Transcript of Examples of Humility

Az elmúlt alkalmak során arról volt szó, hogy Isten példaként adta nekünk a fiát, hogy kövessük Őt az alázatosságban. A bűn eredetileg Lucifer büszkesége által jelent meg a világegyetemben, aki Sátánná változott. A megváltás ennek megoldásaként érkezett el a világba: azáltal, hogy Jézus megalázta magát. Lehet, hogy fel sem fogjuk, mekkora súlya van ennek a két dolognak: a büszkeségnek és az alázatnak. A Biblia nem azt mondja, hogy Isten ellene áll a házasságtörőknek, vagy a gyilkosoknak vagy a tolvajoknak, vagy éppen a féltékenykedőknek és a hazugoknak, hanem azt mondja, hogy „Isten a kevélyeknek (a büszkéknek) ellene áll". Ha van egy olyan embercsoport a földön, akiknek Isten teljes mértékben ellenáll: ők azok az emberek, akik büszkék.

Ezt látjuk Jézusnak azokhoz az emberekhez való hozzáállásában is, akikkel a földön találkozott. Nem ítélte el a házasságtörés közben tetten ért nőt, hanem azt mondta neki: „Nem kárhoztatlak. Menj, és többé ne vétkezz!" Volt egy ember a Bethesda tavánál, aki bűnt követett el, és ennek következményeként beteg és béna volt 38 évig, de Jézus nem kárhoztatta őt, hanem meggyógyította. Később ezt mondta neki (a János 5. fejezetben): „Ne kövess el több bűnt, mert különben valami ennél is rosszabb dolog fog történni veled", de nem kárhoztatta őt. Volt egy gonosztevő a kereszten Jézus mellett, aki gyilkos, tolvaj és csaló volt sok éven keresztül, de Jézus őt sem kárhoztatta. Azt mondta neki: „Még ma velem leszel a Paradicsomban, mert látom, hogy megtértél, és megbántad a bűneidet." Van egy másik eset, a samáriai asszonyé, aki ötször elvált, és egy olyan férfival élt együtt, aki nem volt a férje. Mit gondolsz erről az asszonyról? Gondolod, hogy Isten tud használni egy ilyen asszonyt? A János 4. fejezetben azt olvassuk, hogy Jézus türelmesen beszélgetett ezzel az asszonnyal, és elmondta neki, hogyan kell Istent imádni. Megnyerte a szívét, és biztos vagyok benne, hogy eltérítette őt a bűnös életétől azzal, hogy együttérzést és rokonszenvet mutatott iránta, amit soha senki más részéről nem tapasztalt azelőtt Samáriában. Mit gondolsz, miért jött az az asszony vizet meríteni a kúthoz délben? A falvakban senki nem jár a kúthoz vízért délben. Minden lány és asszony kora reggel jár a kúthoz, mert szükségük van az egész napra való vízre. Délben senki nem jár oda, és Jézus egyedül ült a kútnál délidőben, a Szent Szellem által vezetve, hogy üljön ott akkor. Ez az asszony pedig délben jött oda, mert gúny és nevetség tárgya volt egész Samáriában, és nem akart akkor oda menni, amikor a többi asszony is ott volt. Akkor akart odamenni, amikor senki más nem volt ott. Meglepődött, amikor ott találta Jézust. Jézus nem ítélte el őt, hanem bátorította, eltérítette a bűnös életétől, és visszaküldte őt Samáriába, hogy előidézze ott a legnagyobb ébredést, amit az evangéliumokban leírtak, ami nem Jézus szolgálata által történt. Egyik apostol sem tudott ilyen ébredést előidézni, mint ez az ötször elvált asszony. Amikor ő elszaladt, és előidézte ezt az ébredést, rengeteg ember ment oda Jézushoz, és azt mondták, hisznek Benne az asszony tanúságtétele miatt.

