Transcript of Faith Results In Praise

Ma azt fogjuk átgondolni, milyen legyen a hozzáállásunk, amikor rájövünk, hogy Krisztus elvégezte az üdvösségünk és megváltásunk munkáját a kereszten. Azt mondta: „Elvégeztetett." A bűneinkért teljesen kifizette az árat, és Sátánt is legyőzte a kereszten. Mi legyen tehát most a hozzáállásunk? Nos, a Biblia azt mondja a Zsoltár 106:12-ben: „ És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét." Itt azt olvassuk, hogy amikor az emberek elhitték Isten beszédeit, az Ő dicséretét énekelték. Az egyik legegyértelműbb jel, amelyről tudhatod, hogy elhitted azt, amit Isten mondott, hogy dicsőíted Őt. Tegyük fel, hogy főiskolai tanuló vagy, és pénzre van szükséged, hogy kifizesd a tandíjat, és felhívod az apukádat telefonon, hogy ezt elmondd neki. Apukád visszahív, és azt mondja: „Elutaltam neked a szükséges összeget a bankszámládra." Elhiszed neki, amit mondott, és egyáltalán nem kell leellenőrizned a számládat. Azt mondhatod, „hála Istennek, most már ki tudom fizetni a tandíjat, mert megvan rá a pénz". Amikor elhiszel valamit, annak az a bizonyítéka, hogy hálás vagy. Ha nem hiszel, akkor persze nem vagy hálás.

Amíg nem dicsőítjük Istent, biztosak lehetünk benne, hogy még nem hittük el a beszédét. Ha elhiszed, hogy amikor Krisztus azt mondta: „Elvégeztetett!", megtisztított a bűneidtől, az ördög királyságának vége lett az életedben, akkor dicsőíteni fogod Istent, hiszen ez egy hatalmas szabadulás! Gondolj bele, hogy ha egy súlyos rákbetegségben szenvednél, és már a legjobb orvosok is feladták a reményt, de van egy orvos, aki azt mondta: „Figyeljen, hadd végezzek el egy műtétet, és meglátjuk." Elvégzi rajtad a műtétet, és utána a vizsgálatok kimutatják, hogy nyoma sincs a ráknak többé a testedben, akkor hálás leszel, vagy nem? Nem úgy fogsz hazamenni a kórházból, hogy nyomorultul érzed magad - kivéve, ha nem hiszel az orvos szavainak! Ha azt gondolod: „Lehet, hogy csak azért mondja ezeket a dolgokat, hogy jobban érezzem magam, és lehet, hogy nem is igaz, és már mindenhová átterjedt a rák a testemben, de biztos nem akarja nekem elmondani az igazat." Ha nem hiszed el a szavait, akkor nyomorultul fogod érezni magad. Ha azonban elhiszed a szavait, úgy fogsz onnan eljönni, hogy ugrálsz örömödben! Ha az az orvos szavahihető, és az igazat mondja neked, és az igazság az, hogy megszabadultál, akkor van alapja a boldogságodnak.

Amikor Isten mond valamit, semmi szükség a kételkedésre. Amikor azt mondja, hogy a bűneidre és a gonoszságaidra nem emlékezik többé, akkor azt úgy is gondolja. Nem emlékezik meg többé a bűneinkről és a gonoszságainkról. Ha azt mondja, hogy az ördög legyőzetett, és nem kell többé a félelem rabszolgaságában élned, akkor hidd ezt el!

A dicsőítés egy nagyon fontos része a megszabadulásunknak. Azért fontos, mert Isten azt akarja, hogy a hitünket szavakkal fejezzük ki. A hit nem a szavakban van, hanem azzal fejezzük ki. Hadd olvassak fel egy igeverset a Róma 10-ből! A Róma 10:9 azt írja: „ Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. " A szabadulás, a megváltás az által jön el, hogy hit van a szívünkben - a hit nem a szánkban van, hanem a szívünkben -, és megvalljuk azt a szánkkal. Ezt mondja a Róma 10:9. Tehát, amit a szívünkben hiszünk - mint ahogy legutóbb mondtam, mondjuk el az ördögnek, hogy legyőzetett a kereszten. Ezt azért tudjuk megtenni, mert elhisszük. Bizonyságot teszünk az ördögnek, hogy Jézus Krisztus megtisztított minket minden bűntől. Mi csak Jézus Krisztus személyes példáját követjük. Amikor az ördög megkísértette Jézust a pusztában, Jézus beszélt hozzá. Nem csak gondolatban mondott valamit, hanem hallható hangon beszélt a Sátánhoz, és azt mondta: „Meg van írva…" Amikor másodszor is megkísértette, Jézus megint hallható hangon beszélt hozzá, és a szavaival űzte el őt. Amikor harmadszor is megkísértette Jézust, megint hallható hangon mondta neki: „Eredj a hátam mögé, Sátán! Meg van írva…" Ezt nekünk is tudnunk kell.

