Transcript of Holiness of Jesus

Megnéztük azt a tényt, hogy Isten, a mi Atyánk, elküldte a fiát emberi alakban, hogy meghaljon a bűneinkért, és hogy példa legyen számunkra. Azért gondolom szükségesnek hangsúlyozni azt, hogy Ő példa számunkra, mert a keresztyénségben általában (az evangéliumi keresztyénségben) azt a tényt, hogy Jézus a megváltónk, és meghalt a bűneinkért a kereszten, nagymértékben hangsúlyozzák. Az igazság másik oldalát azonban, hogy Ő követendő példa számunkra, alig hirdetik valahol. Nagyon ritka az olyan evangéliumi keresztyén igehirdető, aki erről tanítana, és elmagyarázná gyakorlati szempontból, mit is jelent ez valójában. A liberális keresztyének között a hangsúly Krisztus emberi mivoltán van, amely ahhoz vezet, hogy társadalmi helyzetek javításáról beszélnek, a szegények megsegítésére és hasonló gyakorlatias dolgokra törekszenek, és nem az egyes keresztyén emberek jellemére koncentrálnak. Ez az, amit az Újszövetség hangsúlyoz.

Az Újszövetség nem mondja meg nekünk, hogyan szabadítsuk meg az embereket az elnyomó diktátoroktól, vagy hogyan tanítsuk meg őket jobb kutakat ásni és jobb gabonákat termeszteni. Vagy éppen jobb iskolákat és kórházakat létrehozni. Mindezek nagyon jó dolgok! Az Újszövetség azonban nem erről beszél. Amikor az Újszövetség Jézus követéséről beszél, az nem arról szól, hogy az emberek megszabadulnak a diktatúrákból, vagy megtanulják, hogyan ássanak jobb kutakat vagy termeljenek jobb gabonákat, hanem arról, hogy az emberek jelleme egyénenként átváltozik Krisztus képmására. Ez az egyénnel kezdődik, nem pedig a társadalommal általánosságban. Ezen a területen hatalmas hiányosság van a tanítások terén az evangéliumi keresztyénségben. Részben azért, mert a legtöbb igehirdető nem hajlandó megfizetni az árat azért, hogy Jézust kövessék a saját életükben, és az alázat, a tisztaság, a szeretet és a könyörületesség útján járjanak, amelyen Ő járt, ezért nincs tekintélyük, hogy példaképek legyenek, hogy Jézus jelleméről beszéljenek. Egy olyan korban, amikor sok ember pozíciót, titulusokat és tiszteletet keres a keresztyénségben, ezzel szemben Jézusnak nem voltak titulusai. Azt mondta az embereknek, hogy ne hívassátok magatokat mesternek, atyának, vezetőnek! Nem! Ti mindannyian testvérek és szolgálók vagytok. Ezt mondta Jézus. Ritkán találunk azonban olyan embereket a keresztyénségben, akik ebben követni akarják Jézust. Ez része az Ő alázatának. Soha nem akarta felemelni magát egy emberi lény fölé sem, Ő ugyanazon a szinten volt, mint az emberek. Mindenben olyanná tette magát, mint az atyafiak. Az első alapelve a sikeres keresztyén szolgálatnak, hogy olyanná válj, mint azok az emberek, akiknek szolgálsz. Ha sikeres és hasznos szolgája akarsz lenni Istennek, amilyen Jézus volt, az első alapelv, hogy legyél olyan, mint a többiek. Semmilyen módon ne törekedj rá, hogy bármiben a többiek fölé emeld magad. Ne keress címet, megbecsülést, pozíciót, vagy bármit, amivel mások fölé kerülhetsz. Lehet, hogy az emberek tisztelnek, mert istenfélő ember vagy, te azonban bizonyosodj meg róla, hogy nem emeled magad föléjük semmiben semmilyen módon. Élj az ő szintjükön, legyél az ő szintjükön, törekedj arra, hogy olyan legyél, mint ők. Hiszem, hogy Jézus ugyanúgy öltözködött, mint a körülötte élő emberek, és a viselkedése - az életmódját tekintve - olyan volt, mint bárki másé. Egy ilyen világban is tiszta életet élt, egy olyan Szellemben, amely teljesen az ellentéte volt mindenki más szellemiségének a világban.

