Transcript of Salvation From Sin

Ma a megváltás munkáját fogjuk megnézni. Jézus azért jött, hogy ezt elvégezze. Megnéztük már az ember bűnbe esését, beszéltünk róla, hogy Isten megengedte az ördög létezését, és hogy hogyan vált az ördög ördöggé. Most pedig a megváltás kérdését szeretnénk megnézni.

Először is nézzük meg a Máté 1:21 igeverset! Ez az első ígéret az Újszövetségben. Azt olvassuk itt: „ nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből ". Tehát Jézus nevének az a jelentése, hogy „ aki megmenti az embereket a bűneikből". Nagyon fontos, hogy ezt felismerjük rögtön az elején, mert ma sokan arról prédikálnak, hogy Jézus milyen más dolgokat vitt véghez. Valóban igaz, hogy az Úr nagyon sok mindent tett a népéért. Megáld minket anyagilag, fizikailag, és sok minden más. Semmi kétség, hogy ezeket megteszi. Azonban a mai keresztyén igehirdetés egyik nagy veszélye, hogy a hangsúly eltolódott a fontos dologról a kevésbé fontos dolgok felé. Ennek pedig az a következménye, hogy a keresztyének nem élik át a teljes áldását annak, amit Krisztus tett értük a kereszten.

Mit tett értünk pontosan Jézus a kereszten? Miért tette meg, miért halt meg a kereszten, és miért támadt fel a halálból? Nem azért, hogy anyagi dolgokkal áldjon meg minket, és meggyógyítsa a betegségeinket - mintha ezek lennének a legnagyobb gondjaink. Ha valóban ezek lennének az emberek legnagyobb problémái, az Úr biztosan az első helyen foglalkozna ezekkel. Az Újszövetség legelső ígérete azonban az, hogy „Jézusnak fogod nevezni, mert Ő szabadítja meg a népét a bűneiből". A bűn - ahogy azt korábban már megnéztük-, az emberek legnagyobb problémája. Jézus azért jött, hogy a legnagyobb gondunktól megszabadítson minket, és amikor a legnagyobb problémánk megoldódik, a többi is magától rendbe jön. Nagyon fontos, hogy lássuk ezt! Az Ószövetségben látunk erre egy példát, amikor Dávid szembeszállt Góliáttal, a filiszteusok óriásával. Dávid itt Krisztusnak egy előképe - akit Dávid fiának is neveznek. Góliátra mondhatjuk, hogy a Sátánt jelképezi, vagy a bűnt, de azt olvassuk az 1 Sámuel 17:51-ben, hogy amikor Góliát legyőzetett, és a filiszteusok látták, hogy a bajnokuk halott, elmenekültek. Szóval, amikor a bajnokukat legyőzték, az összes filiszteus elfutott. Amikor a legfőbb probléma megoldásáról gondoskodtak, a kisebb gondok maguktól megoldódtak. Másrészről megközelítve: ha Dávid arra koncentrált volna, hogy legyőzze a filiszteusokat, a probléma nem oldódott volna meg. Góliát továbbra is erőben és egészségben harcolt volna, és legyőzte volna az izraelitákat. A kisebb filiszteusokat megölték volna, de a probléma nem oldódott volna meg! Ez egy képe annak, hogy amikor az emberek gondjairól van szó, ha először a kicsi problémákat oldjuk meg, a legfőbb probléma még mindig ott fog tornyosulni Góliátként!

