Transcript of The Right Way To Pray

Minden vallásban megtalálható az imádkozás gyakorlata. Nincs olyan vallás, ami ne tanítaná az imádkozást. Valamilyen kántálás, ismételgetés vagy valamilyen kérés egy istenhez - általában segítségért. Jézus is gyakorolta az imádkozást és tanította is azt. Néha az egész éjszakát imádkozással töltötte. Gyakran félrevonult imádkozni. Különösen a Lukács Evangéliumában olvasunk több ilyen esetet, amikor félrevonult - például a 4., 5. és a 6. fejezetekben. Az Úr saját szavai alapján világosan meg kell értenünk, hogyan imádkozott Ő. Egyszer, amikor a tanítványai hallották imádkozni, azt mondták Neki: „Uram, taníts minket imádkozni! Soha nem hallottunk még senkit így imádkozni, mint Téged." Volt egyfajta bensőségesség abban, ahogyan imádkozott. Sok ember túl szertartásosan imádkozik. Hallottátok már, hogy keresztyén vezetők néha hogyan imádkoznak a szószékről? Elváltoztatják a hangjukat, mesterkéltté válik a beszédük, mintha egy hivatalos beszédet tartanának Istennek. Ilyen imádkozásokat hallottak a tanítványok a farizeusoktól a zsinagógákban. Szertartásos, hivatalos beszéd Istenhez, mint amikor a régi időkben valaki a király elé járult, meghajolt, és felolvasott egy bizonyos nyilatkozatot. Jézus azonban nem így imádkozott, hanem úgy, mint egy gyermek, aki az apjához beszél, és arra tanított minket, hogy mi is így imádkozzunk. A legjobb módja az imádkozásnak, ha úgy imádkozol, mintha a gyerekeitek beszélnének hozzátok, szülőkhöz. Nem mesterkélt hangon beszélnek hozzátok. Tisztelnek titeket, de szabadon beszélnek hozzátok. Az ilyen imádkozásban a bensőséges viszony a fontos.

Arra gondoltam, nézzük meg, mit tanított Jézus erről a témáról, mert az az imádkozási mód, amit Ő tanított, azt jelentheti, hogy gyökeres változásokat kell tennünk az imádkozásunk módjában - ha azt akarjuk, hogy hatékonyak legyenek az imáink. Van egy csodálatos igevers a Jakab levelében. A Jakab 5:16-18-ban azt olvassuk, hogy „ igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." Tehát, ha igaz életet élsz - hogy mit jelent az, azt átnéztük az előző tanulmányainkban -, az nem elég. Ha azonban az imádkozásunk kitartó és buzgó, és igaz életet élünk, az nagy változást fog eredményezni. Valójában, az egyetlen dolog, amire Jézus azt mondta, hogy mindig tennünk kell, az az imádkozás. A Lukács 18:1-ben azt mondta, „ hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni." Két példázat van, amit az imádkozással kapcsolatban tanított. Az egyiket a Lukács 11-ben olvassuk egy emberről, akihez odament a szomszédja az éjszaka közepén, bekopogott az ajtaján, és az érkező barátja számára ételt kért tőle. Kitartóan kérte addig, amíg meg nem kapta. A másik példázatot a Lukács 18-ban olvassuk egy özvegyasszonyról, aki elment egy bíróhoz, és addig kérte tőle az igazságszolgáltatást, amíg meg nem kapta. Mindkét példázat ugyanazt a leckét tanítja meg: nem szabad feladni! Kitartónak kell lenni! Még ha úgy tűnik is, hogy nem jön azonnal válasz, az Úr csak a hitedet teszi próbára ilyenkor.