Jézus azt mondta ki a szájával, amit a szívében hitt, amit Isten megígért az Igéjében. Nem mondhatunk azonban olyat a szánkkal, amit Isten nem ígért meg az Igéjében. Például, szeretném, ha dús hajam lenne, de ez nincs megírva Isten Igéjében, ezért nem vallhatom meg csak úgy a számmal. Egy nap majd megkapom ezt, amikor Krisztus visszatér, de addig nem, mert nincs rá ígéret Isten Igéjében. Nincs olyan ígéret sem Isten Igéjében, hogy Isten nagyobb házat fog adni nekem, vagy jobb autót, vagy ehhez hasonló dolgokat, ezért ezeket sem vallhatom meg a számmal. Ez valamilyen „New Age" tanítás, ahol elképzelsz valamit a lelki szemeiddel, és azt tetteted, hogy meg is fogod azt kapni. Becsukod a szemed, és elképzeled, ahogyan megkapod, és elmondod, mi a szíved vágya. Ezek legnagyobb része anyagi dolgok! Van egy olyan „evangélium", amelyet manapság hirdetnek, amelyben azt mondják, hogy tedd ezeket. Sem Jézus, sem az apostolok nem tanítottak ilyet. Egyikük sem. Ez azért jött létre, hogy a mohó emberek kielégítsék a vágyaikat, mert imádják az anyagi dolgokat, és akiknek a királysága földi. Azok azonban, akik beléptek Isten királyságába, tudják, hogy ha Isten királyságát és az Ő igazságát keresik először, akkor mindezek az anyagi dolgok megadatnak nekik, nem kell megvallaniuk semmit, Isten megadja azokat. Az ördögnek azonban meg kell vallanunk, mert nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem a sötétség hatalmasságai és fejedelemségei ellen. Dicsőítjük Istent azért, amit tett! És ha Isten azt mondja, hogy meg fog tenni valamit, azért is dicsőíthetjük Őt.

Nagyon fontos azonban, hogy ne hazugságokat valljunk meg, azt gondolván, hogy az lenne a hit. Manapság van egy tanítás, ami nagyon terjed, ahol arra kérik az embereket, hogy olyan dolgokat valljanak meg, amik nem igazak. A Bibliában olvasunk egy vak emberről, akit Jézushoz vittek. Azt olvassuk a Márk 8:22-ben, hogy Jézus kivitte őt a városon kívülre. Jézus akkor egy Bethsaida nevű helyen volt, és ez a város tele volt hitetlenséggel. Az ott lakók nem tértek meg. Jézus kivezette a vak embert a városból. Normál esetben soha nem tett ilyet. Mindig az adott helyszínen szokott imádkozni az emberekért, de abban a faluban olyan hitetlen légkör volt, hogy kivezette azt az embert onnan, majd a szemeire köpött. Rátette a kezét, és megkérdezte tőle: „Látsz valamit?" Az az ember azt válaszolta: „Uram, látok egy kicsit, de minden zavaros. Az emberek és a fák nagyon hasonlónak látszanak. Amikor az emberek járkálnak, olyan, mintha a fák járkálnának." Tudjuk, hogy az emberek nem úgy néznek ki, mint a fák, és ha úgy látod, mintha a fák járkálnának, akkor tudod, hogy még nem jó a látásod. Mit tett tehát Jézus? Ha a mai igehirdetők közül lett volna ott valaki, azt mondta volna annak az embernek: „Nem-nem! Meg kell vallanod, hogy meggyógyultál! Imádkoztam érted! Csak valld meg, hogy meggyógyultál. Ne törődj vele, mit látsz, csak mondd azt, hogy tökéletesen látok, és akkor minden tökéletes lesz!" Jézus azonban nem ezt mondta! Hogyan kérhetett volna meg Jézus egy embert arra, hogy hazudjon? A legtöbb igehirdető ezt mondja! Azt mondja, hogy hazudj, hogy mondd azt, hogy meggyógyultál, amikor még beteg vagy! Jézus azonban sosem tanított ilyet. Amikor ez az ember azt mondta, hogy nem lát jól, Jézus azt akarta, hogy őszinte legyen. Ő pedig azt mondta: „Uram, nem látok." Jézus pedig értékelte az őszinteségét. Ő mindig értékeli az őszinteséget! Ezért Jézus azt mondta: „Rendben van, újra imádkozom érted." Ez az egyetlen alkalom, amikor egy kétlépcsős gyógyításról olvasunk Jézus szolgálatában. Így hát rátette a kezét az ember szemeire másodszor is.

