Transcript of Jesus’ Attitude To Money

Urunk, Jézus Krisztus földi élete a példa számunkra. Isten nem csak azért küldte Őt a földre, hogy meghaljon a bűneinkért, hanem hogy bemutassa az embereknek, hogy mi Isten akarata az emberek életére vonatkozóan. Azért jött a földre, hogy ezt megmutassa. Elsősorban az alázatos élete által mutatta ezt meg. Azt a tényt is megnéztük, hogy Ő hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, és minden kísértést legyőzött, amivel az emberek valaha is szembesülhetnek. Jézus földi élete olyan volt, amelyben az Atya megengedte neki, hogy mindenféle nehéz körülménnyel és helyzettel szembesüljön, amelyek során Jézus ki volt téve minden lehetséges kísértésnek, amelyekkel egy ember valaha is szemben találhatja magát. Nem találkozott minden olyan körülménnyel, amellyel mi, mert az lehetetlen lenne, hanem más körülmények között, de ugyanazokat a kísértéseket tapasztalta meg, amelyeket mi is. Kísértést szenvedett, hogy ingerült, haragos, keserű, féltékeny legyen, hogy szeresse a pénzt, szexuális kísértésen is átesett, és minden egyes dolgon, amellyel mi is megkísértetünk. Mindenben megkísértetett Jézus is, de mindegyiket legyőzte. A Biblia azt mondja, hogy ezért tud együtt érezni velünk.

Az idők kezdete óta a Sátán mindig azt mondja az embereknek, hogy Isten parancsainak nagyon nehéz engedelmeskedni, szinte lehetetlen. Krisztus földi élete bizonyíték volt arra, hogy Isten minden egyes parancsának lehetséges engedelmeskedni. Ha Jézus ezt isteni személyként bizonyította volna be, ez még önmagában nem cáfolná meg az ördög hazugságát, hanem csak megerősítené, hogy csak egy isteni személy tudja betartani azokat a parancsokat, azoknak megfelelően élni. Egy hétköznapi ember, emberi képességekkel, soha nem fog tudni azoknak megfelelően élni. A legtöbb keresztyén azt hiszi, hogy Jézus nem emberként, hanem Istenként győzte le a kísértéseket. Nem veszik észre, hogy ők is az ördög hazugságát erősítik meg, hogy Isten parancsait lehetetlen az embereknek betartani. Ha azonban figyelmesen olvasod a Szentírást, és előítéletek nélkül gondolkodsz róla, látni fogod, hogy a Szentírás nagyon világosan fogalmaz: Krisztus hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben. Minden tekintetben és ugyanúgy, mint mi - de mégsem követett el bűnt. Ezzel Ő bebizonyította, hogy az ördög hazudik, amikor azt állítja, hogy Isten parancsolatait lehetetlen betartani. Isten minden egyes parancsolatát be lehet tartani a kegyelme által, amelyet az embereknek nyújt. Ez az a bizonyságtétel, amelyet Jézus Krisztus földi életében meg kell látnunk, mert ez által lehet hitünk! A Zsidó 12:2-ben azt olvassuk, hogy Jézus „a hitünk kezdete és bevégzője, a hitünk tökéletesítője". Jézusra tekintve nyerhetünk hitet, hogy mi is élhetünk olyan életet, amilyet Ő élt.

Egy korábbi tanulmányban már volt róla szó, hogy Isten az embert a föld porából alkotta, és belélehelte az élet leheletét. Így kétféle vonzást tapasztalhatunk meg: egyet lefelé és egyet felfelé. Amikor Jézus a földre jött emberi testben, Ő is érezte azt a lefelé vonzást, de soha nem engedett annak. Az anyagi dolgok Őt is vonzották. Ha nem vonzották volna úgy, ahogy minket is, akkor nem tudott volna hozzánk hasonlóan megkísértetni. Rengeteg kísértés érkezik a körülöttünk lévő anyagi dolgoktól. Valójában a legelső kísértés, amelyet a Biblia megemlít Jézussal kapcsolatban, a pusztában töltött 40 nap végén - 40 napon keresztül végig kísértésekkel nézett szembe, de a 40. nap végén -az első kísértés anyagi dologra vonatkozott: ételre a teste számára. Azt látjuk itt, hogy Ő is éhes volt, ahogyan bárki más éhes lenne 40 napi böjtölés után. Azonban Ő nem engedett a teste lefelé vonzásának, mert az Atya nem adott neki engedélyt, hogy az isteni erejét arra használja, hogy a köveket kenyérré változtassa. Jézus soha nem használta az isteni erejét személyes céljaira. Ez esetben, még ha a teste követelte is, Ő azt mondta: „Nem!"

