Transcript of God Is A God Of Love

Az elmúlt alkalmak során bizonyos alapelveket néztünk meg Istennek az emberekkel való kapcsolatáról. Emlékezzünk a Biblia tanítására, hogy Isten a tökéletes szeretet. Itt a földön fel sem tudjuk fogni, mit jelent ez a fajta szeretet. Messze meghaladja a szeretetnek azon legmagasabb megnyilvánulását, amit ez a világ el tud képzelni. Amikor Isten be akarja mutatni az ember iránti szeretetét, akkor az Ézsaiás 49:15-ben egy anya újszülött gyermeke iránti szeretetéhez hasonlítja azt. Sok dolog van, amit szeretetnek vagy szeretésnek nevezünk a földön: egy fiú és egy lány közötti szerelem, amit nagyban befolyásol az, amit romantikus történetekben olvasunk, vagy a filmekben látunk. Ez azonban nem a szeretet legnagyobb megnyilvánulása a földön. Egy fiú vagy egy lány nem hajlandó olyan áldozatot hozni egymásért, amilyet egy anya hoz az újszülött gyermekéért. Amikor Isten az Ő szeretetéről beszél, egy anya újszülött gyermeke iránti szeretetéhez hasonlítja azt. Különösen, ha az a kisgyermek az elsőszülöttje. Egy anya szeretete a kisbabája iránt nagyon mély és erős, még akkor is, ha az anya tudja, hogy ez a kisbaba nagyon sok idejét le fogja kötni, és sok mindent fel kell áldoznia érte, mégis hajlandó ezt megtenni. Ez csak egy kis rész Istennek abból a hatalmas szeretetéből, amit az ember iránt érez. Ha ezt nem értjük meg, hamis képünk lesz Istenről, és téves elképzeléseink lesznek az igazi keresztyén hitről.

A világon majdnem minden vallás egy olyan istent hirdet, aki szigorú, ítélkezik. Sok embernek olyan képe van Istenről, aki egy szigorú bíró vagy egy rendőr, aki lesben áll, hogy elkapja őket, ha valami rosszat tesznek. Ezzel szemben Isten valódi kijelentése a Bibliából, különösen, amit Jézus Krisztus által kaptunk, amikor eljött a földre, egy olyan Isten, aki mélyen és erőteljesen szeret minket. Jézus folyamatosan próbálta elmagyarázni a tanítványainak, hogy Isten egy olyan Atya, aki jobban törődik az Ő gyermekeivel, mint a legjobb apa a földön. Jézust pontosan ezt a kifejezést használta a Máté evangéliuma 7. fejezetében. Azt mondta: „ Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?! " (Máté 7:11) Ezzel azt mondta, hogy a legjobb földi apa is gonosz Istenhez képest. Ez a jelentése ennek a kijelentésnek a Máté 7:11-ben. A „gonosz létetekre" kifejezés azt jelenti, hogy a lehető legjobb apa a földön, akit csak el tudsz képzelni, Istennel összehasonlítva gonosz. Ez nem azt jelenti, hogy az az apa gonosz, hanem Istenhez viszonyítva olyan, mint ahogyan egy csillag fénye a Nap fényéhez viszonyítva sötétség. Ezért van az, hogy amikor a Nap felkel az égen, akkor a csillagok nem látszanak. Valójában nem tűnnek el, a fényük továbbra is ott van, de a Nap fénye olyan ragyogó, hogy elhomályosítja a csillagok fényét, amelyek majdnem sötétséggé válnak. Erre gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy a lehető legjobb földi apa szeretete elhomályosul, és sötétséggé válik Isten szeretetéhez képest.

Ez alapvető dolog, amikor kapcsolatba akarunk kerülni Istennel. Sok keresztyén, amiért nem értik és érzik tisztán Isten szeretetét a szívükben, bizonytalanok, félnek és bűntudatuk van. Folyton azt érzik, hogy Isten azt mondja nekik: „Nem vagy elég jó". Ez ahhoz vezet, hogy az emberekkel való kapcsolatuk is problémás lesz a családjukban, vagy a keresztyén testvérek körében, vagy bárki mással a világon. Mindezeknek a problémáknak a gyökere és okozója az, hogy nem értik tisztán az Újszövetség kijelentését arról, hogy Isten mélyen és erőteljesen szeret minket. Mindent, amit Isten eltervezett számunkra, és amit megtanít nekünk az igéjével, ennek a hatalmas szeretetének a fényében kell értelmezni. Máskülönben mindent félreértünk. Amikor azt mondja, hogy hagyjunk fel a bűnnel, az azért van, mert szeret minket. Egy apa is azt mondaná a gyerekeinek, hogy ne menjenek veszélyes helyekre, ne bonyolódjanak bele bizonyos káros tevékenységekbe, vagy ne barátkozzanak bizonyos emberekkel, akik problémákat okoznának nekik. Ez pontosan ugyanilyen. Ha azonban egy gyermek nem bízik az apjában - ez elég gyakori a tizenévesek körében, hogy nem bíznak a szüleik tanácsában -, elmegy, és megteszi azokat a dolgokat, amiket a szülei megtiltottak neki, és viselnie kell a következményeit: nagyon sok bajba keveri magát.