Elhiszed, hogy Jézus Krisztusnak kétszer is rá kellett tennie a kezét egy emberre, hogy meggyógyítsa? Én úgy hiszem, hogy szándékosan tette ezt, hogy megtanítsa nekünk a 21. században, hogy ne higgyünk annak a fajta megtévesztésnek, ami manapság történik. Itt van ez az eset megírva a Szentírásban, amely megtanítja nekünk, hogy nem kell megvallanod, hogy látsz, amikor nem látsz. Nem kell megvallanod, hogy tisztán látsz, amikor nem látsz tisztán. Nem kell megvallanod, hogy meggyógyultál, amikor beteg vagy. Nem kell megvallanod azt, hogy teljesen meggyógyultál, amikor még csak részben gyógyultál meg. Ez az ember bizonyára meggyógyult részben, de nem teljesen. Miért kellett volna megvallania, hogy teljesen meggyógyult, amikor még csak részben gyógyult meg? Az igazat mondta. Jézus nevében azt akarom mondani nektek, hogy ne hagyjátok, hogy egy igehirdető azt mondja nektek, hogy hazugságot kell mondanotok. Isten gyűlöli a hazugságot, és minden hazug ember a pokolra jut. Ha azt hazudod, hogy meggyógyultál, miközben beteg vagy, Isten nem fogja azt méltányolni. Az ördög biztosan örülni fog neki, mert a Biblia azt tanítja, hogy az ördög minden hazugság atyja. Ez az ember biztosan nem hagyta az ördögnek, hogy rajta keresztül egy hazugságot mondjon, azaz, hogy mindent tisztán lát. Az igazat mondta, és amiért az igazat mondta, az Úr másodszor is megérintette.

Nagyon könnyen megtéveszthetnek minket ezen a területen azzal, hogy mindenhonnan idéznek a Szentírásból, és azt mondják például, hogy Ábrahám elhitte, hogy gyermeke lesz. Igen, hinni lehet! Ábrahám azonban nem vallotta meg, hogy van egy fia, amikor nem volt fia. Amikor Izsák még nem született meg, Ábrahám nem mondta azt, hogy van egy Izsák nevű fiam. Nem! Elhitte Istennek, hogy egy nap megadja neki Izsákot, amit teljes bizonyossággal elhitt! Nem mondta azonban azt, hogy már van gyereke, mert az hazugság lett volna. Nagyon fontos, hogy megértsük, mi a hit. A hit nem azt jelenti, hogy megvallunk egy hazugságot. Emlékezzetek erre! Az a vak ember nem vallott meg egy hazugságot, ezért kapta meg a teljes gyógyulást. Másodszor is az Úrhoz fordult, és az Úr megérintette őt, és ekkor kezdett el mindent tisztán látni. Az Úr pedig azt mondta neki: „Ne is menj vissza abba a faluba, ahonnan jöttél, mert tele van hitetlenséggel." Ez egy figyelmeztető szó, a sok hitről szóló igehirdetés közepette, amik ma a világban terjednek.

Mutatni szeretnék egy ószövetségi példát a dicsőítés erejéről. Ez egy klasszikus példa a 2 Krónika 20-ban. Egy nagyszerű lecke van itt leírva, egy szellemi lecke, amit megtanulhatunk Josafát királytól. Ő Júda egyik királya volt, és egy nap hírét vette annak, hogy egy nagy sokaság jön ellene Szírián túlról, hogy harcoljanak Júdával. Mit tett Josafát? Megijedt, és nagyon félt. A Biblia azt írja, hogy a helyes dolog, amit félelmében tett, hogy az Urat kereste. Az Úrhoz fordult és azt kérdezte: „Uram, mit tegyek most?" és böjtöt hirdetett. Azt mondta: „Böjtöljünk, és keressük az Urat!" Nagyon jó dolog ezt tenni, ha valami komoly dolog történik az életedben. Ha valamilyen problémád van, vagy sok probléma egyszerre összejön, keresd az Urat! Böjtölj, imádkozz, és keresd az Urat! Amikor félsz valamitől, ez a legjobb dolog, amit tehetsz. A király összegyűjtötte az embereket, és elkezdte keresni az Urat, és elkezdett imádkozni. Azt mondta: „Ó, Uram, te vagy az Isten!", és elkezdte a szájával megvallani a Szentírás igazságait, hogyan kötött velük Isten szövetséget, és végül az Úr előtt állt, és elmondta ezt a három dolgot a 2 Krónika 20:12-ben. Csodálatos ima, ha ezt a három dolgot el tudod mondani egy nehéz helyzetben:

1. Uram, nincs erőnk e nagy sokasággal szemben. Nincs semmi erőnk. Te el tudod ezt mondani?

2. Nincs semmi bölcsességünk, nem tudjuk, mit tegyünk. Nincs erőnk, nincs bölcsességünk.

3. Azonban Tebenned bízunk. Csak Terád néznek a mi szemeink.

Miután elmondta ezt a három dolgot, ennyiben hagyta. Azt mondta: „Ámen!" „Uram, nincs erőm, nincs bölcsességem, de bízom Benned!" Minden helyzetben, amikor sarokba szorítva érzed magad, vagy nehéz helyzetbe kerülsz, ezeket kell megvallanod: „Uram, nincs erőm, hogy ezzel megbirkózzak. Nincs bölcsességem, nem tudom, mit tegyek ebben a helyzetben, de bízom Benned." Ez az utolsó kijelentés nagyon fontos. Azt olvassuk, hogy ezután az Úr küldött egy üzenetet. Azokban az időkben próféták által üzent az Úr. Az Úr Szelleme rászállt az egyik prófétára, aki azt mondta: „Figyelj! Az Úr azt mondja, ne félj! A csata nem a tiéd, hanem Istené. Neked ebben a csatában egyáltalán nem kell harcolnod! Az Úr fog harcolni helyetted. Menj ki holnap, higgy az Úrban, és Ő fog harcolni helyetted!" Ennyi. Josafát pedig nem azt mondta, hogy „Hát, tudod, ez egy nagyon nagy hadsereg…", nem, semmi ilyesmit nem mondott. Nem számít, milyen hatalmas egy probléma. Az Úr a te oldaladon áll az ellenséggel szemben. Az Úr a te oldaladon áll az ördöggel szemben. A 2 Krón. 20:18 azt írja, hogy a király arcra borult, és imádta Istent. Tudjátok, mit tett a következő napon? Ahelyett, hogy katonákat küldött volna a sereg élére, hogy az ellenséggel harcoljanak, azt olvassuk, hogy olyan embereket küldött a sereg élvonalába, akik az Urat dicsőítették (2 Krón. 20:21). Előállította az Úr énekeseit, akik elöl mentek, és dicsőítették az Urat mondván: „Dicsőség Istennek, adjunk hálákat Neki, mert örökkévaló az Ő irgalmassága! Isten jó volt hozzánk, Ő nyerte meg a csatát, dicsérjétek az Urat, Ő győzte le az ellenséget!" Folyamatosan dicsőítették az Urat, és - ezt figyeljétek - ahogyan elkezdtek énekelni (nagyon fontos, hogy ezt figyelmesen olvassuk), amikor elkezdték! Előtte imádkoztak, nem dicsőítettek, hanem imádkoztak. Isten pedig válaszolt arra az imára. Akkor elkezdték Őt dicsőíteni, és már nem imádkoztak. Nem úgy mentek oda az ellenség elé, hogy „Ó, Istenem, kérlek, szabadíts meg minket!" Nem, ők már imádkoztak, és az Úr azt mondta, tenni fogok értetek valamit. Most már csak dicsőítették Őt, mert elhitték a szavait! És mivel elhitték az Ő szavait, elkezdték dicsőíteni Istent, és azt olvassuk, hogy amint elkezdtek énekelni és dicsőíteni, az Úr legyőzte az összes ellenséget. Ők pedig megkapták az ellenség minden vagyonát, és gazdagok lettek.