Látjuk, hogy Jézus hozzáállása az anyagi dolgokhoz példa számunkra. Rengeteg olyan kísértéssel kerülünk szembe mi is, amelyek a testünk lefelé vonzásából származnak. Pál arról beszél az 1 Korinthus 9-ben, hogy még egy olyan ember számára is, mint ő, aki magas szinten hirdeti Isten Igéjét, és megfutja a pályáját, azaz másoknak prédikál és másokat bátorít, lehetséges, hogy mégis kizárják a verseny végén, ha nem tartja be a verseny szabályait. Azt írja, vannak olyan emberek, akik részt vesznek a versenyfutásban, de a végén kizárják őket, mert nem tartották be a szabályokat. Itt különösen a test szenvedélyeiről beszél. Egy ember nagyon sok mindent tehet az Úrért, lehet nagyon aktív, és sok keresztyén munkát végezhet, de ha nem győzi le a testi kívánságait, akkor ki fogják zárni. Hadd olvassam fel nektek az 1 Korinthus 9:25-öt: „ Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant ." Majd így folytatja: „ Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom (megfegyelmezem) testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. " (1 Kor. 9:26-27) Pál azt mondja: szolgámként kezelem a testemet, azaz szolgámmá teszem a testemet, hogy azt tegye, amit tennie kell, és ne azt, amit tenni akar. Nem engedek a követeléseinek, hogy azt tegye, amit tenni akar. Azt mondja, hogy máskülönben, ha nem teszem a testemet a szolgámmá - ezt hallgassátok meg: Ha valaki nem teszi a testét és a testi szenvedélyeit a szolgájává, még ha másoknak hirdeti is az Igét, őt magát a végén ki fogják zárni! Ez tehát egy nagyon magas elvárási szint, amit Isten elvár azoktól, akik hirdetik az Igét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy különösen azoknak, akik hirdetik az Igét - és természetesen minden keresztyén embernek -, hogy kordában tartsák a testi kívánságaikat. Ez vonatkozik az anyagi dolgokhoz és a pénzhez való viszonyulásukra is.

Az Úr Jézus világosan beszél a Lukács 16-ban a pénz szeretetének a veszélyeiről. Azt mondja a Lukács 16:13-ban: „ Egy szolga sem szolgálhat két úrnak." A szentségünket nagyon gyakorlatias módon teszteli az Úr, amikor az anyagi dolgokról és a testünk kívánságairól van szó. A Biblia azt mondja, hogy a világon minden a test és a szemek kívánságáról szól. Ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy arra vágyunk, hogy mindent megvegyünk, amit meglátunk. Ti is úgy tapasztaljátok, hogy jellemző az emberi természetre egy olyan kívánság, hogy mindent megvegyen, amit meglát? Azt gondoljuk, hogy szükségünk van rá, még akkor is, ha nincs. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Azt gondolhatnánk, hogy a két úr Isten és az ördög, de Jézus nem ezt mondja a Lukács 16:13-ban. Azt mondja, hogy a két úr Isten és a mammon, és választanod kell, melyiküket akarod szolgálni. Nem szeretheted mindkettőt. Az egyiket gyűlölnöd kell ahhoz, hogy szeresd a másikat. Az egyiket meg kell vetned ahhoz, hogy ragaszkodj a másikhoz. Mit jelent ez? Ha behelyettesíted Istent és a mammont a két úr helyére (erre utal a 13. igeversben), akkor ez azt jelenti, hogy ha szereted a pénzt, gyűlölöd Istent. Hallottál már róla, hogy valaha valaki is beszélt neked erről? Jézus ezt mondta! Olvasd el a Lukács 16:13-t, és nézd meg, hogy jelent-e ez még valami mást is. Ha ragaszkodsz és kötődsz a földi dolgokhoz, akkor valójában megveted Istent. Ha azonban Istenhez ragaszkodsz, akkor nem fogsz olyan erősen kötődni a pénzhez. Ha teljes szívből szereted Istent, nem fogsz kötődni a pénzhez. Ez a lényeg itt. Csak két úr van. Amikor Jézus a földre jött, Ő felismerte ezt. Jézus is kezelte a pénzét, és nagyon fontos látnunk, hogyan kezelte a pénzt. Először ácsként, később pedig teljes idejű szolgálóként. Az Úr Jézusnak példaként kellett állnia előttünk mindkét területen. A legtöbb keresztyén ember ugyanis világi munkát végez, de vannak keresztyének, akik teljes idejű szolgálók. Krisztus mindkét csoportnak példát mutatott.