A mai alkalommal Jézus tisztaságát fogjuk megnézni. Megnéztük már az alázatát, most pedig a szentségéről fogunk beszélni. Jézus nem küzdelem nélkül és automatikusan volt szent. Ha automatikusan szent lett volna, akkor ebben nem lenne semmi nagyszerű. Tudjuk, mi a különbség egy megszerzett doktorátus és egy tiszteletbeli doktori cím között. Egy tiszteletbeli doktori címért nem kell tanulnod, hanem csak megkapod. Egy megszerzett doktorátusért keményen megdolgozol, és kapsz érte egy oklevelet. Jézus szentsége vajon olyan dolog volt, amit tálcán kínáltak fel neki, és amelyért nem kellett semmit tennie, csak elvette? A te szentséged és az enyém bizonyosan nem ilyen! Olyan komoly kísértésekkel nézünk szembe, hogy nagyon nehéz egy keresztyén ember számára akár csak egy napig is úgy élni, hogy ne kövessen el bűnt gondolatban, szóban, cselekedetben, hozzáállásban vagy szándékban. Neked és nekem is be kell ezt vallanunk. A kísértés olyan erős, és olyan nagy a nyomása minden oldalról, és mi olyan gyengék vagyunk, hogy megbotlunk és elesünk mindennap! Tudatosan is, de még inkább tudtunkon kívül. Nagyon gyakran csak akkor vesszük észre, hogy elbuktunk, miután már elbuktunk. Miután már megtörtént, akkor vesszük észre, hogy helytelen hozzáállásunk volt egy személyhez egy pár pillanatig. Miután az a gondolat megszületett. Maga a gondolat nem feltétlenül bűn, mert az lehet, hogy csak egy kísértés, amit az ördög ültet az elménkbe. Ha azonnal elutasítod azt, akkor az nem bűn. Hadd tegyem ezt világossá, hogy az emberek ne essenek az önvád bűnébe! Különbséget kell tennünk a kísértés és a bűn között. A kísértés az egy olyan gondolat, amit az ördög ültet az elmédbe. Az ördög Jézus elméjébe is beültette azt a gondolatot, hogy változtassa a köveket kenyérré. Ő pedig azt mondta, „nem!" Nem követett el bűnt, annak ellenére, hogy ez a gondolat az elméjébe került. A gondolat az olyan, mint amikor valaki szól hozzád néhány szót, akkor te hogyan követnél el bűnt? Valaki más szól hozzád. Az ördög beleültetett egy gondolatot az elmédbe. Gondolat által kommunikált a gondolataiddal, te pedig elutasítod. Akkor nem követtél el bűnt.

Különbséget kell tennünk a kísértés és a bűn között. Amikor az elmém egyetért azzal a gondolattal, amit az ördög beültetett ez elmémbe, akkor követek el bűnt, mert egyetértettem vele. Ez olyan, mint amikor egy férfi és egy nő egyesül, akkor következik be a fogantatás, és így születik a bűn is. Ha azonban az elmém nem ért egyet azzal a kísértéssel, akkor nincs bűn. Akár tízezer gondolat is keresztülsuhanhat az elmémen, ha mindet elutasítom, nem követek el bűnt. Jézus hozzánk hasonlóan megkísértetett, gondolatokat ültetett az ördög az elméjébe, de Ő mindig elutasította azokat. Amikor rájövünk, mennyire nehéz ez, úgy értem, minden keresztyén bevallhatja, milyen nehéz akár csak egyetlen egy napig úgy élni, reggeltől estig, hogy nem követünk el bűnt gondolatban. Lehet, hogy a szavainkat és a tetteinket tudjuk kontrollálni, de az, hogy ne kövessünk el bűnt gondolatban vagy egy másik emberhez való hozzáállásunkban, ne legyen önző hozzáállásunk vagy szándékunk, amellyel megtettünk valamit, ez majdnem lehetetlen, mert olyan gyengék vagyunk.