Elgondolkodhatunk rajta, hogy akkor miért akarja Isten, hogy újra és újra és újra imádkozzunk Hozzá. Egyszer nem elég? Elsőre nem hallotta meg a kérésünket? Nos, valójában Isten már azelőtt tudja a szükségünket, mielőtt először elmondanánk Neki a kérésünket. Egyszer sem kell megemlítened neki, nemhogy többször. Egyáltalán meg sem kell említened neki ahhoz, hogy tudjon róla. Maga Jézus mondta a Máté 6-ban: „Jól tudja a mennyei Atyátok, mire van szükségetek - még mielőtt kérnétek tőle." Ebben az értelemben tehát nincs rá szükség, hogy kérjünk Tőle. Az ima tehát nem arra való, hogy tájékoztassuk Istent valamiről, amiről Ő nem tudott, nem is arra való, hogy együttérzést próbáljunk ébreszteni benne egy szükségben lévő ember iránt, akiről úgy gondolod, hogy te jobban együttérzel vele, mint Isten. Nem. Isten sokkal együttérzőbb. Ő elküldte a Fiát, hogy meghaljon annak az embernek a bűneiért, amit te és én nem tehettünk meg. Nem arról van szó tehát, hogy Isten szívét megindítsuk valaki(k) iránt, vagy hogy tájékoztassuk valamiről.

Az ima elsősorban arra való, hogy elkezdjünk kommunikálni Istennel. Az ima sokkal többet végez el bennünk, mint amennyit rajtunk kívül. Miért kéri Isten, hogy folyamatosan imádkozzunk, és legyünk állhatatosak? Mert ez az, ami elvégez valamit bennünk, ahogy te is szereted, amikor a gyerekeid odamennek hozzád, és beszélgetnek veled. Melyik apa ne szeretné azt, hogy a gyerekei odamenjenek hozzá, és beszélgessenek vele? Isten is azt akarja, hogy a gyermekei odamenjenek Hozzá, és beszélgessenek Vele. Rengeteg olyan panaszt hallottam már szülőktől, akik azt mondják: A tizenéves gyerekeimet már nem érdeklik, hogy beszélgessenek velem. Szerintem a mennyei Atyánknak is ugyanez a panasza: Úgy tűnik, hogy sok gyermekemet nem érdekli, hogy beszélgessenek velem. Az áldásaimat akarják, de úgy tűnik, nem érdekli őket, hogy beszélgessenek velem, csak odajönnek, és azt mondják: Add meg nekem ezt vagy azt, vagy amazt, és aztán elmennek. Mit gondolnál a gyerekeidről, ha csupán abból állna minden veled való kommunikációjuk, hogy „apa, anya, kérem ezt, add nekem azt vagy amazt", és ennyi. Nem lennél csalódott a gyerekeidben? Ugyanez a helyzet Istennel is. Isten egy apa, aki azt akarja, hogy közösségünk legyen Vele. Ez pedig sokkal inkább a mi javunkat szolgálja, mint Istenét, hadd mondjam el ezt nektek.

A Máté 6. fejezetben Jézus nagyon világosan tanít minket imádkozni. Először is azt tanította meg, hogy hogyan ne imádkozzunk. Nagyon fontos, hogy először azt tanuljuk meg, hogyan ne imádkozzunk, mielőtt megtanuljuk, hogyan imádkozzunk. Jézus idejében is voltak mindenféle vallásos emberek, akik a zsinagógákban imádkoztak, ugyanúgy, ahogyan ma is teszik a különböző keresztyén felekezetekben: hivatalos beszédeket tartanak Istennek. Jézus azt mondta, ne legyetek ti is olyanok, mert ők valójában nem Istenhez imádkoznak. Azért imádkoznak, hogy jó benyomást tegyenek az emberekre, és azért, hogy az emberek hallgassák az imájukat. Jézus azt mondta a Máté 6:5-ben, hogy ne legyetek olyanok, mint a képmutatók. „ És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek " (Máté 6:5).

A legtöbb imát, amit életem során hallottam, bármely keresztyén felekezetben is hangzott el, azért imádkoztak, hogy lenyűgözzék vele a hallgatóságot. Különösen, amikor felkérnek valakit, hogy imával nyissa meg az összejövetelt, és hatalmas tömeg van jelen, akkor azt az embert az érdekli, hogy jó benyomást tegyen azokra az emberekre. Gyakran írott szöveggel állnak elő. A te gyerekeid előre megírt szöveggel jönnek hozzád, hogy beszéljenek veled? Nos, ezek az emberek előállnak egy előre megírt szöveggel, és imának nevezik azt. Az nem ima, hanem ilyenkor prédikálnak a gyülekezetnek, de az elnevezés kedvéért imának nevezik azt. Sok ilyen esetet látunk, pedig Jézus figyelmeztetett minket, hogy ne így cselekedjünk! A képmutatás azt jelenti, hogy színészkedsz. Ne legyél színész, amikor imádkozol! Ne játssz szerepet, mint amikor egy drámában a színész feljön a színpadra, és elmondja a ráosztott szerepet az alapján, ahogyan begyakorolta, így az előadásmód kellemes lesz. Jézus azt mondja, ne legyünk ilyenek!