Nézzük meg először, milyen példát mutatott ácsként. Harminc éves koráig dolgozott, és ácsként kereste meg a kenyerét. Volt négy öccse és legalább két húga, és ott volt az édesanyja. József ekkorra már valószínűleg halott volt, mert nem olvasunk róla említést ebből az időből. Ez azt jelenti, hogy neki, mint a család legidősebb fiúgyermekének, felelősséget kellett vállalnia a nyolctagú család többi hét tagjáért is. Lehet, hogy a többi fiútestvér is dolgozott, de Jézusnak, mint legidősebb testvérnek ácsként kellett dolgoznia, megkeresnie a kenyerét, és eltartania a családját. Nyilvánvalóan meg kellett tanulnia a fegyelmet, hogy a család kiadásait kordában tartsa, azaz ne költsenek többet, mint amennyit meg tudott keresni. Nem az volt a célja, hogy Názáret leggazdagabb ácsa legyen, és biztos vagyok benne, hogy sok kedves és jó cselekedetet tett a szegényekkel és az özvegyekkel, talán volt olyan is, hogy valamit ingyen elkészített nekik, és nem fogadott el pénzt olyanoktól, akiknek nem tellett rá. El tudjátok képzelni, hogy ha így vezette a vállalkozását, biztosan nem Ő volt Názáret leggazdagabb ácsa, mert nem ez volt a célja! A munkája egy eszköz volt arra, hogy megkeresse vele a kenyerét. Isten azért ad nekünk munkát, hogy lehetőségünk legyen megkeresnünk a kenyerünket. Jézusnak nem volt olyan törekvése, hogy híres ácsmester legyen, vagy ehhez hasonlók. Jézus tiszta szívű tanítványa úgy tekint a munkájára (szakmájára), hogy az egy eszköz a megélhetéshez, hogy eltartsa magát és a családját. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy Jézus soha nem volt adósa senkinek. Nem akarta kölcsönkapott pénzből bővíteni a vállalkozását. Nagyon sok mindent tanulhatunk Jézus földi életéből, a munkájához való hozzáállásából.

A Biblia azt mondja a Róma 13:8-ban: „S enkinek semmivel ne tartozzatok". Ne legyünk adósa egy embernek sem. Ha a szükség úgy hozza, hogy kölcsön kell kérni valakitől, akkor a „senkinek semmivel ne tartozzatok" ige azt jelenti, hogy amilyen gyorsan csak lehet, fizesd vissza a kölcsönt. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor vészhelyzet van, és kölcsön kell kérned valakitől. A Biblia nem azt mondja, hogy ne legyen adósságod, hanem „senkinek semmivel ne tartozzatok", ami azt jelenti, hogy amint lehet fizesd vissza, amivel tartozol. Ne élj úgy, hogy tartozásod van valaki felé.