Ilyen volt Jézus. Soha nem ítélte el, nem kárhoztatta ezeket az embereket. Nézzük meg azonban azt is, hogyan beszélt a büszke farizeusokkal. A farizeusok olyan emberek voltak, akik, amikor imádkozni mentek, lenézték azokat, akikről úgy érezték, hogy nem olyan jók, mint ők. Ahogy ma sok keresztyén is lenéz másokat, akik más felekezethez tartoznak, vagy más hívőket, akikről úgy gondolják, hogy nem annyira szellemiek, mint ők, mert ők megértettek valamit, vagy van valamilyen megtapasztalásuk olyan dolgokról, amikről más keresztyéneknek nincs. A mai keresztyénség tele van az ilyen gőgös, öntelt sznobokkal, akik azt gondolják magukról, hogy keresztyének - de a büszkeségük miatt közelebb állnak az ördöghöz, mint Jézus Krisztushoz. Jézus napjaiban az ilyen embereket farizeusoknak hívták. Önigazult, büszke, másokat lenéző emberek voltak, akiket Jézus a legerősebben dorgált meg. Viperák fajzatainak és kígyóknak nevezte őket, azt mondta rájuk, hogy halott emberek csontjaival vannak tele, amelyet egy gyönyörű sír takar kívülről. Azt mondta róluk, hogy olyanok, mint egy kívül tiszta, de belül szennyes edény. Azt kérdezte tőlük: „Hogyan akartok megmenekülni Isten elkövetkezendő haragjától?" Kiknek mondta Jézus ezeket a szavakat? Vallásos embereknek, akik eljártak a zsinagógába minden szombaton, olvasták a Szentírást, imádkoztak, böjtöltek, tizedet fizettek, de volt egy nagyon komoly problémájuk: a büszkeség bűne. Isten ellenáll a büszkéknek, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

Ebből látjuk, hogy a büszkeség és az alázatosság nagyon komoly dolgok. Az alázatosság az a termőtalaj, amelyen minden más krisztusi erény meg tud teremni. Észrevettétek a Galátziabelieknek írt levél 5:22-23 igeverseiben, ahol a Szellem gyümölcséről olvasunk, hogy ott az alázatosságot meg sem említik? Ez nem meglepő? „ A Szellem gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség" (Gal. 5:22-23). Miért nem említik itt egyáltalán az alázatosságot? Mert az alázatosság a termőtalaj, amelyen ez a gyümölcs megterem. A kegyelem olyan, mint az eső, amely erre a talajra hull, hogy megteremje a gyümölcsöt. Nem kaphatsz kegyelmet Istentől, nem kaphatod meg ezt a kegyelem-esőt, csak ha alázatos vagy. Isten csak az alázatosaknak ad kegyelmet. Ez nagyon fontos, mert az Újszövetség elsődleges üzenete az, hogy legyőzhetjük a bűnt. Jézus azért jött a világba, hogy megmentse az embereket a bűneiktől. Miért van az mégis, hogy a keresztyének túlnyomó többsége mégis a bűneiktől legyőzve él? Miért van az, hogy ha megkérdeznéd őket, és ha őszintén válaszolnak, azt mondanák, hogy még mindig uralkodik rajtuk a harag, vagy kéjsóvárak, alkalmanként féltékenyek, szeretik a pénzt, keserűek és gyakran rossz a hangulatuk, elbátortalanodnak, és az önvád bűnébe esnek, és sok ehhez hasonló. Miért van ez? Egy mondattal megadom nektek a választ: mert nem kapnak kegyelmet. Kaptak kegyelmet a bűneik bocsánatára, de itt meg is álltak. Az eső nem hull a talajukra, ezért nem terem rajta gyümölcs. Miért nem hull az eső a talajukra? Mert Isten csak az alázatosaknak ad kegyelmet. Van valamilyen büszkeség ezeknek a keresztyéneknek az életében, ami meggátolja őket abban, hogy kegyelmet kapjanak, például az, hogy lenéznek másokat.