Amint meglátjuk, milyen könnyű bűnbe esni ezeken a területeken, akkor értjük meg, milyen csoda volt az, hogy Jézus 33 és fél évet élt anélkül, hogy egyetlen bűnt elkövetett volna bármelyik területen. Ha azt mondod, ez azért volt, Ő azért tudott így élni, mert eleve megkapta Istentől a szentséget, ezért lehetetlen volt számára bűnbe esni, ezért tudott úgy élni, ahogyan élt. Ez esetben azonban nem lehetne példa számunkra, mert ez senkinek sem adatik meg a földön. Ebben az esetben viszont Jézus nem mondhatná, hogy „kövessetek engem", csak azt mondhatná, hogy „csodáljatok engem, de ti soha nem fogtok tudni követni engem, meg se próbáljátok, mert úgysem fogjátok tudni megtenni". Akkor sosem olvashatnád ezt az igeverset a Szentírásban, pedig ez egy csodálatos ige az 1 Péter 2-ben. Péter azt mondja: „Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott" (1 Péter 2:21-22). Elolvastad ezeket az igeverseket egyben, egymás után? Jézus példát adott nekünk, hogy az Ő nyomdokait kövessük, aki sosem követett el bűnt. Amikor Jézus nyomait nézed, sehol nem látsz olyan lábnyomot, ami valamilyen bűn lenne, hanem az Ő lépései mindig kizárólag szentség, alázat, szeretet, stb. Soha nem lépett bűnös területre, és azt mondta, kövessük az Ő nyomdokait, aki sosem követett el egy bűnt sem! Ha Péter ezt ma tanítaná, a legtöbb evangéliumi keresztyén ellene fordulna, és eretneknek, hamis tanítónak nevezné őt, amiért ilyen dolgot tanít. Nem tudják azonban, hogy mit tegyenek, mert ez le van írva a Bibliájukban. Isten Igéjét nem nevezhetik eretnekségnek, mégsem veszik komolyan. Biztos vagyok benne, hogy sokan azok közül, akik engem hallgattok, soha nem vettétek ezt komolyan, mert az ördög azt mondja nektek: ez lehetetlen! Amire Isten azt mondja, hogy lehetséges, te azt mondod rá, hogy lehetetlen. Egyetértek, hogy az embernél ez lehetetlen. Teljesen lehetetlen. Jézus azonban azt mondta, hogy Istennél minden lehetséges. A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és azt kérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?" Ő azt mondta: „Az embernél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Máté 19:25-26)

Látnunk kell tehát, hogy Jézus mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan. A Zsidó 4:15 teljesen világosan kimondja: „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt." Mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, ezért tud együttérezni a küzdelmeinkkel és a gyengeségeinkkel. Tudja, milyen gyengék vagyunk, amikor megkísértetünk. Ez nem azt jelenti, hogy elnézi nekünk a bűneinket! Ó, nem! Nincs egyetlen olyan igevers sem az egész Bibliában, amely azt mondja, hogy Isten elnézi a bűneinket. Együttérez velünk, elismeri a gyengeségünket, de nem nézi el a bűneinket! Megkísértetett mindenben hozzánk hasonlóan, de nem követett el bűnt. Ezért - a következő igevers azt mondja -, hogy a kegyelem trónjához járulhatunk, és megkaphatjuk ugyanazt a kegyelmet az Atyától, amelyet Ő kapott, hogy legyőzzük a bűnt. Mit mond az Ige a Róma 6:14-ben? „A bűn nem uralkodik rajtatok, mert kegyelem alatt vagytok." Ha a kegyelem felettem van, és én a kegyelem alatt vagyok, vagyis Isten kegyelme rajtam van, nem tudok bűnbe esni. Ez a kegyelem megtart a bűnbeeséstől. Kegyelem nélkül ez lehetetlen. Ez olyan, mint amikor az elektromosság keresztülfolyik a villanykörtén, akkor az világít. Ha viszont az áram megszűnik, akkor a villanykörte azonnal megszűnik világítani. Ha a kegyelem eltávozik az életemből, azonnal bűnbe esek. Amíg a kegyelem rajtam van, az olyan, mint amikor az áram folyik, és a villanykörte ég. Ez nem a villanykörte érdeme, hanem az áram miatt van, ami benne folyik. Ha a kegyelem „árama" rám száll - márpedig mindenkire rászáll, aki megalázza magát -, akkor a bűn nem tud uralkodni rajtam. Lehetetlen!