Ez az alapelv. Győztesek lettek, de nem harc által, hanem Isten dicsőítésével, mert elhitték, amit Isten mondott nekik. Ha Isten nem szól, akkor természetesen nem tudjuk elhinni. Amikor az Úr azt mondja, hogy az ördög legyőzetett, elhisszük, és dicsőítjük érte Istent. Nem tudunk hinni, amikor az Úr nem szól. Amikor az Úr szól - mint amikor azt mondta Ábrahámnak, hogy fiad fog születni -, akkor hihetsz. Ha azonban az Úr nem mondta ezt neked, és meddő vagy, akkor nem hiheted el azt. Nem hihetünk el bármit úgy, hogy becsukjuk a szemünket, és elképzelünk bármit, amit szeretnénk. Nagyon sokan ma ezt tanítják, de ennek nincs bibliai alapja. A Biblia azt mondja a Róma 10:17-ben, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Az Úrnak szólnia kell ahhoz, hogy hinni tudjunk. Lehetnek igeversek a Szentírásban, de ahhoz, hogy hited legyen bennük, élővé kell válniuk számodra. Nézd meg például azt a rengeteg embert, akik az eszükkel elhiszik, hogy Krisztus meghalt a bűneikért. Azoknak az embereknek a 90%-a azonban nem született újjá. Őket úgy nevezzük, hogy névleges keresztények. Bármelyiküktől megkérdezheted: „Krisztus meghalt a bűneidért?" Azt mondják: „Ó, igen!" „Feltámadt a halálból?" „Igen." Nincs olyan keresztény a világon, aki ezt tagadná, de tudjuk, hogy 90%-uk nincs újjászületve. Elhiszik, ami le van írva, de az nem teremtett hitet a szívükben. Ugyanígy bárki idézhet egy igeverset neked, rendben van, de az nem hozott hitet a szívedbe, ezért nem tudod azt megélni. Ne hagyd magad megtéveszteni ezen a területen! Azt az Igét tudod megélni, ami hitet hozott létre a szívedben, amelyektől dicséred az Urat, és ennek eredmény lesz a bizonyítéka. Ha az eredmény nem következik be, akkor nyilvánvalóan nem volt hited, csak képzelődtél és vizualizáltál. Nagyon sok embert megtévesztenek ezzel manapság a hit nevében. Ez nem hit, hanem képzelődés és elbizakodottság. Az ördög bolonddá akarja tenni az embereket ezzel. Még Jézust is megpróbálta bolonddá tenni azzal, hogy azt mondta: „Meg van írva… Higgyél ebben! Isten elküldi az angyalait, hogy vigyázzanak rád, nehogy megüsd a lábadat, úgyhogy ugorj le!" Jézus azonban nem ugrott le. Az nem hit lett volna, ha leugrott volna, hanem elbizakodottság, és egy angyal sem védte volna meg. Leesett volna és összetörte volna a fejét. Ő azonban nem hallgatott az ördögre, és te se hallgass rá! Még ha egy igehirdetőn keresztül jön is el, és azt mondja neked, higgyél egy igeversnek anélkül, hogy látnál egy másik igeverset, ami azt kiegyensúlyozza. Jézus ezért mondta: „Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" Úgy hiszem, ez egy olyan Ige, amit ma sok keresztyénnek hallania kell. Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet azzal, hogy bolond dolgokat teszel a hit nevében, azt mondva: Bízni fogok Istenben, dicsőítem Őt! A hit nem egy technika, Isten dicsőítése nem egy technika. Isten dicsőítése a valódi hitnek az eredménye, amely az alapján született meg a szívünkben, amit Isten mondott vagy tett. Bizonyára dicsőíthetjük Istent olyan dolgokért, amelyek meg vannak írva a Szentírásban: a bűneink megbocsáttattak, az ördög legyőzetett a kereszten - ezek a dolgok világosak.