Jézus azt is tanította a pénzzel kapcsolatban, hogy „ adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené " (Máté 22:21). Más szavakkal, ne tartsd magadnál azt a pénzt, amit a kormánynak be kell fizetned. A császár ma az államot, a kormányt jelenti. Ez vonatkozik minden emberre. Nem szabad elcsalnunk az adót a kormánytól, és nem szabad egy embert sem becsapnunk pénzügyi dolgokban. Nem szabad pénzt kölcsön kérni valakitől, amit aztán odaadunk Istennek. Nem! Jézus azt mondta, előbb „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené". Ez része a becsületességnek és a szentségnek. Fontos, hogy becsületesen viszonyuljunk a pénzkezeléshez, ha valóban szentek akarunk lenni. Nagyon sok keresztyén, akik úgy tűnnek, hogy érdekli őket a szentség az élet többi területén, amikor azonban a mammonról, vagyis pénzügyekről van szó, teljesen elbuknak. Azonban ez az a terület, ahol a szentségünket nagyon gyakran teszteli az Úr. Különösen keresztyén munkásként. Amikor Jézus Krisztus 3 és fél évig teljes idejű szolgáló volt, akkor a pénzbeli próbatétel sokkal nagyobb volt, mert akkor már nem volt keresete, hanem másoktól függött.

Az Újszövetségben kétféle módról olvasunk, ahogyan a keresztyén munkások eltartották magukat. Az egyiket Pál apostol mutatta be, aki mivel sátorkészítő volt a foglalkozása, és a tűjét mindenhová magával tudta vinni, bárhol tudott varrni, és ezzel megkeresni a kenyerét. Nem mindenhol tette ezt, például a filippibeli gyülekezet támogatta anyagilag, és ő elfogadta azt. Azonban sok más gyülekezetben, például Efézusban, Thesszalonikában és Korinthusban soha nem fogadott el pénzt azoktól az emberektől, akiknek szolgált. Tehát nem szabályok szerint élt, hanem érzékeny volt a Szent Szellem vezetésére, hogy lássa, helyes-e egy bizonyos helyzetben pénzt elfogadni vagy nem. Sok esetben nem fogadott el pénzt, hanem eltartotta magát.

Voltak azonban mások, például Péter, akik halászok voltak, és nem tudták mindenhová magukkal vinni a csónakjukat, a hálójukat és a halakat. Őket a hívők támogatták anyagilag. Jézus is így volt. Ő ács volt, ezért később az emberek támogatták anyagilag. Megmutatom ezt az igeverset a Lukács evangéliumából. A Lukács 8 említést tesz arról, hogy sok olyan ember volt, akik követték Jézust, akik között asszonyok is voltak, néhány gazdag asszony is. A Lukács 8:2-3 ezt írja: „ És némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, és Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgáltak neki ." Tehát sok olyan ember volt, akik Jézust és tanítványait anyagilag támogatták. Heródes gondviselőjének felesége is. A férje biztosan magas fizetést kapott. Az asszony pedig nagy összegekkel támogatta Jézust és tanítványait, ezért volt szükségük egy „pénztárosra". Iskariótes Júdásnál volt egy erszény, amiben azokat a pénzeket tartották, amelyeket Jézus szolgálatára ajándékoztak az emberek.