Ezt látjuk az egész emberi faj esetén is. Az emberek a világ minden részén engedetlenek Isten igéjének és parancsolatainak, azt gondolván, hogy jobban tudják, mi a jó nekik, és ez az oka minden problémának, ami a világon van. Tehát, amikor Isten azt mondja nekünk, hogy forduljunk Ő felé, és tartsunk bűnbánatot, azt azért mondja, mert ez jó nekünk. Amikor azt mondja nekünk, hogy bízzunk Benne, mert a számunkra legjobb úton fog vezetni minket, az azért van, mert az a mi javunkat szolgálja. A hit az Istentől való függést és a benne való bizalmat jelenti. Azt mondom Istennek: „Uram, teljesen megbízom Benned. Tőled függök 100%-ban, bizalmam van Benned." A hit azt is jelenti, hogy Istenre támaszkodunk, hogy erőt és hatalmat kapjunk a keresztyén életünkhöz. A hitet a következőképpen jellemezhetjük: a személyiségünk Istenre támaszkodása úgy, hogy teljesen bízunk az Ő mindenható erejében, a tökéletes bölcsességében és az irántunk való tökéletes szeretetében. Ezt jelenti a hit. Teljes bizalom és Istenre való támaszkodás. Ahogyan Jézus mondta: ahogy egy faág megmarad a fán, és ennek eredményeként a fa nedve átjárja a faágat, és gyümölcsöt terem, ez az egyetlen módja annak, amit Isten elvár tőlünk, hogy jót tegyünk vagy bármit is tegyünk. Isten sok dolog megtételére megkérhet minket, de nincs meg hozzá az erőnk, hogy megtegyük azokat. Például a Biblia azt mondja, hogy bocsássunk meg mindenkinek. Lehet, hogy van valaki, aki hatalmas kárt okozott neked, és nagyon-nagyon nehéznek találod, hogy megbocsáss neki. Nos, akkor mit vár el tőled Isten, hogy mit tegyél? Nem kell folyamatosan küzdened és küzdened, hogy megpróbálj megbocsátani neki. Oda kell menned Istenhez, és azt kell mondanod neki: „Uram, ahogyan a faág nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha megmarad a fán, úgy érzem, képtelen vagyok megbocsátani ennek az embernek, habár meg akarok bocsátani neki. Ha azonban megmaradok Tebenned, akkor, ahogyan a fa nedve átjárja az ágat, a Szent Szellemed ereje betölthet engem." Az a Szellem, ami Jézus Krisztusban volt, amikor a kereszten függött, megbocsátotta az embereknek a lehető leggonoszabb dolgot, amit egy ember egy másik emberrel megtehet. Azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek". Ezt szívből mondta, mert szerette őket. Ugyanez a Szellem, amikor átjárja az én szívemet is, ugyanezt a hozzáállást fogja megteremni bennem is.