A bűn az összes többi gond és baj gyökere és okozója. Amikor az embernek van valamilyen testi betegsége, ami fekélyek formájában jelenik meg a bőrén, adhatsz neki egy tubus gyógykenőcsöt a fekélyekre, de lehet, hogy amint azok eltűnnek az egyik kezéről, megjelennek a másikon. Aztán bekeni a másik kezét is, ott is meggyógyulnak a fekélyek, de előjönnek a lábain. Egy nap az orvos azt mondja neki: van egy új antibiotikum, amit nemrég fedeztek fel. Beveszed ezt a gyógyszert, amely a testeden belül fogja megszüntetni a probléma okozóját, és akkor a többi tünet is magától megszűnik, nem fognak többet előjönni a fekélyek a bőrödön. A bűn is ilyen. Jézus Krisztus megváltása pedig olyan, mint az antibiotikum a példában, amely az ember problémájának a belső gyökerével foglalkozik, és nem a kisebb külső tünetekkel. Nem olyan, mint egy kenőcs, ami eltüntetni a sebeket a felszínen, hanem olyan, mint egy antibiotikum, amit beveszünk, és belülről szüntetni meg a probléma okát és gyökerét, így a többi is megoldódik magától. A bűn az ember legnagyobb problémája, minden gondnak a gyökere. Ezért az a legelső ígéret az Újszövetségben, hogy „Jézusnak fogod nevezni, mert Ő fogja megszabadítani a népét a bűneiből".

Különbség van azonban a bűneinkből való szabadulás és a bűnbocsánat között! Sok hívőnek megbocsáttattak a bűnei. Azaz minden hívő, ha valóban újjászületett Krisztusban, akkor bűnbocsánatban részesült. Azt viszont nem mondhatjuk el róluk, hogy megszabadultak a bűneiktől. Például, ha mérges leszek, az bűn. Ha vágyakozva tekintek valakire, az bűn. Ha keserűséget érzek valaki iránt, az bűn. Megvallhatom ezeket a bűnöket Istennek, és azt mondhatom: „Uram, sajnálom, hogy mérges lettem. Sajnálom, hogy vágyakozva tekintettem valakire, és hogy keserűséget éreztem valaki iránt, kérlek bocsáss meg!" Ekkor Ő megbocsát nekem, de nem vagyok megmentve, mert holnap ugyanezeket újra meg fogom tenni. Hogy mondhatom akkor, hogy megszabadultam belőlük? Ha még mindig a börtönben vagyok, akkor nem szabadítottak még ki onnan. Még mindig a bűn börtönében ülök. Az ígéretünk az, hogy „Jézusnak fogod nevezni, mert Ő menti meg a népét a bűneiből". Nem magunkat kell megmentenünk. Nem tudjuk megmenteni magunkat a bűneink büntetésétől, nem tudjuk megmenteni magunkat a bűn erejétől sem, és nem tudjuk magunkat megszabadítani a bűn jelenlététől sem. Mindezt Krisztusnak kell megtennie. Amikor meghalt a kereszten, megmentett minket a bűn büntetésétől. Továbbá, amikor meghalt, utat készített nekünk ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűn hatalmától. Erről nagyon kevesen beszélnek. Mondhatjuk, hogy az evangélium felét nem hirdetik.

Az evangéliumnak két része van, és mindkettő benne van az Újszövetség első ígéretében. Jézus szavaiban mindkettő együtt jelenik meg, amelyeket a házasságtörésen kapott asszonynak mondott. Ismerjük a történetet, amikor egy asszonyt rajtakaptak a házasságtörésen (János 8). Szörnyű bűnt követett el, és Jézus elé vitték, hogy Ő mondjon ítéletet. Jézus pedig azt mondta a farizeusoknak, akik halálra akarták kövezni a nőt, hogy „az vesse rá közületek az első követ, aki nem bűnös". Ők pedig mind elmentek onnan. Ekkor Jézus ránézett az asszonyra (János 8:10-11), és megkérdezte tőle: „Senki nem vádolt téged?" Az asszony azt mondja: „Senki, Uram". Ekkor Jézus két dolgot mond neki - és ebben benne van a teljes evangélium: „ Én sem kárhoztatlak, eredj el, és többé ne vétkezzél!" Ebben a két állításban benne van a teljes evangélium. „Nem kárhoztatlak, a jövőben ne kövess el bűnt!" Ezt mondja nekünk az Úr ma is. Meghalt a kereszten, és ha elfogadod a bűnbocsánatot a kereszthalála által, akkor azt mondja neked: „Nem kárhoztatlak", de itt nem áll meg, hanem így folytatja: „Ne kövess el több bűnt!" Ezek ugyanannak az éremnek a két oldala. Ha olyan érméd van, aminek csak az egyik oldalán van dombornyomás, az egy hamisítvány! Mindkettő szükséges. Arra is szükséged van, hogy „nem kárhoztatlak", és arra is, hogy „ne kövess el több bűnt!"

