot nem találtak benne. Bűnt követett el, ezért levetették Isten szent hegyéről. A bűnének az okát is megnevezi az Ez. 28:17 igevers: a szíve felfuvalkodott, és büszke lett a szépsége és a bölcsessége miatt.

Azt látjuk tehát itt, hogy az első bűn, ami felütötte csúf fejét Isten gyönyörű teremtésében, az a büszkeség volt. A büszkeség a gyökere minden más bűnnek, amik ezután következtek. Ez volt az első. Addig nem létezett bűn a teremtett világban, de ha valaki szabad akaratot kap a választásra, akkor mindig fennáll a lehetősége annak, hogy büszkévé válik, vagy más bűnt követ el. Amint valaki szabad akaratot kap a választásra, szabadon eldöntheti, hogy engedelmeskedik-e Istennek vagy nem. Ez az angyal is büszkévé vált, felfuvalkodott a szíve a szépsége és a bölcsessége miatt, és azt gondolta, hogy egy nagyon fontos személy. Természetesen fontos volt, de ő azt kezdte gondolni magáról, hogy fontosabb, mint amilyennek Isten teremtette. Isten ezért azonnal elvetette őt.

A másik olyan rész a Szentírásban, ami a Sátánnal foglalkozik, az Ézsaiás 14. fejezete. Az Ézsaiás 14-ben ugyanerről a személyről olvasunk, de más részleteket is említ róla. A 12. versben azt olvassuk, hogy fényes hajnalcsillagnak nevezi. Ebből az igeversből származik a Lucifer elnevezés, amely egy latin szó, és fényhozót jelent; a hajnalcsillagra utalnak vele.

„ Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon ". (Ézsaiás 14:12-13)

Látjátok? Ezt mondta a szívében ez a fényes csillag, a fényhozó, az angyalok vezetője: „ Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet" (Ézs. 14:12) , „Fölébök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ézs. 14:14). Olyan akart lenni, mint Isten! Sőt, Isten fölé akarta emelni magát! Ezért vetette őt le Isten, és végül a pokolba fog kerülni. Így jött be a bűn a világba, mert egy teremtett lény nem volt elégedett azzal a pozícióval, amit Isten adott neki. Van egy korlát, amit Isten vont köré, ő azonban ki akart lépni azon a korláton túlra. Ez elégedetlenség volt. Nem volt elégedett a pozíciójával, hanem többet akart. Büszke volt a bölcsességére, a szépségére, és ettől felfuvalkodott a szíve, elbukott, és ő lett az ördög. Azt látjuk itt tehát, hogy a büszkeség ördöggé tud változtatni egy angyalt - egy pillanat alatt! Ez nem tartott sokáig, egy pillanat alatt ő lett az ördög, és ez a büszkeség által történt. Fontos tehát, hogy lássuk ezt, mert a büszkeség ma is egy pillanat alatt pontosan ugyanígy tönkre tud tenni egy embert.

A másik dolog, amit látunk itt, az az elégedetlenség. Boldogtalan volt azon a korláton belül, amit Isten határozott meg számára. Elég nagy hatásköre volt pedig, mert az összes többi angyal a fennhatósága alá tartozott. Ő volt az angyalok vezetője. Minden teremtett lény közül neki volt a legmagasabb rangja. Azt gondolhatnánk, hogy mi kell ennél több vajon? Rangja, bölcsessége, szépsége van, mi többet akarhat ennél egy angyal? Ő azonban elégedetlen volt azzal a hatalmas mennyiségű ajándékkal, amit Isten adott neki. Amit ebből megtanulhatunk az az, hogy az elégedetlenség is egy pillanat alatt ördöggé változtathat egy gyönyörű angyalt. A büszkeség vagy az elégedetlenség, azaz, ha nem vagy megelégedve azzal, amit Istentől kaptál. Látjuk ebből ennek a két bűnnek a rendkívül nagy veszélyeit. Elégedetlenség - rengeteg olyan ember él a földön, akik elégedetlenek azzal, amijük van. Elégedetlenek a pénzügyi helyzetükkel, a kinézetükkel, a házukkal, a feleségükkel, a férjükkel, a munkájukkal. Tele van a világ elégedetlen emberekkel, és ez az oka annak, hogy olyan nyomorultul érzik magukat. Az ördögnek ez a tulajdonsága jellemző rájuk is. Még akkor is, ha Isten sokféleképpen megáldotta őket, valami miatt mindig boldogtalanok. Ez teszi az angyalokat ördögökké, és ettől lesznek a jó emberek is ördögök.