Sok dolgot megtanulhatunk Jézusnak a tartalék pénzhez való viszonyulásából. Ez nagyon fontos azoknak, akik teljes idejű keresztyén szolgálatban munkálkodnak, ha azt mondják, hogy valóban követik Jézust ezen a területen is. Isten adott nekik egy földi példát, hogyan kell egy teljes idejű keresztyén szolgálónak élnie. Isten példát mutatott nekünk Jézus által, hogyan dolgozott ácsmesterként, és kereste meg a kenyerét - így kellene egy világi munkával rendelkező embernek is élnie. Majd példát mutatott nekünk szintén Krisztus által, hogyan éljen egy teljes idejű keresztyén szolgáló. Így kell viszonyulnia egy keresztyén embernek a pénzhez. Jézus soha nem fogadott el fizetést senkitől, és soha nem ajánlott fizetést a tanítványainak sem. Soha nem beszélt a szükségleteiről, csak a mennyei Atyának, és soha nem bátorította arra a tanítványait, hogy a pénzügyi szükségeiket mások tudomására hozzák, mert azzal megsértették volna a mennyei Atyát. Az Atyában bíztak, hogy Ő majd gondoskodik mindenről, amire szükségük van. Az Újszövetségben sehol nem találunk senkit, aki embereket kért volna arra, hogy anyagilag támogassák őt és a szolgálatát. Pál buzgón bátorította az embereket arra, hogy anyagilag támogassanak más embereket, akik nélkülöztek. Ez teljesen helyénvaló! Maga Jézus is arra ösztönözte az embereket, hogy adakozzanak a szegényeknek. Ami azonban a saját szükségleteiket illeti, a mennyei Atyában bíztak, aki gondoskodott róluk. Ez az Újszövetségi minta. Sajnos a mai kereszténység ennek a színvonalnak való megfelelésről teljesen lemondott.

Hadd mutassak meg a János 13-ban egy rövid megállapítást, ami utal arra, hogyan használta Jézus a pénzt. Ez a rövid megállapítás egy bizonyos betekintést ad nekünk. Akkor történt, amikor Iskariótes Júdás arra készült, hogy elárulja az Urat. Az asztalnál senki nem tudta, mire gondolt Jézus, amikor azt mondta neki a János 13:27-ben: „Amit cselekszel, hamar cselekedjed." Aztán azt olvassuk: „ Ezt pedig senki sem értette a leültek közül, miért mondta neki." Figyeljetek a 13:29 igeversre: Néhányan azt feltételezték, mivelhogy az erszény (ami inkább doboz volt) Júdásnál volt, ezzel azt mondta neki Jézus: „V edd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek ." Két dolog: 1. Vedd meg, amire szükségünk van! 2. Adj a szegényeknek! Ebből a két pontból kiderül, hogy mi volt Jézus hozzáállása a pénzügyekhez.

Mire kellene felhasználnunk azt a pénzt, amit keresünk, vagy ajándékba kapunk másoktól? Vegyük meg, amire szükségünk van. Ebben egyáltalán semmi kivetnivaló nincs. Nem kell önsanyargatónak vagy remetének lennünk, akik az erdőben élnek. Vegyük meg, amire szükségünk van. Nos, hogyan tudjuk meghatározni, mi az, amire szükségünk van? Ez egy olyan terület, amelyen mindenkinek hűségesnek kell lennie Isten előtt, és nem szabad másokat elítélnünk. Tudjuk, hogy az emberek eltérő életszínvonalon élnek, és nekünk nem az az elhívásunk, hogy eldöntsük, mire van szüksége egy másik embernek! Sajnos a keresztyénség tele van olyan emberekkel, akik elítélnek másokat az életszínvonaluk miatt. Jézus soha nem tett ilyet. Bárki, aki ilyet tesz, az nem Jézust követi, hanem a testvérek vádlóját, aki a Sátán. Neked saját magadat kell megvizsgálnod és megítélned, hogy arra költöd-e a pénzedet, amire szükséged van. Valaki dönthet úgy, hogy szüksége van egy autóra vagy kettőre, vagy akár háromra is bizonyos országokban, de nem az én dolgom, hogy ítélkezzek felette, mert nem ismerem az élethelyzetüket. Valaki úgy gondolja, hogy egy három hálószobás házra van szükségük, valakinek elég az egy hálószobás ház is. Ez teljesen az ő dolguk! A Biblia azt tanítja, hogy „ne legyünk más dolgába avatkozók." Neked magadnak kell eldöntened, hogy mire van szükséged. Arra költsd a pénzedet, hogy megvedd, amire neked szükséged van. Nagyon sok olyan dolog van, amelyekkel megkönnyíthetjük az életünket. Például sokféle elektromos készülék van, amelyek könnyebbé teszik az otthoni életünket, és soknak ezek közül rengeteg előnye van. Időt spórolhatunk meg velük, így több időt tölthetünk az Ige tanulmányozásával és imádkozással, illetve mások megsegítésével, ha vannak ilyen eszközeink, mint ha a két kezünkkel végeznénk el azokat a munkafolyamatokat - ahogyan régen is tették az emberek. Ezek szükséges dolgok? Ezt minden embernek magának kell eldöntenie. Ha követed ezt az egyszerű szabályt: Csak saját a saját dolgomról döntök, hogy mire van szükségem, és nem ítélek el egy másik embert amiatt, amit vett magának, hogy arra szüksége van-e vagy sem; így rengeteg problémától megszabadulsz. Valószínűleg a szellemi növekedésed is nagyobb lesz.