Azt látjuk tehát, hogy az alázat nagyon-nagyon fontos, sőt alapvető. Nagyon könnyű büszkének lenni. Az egyik legkönnyebb dolog az életünkben felfuvalkodni, azaz büszkének lenni valamire, amit Isten adott nekünk, vagy Isten tett értünk. Lehet, hogy szép arccal áldott meg, ez elég ok arra, hogy büszke legyél? Lehet, hogy több értelmet adott neked Isten, mint a többi embernek, ez is elég ahhoz, hogy büszkévé tegyen? Lehet, hogy jobb munkát adott neked, vagy a családodnak nagy vagyona vagy magas pozíciója van, és ezért lenézed a többi embert. Isten minden ilyen embernek az ellensége! Sehol nem írja a Biblia, hogy Isten ellensége a gyilkosoknak, a rablóknak, a házasságtörőknek, és így tovább, de ellensége a büszke (kevély) embereknek. Ezt én így képzelem el az 1 Péter 5:5 alapján, ahol azt írja: „ Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad ". Ha alázatos vagy, Isten mögéd áll, és tol előre, vagy alád nyúl, és felemel. Ha azonban büszke vagy, Isten eléd áll, és visszalök, vagy föléd hajol, és lefelé nyom. Nincs remény számodra, ha maga Isten nyom téged vissza vagy lefelé. Jobb az, ha Isten előre vagy felfelé mozdít minket, és Ő ezt megteszi az alázatosakkal úgy, hogy kegyelmet ad nekik.

A Biblia azt mondja a Róma 6:14-ben, amikor az ember kegyelmet kap, azaz amikor rászáll Isten kegyelme, akkor legyőzi a bűnt. Tehát bármikor, amikor bármilyen bűn uralkodik rajtad, legyen az harag, keserűség, kéjvágy, féltékenység, a pénz szeretete, vagy bármi, teljes mértékben biztos lehetsz benne, hogy ennek az az oka, hogy nem kaptál kegyelmet. Mert ha kegyelmet kaptál volna, a bűn nem uralkodott volna rajtad, ezt mondja a Róma 6:14. Ez annyira világos, mint az, hogy 2+2=4. A 2+2 az nem 3,9 és nem 4,1, hanem 4. Ha rajtad van Isten kegyelme, akkor győztes leszel a bűn felett. Semmi nem tudja ezt megállítani. Miért nem győzted le tehát a bűnt? Azért, mert nem kaptál kegyelmet. Menjünk egy lépéssel visszább: miért nem kaptál kegyelmet? Azért, mert büszke (kevély) voltál. Ez az egyetlen oka annak, hogy az embereket legyőzik a bűneik. Minden keresztyénnek a világon, akit legyőznek a bűnei, szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy büszkeség volt benne, ami megakadályozta, hogy Isten kegyelmet adjon neki, ezért győzik le a bűnei. Mit kell tehát tennie? Oda kell mennie Isten elé, és azt mondani: „Istenem, adj világosságot a bennem lévő büszkeségre, amit lehet, hogy nem is látok meg magamban." Szerintem nagyon sok keresztyén egyáltalán nem látja meg a benne lévő büszkeséget, hanem azt gondolják, hogy elég alázatosak. Néhány nagyon büszke ember azt gondolja magáról, hogy alázatos! Büszkék az alázatosságukra, vagyis arra, amiről azt gondolják, hogy alázatosság. Lehetsz büszke a bibliaismeretedre is. Nagyon sok keresztyén büszke a bibliaismeretére, vagy a szellemi ajándékokra, amiket Istentől kaptak. Minden fajta büszkeség: a szellemi ajándékokra, a bibliaismeretre, az Istenért végzett munkára, vagy bármi más elvégzett munkára való büszkeség mindig Isten ellenállását fogja kiváltani. Foggal-körömmel harcolni fog ellened, mert a kevélyeknek ellene áll, és az alázatosaknak ad kegyelmet. Ezért vált a Sátán Sátánná, azonnal kivettetett Isten jelenlétéből.