A valódi keresztyénség tehát nem azt jelenti, hogy megpróbálunk egy bizonyos színvonal szerint élni. A Biblia azt mondja, hogy az ószövetségi időszakban, amikor Isten Izrael népével foglalkozott, adott nekik tíz parancsolatot és bizonyos törvényeket. Az egész 1500 éves időtartamot, amelyet az Ószövetség átfogott, úgy jellemezték, hogy az a törvény időszaka volt. Ez alatt az idő alatt nem kapták meg ezt az erőt arra, hogy engedelmeskedni tudjanak Isten parancsolatainak. Az embernek magának kellett helytállnia. A saját képességei szerint kellett betartania Isten parancsolatait. Be tudták tartani azokat a külsődleges parancsolatokat, hogy ne imádjanak bálványokat, vagy tiszteljék az apjukat és az anyjukat, tartsák meg a szombat-napot, ne öljenek, ne törjenek házasságot, és így tovább. Ezeket az emberek be tudták tartani még természetfeletti erő nélkül is. Nagyon sok olyan ateista van a világon, akik ezeket betartják, és tisztességesek a külsődleges erkölcsösség tekintetében. Amikor azonban a belső életről volt szó, az utolsó parancsolat az volt, hogy „ne kívánd". Amikor ehhez a parancsolathoz érkeztek, Pál azt mondja a Róma 7-ben, hogy nem tudta betartani. Be tudta tartani az első kilencet, de ezt az egyet nem. Isten azzal a céllal adta a törvényt, hogy megtanítsa az embereknek, hogy ez alatt az 1500 év alatt soha, de soha nem fogják tudni betartani a parancsolatait az Ő színvonalának megfelelően, a saját képességeikkel. Be tudják tartani azokat külsődlegesen, és élhetnek egy erkölcsös életet, de Isten a belsőleges igazságot követeli meg. Van egy kedves igevers az 51. Zsoltárban, ahol Dávid azt mondja: „Uram, azt kívánod, hogy a legbelső lényemben legyen igazság."

„ Íme te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem ." (Zsolt. 51:8 - a Károli Biblia több helyen „vesének" fordítja - a ford.)

Istent nem az érdekli, hogy pusztán erkölcsös életet éljünk. Ha kívülről szeretetet mutatsz egy ember iránt, de a szívedben gyűlölöd őt, az nem ér fel Isten színvonalához. Isten azt akarja, hogy a szereteted belülről áradjon. Ez pedig egyszerűen lehetetlen volt az Ószövetség idején, mert az embereknek nem volt meg hozzá az erejük. Az egyik következménye Krisztus halálának és feltámadásának, hogy amikor felment a Mennybe a feltámadása után, elküldte a földre a Szent Szellemet, hogy bennünk lakozzon, és megadja nekünk ezt az erőt. Így már Isten elvárásainak megfelelően tudunk élni. Ezért az egész Újszövetség idején az Apostolok cselekedetei 2. fejezetétől kezdve, azaz Pünkösd napjától fogva, a keresztyéneknek már rendelkezésére áll ez az erő, ha nyitottak rá és befogadják, és akkor képesek lesznek betartani Isten minden parancsolatát belső indíttatásból. Ez még a legnagyobb embereknek is lehetetlen volt az Ószövetség idején. Ezért mondta Jézus a következőt a Máté 11-ben, amikor Keresztelő Jánosról beszélt a saját tanítványainak:

„ Bizony mondom nektek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál " (Máté 11:11).

Azaz Ádámtól kezdve Krisztusig az asszonytól született emberek között, Keresztelő János volt a legnagyobb. Azt is mondta azonban, hogy a legkisebb ember Isten újonnan elérkezett királyságában nagyobb lesz, mint Keresztelő János. Más szavakkal most egy új korszak kezdődik, amelyben az ember sokkal magasabbra fog tudni emelkedni, mint a legnagyobb ember az Ószövetség idején az Ádámtól Krisztusig tartó teljes időszak alatt. Fel kell ezt ismernünk. Megvan a lehetőségünk, a forrásaink, a képességeink, hogy magasabbra emelkedjünk, mint bárki, aki Krisztus eljövetele előtt élt. Ez egy különleges dolog. Ezt nevezi a Biblia Újszövetségnek. Sok keresztyén azonban nem tud erről, mert az ördög elvakította őket, ezért az Ószövetség színvonalának megfelelően élnek. Valójában még alacsonyabbra is süllyednek az ószövetségi emberek szintjénél. Gondoljunk egy istenfélő emberre, aki az Ószövetség idején élt, például Mózes, Illés és Keresztelő János és sokan mások. Elmondhatjuk, hogy a keresztyének ma magasabb színvonalon élnek, mint ők? Nem! Mert nem értették, meg milyen életre vezetheti el őket az Újszövetség. Isten nemcsak a bűneink bocsánatát adja meg nekünk, ahogyan korábban gondoltuk, hanem erőt is ad nekünk, hogy legyőzzük a bűnt az életünkben. Erőt ad arra, hogy minden egyes dolgot megtegyünk, amit megparancsolt nekünk. Isten a mi oldalunkon áll a bűnös szenvedélyeinkkel szemben, a hústestünk kívánságaival szemben, az ördöggel szemben, és mindennel szemben, ami meggátol minket abban, hogy olyan emberek legyünk, amilyennek Ő akarja, hogy legyünk.