Amikor a Máté 1:21-ben azt olvassuk, hogy Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinkből, az azt jelenti, hogy megszabadít a bűnösségtől, azaz a bűneink büntetésétől, és megszabadít a bűn hatalmától is a mindennapi életünk során, és egy nap, amikor majd visszatér nagy dicsőséggel, meg fog szabadítani minket a bűn jelenlététől is. Három „területe" van tehát a megváltásnak: múlt, jelen és jövő. A múltban megszabadított a bűn büntetésétől, ha elfogadtad Krisztust Megváltódnak. A jelenben, minden nap meg akar szabadítani téged a bűn hatalmától, és egy nap a jövőben meg fog szabadítani a bűn jelenlététől (létezésétől) is.

Nagyon fontos látni, hogy az evangélium üzenete elsősorban a probléma gyökerével foglalkozik. Sajnos manapság a keresztyén igehirdetők leginkább ennek következményeivel vannak elfoglalva, azaz a betegség tüneteivel, nem pedig magával a betegséggel. Ez pedig ostobaság. Például lehet, hogy valakinek tuberkolózisa van, aminek az egyik tünete a magas láz. Ha az orvos csak egy sima lázcsillapítót ad neki erre, lehet, hogy lemegy a láza, de nem gyógyul meg a tuberkolózisból! Az csak a tünetet enyhíti. Kétségtelen, hogy megkönnyebbül, ha lemegy a láza, de a betegség nem szűnt meg! Ugyanez a helyzet, amikor egy ember, lehet, hogy a bűne miatt betegszik meg, de az csak egy tünete a bűnnek. Vagy lehet, hogy valakinek pénzügyi nehézségei vannak, és ha csak a pénzügyi nehézség „betegségét" gyógyítod meg, az olyan, mint ha fejfájással kezelnél egy embert, miközben valójában tuberkolózisa van. A probléma tehát megmarad, az az ember továbbra is bűnben él. Lehet, hogy meggyógyul a betegségéből, vagy megoldódik a pénzügyi nehézsége, de ez nem oldja meg a probléma gyökerét és okozóját! Ha pedig nem szabadul meg a bűneitől, nem számít mennyi áldást kapott a testi betegségek meggyógyítása vagy anyagi jólét formájában, a végén a pokolba fog jutni, Istentől elválasztva.

Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel a hamis evangéliummal, amelyet ma sok helyen hirdetnek, amely nem foglalkozik a problémák gyökerével, a bűnnel. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinktől. Hadd ismételjem el újra. Nem csak azért, hogy megbocsásson nekünk, hanem azért is, hogy megszabadítson minket. Hadd mutassam ezt be egy példával. Tegyük fel, hogy van egy ötéves kisfiam otthon, és azt mondom neki: „Fiam, ne menj ki a kapun kívülre, mert az útépítő munkások felásták a földet, és most van ott egy mély árok, mert valamilyen munkát végeznek a föld alatt. Ha odamész, beleesel abba a gödörbe". Tegyük fel, hogy nem engedelmeskedik nekem, és odamegy, mert meg akarja nézni közelről, hogyan dolgoznak a munkások, és amikor ők elmentek onnan, a fiú beleesik a gödörbe. A gödör aljáról kiabál kifelé: „Apa!" Odamegyek, és megkérdezem tőle: „Mi történt, fiam?" Ő erre azt mondja: „Sajnálom, apa, engedetlen voltam. Most itt vagyok a gödör alján. Kérlek, bocsáss meg!" Én pedig azt mondom neki: „Rendben van, fiam. Megbocsátok. Viszlát!" Megbocsátottam neki, amiért nem engedelmeskedett nekem? Minden bizonnyal! Megmentettem őt? Nem. Még mindig a gödörben van. Szóval, ez minden, amiért Jézus eljött, hogy megtegyen értünk? Azt mondjuk neki: „Uram, bocsáss meg azért, amit tettem!", erre Ő azt mondja: „Rendben, megbocsátok, viszlát"? Ez egy nagyon szegényes evangélium lenne. Az evangélium azt jelenti, hogy jó hír. Szerintetek a fiam azt gondolná a gödör alján, hogy jó hír az, hogy megbocsátottam neki az engedetlenségét, de otthagytam a gödörben? Biztosan nem! Ez nem jó hír számára, hanem rossz hír! Az evangélium egy örömhír, ami azt jelenti, hogy nem csak megbocsátottam neki, hanem utánanyúlok, kihúzom őt a gödörből, és megmentem.