Ha megtarthatok egy könyvet a kezemben a gravitáció törvénye ellenében úgy, hogy az nem esik le, gondolod, hogy Jézus nem tud megtartani, hogy ne essek bűnbe? Persze, hogy meg tud tartani, ha bízom Benne! Minden a hittől függ. Ha nem hiszed, hogy Jézus meg tudja ezt tenni érted, akkor persze nem fogja tudni megtenni ezt érted. Egyszer egy vak ember odament Jézushoz, és azt mondta neki: „Uram, azt akarom, hogy a szemeim megnyíljanak." Jézus megkérdezte tőle: „Elhiszed, hogy meg tudom ezt tenni?" Tegyük fel, hogy azt válaszolta volna a vak ember: „Hát, nem tudom." Akkor nem gyógyult volna meg. Ha azt válaszolta volna: „Elhiszem, hogy az egyik szememet meg tudod nyitni." Akkor csak az egyik szemével látott volna. Jézus azt mondta: „Legyen neked a hited szerint!" Nem az én hitem szerint, hanem a te hited szerint. Ha Jézushoz járulsz, és azt kérdezed: „Uram, meg tudod bocsátani a bűneimet?" Ő azt kérdezi: „Elhiszed, hogy meg tudom tenni?" Te azt mondod: „Igen, Uram, elhiszem, hogy meg tudod bocsátani a bűneimet." Legyen neked a hited szerint, a bűneid azonnal megbocsáttatnak. Aztán megkérdezed Jézustól: „Uram, tudsz nekem győzelmet adni a bűneim felett?" Jézus azt kérdezi: „Elhiszed, hogy meg tudom tenni?" Te azt mondod: „Hát, nem is tudom. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod bocsátani a bűneimet, de nem vagyok benne biztos, hogy győztessé tudsz tenni a bűneim felett." Az Úr erre azt mondja: „Legyen neked a hited szerint. Soha nem leszel győztes a bűneid felett." Azt kapod, amire hited van. Jézus azt kérdezi: „Elhiszed, hogy meg tudom ezt tenni érted?" Nem pedig azt, hogy „elhiszed, hogy te magad meg tudod tenni?" Ez utóbbi esetben a válasz természetesen az, hogy nem. Az Úr azt kérdezi: elhiszed-e, hogy Ő meg tudja ezt tenni érted? „Elhiszed, hogy meg tudlak tartani az eleséstől?" Ahogyan Júdás levele írja a 24. igeversben. Ha azt mondod: „Nem, Uram, nem hiszem el, hogy meg tudsz tartani engem az eleséstől." Legyen neked a te hited szerint. Ezt követően az életed minden napján el fogsz esni, még 50 év múlva is.