Tehát a büszkeség és az elégedetlenség az, ami tönkretette ezt a gyönyörű angyalt, és téged is tönkretehet. Azt olvassuk itt, hogy amikor azt mondta: „Isten trónja fölé fogom emelni magamat", erre Isten azt mondta: „Azonnal le foglak vetni". Ezt a dolgot az Újszövetségben is felfedezhetjük, mint Isten törvényét. Isten felemeli azt, aki megalázza magát, és megalázza azt, aki felmagasztalja magát. Az első példa erre ez a Lucifernek nevezett főangyal volt: azonnal letaszította őt a Mindenható Isten, mert olyan büszke és elégedetlen volt. Ennek pont az ellenkezőjét látjuk az Úr Jézus Krisztusban. Azt láttuk tehát, hogy a bűn a büszkeség és az elégedetlenség által jött be a világba azért, mert egy teremtett lény Isten fölé akarta emelni magát, és ezért Isten azonnal letaszította őt.

A megváltás ennek az ellenkezője által érkezett el, azaz alázatosság által. Volt egy teremtett lény, egy angyal, aki Isten trónja fölé akarta emelni magát. A megváltás azonban attól a személytől jött, aki az örökkévalóság óta Isten, Jézus Krisztustól, Isten fiától. Ő lemondott arról, hogy Istennel egyenlő, és emberként jött el a világra. Lemondott az isteni erőforrásokhoz való hozzáféréséről, egy hétköznapi emberré vált, és még az emberré válása után is megalázta magát azáltal, hogy mindenki szolgája lett. Olyannyira, hogy végül már ő mosta meg a tanítványai lábát. Isten ezért a világegyetem legmagasabb pozíciójába emelte Őt. Nem azért, mert Isten fia volt - habár minden joga megvolt ehhez a pozícióhoz -, hanem azért, mert Jézus Krisztus, mint ember megalázta magát, és elfoglalta a legalacsonyabb helyet.

Két szellem működését látjuk itt. Az egyik a Sátán szelleme, ami folyamatosan felfelé próbál törni, és Isten folyamatosan letaszítja. A másik pedig Jézus Krisztus Szelleme, aki folyamatosan azt keresi, hogy megalázza magát, és Isten felmagasztalja azt a Szellemet. Minden egyes emberi lény a világon egyik vagy a másik szellem befolyása alatt áll. A keresztyénség is tele van olyan emberekkel, akiket valamelyik szellem befolyásol. Ne gondold azt, hogy minden magát keresztyénnek nevező ember Jézus útját követi, és magát megalázva minél alacsonyabb pozícióra törekszik. Ha minden keresztyén ember ezt tenné, akkor mindegyikük szellemi keresztyén ember lenne, és minden gyülekezet szellemi gyülekezet lenne. Tudjuk azonban, hogy ez nem igaz. Minden probléma - és amikor azt mondom, hogy minden, akkor azt úgy értem, hogy az összes -, amely a keresztyének életében van, és minden családban, minden otthonban, és minden gyülekezetben, minden probléma a büszkeségben gyökerezik, és abból származik, vagyis abból, hogy fel akarjuk emelni magunkat elégedetlenségünkben. Ezt tanulhatjuk meg Lucifer (vagy bármi is legyen a neve) történetéből, abból, ahogyan ördöggé vált.

Ugyanezt a dolgot látjuk Ádámnál és Évánál is. Isten egy korlátot határozott meg Ádám és Éva számára az Édenkertben, és azt mondta nekik: „Minden fáról ehettek, kivéve egyet." Ez a korlát tehát egy hatalmas területet ölelt fel, és csak egyetlen fa esett azon kívül. Ez elég könnyű volt! Úgy értem, ha Isten olyan szűk korlátot szabott volna nekik, hogy csak egy fa lett volna benne, és azt mondta volna Ádámnak és Évának, hogy „Itt van ez a sok ezer fa. Egyikről sem ehettek, csak erről az egyről", akkor az valószínűleg nagyon nehéz lett volna, de így könnyű volt! Ott volt sok ezernyi gyönyörű fa, finom gyümölcsökkel, és csak egyetlen fa volt megtiltva számukra. Az összes közül a legjobb fa elérhető volt számukra: ez pedig az Élet Fája volt. Ez a fa a kert közepén volt, ez volt a legjobb fa az összes közül. A jó és a rossz tudásának a fája pedig tiltott volt. Ádám azonban elégedetlen volt, nem volt boldog azon korlátok között, amit Isten határozott meg számára. Így keletkezett a bűn. Ugyanaz a méreg, amely a főangyalt ördöggé változtatta, ezt a csodálatos embert, akit Isten teremtett, bűnössé tette egy pillanat alatt. Mi volt az? Az elégedetlenség azzal a korláttal szemben, amit Isten meghatározott számára. Ugyanaz a bűn, ami Lucifernél is volt. Ez veled is megtörténhet. Hívhatod magad újjászületett keresztyénnek, ha úgy tetszik, de ha elégedetlen vagy, olyan leszel, mint az ördög. A jellemed, a viselkedésed olyan lesz, és végül az egész örökkévalóságban olyan leszel, mint az ördög, bárminek is nevezed magad.