Amikor a gyerekeid odamennek hozzád beszélgetni veled, általában nem gyakorolják be előre, hogy mit fognak mondani, hanem odamennek, és kiöntik a szívüket neked. Nekünk is pontosan így kellene imádkoznunk a mennyei Atyánkhoz. Úgy gondolom, hogy a keresztyén gyülekezetekben, újjászületett hívők által elmondott imák 90%-át Isten meg sem hallja! Először is, mert tudja, hogy ezek az emberek csak színészkednek, és csak a közönségre próbálnak jó benyomást tenni, hogy milyen jól vagy érzelmesen tudnak imádkozni. Némelyikük még egy remegést is belevisz a hangjába imádkozás közben, hogy lenyűgözzék vele az embereket. Gondoljátok, hogy Istent be lehet csapni mindezzel? Ó, egyáltalán nem! Ő átlát mindezen a képmutatáson és szemfényvesztésen. Ezek az emberek azért imádkoznak így, mert nem olvasták a Máté 6:5 igeverset. Jézus pontosan elmondta, hogyan ne imádkozzunk, ők pedig nem engedelmeskednek. Kiállnak, és pontosan úgy imádkoznak, ahogyan nem kellene: hogy az emberek lássák őket.

Meg kell kérdezned magadtól - még akkor is, ha nem vagy keresztyén vezető -, ha valaha is imádkoztál nyilvánosság előtt, kérdezd meg magadtól, hogy nem így imádkozol-e? Amikor imádkozol, tudatában vagy, hogy X vagy Y hallgatja, ezért mondanom kell valamit, ami megindítja őt? Ha már 2-3 ember Halleluját kiált, akkor mindenki izgatott lesz, ami azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem is Istenhez imádkozol, hanem azért, hogy az emberek érzelmeire hass az imáddal. Olyankor nem imádkozol, hanem az emberekhez beszélsz. Ha pedig választ vársz az ilyen imádra, akkor jobban teszed, ha azoktól az emberektől várod a választ, akikhez beszélsz, mert olyankor bizonyára nem Istenhez beszélsz! Ne lepődj meg, ha nem kapsz választ az imádra! A legőszintébb ima, amit egy keresztyén ember imádkozhat az olyankor történik, amikor egyedül van. Még akkor is lehet benne szertartásosság, de az őszinte imádkozásnak akkor van a legnagyobb valószínűsége, amikor egyedül vagy, és rajtad kívül nincs senki más a szobában. Olyankor Istenhez imádkozol, és Istennek öntöd ki a szívedet, ahogyan az ágyad mellett térdelsz. Ilyenkor az imád sokkal őszintébb, mint amikor a nyilvánosság előtt állsz. Meg kell vívnunk ezt a csatát, amikor nyilvánosan imádkozunk, hogy ne színészkedjünk Isten előtt! Szabaduljunk meg attól a szokástól, hogy úgy teszünk, mintha Istenhez beszélnénk, közben pedig valójában az embereket akarjuk lenyűgözni! Ez egy küzdelem. Nem leszel győztes egy nap alatt, ezt én is tudom, mert ezen magam is keresztülmentem. Emberek tetszésére imádkoztam, aztán bűnbánatot tartottam Isten előtt, és kértem Tőle: „Uram, segíts nekem!" Ez egy hosszú küzdelem volt, de néhány év alatt sikerült szabaddá válni attól, hogy emberek tetszésére imádkozzak. És még ma is előfordul, hogy ha vannak mások is körülöttem, kísértést érzek rá, hogy így tegyek. Azonban úgy hiszem, hogy állandó küzdelemmel eljuthatunk arra a helyre, hogy soha többé nem fogunk azért imádkozni, hogy valakit lenyűgözzünk vele. Ha becsukjuk a szemünket, és úgy imádkozunk, akkor a mennyei Atyánkhoz fogunk beszélni. Ez legyen a célunk! Ez tehát nagyon fontos kijelentés: soha ne imádkozz úgy, hogy az emberek tetszését keresed.