A legtöbb keresztyén ember azért nem tapasztalta meg Isten ígéretét, mert nem hisznek. Elhisznek mindenféle más dolgot, ami nincs megírva a Szentírásban, mint pl. hogy jobb házat vagy autót kapnak, vagy ehhez hasonlókat. A legfontosabb dolog azonban, amire szükséged van az életben, az nem egy jobb ház vagy egy jobb autó, hanem a bűnből való megszabadulás. Megszabadulni a haragtól, a kéjvágytól, a hazudozástól, és minden más nyomorúságos dologtól, amelyek beszennyeznek, és haszontalanná tesznek az Istennek való szolgálatodban, és egy nap a pokolba visznek! A Mennybe juthatsz úgy is, hogy egy kicsi házban élsz, és biciklivel közlekedsz, és kerülhetsz a pokolba úgy, hogy nagy házad és nagyszerű autód van. Ezek tehát nem azok a dolgok, amikre törekednünk kell, ezek csak olyan hozzáadott bónusz dolgok lehetnek, amiket Isten megad. A fő célunk az kell, hogy legyen, hogy az Ő igazságát keressük. Jézus azt mondta, hogy keressétek Isten országát, és az Ő igazságát először, és ez azt jelenti, hogy elsősorban arra törekedjünk, hogy szentek legyünk. Ez a jelentése ennek a parancsnak a Máté 6:33-ban: arra törekedjetek, hogy szentek legyetek, és ne az anyagi dolgokat hajszoljátok. Azokat a dolgokat a mennyei Atyátok megadja nektek, amikor alkalmasnak látja, és amennyiben szükségetek van rá. Ma azonban olyan a kereszténység, hogy abbahagyták Isten királyságának és az Ő igazságának keresését, és mindenféle anyagi dolgok után futkosnak, amikre Jézus pont azt mondta, hogy ne ezekre törekedjetek. Mégis vannak olyan prédikátorok, akik azt tanítják, hogy ezeket keressék. Hamis próféták, akikből rengeteg van manapság a keresztyénségben.

Ha megnézzük Lukács evangéliumának a 2. fejezetét, ott olvashatunk néhány csodálatos Igét. Ha megkérdezném tőletek, ki volt az első ember, akin Isten kegyelme megnyugodott, tudjátok a választ, hogy ki az? A válasz Jézus. Amikor emberként eljött a földre, lemondott azokról a képességekről, amelyekkel Istenként rendelkezett, habár Ő maga Isten. Emberként élt a földön, és az embereknek kegyelemre van szükségük! A Lukács 2:40-ben tehát ezeket a csodálatos szavakat olvashatjuk arról az időszakról, amikor Jézus gyermek volt: „Isten kegyelme volt Őrajta." A Róma 6:14 pedig azt írja, amikor Isten kegyelme rajta van valakin, győzedelmeskedni tud a bűn felett. Tehát, amikor a Lukács 2:40-ben azt olvassuk, hogy Isten kegyelme Jézuson volt, ez megtartotta őt a bűnbeeséstől egész élete során. Így győzte le a bűnt. Ezt meg kell értenünk. Az a baj a legtöbb keresztyénnel, hogy ők már véleményt alkottak maguknak arról, hogy mi az igaz. Minden keresztény felekezetnek van egy örökölt hagyománya, amit a pásztoruktól vagy vezetőjüktől és a gyülekezetüktől tanultak, és nem hajlandóak megváltoztatni azt. Elolvasnak egy igeverset, és beletöltik abba az előre megformált teológiába. Ennek eredményeképpen folyamatosan legyőzött életet élnek. Ha szabad akarsz lenni, hajlandónak kell lenned megengedni Istennek, hogy megtörje az ilyen hagyományokat, és megtanítsa neked az igazságot. Az Igazság szabaddá fog tenni. Az igazság pedig az, hogy mivel Jézus is megkísértetett minden tekintetben hozzánk hasonlóan, mégsem követett el bűnt (Zsidó 4:15), ezért - a következő igevers azt mondja - járuljunk mi is, a kegyelem királyi székéhez és kérjük ugyanezt a kegyelmet alkalmas időben való segítségül. Milyen kegyelmet? Ugyanazt a kegyelmet, amit Jézus is kapott. Te kaptál kegyelmet? Nos, itt azt írja (Lukács 2:40): Jézus a gyerekkorától kezdve kegyelmet kapott. A Zsidó levélben azt olvassuk, hogy halála idejéig. A Zsidó 2:9 azt írja, hogy Isten kegyelméből ízlelte meg a halált. Nem mehetett volna a keresztre, ha Isten kegyelme nem segített volna neki odamenni. A gyerekkorától (a Lukács 2:40 szerint) a haláláig (a Zsidó 2:9 szerint) mi volt az, ami Jézust végigkísérte mindenen? A kegyelem.