Ezért emlékezzünk arra, hogy Krisztus azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinkből! Ez pedig nem volt lehetséges az Ószövetség idején. Egyetlen olyan ember sem volt az Ószövetségben, aki azt mondhatta volna, hogy „köszönöm, Uram, hogy megszabadítottál a bűneimtől!" Ez a kifejezés - megváltás a bűnből - nem szerepel ott sehol. Ami viszont megvolt az embereknek az Ószövetségben, ahogyan a 103. Zsoltárban olvassuk, az a bűnök bocsánata. Az emberek bocsánatot nyerhettek a bűneikért. Dávid azt írja a Zsolt. 103:1-3-ban: „ Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet ." Megtapasztalta a bűnbocsánatot minden bűnéért. A Zsolt. 32:1-2 igeversekben szintén ő mondja: „ Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen ". A bűnbocsánatot tehát sokszor megemlítették az Ószövetségben, mint olyan dolgot, amit az emberek valójában megtapasztaltak, ezer évvel Krisztus eljövetele előtt. Azonban egyetlen olyan ember sem volt közöttük, aki azt mondhatta volna: „Köszönöm, Uram, hogy megszabadítottál a bűneimtől!" Megbocsátást nyertek, ahogyan megbocsátok a fiamnak, aki a gödör mélyén ül, de nem mentettem meg őt. Ez volt az Ószövetség idején. Annak az ismertetőjele, ha valaki az Ószövetség hatálya alatt él az, hogy a bűnei megbocsáttattak, de még mindig a gödörben van, és nincs megmentve.

Ez az Újszövetség dicsősége, hogy Jézus nem csak megbocsát nekünk, hanem megszabadít minket attól a bizonyos dologtól, ami szolgaságban tartott minket. Ez az Újszövetség üzenetének dicsősége. A 2 Korinthus 3-ban, ahol Pál apostol összehasonlítja az Ószövetséget az Újszövetséggel, azt írja, hogy az Ószövetség a „kárhoztatás szolgálata" (2 Kor. 3:9), de az Újszövetség az „igazság szolgálata". Azt írja, hogy nagyobb dicsőség van az újszövetségi szolgálatban, mint az ószövetségi szolgálatban, mert a törvény hirdetése csak kárhoztatást eredményezett. Még ha meg is bocsáttattak a bűneik, minél többször hallották a törvényt, annál inkább kárhoztatva érezték magukat, mert nem tudták betartani azt. Nem tudták Isten elvárási szintjét megközelíteni. Ezért minden prédikáció csak kárhoztatta őket. Ha pedig ma olyan módon prédikálunk, hogy az emberek kárhoztatva érzik magukat, akkor az egy ószövetségi prédikáció. Ezzel szemben az Újszövetségben az valóban az igazság szolgálata. Az igazság a bűn ellentéte. Amikor megszabadulunk a bűneinktől, eljutunk egy igaz életre. Ezt kínálja nekünk az Újszövetség. Jézus Krisztus azért jött, hogy ezt felajánlja nekünk: megszabadulást a bűnből.