Istennek terve van az életedre. Olyanná akar tenni téged a jellemedben, mint a fia, Jézus Krisztus. Ennek a célnak a betöltése érdekében küldte el a Szent Szellemet. Azonban, ahogyan egy korábbi tanulmányban szó volt róla, Isten nem kényszerít bele senkit semmibe. Olyan mértékben fog tevékenykedni az életünkben, amilyen mértékben engedünk Neki. Képzeld el, hogy a szíved egy szálloda épülete, amelyben mondjuk 1000 szoba van, és sok emelet magas. Ha ezt az épületet meglátod messziről a sötétben, és azt látod, hogy az egyik ablakában világosság van, akkor azt mondhatod, hogy van világosság abban a szállodában. Azonban csak az egyik szoba világos. Nagyon sok ember ilyen, amikor befogadják Krisztust az életükbe. Megengedik Neki, hogy egy „szobát" elfoglaljon az életükben. Képzeld el azonban, hogy abban a szállodában minden egyes szoba ki van világítva. Akkor azt mondhatjuk, hogy az épület tele van világossággal. Ha csak egy szobában ég a villany, akkor azt mondhatjuk, hogy „van az épületben világosság" - de csak az egyik szobában. Ez a különbség a között, hogy csak befogadod Krisztust az életedbe a bűneid megbocsátására, vagy, hogy megengeded Neki, hogy betöltsön a Szent Szellemével. Amikor befogadod Krisztust az életedbe, és megkéred, hogy bocsássa meg a bűneidet, akkor mondhatod, hogy „igen, Krisztus eljött, itt van bennem, a világ világossága bennem lakozik". Nagyszerű! Amit mondasz, az igaz. Nem vagy azonban betöltve a világossággal, nem vagy betöltekezve a Szent Szellemmel. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, minden szoba ajtaját ki kell nyitnod Neki, hogy elfoglalhassa azokat. Ekkor az egész lényedet, az egész belső személyiségedet be fogja tölteni Szent Szellemével, és az leszel, amire a Biblia azt mondja az Apostolok cselekedetei könyvében: „Szellemmel telt ember." Lehet, hogy már olvastad ezt a kifejezést. Ha tanulmányozod az Apostolok cselekedeteit, azt olvasod bizonyos emberekről, hogy „be vannak telve Szellemmel." Ez a kifejezés ezt jelenti. Ők olyan emberek, akik hálából átadták magukat az Úrnak. Életük minden területét átadták neki, és ennek az lett az eredménye, hogy a Szent Szellem betöltött minden olyan területet az életükben, amelyet ők átadtak Neki. Ahogyan korábban mondtam, a Szent Szellem nem lép be az életednek olyan területére, amelyet nem adtál át Neki. Továbbra is lesznek problémák az életedben minden olyan területen, amelyet nem adtál át Neki. Minden olyan területe az életednek, amelyet nem adsz át a Szent Szellemnek, Jézus Krisztusnak, a sötétségben marad. Ezek mind olyan területek lesznek az életedben, amelyek felett az ördögnek valamennyi hatalma van. Sokkal jobb, ha mindent átadsz Krisztusnak. A pénzügyeidet, az üzletedet, a házadat, a családodat, a gyerekeidet - mindent. Ő sokkal jobban tud gondoskodni mindezekről, mint te.

Miért van az, hogy sok keresztyén nem ad át mindent Krisztusnak, annak ellenére, hogy megnyitnak egy „szobát" a szívükben Neki? Mert úgy érzik, hogy Isten minden jónak az elrontója. Attól tartanak, hogy Isten nem engedi meg nekik, hogy élvezzék az életet, és hogy Isten nyomorúságossá fogja tenni az életüket. Vagy, hogy Isten olyan dolgok megtételét fogja elvárni tőlük, amiket lehet, hogy nem akarnak megtenni, mert az nem jó nekik. Ezért mondtam el a legelején, hogy nagyon tisztán éreznünk és értenünk kell, hogy Isten a tökéletes szeretet Istene. Soha, de soha nem fogja tőlünk olyan dolog megtételét kérni, ami nem a lehető legjobb számunkra. Amit kér tőlünk, az nem csak jó nekünk, hanem a legjobb nekünk! Valójában a Biblia azt mondja, hogy Isten minden körülményt úgy rendez az életünkben, hogy a lehető legjobb dolog teljesüljön számunkra. A Róma 8:28 azt mondja, hogy Isten minden dolgot a javára fordít azoknak, akik Istent szeretik, és az Ő végzése szerint hivatalosak. Ez külsőleg, a körülményeinkben van jelen. Belül pedig a Szent Szellem által munkálkodik bennünk, hogy a számunkra legjobb dolgot tegye bennünk.