Jézus dicsőségét tehát elsősorban az alázatosságában kell meglátnunk. Emberré vált, és emberként minden ember szolgájává. Az összes emberhez ez volt a hozzáállása: a szolgád vagyok, azért vagyok itt, hogy téged szolgáljalak. Az utolsó vacsorán is ezt látjuk. Abban az időben volt egy olyan szokás, hogy megmosták az emberek lábát, amikor beléptek a házba, mert az utak porosak voltak, és az emberek nem viseltek cipőt, hanem sarut. Miután saruban végigjárták a poros utakat, én is tudom, milyen frissítő érzés lábat mosni hideg vízzel vagy meleg vízzel. Az otthonokban volt az ajtónál egy vödör víz, egy törölköző, egy mosdótál és egy szolga! A gazdag otthonokban állt egy szolga az ajtónál, és amint az emberek beléptek a házba, megmosták mindegyikük lábát, mielőtt asztalhoz ültek vacsorázni. Ebben a bizonyos házban azonban, ahol Jézus elfogyasztotta az utolsó vacsoráját, nem volt szolga. Jézus csak a házat vette ki, mert egyedül akart lenni a tanítványaival. Egy kedves ember felajánlotta neki a házát erre az alkalomra, és csak Ő volt ott a tanítványaival, nem volt ott szolga, sem senki más, mert Jézus nem akarta, hogy más is ott legyen. Az étel az asztalon volt, a vödör víz, a mosdótál és a törülköző ott volt az ajtónál, de nem volt ott szolga. Az összes tanítvány és Jézus is bementek oda poros lábbal, látták, hogy ott a vödör víz, és tudták, hogy valakinek meg kellene mosni mindannyiuk lábát, de nem volt ott szolga, hogy megtegye ezt. Túl büszkék voltak azonban ahhoz, hogy ők maguk megtegyék. Csak oda mentek az asztalhoz, és leültek, gondolván, hogy minden ember fontos a maga módján. Péter azt gondolta, „én vagyok az apostolok vezetője", Máté azt gondolta, „én jegyzem le az eseményeket az utókor számára," János azt gondolta „én ismerem a főpapot, nem alacsonyodom le az ilyen méltatlan dolgokhoz". Mindenkinek volt valamilyen indoka. Valaki okos volt, valaki nagy, valaki fontos volt. Végül Jézus ment oda a vödörhöz, és azt mondta: „Ez az én dolgom. Azért jöttem a földre, hogy másokat szolgáljak." Fogta a vödröt, megmosta vele mindegyikük lábát, és erre mindenki elszégyellte magát. Így fejezte be Jézus a földi életét. Rengeteg ember végez keresztyén munkát, de amikor az utolsó földi napjaikhoz közelednek, valamilyen címet, rangot, pozíciót vagy elismerést akarnak, valamilyen szervezetnek az élén akarnak állni, hogy igazgatók vagy ehhez hasonlók legyenek. Jézus nem volt igazgató, hanem szolga volt, és az élete utolsó napján megmosta a tanítványai lábát.

Hadd kérdezzem meg tőletek, hogy nektek is ez a legfontosabb célotok az életben? Az a célod, hogy amint az életed végéhez érsz, miután hűségesen szolgáltad az Urat 50-60 évig, Jézus tanítványainak lábánál akarod találni magadat, a lábaikat mosva, hogy letisztítsd a piszkot? Mennyire ritka ez a szellemiség még azok között is, akik a szentséget és a megszentelődést hirdetik, mert az emberek nem látták meg Jézus dicsőségét az alázatosságában. Nem látták meg az alázatosságát, ahogy megalázta magát. Lejött a Mennyből a földre, a földön pedig le egészen a tanítványai lábáig. Ez után megfordult, és azt mondta a tanítványainak a Lukács 22-ben, amikor arról beszélgettek, hogy mi lesz ezután, hogy ki lesz majd a vezető. Elképesztő a kontraszt a tanítványok lábát mosó Jézus és az asztalnál ülő tanítványok között, akik arról tanakodnak, ki a legnagyobb közöttük. Ki a legfontosabb köztünk? Erről szólt a beszélgetésük. Jézus azonban helyreigazította őket, és azt mondta nekik: „Ne legyetek olyanok, mint a világi emberek, akiknek tekintélyük van és uralkodnak mások felett! Akik megmondják másoknak: tedd ezt, tedd azt, ne tedd ezt, ne tedd azt." Nem! Azt mondta nekik: „Szolgáknak kell lennetek!" Megkérdezte tőlük: „Ki a nagyobb? Aki az asztalnál ül, és eszik, vagy aki az asztalhoz jön, és felszolgál az étkezőknek?" Tudjuk, hogy aki az asztalnál ül, az a nagyobb. Jézus azonban azt mondta: „Nézzetek rám! Én szolgáló vagyok." Példát mutatott, nem csak szavakat mondott. Ahogy már volt róla szó korábban, az Ószövetségben az embereknek tanításaik voltak, pl. „legyél alázatos!" Az Újszövetségben azonban van egy példa előttünk, és Jézus azt mondta: „Kövess engem! Utánozd azokat, amiket én tettem!" Itt tehát látnunk kell Jézus alázatosságának dicsőségét.