A másik dolog, amit Jézus azzal kapcsolatban tanított, hogy mit ne tegyünk imádkozáskor, az az üres, semmitmondó ismételgetések. Nem azt mondta, hogy az ismétlések helytelenek, mert azt olvassuk a Máté 26-ban, hogy a Gecsemáné kertben órákon keresztül imádkozott ugyanazért a dologért. Háromszor járult az Atya elé, és ugyanazért a dologért imádkozott. Ez ismétlés volt. Azt is mondta példázatokon keresztül, hogy kitartóan imádkozzunk. Az is ismétlés. Az özvegyasszony azt mondogatta a bírónak: „Szolgáltass nekem igazságot! Szolgáltass nekem igazságot!" A szomszéd, aki éjszaka bekopogtatott azt mondogatta: „Adj ennivalót! Adj ennivalót!" Ezek ismétlések, de nem céltalan, semmitmondó ismételgetések.

A semmitmondó ismételgetéseket nagyon sok keresztyén használja. Az emberek céltalanul mondogatják a Hallelujákat, ez már egyfajta szokássá, hagyománnyá, rituálévá vált. Az emberek azt mondogatják ezzel, hogy „Dicsérjétek az Urat!", vagy bármi is legyen ennek a megfelelője a ti nyelveteken. Jézus erre azt mondta, ne tegyétek! Elmondhatsz bármit naponta akár százszor is, ha minden egyes alkalommal komolyan is gondolod. Mint amikor emberekhez beszélünk. Amikor emberekkel beszélgetünk, szoktál céltalan, semmitmondó dolgokat ismételgetni? Remélem, hogy nem! Akkor a mennyei Atyánknak sem kellene semmitmondó, céltalan dolgokat mondogatnunk. Nem kellene ismételgetni dolgokat imádkozás közben. Az rendben van, ha Halleluját mondunk imádkozáskor, de remélem, hogy úgy is gondoljátok. Tudjátok, mit jelent az, hogy Halleluja? Azt jelenti, hogy „dicsérni akarlak, Uram!" Ez jó! Rossz dolog lenne ezt tenni? Bizonyára nem! De minden egyes alkalommal gondold is komolyan! Legyen valami oka, amiért kimondod azt, és ne csak egy „időkitöltő" legyen. Amikor az emberek imádkoznak, és nem tudják, mit mondjanak az ima folytatásaként, azzal töltik ki az időt, hogy elmondanak néhány Halleluját. Ezzel megpróbálod becsapni Istent. Jobb, ha inkább szünetet tartasz. Amikor beszélgetsz valakivel, és nem tudsz éppen mit mondani, akkor szünetet tartasz. Ez rendben van, ezzel nincsen semmi gond. Nagyon óvatosnak kell lennünk. Mindezek azért vannak, mert az emberek nem félik Istent, nem tisztelik Istent, csak azt gondolják, hogy van odafent valamilyen mindenható király. Igen, Ő valóban az, de azt akarja, hogy úgy beszéljünk Hozzá, mint atyánkhoz, és ne kiselőadást tartsunk neki.

A másik dolog, amire Jézus felhívta a figyelmet, amikor azt mondta, nézzük meg a pogányokat, akik szintén imádkoznak, de semmitmondó dolgokat ismételgetnek. Azt gondolják - és ez egy nagy hiba -, hogy a sok beszédükért hallgattatnak meg. Ez a másik dolog, amit Jézus mondott: ne gondoljátok, hogy Isten azért hallgatja meg az imáitokat, mert egy óra hosszat imádkoztok. Egy óráig imádkozol, és azt gondolod: Isten most biztosan meghallgat, mert egy óráig imádkoztam. Emlékszem, hogy a kezdetekben, amikor próbáltam megérteni, hogyan kell imádkozni, azt mondtam magamnak: „Nos, Jézus egész éjszaka imádkozott, akkor én is egész éjszaka akarok imádkozni." Letérdeltem az ágyam mellé, és kitartóan próbáltam imádkozni egész éjszaka. Állandóan az órámat nézegettem, remélve, hogy hamarosan reggel lesz, mert ez eléggé próbára tette a kitartásomat. Végre elérkezett a reggel, és teljesítettem a célt. Gondoljátok, hogy ez egy egész éjszaka tartó imádkozás volt? Nem! Ez csak az önsanyargatás egy fajtája volt, amivel nem értem el semmit. Hiszek benne, hogy van helye az egész éjszaka tartó imádkozásnak is, ha az embernek van egy imaterhe. A teher egy fontos része az imádkozásnak. Ha nincsen imaterhed, nem igazán tudsz imádkozni.