Gondoljunk ezekre az ígéretekre:

„Ő képes arra, hogy megtartson, amikor elesel" (Júdás 1:24). Az Úr képes arra, hogy megtartson, amikor elesel. Nem azt írja, hogy te magadat megtarthatod az eleséstől, te erre nem vagy képes. Senkinek nincs meg a képessége arra, hogy megbocsássa a saját bűneit, vagy megszabadítsa magát a bűnből. Ha azonban megengeded az Úrnak, ha befogadod Őt, akkor megbocsát, és megszabadít azáltal, hogy megtart az eleséstől. Ez egy másfajta élet. Mutatok egy másik igeverset a Róma 8-ban. Ezek kimondottan újszövetségi ígéretek! A Róma 8:2 ezt írja: a Szent Szellem törvénye más, mint Mózes törvénye. Mózes törvénye a Tíz Parancsolat volt: tedd ezt, tedd azt, ne tedd ezt, ne tedd azt, stb. Az emberek megpróbálták ezt betartani, de nem tudták teljesen betartani, ezért kárhoztatva érezték magukat. Itt viszont Mózes törvényével ellentétben a Szent Szellem törvényéről van szó. A Szent Szellem törvényét úgy írja le a Róma 8:2, hogy az nem parancsolatok tételes felsorolása, hanem az Élet! A Szent Szellem törvénye, a Jézus Krisztusban való Élet, ez a törvény tehát egyfajta élet. Ha pedig befogadom ezt az Életet, megszabadít engem a bűn és a halál törvényétől. Van egy másik törvény, amit a bűn és a halál törvényének neveznek, ami pont olyan, mint a gravitáció törvénye. Tudjátok, hogyan működik a gravitáció törvénye. Folyamatosan lefelé húzza az embereket. Bárhová mész, a gravitáció törvénye folyamatosan lefelé húz. Például ez a Biblia is a gravitáció törvényének van alávetve. Itt van egy könyv a kezemben, amelyet a gravitáció törvénye lefelé húz, és ha elengedem, akkor egyenesen leesik. Mivel azonban Élet van a testemben, ha megengedem ennek az Életnek, hogy megtartsa ezt a könyvet, akkor mondhatjuk, hogy az Élet törvénye a testemben megszabadította ezt a könyvet a gravitáció törvényétől. Ez egy kép arra, amit a Róma 8:2 leír. Az Élet törvénye a testemben megszabadította ezt a könyvet a gravitáció törvényétől, ezért ez a könyv nem esik le. Megtartom a leeséstől. Most gondold azt, hogy ez a könyv te vagy. A bűn törvénye folyamatosan dolgozik az életedben, és folyamatosan lefelé húz. Lefelé és lefelé. Nem maradhatsz fenn bűn nélkül egy pillanatig sem. Vannak súlyos bűnök, és vannak olyan bűnök, amikről nem is tudsz. Sokkal több tudatlan bűn van bennünk, mint tudatos bűn. Tudatosan is követünk el bűnt, de sok olyan bűnt követünk el, amiről nincs tudomásunk. Ha viszont megengedem, hogy Jézus Élete bennem legyen, meg tud tartani engem az eleséstől. Jézus Krisztus Élete meg fog szabadítani a bűn és a halál törvényétől. Ez a Szent Szellem törvénye. Ez nem volt lehetséges egy embernek sem az Ószövetség idején, hogy megtapasztalja ezt. Az Ószövetség idején a Szent Szellem bizonyos emberekre hatással volt, de az csak külsődleges volt. Tudott munkálkodni Sámsonon keresztül, hogy megöljön egy oroszlánt, de nem tudott működni az ő szívében, hogy legyőzhesse a vágyakozás „oroszlánját" a testében. Legyőzött volt a vágyakozás „oroszlánjával" szemben a saját testében. Még ha szét is tudott tépni egy valódi oroszlánt. Melyik az erősebb, az igazi oroszlán, ami előjön az erdőből, vagy a vágyakozás „oroszlánja" a testünkben? Rettegünk egy igazi oroszlántól, és ha előjönne az erdőből, és rád ugrana, borzasztóan megijednél, és én is megijednék! Miért nem ijedünk meg ennyire, amikor a vágyakozás „oroszlánja" előjön belőlünk? Az sokkal veszélyesebb, és sokkal erősebb! Egy igazi oroszlán nem tud a pokolba küldeni, csak a sírba. A benned lévő vágyakozás „oroszlánja" viszont a pokolba tud juttatni. Az Ószövetség idején nem volt semmi módja annak, hogy egy ember megszabadulhasson a vágyakozás „oroszlánjától". A Szent Szellem erőt adhatott egy embernek, hogy darabokra tépjen egy igazi oroszlánt, de mivel a Szent Szellem nem tudott az ember szívében lakozni az Ószövetség idején, nem volt semmilyen módja annak, hogy erőt adhasson az embernek belülről. A Szent Szellem csak kívülről működhetett az embereken, és segíthetett nekik, hogy külsőleg szabadok legyenek, külsőleg erőt adhatott nekik, hogy megtegyenek különböző dolgokat. Az Ószövetségben azt olvassuk, hogy a Szent Szellem rászállt az emberekre, és felöltöztette őket. Ahogyan most rajtam is van egy ing, a Szellem felöltöztette az embereket kívülről.