Hadd mutassak egy másik példát Jézus alázatosságára. Máté evangéliumában egy olyan esetről olvasunk, amikor Jézus démonokat űzött ki, és odavittek hozzá egy démontól megszállott embert, aki vak és néma volt. Gondolj bele! Némának lenni önmagában is rossz lehet, de ez az ember vak és néma is volt. Amint Jézus meglátta őt, tudta, hogy démon van benne. Kiűzte a démont, és az ember szemei megnyíltak, és beszélni is tudott. Egy démon tette őt vakká és némává. Az emberek ettől olyan izgatottak lettek, hogy elkezdték mondogatni: „Ez biztosan Dávid fia! Ez biztosan a megígért Messiás!" A farizeusok azonban féltékenyek voltak. Ők nem tudtak démont űzni, nem tudtak vak és néma embereket meggyógyítani, ezért a féltékenységüktől sarkallva megvádolták Jézust, hogy az emberek ne vonzódjanak hozzá. Ezt a szellemiséget napjainkban is megtaláljuk. Ha találkozol egy olyan emberrel, aki tehetségesebb nálad, és az emberek vonzódnak hozzá, mondani akarsz valami olyat, amivel befeketítheted őt mások szemében. Ez a farizeusok szellemisége. Ezért a farizeusok azt mondták: „Nem-nem! Ez az ember Belzebub erejével űzi ki a démonokat, aki a démonok uralkodója." (Máté 12:24) Belzebubnak nevezték Jézust! Tudjátok, mit mondott erre Jézus? „ Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik. " (Máté 12:31-32) Amikor tehát az emberek az ördögök fejedelmének nevezték Jézust, mit tett Ő? Megbocsátott nekik.

Ez nem így volt az Ószövetség idején. A 4 Mózes 12-ben egy esetről olvasunk Mózes bátyjával és nővérével, azaz Áronnal és Mirjámmal. Mirjám talán 10-12 évvel lehetett idősebb Mózesnél. Ő volt az, aki látta, hogy a fáraó lánya kiveszi Mózest a kosárból a folyóban, ezért azt gondolta, hogy valamilyen hatalma van az öccse felett. Áron is idősebb volt Mózesnél, és ők ketten Mózes ellen beszéltek egy jelenéktelen apróság miatt. Azt vetették fel, hogy miért vett feleségül egy kusita asszonyt. Semmi közük nem volt hozzá, kivel házasodott össze Mózes, és Mózes nem is volt engedetlen egy parancsolatnak sem azzal, hogy kusita nőt vett feleségül. Abban az időben nem volt törvény vagy parancsolat ilyesfajta dolgokról. A törvényt sokkal később adta Isten Mózes által. Amikor Mózes ezt meghallotta, nem érzett semmilyen keserűséget a testvérei iránt. Isten azonban azt mondta: „Ez komoly dolog! Hogy merészeltek a szolgám ellen beszélni?" Tudjátok mi történt ez után? Azt mondja a 12:10 igevers, hogy Mirjám azonnal poklos lett! Azt olvassuk, hogy Mirjám azonnal olyan fehér lett, mint a hó. A poklosság (lepra) általában lassan alakul ki, de ő azonnal leprás (poklos) lett, csupán azért, mert Mózes ellen beszélt, amikor megkérdezte tőle, miért vett feleségül egy kusita nőt. Nem olyan nagy bűn ilyet kérdezni, de Isten szolgája ellen beszélni komoly dolog volt, és Isten megítélte őt. Amikor valaki Mózes ellen beszélt, leprás lett. Amikor azonban valaki Jézus ellen beszélt, és sokkal durvább dolgokat mondtak neki, például Belzebubnak nevezték, tudjátok mi történt velük? Bocsánatot nyertek.