A másik dolog a büszkeség. Ádám és Éva büszkék voltak. Azt gondolták, hogy dacolhatnak Istennel, és megúszhatják anélkül, hogy viselnék a következményeket. Isten megmondta nekik, hogy ne egyenek arról az egy fáról. Ők pedig tulajdonképpen az öklüket rázták Isten felé. „Hogy érted azt, hogy nem ehetünk arról a fáról? Azért is megtesszük!" Ez arrogancia. Amikor egy apa azt mondja a kisfiának, hogy „Ne tedd ezt fiam!", és a fiú megfordul, és azt mondja: „Azért is megteszem!" Minek neveznéd ezt? Büszkeség és arrogancia. Pontosan ezt tette Ádám és Éva is. Isten azt mondta nekik: „Ne egyetek arról a fáról!", ők pedig azt mondták: „Kinek képzeled te magad? Akkor is megtesszük!" Ezt a büszkeséget, ezt a mérget az ördög fecskendezte beléjük. Ezért olyan gonosz dolog a büszkeség szelleme.

Gonosz dolog a büszkeség, az elégedetlenség, és azt is tegyük hozzá, hogy a feljebbvalók elleni lázadás. Isten Lucifer felett álló hatalmasság volt, Ő volt az egyetlen hatalmasság felette, és ő mégis fellázadt ellene, és azt mondta: „Nem akarok semmiféle hatalmasságot magam felett!" Ugyanezt tette Ádám és Éva is. Látjuk, hogy ez teljesen ugyanaz a bűn, mert az a méreg, ami Ádámot és Évát megfertőzte, az ördögtől származott. Ők is fellázadtak a hatalmasság ellen, Isten hatalma ellen Ádám és Éva felett. Fellázadtak ellene, és azt mondták: „Nem fogunk rád hallgatni!"

Az egész emberiség a világon tele van olyan emberekkel, akik állandóan ezt a három bűnt követik el. Büszkeség: mások fölé emelik magukat. Elégedetlenség azzal a sok mindennel, amijük van: panaszkodnak, zúgolódnak… Miért olyan komoly dolog a panaszkodás és a morgolódás? Mert az az elégedetlenség kifejeződése, az pedig egy Lucifertől eredő bűn. A hatalmasság elleni lázadás: a gyerekek lázadnak a szüleik ellen, a diákok lázadnak a tanárok ellen, a munkások lázadnak a munkaadójuk ellen, stb. Ezért olyan fontos, hogy ha keresztyén vagy, és vannak gyerekeid, hogy megtanítsd őket a hatalomnak való engedelmességre. Ha ezt nem tanulják meg, az ördög mérge el fogja őket pusztítani az életük során. Ezért fontos, hogy a szülők megtanítsák a gyerekeiknek, hogy hallgassanak rájuk. Nagyon komoly dolog, amikor egy gyerek nem hallgat a szüleire otthon, vagy ha nem hallgat a tanáraira az iskolában, és amikor felnő, nem engedelmeskedik a munkaadójának a munkahelyén.

Látjuk, mennyire súlyos bűn ez! Ezért olyan fontos, hogy fel tudd ismerni ezeket a bűnöket, amelyek egy angyalt ördöggé változtattak. Hadd ismételjem meg őket: büszkeség, elégedetlenség és lázadás a hatalom ellen. Ezért amikor Jézus eljött, pontosan az ellenkezőjét tette ezeknek. Mindig megalázta magát élete 33 éve során a földön, mindig elégedett volt azzal, amije volt. Amikor nem volt hová lehajtania fejét, soha nem panaszkodott. A János 8:1-ben azt olvassuk, hogy mindenki haza ment a saját házába, Jézus pedig felment az Olajfák hegyére, a fák alatt aludt, és nem panaszkodott. Boldog volt azzal a nagyon kevéssel, amije volt életében. Nagyon szegény otthonban nőtt fel, és soha nem panaszkodott semmire. Engedelmeskedett a hatalmasságoknak is. A Lukács 2-ben azt olvassuk, hogy engedelmeskedett Józsefnek és Máriának, akik tökéletlen emberek voltak. Itt van egy angyal, Lucifer, aki nem tudott Isten tökéletes hatalmának engedelmeskedni, és itt van Jézus, aki egy olyan tökéletlen hatalomnak is engedelmeskedett, mint József és Mária. A megváltás azáltal jött a világba, hogy Jézus minden egyes gonoszságnak az ellenkezőjét cselekedte, mint amiket az ördög behozott a világba. Ha követni akarod Jézust, akkor követned kell Őt ezeken a területeken. Akkor minden helyzetben megalázod magad, minden helyzetben elégedett vagy azzal, amit Isten adott, és minden helyzetben alárendeled magad a feletted álló törvényes hatóságnak. Ez a módja annak, ha Jézus nyomdokaiban akarunk járni. Minden más út, ami ettől eltér, olyanná fog tenni téged, mint az ördög.

Tanuljuk meg ezt a leckét!

Isten áldjon!