Egy csodálatos helyzetben vagyunk, mert a Szent Szellem bennünk munkálkodik, hogy azt tegyük, ami a legjobb nekünk, de rajtunk kívül is munkálkodik. A mindenható Isten, a mi mennyi Atyánk minden körülményt úgy rendez, hogy a legjobb legyen nekünk. A keresztyén ember nagyon áldott ember. Ha mindent átadott Istennek, nincs olyan helyzet az életében, ami miatt aggódnia kellene, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan Isten eltervezte számára. Lehet, hogy rögös utakon is keresztülviszi az Ő gyermekeit. Ez biztosan így van. Mi is azt akarjuk, hogy a gyerekeink kitartóak és erősek legyenek. Nem akarjuk, hogy könnyű életük legyen, mert akkor nem lesznek rá alkalmasak, hogy szembenézzenek a világgal. Isten is megengedi a gyermekeinek, hogy nehéz utakon járjanak, de mindezt szeretettel tervezte el számukra. Ha ezt egyszer megértettük, nem fogunk habozni, hogy mindent átadjunk Krisztusnak.

Sok igehirdetőtől halljuk, hogy azt mondják az embereknek, hogy adják át mindenüket Krisztusnak. Sok keresztyén hallja ezt, egyetértenek vele, bólogatnak, és azt mondják, „ez a helyes", de nem adnak át mindent Neki, mert nem biztosak benne, hogy minden az ő javukat fogja szolgálni, ha mindent átadnak Krisztusnak. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy megragadjon minket az, amit Jézus próbált hangsúlyozni a tanítványainak, vagyis hogy a mennyei Atyánkat az érdekli, hogy nekünk a legjobb legyen. Nagyon sok példával szemléltette ezt. Azt mondta, hogy soha nem kell félnünk, mert Atyánk, aki táplálja a madarakat, minket is táplálni fog. Atyánk, aki felöltözteti a mező füvét, minket is fel fog öltöztetni, és minden szükségünkről gondoskodni fog. Van egy csodálatos ígéret a Filippi 4:19-ben, ami így hangzik:

„ Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban ".

Ez azt jelenti, hogy Isten nem ad meg nekünk mindent, amit akarunk. Hála legyen Istennek, hogy nem teszi ezt. Az Ő szeretete egy olyan Atya szeretete, aki a legjobbat kívánja a gyermekei számára - és egy jó apa nem ad meg mindent a gyermekeinek, amit csak akarnak, mindent megad viszont nekik, amire szükségük van. Isten is ilyen. A Filippi 4:19 ígérete ez: Isten betölti minden szükségeteket. Gondoljatok bele! A két kép, amiket eddig megnéztünk: Isten egy nagyon együtt érző anya és egy nagyon szerető Atya kombinációja. Szülőként abban érdekelt, hogy a legjobbat adja a gyermekeinek. Tehát Isten valódi gyermeke, aki mindent átadott Krisztusnak, a legáldottabb ember a földön. Ez így van! Ettől az áldott állapottól akar titeket az ördög megfosztani azáltal, hogy azt sugallja nektek, hogy ezt vagy azt a részét az életeteknek ne adjátok át Krisztusnak. Ezek a részei az életeteknek viszont Sátán uralma alatt lesznek. Azokon a területeken, ahol hatalma van az életetek felett, ott problémákat fog okozni nektek örökké! Nem csodálatos az, hogy képesek vagyunk mindent átadni Krisztusnak? Ahogy a Róma 12:1 mondja:

„ Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket ".

Ez azt jelenti, hogy a legkevesebb, amit tehetsz, hogy kifejezd a háládat Istennek mindazért, amiket érted tett, hogy átadod Neki a testedet, és azt mondod: „Uram, azt akarom, hogy betöltsd a tervedet ebben a testben". A Példabeszédek 3:6 azt mondja:

„Minden te utaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te utaidat ".

Ez azt jelenti, hogy az életem minden egyes területén, ha azt mondom: „Uram, át akarom adni magam Neked, hogy Te legyél az Úr életem minden egyes területe felett, azt akarom, hogy irányíts és vezess engem", akkor Ő biztosítani fogja, hogy minden körülmény összedolgozik a javamra életem minden egyes területén. Minden utadon add át magad Neki, és Ő igazgatni fogja az utaidat.

Isten áldjon!