A kegyelem egyébként nem Isten ki nem érdemelt jóindulata, ahogyan ezt néhány ember állítja. Ez nem biblikus meghatározás: ki nem érdemelt jóindulat az, amiben minden egyes ember részesül a földön. Istentelen emberek, terroristák, akiket Isten megsegít: ételt biztosít nekik, gyerekeket ad nekik. Gondoljátok, hogy ők megérdemlik ezeket? Egyáltalán nem érdemlik meg. Isten mindenféle emberre kiárasztja az Ő jóindulatát, anyagi és akár szellemi áldásokat is. Ezeket senki sem érdemli meg. Az ószövetségi emberek is részesültek a meg nem érdemelt jóindulatban. A Biblia azonban azt mondja a János 1:17-ben, hogy a kegyelem csak Jézus Krisztus által jött a világba. A kegyelem csak Jézus idejétől kezdve vált elérhetővé. Ő volt az első ember, aki ezt megtapasztalhatta, ahogyan olvastuk, hogy „Isten kegyelme volt rajta", és így tudta legyőzni a bűnt. Példaképpé kellett, hogy váljon számunkra a szentségben. A szentség a bűntől való szabadságot jelenti, és lehetetlen egy ilyen életre eljutni kegyelem nélkül.

Különbséget kell tudnunk tenni az irgalom és a kegyelem között. A Zsidó 4:15-ben olvastuk azt a csodálatos igét, hogy Jézus megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, de nem követett el bűnt. Ezért mit kell tennünk? Ez nem olyan dolog, amit csak csodálnunk kellene: „Ó, milyen csodálatos, hogy nem követett el egy bűnt sem", vagy „Ó, milyen csodálatos, hogy hozzánk hasonló emberi testben jött el". Nem, ez nem csak csodálni való dolog! Ez olyan dolog, amelynek valamilyen következménye kell, hogy legyen. Kell, hogy tegyünk valamit ebből adódóan, és ezt mondja a következő igevers is - „ezért". Mit kell tennünk ezért? Járuljunk a kegyelem királyi székéhez. Amikor pedig odamegyünk, mit kapunk ott? Először is irgalmat nyerünk.

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsidó 4:16)

Mindannyiunknak szüksége van az irgalomra, de Jézusnak nem volt rá szüksége. Az irgalom arra utal, hogy bocsánatot nyerünk a múltbeli bukásainkért. Mindannyian elbuktunk olyan mértékben, hogy bűnbocsánatra van szükségünk. Ezt nevezik irgalomnak. Erre rengeteg sok utalás van az Ószövetségben. Az Úr irgalma örökké való. Ő irgalmas nemzedékről nemzedékre, ezeríziglen. Azonban az Ószövetségben sosem találsz arra példát, hogy Isten kegyelmet adott az embereknek. Irgalmat adott nekik. Mi ma is megkaphatjuk ugyanezt az irgalmat, mert olyan sokszor elbukunk. Isten azonban sokkal többet akar adni nekünk az irgalomnál, ez pedig a kegyelem. A kegyelem Isten ereje, amely segít nekünk, amikor szükségünk van rá, alkalmas időben (Zsidó 4:16). Az „alkalmas idő" akkor van, amikor kísértésbe esünk. Amikor megkísértetünk, hogy elbukjunk. Ez pedig ezerszer rosszabb, mint a pénzügyi nehézség, vagy a fizikai betegség. Megkísértetünk, hogy elbukjunk, és olyankor kegyelemre van szükségünk, hogy megtartson minket, és megállhassunk. Járuljunk tehát a kegyelem trónjához, és nyerjünk kegyelmet! Ahogyan Jézus is imádkozott ezért. Mi is odamehetünk az Atyához, és kegyelmet nyerhetünk.