Az ima olyan, mint egy körforgás. Istennel kezdődik. Isten ráhelyez egy terhet a szívünkre, ez a kör egyik fele. Az, hogy én ezt „visszaimádkozom" Istennek, ez a kör másik fele, és tudom, hogy választ kapok az imámra, mert a teher Istentől jött. Ha a teher Istentől való, akkor teljesen biztos lehetsz benne, hogy választ fogsz kapni az imádra. Ha azonban az csak a te saját véleményed és gondolatod, nem lehetsz benne biztos, hogy választ fogsz kapni Istentől az imádkozás eredményeként.

Ezeket a figyelmeztetéseket kaptuk tehát Jézustól az imádkozással kapcsolatban, és azt követően mondta azt, amit idéztem a Máté 6:8-ban: Ne legyetek olyanok, mint ők, hogy ismételgetitek a szavakat és még több szót, hosszú ideig, azt gondolva, hogy Isten meghall(gat) titeket, amikor így imádkoztok. Nem, Jézus azt mondta, hogy el kell hinnetek valamit. A hit nagyon fontos dolog az imádkozásban. Higgyétek el, hogy „ jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. " (Máté 6:8) Milyen hatalmas kijelentés ez! Mielőtt megtanította azt az imát, amelyet a Miatyánk címen ismerünk (angolul: az Úr Imája), azt mondta el bevezetésképpen, hogy a ti Atyátok tudja, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek Tőle. Emlékezzetek erre, amikor imádkoztok! Minden, amit kértek az Atyától, azokról Ő már tudja, hogy szükségetek van rá. Akkor miért akarja, hogy imádkozzunk? Azt akarja, hogy fejezzük ki szavakkal a szükségleteinket. Közösségben akar lenni velünk. Azt akarja, hogy éld át azt az örömet, hogy kértél Tőle valamit, és megkaptad.

A Jakab 4:3 ezt mondja: „ Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek." Jézus azt mondja: „ Mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek Tőle ." Ezt később mondta a Máté 7:11-ben. A Lukács 11:13-ban azt mondja: „ mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik. " Az emberek nem lesznek bemerítve a Szent Szellembe, ha nem kérik az Atyától. Lehetnek ritka kivételek, mint pl. Kornelius háza népe, akikkel tudatlanságuk idején találkozott Isten, de ők más dolgok miatt már korábban is imádkoztak Istenhez. Soha senki nem kap azonban semmit Istentől anélkül, hogy kérné - úgy értem, hogy igazán értékes dolgokat. Isten ad egészséget, pénzt, és a földi élethez szükséges más dolgokat sok olyan embernek is, akik nem kérik, sőt olyanoknak is, akik megtagadják az Ő nevét. A mennyben eltöltött örökkévalóság igazán értékes dolgait azonban kérnünk kell Tőle. Kérnünk kell a bűneink bocsánatát, a Szent Szellembe való bemerítést, a szellemi növekedést, a szellemi kincseket, stb. Jó dolog tehát megtanulni kérni.