Az Újszövetségben viszont - és ez egy megkülönböztető jellemzője az Újszövetségnek -, a Szent Szellem bennem lakozhat, betölthet engem, és vezetheti a lényem minden részét. Erőt adhat belülről, hogy megöljem a harag, a vágyakozás, a keserűség „oroszlánjait" belülről, és minden más gonosz oroszlánt, amelyek bennem vannak. Amit tehát Sámson tett az igazi oroszlánnal külsőleg, én megtehetem a bennem lévő „oroszlánokkal". Jézus soha nem ölt meg igazi oroszlánokat, de legyőzött minden kísértést, amivel valaha is szembenézett, és azt mondja nekünk: „Kövessetek engem!"

Ez tehát az Újszövetség üzenete. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinkből. Lehet sok más problémánk. Sok embernek vannak betegségei, vagy pénzügyi nehézségei, nehézségek az otthonunkban, vagy bármi más nehézség. Emlékezzünk rá mindig, hogy minden probléma a bűnből ered és abban gyökerezik. Ha a bűn gyökerével foglalkozunk, akkor van reményünk a többi más probléma megoldására is. Lehet, hogy nem gyógyulunk meg minden betegségből, mert Isten megengedi a betegség létezését a földön - ezt most nincs időm kifejteni részletesebben. A lényeg az, hogy ha a probléma gyökere megszűnik, akkor minden más probléma is megoldódik az életünkben. Ezért koncentráljunk a gyökérre. Hagyjuk, hogy a Szent Szellem belülről foglalkozzon a bűneinkkel. Más szóval, ha elbuksz belsőleg, vedd komolyan! Ne csak akkor vedd komolyan, ha kívülről is látszik, hogy elbuktál! Mondd azt: „Uram, elbuktam a gondolataimban, a másokhoz való hozzáállásomban. Nagyon sajnálom. Bűnt követtem el. Kérlek, szabadíts meg, kérlek, bocsáss meg!" Ha a belső bűnt komolyan veszem, az Úr segíteni fog megszabadulni a bűn gyökerétől belülről. Ha viszont az Úr azt látja, hogy csak az érdekel, hogy ne látszódjon mások számára, hogy bűnt követek el, mert nem akarom elveszíteni a külső bizonyságomat, és elégedett vagyok, ha az emberek azt látják, hogy szent vagyok, és nem érdekes, hogy belül tisztátalan vagyok, akkor az Úr azt látja, hogy nem érdekel a valódi szentség. Csak az érdekel, hogy mások előtt szentnek tűnjek, de akkor sosem fogsz megszabadulni a bűntől belülről. Meg kell mutatnod Istennek, hogy valóban komolyan veszed azt, hogy megszabadulj a belső bűneidtől, hogy megszabadulj ettől a belső betegségtől! Az egyetlen módja annak, hogy ezt megmutasd Istennek, hogy ha titokban követsz el bűnt, a gondolataidban, a magatartásodban, Istenhez kiáltasz, és azt mondod: „Istenem, bocsáss meg! Senki nem látta, de bűnt követtem el ellened, és meg akarok ettől szabadulni!" Ha Isten ezt látja benned, biztosíthatlak róla, hogy nagyon gyorsan meg fogod tapasztalni, milyen érzés kijönni a bűn gödréből.

Isten áldjon!