Hadd szemléltessem ezt egy példával. Képzeljük el magunkat hegymászóként, akik felfelé másznak egy magas hegyre. Tegyük fel, hogy egy ponton megcsúszol, és majdnem leesel, csak a tíz körmöddel kapaszkodsz. Ha túl büszke vagy, hogy segítséget kérj, akkor lecsúszol és leesel. Ott fekszel a hegy lábánál, minden csontod összetörve, és akkor kiáltasz segítségért. Eljön érted a mentőautó, felvesz, és elvisz a kórházba. Ez az irgalom, azaz segítség, miután elbuktál. Bűnbocsánatot kapsz, Jézus vére megtisztít, és visszaáll az Istennel való közösséged. Az jó, ha akkor segítséget kérsz. Ez azonban csak a második legjobb dolog. A legjobb az, ha amíg ott lógsz a tíz körmöddel kapaszkodva úgy, hogy már majdnem lecsúszol és leesel, Istenhez kiáltasz kegyelemért. „Uram, gyenge vagyok! Elismerem a gyengeségemet. Segítségre van szükségem! Kérlek, gyere, és segíts nekem most! Ekkor azt fogod tapasztalni, hogy egy csodálatos kegyelem felemel téged, és feltesz a hegy tetejére, amelyről majdnem lecsúsztál, és leestél. Ekkor nincs szükséged a mentőkre, mert nem estél le. A kegyelem segít nekünk a szükségünk idején.

Ez nem csak egy gyönyörű példázat. Ha csak egy szép szemléltető példa lenne, nem is lenne érdemes beszélni róla. Ez valóságos és gyakorlati dolog. Ha nem hiszed ezt, legközelebb kipróbálhatod. Legközelebb, amikor kísértésbe esel, tedd ezt ahelyett, hogy büszke lennél, és azt mondanád: „Ennek egyedül is ellen tudok állni, egyedül is sikerülni fog". Inkább alázd meg magad, és mondd azt: „Nem tudom megtenni egyedül! Nem vagyok képes ezt legyőzni. Ez a kísértés túl erős nekem." Bármi is legyen az! Bármi is legyen a te kísértésed, (és tudod, hogy mi mindennel nézel szembe az életedben), hajlandó vagy megalázni magad, odamenni Istenhez, és azt mondani? „Ez túl erős nekem, ezt én nem tudom legyőzni, de elhiszem, hogy Te tudsz nekem segíteni, hogy legyőzzem. A kegyelem trónjához járulok, kérlek bocsáss meg minden alkalmat, amikor ebbe a bűnbe beleestem, de most megtanultam a titkot. Kegyelmet kérek Tőled, mielőtt elbukok, amikor elcsúszok, amikor túl erősnek érzem a nyomást, azt fogom mondani: Uram, adj kegyelmet!"

Például, vegyünk egy gyakorlati esetet. Tegyük fel, hogy kísértésbe esel, hogy haragos legyél, vagy egy túl nagy nyomás hatására kísértésbe esel, hogy pornót nézzél, vagy tisztátalan gondolataid legyenek, és úgy találod, hogy elkezdesz csúszni. Próbálsz ellenállni, de elkezdesz csúszni, mint ahogyan a szikláról a hegymászó, és tíz körömmel kapaszkodsz. Kiálts az Úrhoz! Mondd azt: „Uram, adj nekem most kegyelmet!" Akkor megállhatsz, és nem fogsz elbukni. Csodálkozva fogod tapasztalni, hogy jön egy erő, amely felemel, és segít állva maradni a sziklán, leesés nélkül. Isten segít neked, hogy ne essél el. Ez Isten akarata számodra és számomra. El akarom mondani nektek, hogy Jézus azért kapott segítséget az Atyától, mert hangos kiáltásokkal és könnyhullatásokkal imádkozott érte, ahogyan a Zsidó 5:7-ben olvassuk. Ő megállt, és mi is megállhatunk, és azt mondta nekünk: „Kövess engem!"

Isten áldjon!

§ -