Most beszéljünk arról, hogyan kellene kérnünk. Jézus azt mondta a Máté 6:9-ben, hogy amikor imádkoztok, így (ilyen módon) imádkozzatok. Nem azt mondta, hogy semmitmondóan ismételgessétek ezt. Ahogyan már beszéltünk róla, előtte azt is elmondta, hogy az imánk ne céltalan ismételgetés legyen! Mégis sokan a Miatyánkot ismételgetik semmitmondó módon minden nap. Én magam is minden nap elmondtam ezt az imát fiatal koromban, mert nem tudtam, mi mást mondjak az imáimban, hanem csak ismételgettem. Nos, nincs abban semmi rossz, ha sokszor elismétled ezt az imát, ha minden egyes mondatát komolyan is gondolod. Elmondhatod az életed minden napján, vagy naponta kétszer, ha komolyan gondolod minden egyes mondatát. Az Úr nincs ellene az ismétlésnek, hanem csak a céltalan, semmitmondó ismételgetéseknek, amikor úgy mondasz Neki valamit, mintha egy magnószalagról lejátszanál egy felvételt, vagy mint egy papagáj, ami elismétli, amit hallott. Ezt az imát megtanulhatjuk kívülről, és annyira benne van az elménkben, hogy már automatikusan fel tudjuk mondani, akár félálomban is, mert már annyiszor elmondtuk. Lehet, hogy nem is vesszük komolyan ennek az imának egy mondatát sem. Jézus azt mondta, hogy minden imánk ilyen módon vagy erre a mintára történjen. Jézus nem csupán szavakat adott a szánkba, mondván, hogy ezt ismételgessétek. Adott nekünk egy mintát az imádkozásra, és azt mondta, hogy minden imánkat így kellene imádkoznunk. Észrevettetek valamit ebben az imában? Sokan közületek sokszor és gyakran elmondjátok ezt az imát, de nem tudom, észrevettétek-e, hogy az „én", „engem", „enyém" szavak egyáltalán nem találhatóak meg ebben az imában. Egyetlen egyszer sem találkozunk ebben az imában olyannal, hogy „add meg nekem ezt, add meg nekem azt" vagy „Uram, én ezt akarom". Az Úr meg akar minket szabadítani az én-központú „én-engem-enyém" típusú élettől, amit Ádámtól örököltünk. Az egyik dolog, ami elsőként történt, miután Ádám és Éva bűnbe estek, hogy elkülönültek egymástól lelkileg. Ádám Évát kezdte vádolni, hogy ő volt az, aki neki adta a gyümölcsöt; Éva pedig a kígyót kezdte vádolni, szóval mindketten különálló személyiségek lettek. Mindkettejüknél megjelent az „én", „engem" és „enyém". Ez a bűn egyik következménye.

Vegyük észre azt is, hogy amikor elkezdünk imádkozni, Jézus azt mondta, hogy Istent mennyei Atyánknak kell szólítanunk. Ez nagyon fontos, ezért itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el rajta. Miért mondta azt, hogy amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy"? A legtöbb ember a világon nem ismeri Istent mennyei Atyaként, hanem úgy gondolnak Rá, mint egy hatalmas, rettenetes bíróra, aki azért van, hogy megbüntesse őket. Valójában az egész Ószövetség idején, Isten legnagyobb emberei sem hívhatták soha Istent Atyának, ők is csak a hatalmas és rettenetes, mindenható Istenről beszélhettek, aki ott fent van és imádkozhatnak Hozzá. Jézus volt az első személy, aki azt mondhatta: „Atyám". Isten az Atyja volt. Jézus halála, feltámadása és különösen a Szent Szellem ajándéka által, azáltal, hogy a Szent Szellem bennünk lakozhat, Isten most már nekünk is Atyánk. A Róma 8:15 azt mondja, hogy amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk, akkor a szellemünk így kiált: Abbá! Atyám! Az „Abbá" egy héber szó, és a szó szerinti fordítása ez lenne: „apuci". A Szent Szellem lakozást vesz bennünk, és így kiáltunk a mennyei Atyánkhoz: „apuci"! Elhiszed, hogy beszélhetsz így Istenhez? Nem egy vállalat vezérigazgatóját szólítod meg, hanem a saját apukádat. Így kellene beszélnünk Istenhez, és ez az első dolog, amit Jézus tanított az imádkozással kapcsolatban: fel kell ismerned, kihez beszélsz! Isten az Atyád. Ha újjászülettél, ha elfogadtad Krisztust életed megváltójának, akkor Isten a te Atyád lett. Máskülönben nem, de ha Krisztus az életed Ura, Rá bízod a megváltásodat, és megbízol Benne, hogy megbocsátja a bűneidet, ha megvallottad a bűneidet, és megtértél belőlük, ha elhiszed, hogy Ő feltámadt a halálból, akkor Őáltala az Atya elé járulhatsz. Jézus nevében közvetlenül az Atyához mehetsz, és Atyának szólíthatod Őt. Ha Ő az Atyád, az azt jelenti, hogy ismered az irántad való szeretetét, és az Ő bölcsességét, amely sokkal hatalmasabb a tiédnél. Az irántad való szeretete erős és mély, és ezt az a tény bizonyítja, hogy elküldte a Fiát, hogy meghaljon a bűneinkért.