Hadd mutassak egy másik példát Jónás könyvéből. Jónás egy próféta volt, akit Isten Ninivébe akart küldeni, de ő elmenekült, és amikor beszállt egy ellenkező irányba tartó hajóba, hatalmas vihar kerekedett. Az emberek a hajón rájöttek, hogy Jónás volt az oka a viharnak, és bedobták a tengerbe. Isten azonban gondoskodott róla, és odaküldött egy nagy halat, hogy lenyelje őt. Figyeljük meg, mi történt. Azt olvassuk a Jónás 2:1-ben, hogy az Úr odaküldött egy nagy halat, hogy nyelje le Jónást. Jónás ennek a halnak a gyomrában volt 3 nap és 3 éjszaka. Mit csinált 3 nap és 3 éjszakán keresztül? Az a megérzésem, hogy próbálkozott kimászni a hal gyomrából. Próbálkozott és próbálkozott 3 nap és 3 éjszakán keresztül, de minden alkalommal visszacsúszott a hal csúszós gyomrában, és nem jutott ki. Azt olvassuk, hogy amikor nem tudott kijutni, akkor - ez azt jelenti, hogy miután 3 nap és 3 éjszaka nem jutott ki, azután - elkezdett imádkozni. Nem azt olvassuk, hogy 3 nap és 3 éjszaka imádkozott, hanem azt, hogy 3 nap és 3 éjszaka ott volt a hal gyomrában, és aztán kezdett el imádkozni. Így imádkozott: „Uram, szabadíts meg engem ettől!" Általában mindannyian hasonlóan cselekszünk. Nehéz helyzetbe kerülünk, valamilyen „hal-gyomra" szituációba, nagyon gyakran a saját bűneink vagy bolondságunk miatt, mint ahogy Jónás. És napokig próbálkozunk kijutni abból a helyzetből, de nem vagyunk képesek kijutni belőle. Végül, utolsó lehetőségként elkezdünk imádkozni. Ezt tette Jónás. Imádkozott, de semmi nem történt. Még többet imádkozott (Jónás 2:2-7). Végül abbahagyta az imádkozást, és elkezdett hálákat adni az Úrnak. Azt mondta: „Uram, dicsérni foglak Téged (Jón. 2:10), hálaadó szóval áldozom Neked, mert a szabadítás csak az Úrtól jöhet. Dicsérlek Téged, és ha itt akarsz tartani engem a hal gyomrában örökké, akkor itt maradok. Felkelek és dicsérlek Téged, mert Te a trónon ülsz, stb." Aztán - vegyük észre újra ezt a szót: aztán, másodszor fordul elő ez a szó a Jónás 2. fejezetben - aztán az Úr megparancsolta a halnak, hogy adja ki Jónást a gyomrából. Az Úr azt mondta: „Ez az ember elkezdett dicsőíteni engem, szabaduljon ki." Akkor jött el számára szabadulás, amikor elkezdte dicsérni az Urat.

A Zsoltár 50:23-ban olvassuk ezeket a csodálatos szavakat: „ Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. " Átfogalmazva ez azt jelenti: aki hálával áldozik, ezáltal utat készít, hogy megmutathassam neki az én szabadításomat abból a helyzetből. Aki hálával áldozik. Az áldozat az valami fájdalmas dolog. Dicsőíthetjük Istent, amikor minden dolgunk simán megy, az nagyon könnyű, az nem egy hálaadási áldozat. Amikor azonban Isten még nem oldotta meg teljesen a problémánkat, de tudjuk, hogy Ő ül a trónon, dicsőíthetjük Őt, és nem azért mert megoldotta a problémánkat, hanem mert Ő ül a trónon. Nagyon sok dolog miatt dicsőíthetjük Istent, még ha a problémánk nincs is megoldva. Nem kell hazudnunk, és azt mondanunk: „Köszönöm Istenem, hogy megoldottad a problémámat", miközben a probléma még mindig fennáll. Az ellenség még ott van, de Dávid azt mondja: Asztalt terítesz nekem az ellenségeim előtt. Az ellenség még ott van, és nem teszek úgy, mintha nem lenne ott, de dicsőítem az Istent, mert Ő ül a trónon, az ördög legyőzetett, a bűneim megbocsáttattak, és minden a javukra válik azoknak, akik Istent szeretik. Nem engedi, hogy erőmön felül kísértessek. Mindezek a dolgok igazak - még akkor is, ha a problémám még fennáll. Nem kell megvallanom egy hazugságot, de dicsőíthetem Istent azokért az örökkévaló igazságokért, amelyek sosem változnak. Krisztus legyőzte a Sátánt a kereszten, Isten minden dolgot a javamra fordít, stb.

Amikor problémával nézek szembe, fájdalmas ezeket a szavakat kimondani, ez egy áldozat. A problémám még mindig ott van, de elhiszem, hogy az Úr asztalt terített nekem az ellenségeim előtt, ezért dicsőítem Istent, és amikor ezt teszem, Isten utat készít számomra, hogy kijussak abból a helyzetből. Így tudunk megszabadulni a csüggedésből is. Soha nem kell csüggedned, ha megtanulod, hogy a nehéz helyzetekben dicsőítsd Istent, és hálát adj Neki, azokért az igazságokért, amelyek sosem változnak: Isten ül a trónon. Minden hatalom a földön és a Mennyben Krisztusé, a Sátán legyőzetett, a bűneid megbocsáttattak, nem enged erődön felül megpróbáltatni, és még sorolhatnánk. Gondolj bele, milyen lehet egy győzedelmes élet, ha Őt dicsőítjük minden helyzetben.

Isten áldjon!