Az első dolog tehát: Vedd meg, amire szükséged van! A második dolog: Adj a szegényeknek is! Nos, Jézus maga is olyan szegény volt, hogy nem volt hová lehajtania a fejét. A János 7:53-ban azt olvassuk, hogy mindenki elment a maga házába, de Jézus az Olajfák Hegyére ment, mert nem volt hová mennie Júdeában. Volt egy háza Kapernaumban, de azon a területen nem volt olyan hely, ahová elmehetett volna, ezért felment az Olajfák Hegyére, és ott töltötte az éjszakát. Ezért mondta Jézus, hogy a rókáknak van barlangjuk a madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét. Tehát annak ellenére, hogy ilyen szegény volt, abból, amije volt, adott azoknak, akik még nála is szegényebbek voltak. A vak Bartimeus például biztosan szegényebb volt nála, és voltak a zsidó társadalomban olyanok, akik Jézusnál is szegényebbek voltak. Sok ember, akik szegénynek gondolják magukat, nem veszik észre, hogy vannak az Egyházban náluk sokkal szegényebb emberek is. Ezek az emberek, akik arra várnak, hogy majd valaki ajándékokat ad nekik, mert ők olyan szegények, egyáltalán nem követik Jézust! Ebben tehát egy nagyszerű példát látunk Krisztusban, ahogyan gondja volt a szegényekre.

Azt is látjuk, hogy Jézus Krisztus hűséges volt a pénzügyek terén, és nem kötődött a pénzhez. Egy másik dolog, amikor a János 12-ben Iskariótes Júdás azt mondja a Bethániából való Máriára, aki Jézus lábára öntötte a parfümöt, hogy azt el lehetett volna adni, és odaadni az árát a szegényeknek. Azt olvassuk ez után, hogy Júdás tolvaj volt, és rendszeresen kivette a pénzt az erszényből, és eltette magának (János 12:6). Jézus nagyon jól tudta, hogy Júdás rendszeresen lopja a pénzt, de nem zavarta meg őt ebben. Egyszerűen az Atyára bízta ezt a dolgot.

Csodálatos dolog ilyen szabadnak lenni a pénztől, amikor nem feszülünk egymásnak a pénz miatt. Ha valaki ellopja a pénzedet, rendben van, legközelebb legyél óvatosabb, hogy ne tudjanak lopni tőled, de ne kezdj el harcolni miatta. Egy ilyen szabadságot látunk Jézus életében az anyagi dolgokkal kapcsolatban. Ez nagyon fontos példa mindannyiunk számára, ha követni akarjuk az Urat. Körültekintően kell bánnunk az anyagi dolgokkal, de nem szabad kötődnünk hozzájuk. Ezt jelenti tanítványnak lenni. Erre gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy aki a tanítványa akar lenni, fel kell adnia az anyagi dolgokkal kapcsolatos birtoklási vágyát. Ez a jelentése a Lukács 14:33-nak. Nem szabad birtokolnunk a tárgyainkat. Lehetnek anyagi dolgaink, de nem szabad birtokolnunk őket. Lehet nagyon sok vagyonunk a világon, de amint birtokolni akarjuk azokat, nem lehetünk Jézus tanítványai.

Isten segítsen meg minket, hogy ilyen hozzáállásunk legyen nekünk is. Isten áldjon!