Ezeket kell felismernünk, amikor elkezdünk imádkozni. Egy olyan személyhez imádkozom, aki mélységesen szeret engem. Ahogy a Róma 8:32 mondja: „ Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk? " Minden bizonnyal megteszi, nekünk csak bíznunk kell Őbenne. Az ima első mondatának tehát hitet kell hoznia a szívünkbe. A teljes célja annak, hogy jelentőségteljesen azt mondjuk: „mi Atyánk, aki a mennyekben vagy", hogy a szívünkbe hitet hozzon, hogy olyan személyhez imádkozom, aki mélységesen szeret engem, akinek a bölcsessége tökéletes, és akit érdekel az, hogy segítsen nekem, megoldja a problémáimat, és megáldjon minden lehetséges módon.

Ez nem minden! Jézus azt is mondta, hogy amikor imádkozunk, azt mondjuk: „mi Atyánk, aki a mennyekben vagy". A földi apák szerethetnek minket nagyon, és lehet nagy a bölcsességük, de ők nem mindenhatók. A földi édesapád nem tudja megoldani minden problémádat, bármennyire is szeret, és bármennyire is nagy a bölcsessége. Ez a másik dolog, amit Jézus mondott, hogy amikor imádkozunk, emlékezzünk rá, hogy a mi Atyánk a mennyekben van, aki az egész világegyetemet irányítja. Nézz fel az égre éjszaka, nézd meg a csillagokat, és ha tanultál földrajzot, akkor tudod, hogy azok a csillagok sok ezer-millió mérföldre vannak tőlünk, a föld pedig egy icipici porszem ebben a világegyetemben. A Föld nevű bolygó olyan, mint egy kicsi homokszem, és ezen a kis homokszemen vannak még sokkal kisebb porszemek: te és én. Mi pedig a Mindenható Istenhez imádkozunk, aki ezt a világegyetemet irányítja: „mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, aki a világegyetem felett állsz". Van-e olyan dolog, amit Ő nem tud megtenni? A hit betölti a szívemet, amikor rájövök, hogy kihez beszélek. Nagyon fontos, hogy soha ne felejtsem el, kihez beszélek: az Atyámhoz, aki a mennyekben van, és aki a világegyetemet irányítja. Aki mélységesen szeret, akinek a bölcsessége tökéletes, és akinek mindenható hatalma van (nem úgy, mint a földi apámnak).

A bizonyosság tehát az irántam való szeretetéről és bölcsességéről - mert Ő az Atyám - és a bizonyosság az Ő mindenható erejéről - mert a mennyekben van -, ezek a hit alapjai, mert a hit azt jelenti, hogy az emberi személyiségünkkel Istenre támaszkodunk, teljesen megbízva a tökéletes szeretetében, a tökéletes bölcsességében és a mindenható erejében. Ezen a három dolgon alapul a hit: Isten irántam való szeretete tökéletes, a bölcsessége az életem megtervezésére tökéletes, és az ereje mindenható. Ezek a dolgok találhatók meg ebben a kifejezésben: „mi Atyánk, aki a mennyekben vagy".

Itt tehát találunk egy alapot az imádkozáshoz, és minden imának ebből kell kiindulnia. Ezt követően - a következő tanulmányunkban - az ima többi részét fogjuk megnézni. Jézus azt tanította, hogyan először Isten szükségeiért imádkozzunk, és csak azt követően a saját szükségleteinkért.

Tanuljuk meg, hogyan kell imádkozni!

Isten áldjon titeket!