Látod a különbséget Mózes és Jézus között? A törvény korszaka és a kegyelem korszaka közötti különbséget? Itt látjuk Jézus alázatosságát. Azt olvassuk a Máté 12:32-ben: „Ellenem beszéltetek? Én csak egy hétköznapi ember vagyok. Meg van bocsátva nektek." Nem hétköznapi ember volt! Isten fia volt, a Mindenható Isten, aki az örökkévalóság óta egy az Atyával. A földön azonban hétköznapi emberként élt, és az Ember Fiának nevezte Magát. Ez volt Ő. Ő választotta azt, hogy így nevezzék, és azt mondta az embereknek: „A bűneitek meg vannak bocsátva." Nem csak a farizeusoknak, hanem ez érvényes bárki másra az elkövetkezendő 2000 évben: „Aki ellenem szól, az bűnbocsánatot nyer". Gondoljatok bele, mennyi mindent mondtak az emberek Jézusra az elmúlt 2000 év alatt. Nevezték törvénytelen gyereknek, homoszexuálisnak, azt mondták róla, hogy feleségül vette Mária Magdalénát, mindenféle hazugságot beszéltek ellene, és sértegették Őt. Gondoljatok azonban az alázatosságára. Nem hoz rájuk ítéletet a Mennyből. Megtehetné, hogy ezek az emberek rákosak, leprásak, AIDS-esek, stb. legyenek az Ő ítélete következtében, de Jézus nem tesz ilyet. Ebben is látjuk az alázatosságát. Hajlandó elfogadni a sértegetéseket. Amikor leköpték, nem mondott semmit. Amikor arcul csapták, csak annyit kérdezett: „Miért ütsz meg, amikor az igazságot szólom?" Amikor azonban újra arcul csapták, csak csendben maradt. Amikor megkínozták, nem fenyegetőzött (ezt az 1 Péter 2 írja le). Ebben is az alázatosságát látjuk.

„ Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre " (1 Péter 2:22-23)

Jézus nem mondta azt: „Várjatok csak, majd meglátjátok, mi lesz, amikor majd visszajövök és megítélem az egész világot!" Soha nem mondott ilyet. Soha nem fenyegetett meg senkit. A büszke emberek fenyegetik a többi embert. Fenyegetik az alkalmazottaikat, akik a vezetésük alatt dolgoznak. Fenyegetik a szolgáikat, a gyerekeiket, a szomszédjaikat, és minden körülöttük lévő embert. Azt mondják: „Nem tudjátok, ki vagyok én, és mit tehetek veletek!", és ehhez hasonló dolgokat. Jézus soha nem mondott ilyet. Sosem mondta azt: „Nem tudod, ki vagyok én, majd én móresre tanítalak!" Semmi ilyesmit nem mondott. Csak a büszke emberek beszélnek így. Azokkal az emberekkel beszélnek így a büszke emberek, akik alacsonyabb szinten vannak náluk a társadalomban. Jézus mindenkinél kisebbnek tekintette magát, és azt mondta: „Bocsánatot nyersz. Nem számít, mit mondasz ellenem, bocsánatot nyersz."

Látjátok, milyen ritkán találjuk meg Krisztus alázatosságát a keresztyének között manapság? Miért van ez? Miért van az, hogy a keresztyének annyit harcolnak, veszekednek még egymással is? Csak egy oka van ennek: mert büszkék. És miért büszkék? Mert nem látták még meg a dicsőséget Jézus Krisztus alázatosságában. Nem elmélkednek a Szentíráson, hogy meglássák ezt a dicsőséget. Ha látnák, akkor teljesen megváltozott volna az életük. A Biblia azt mondja, hogy a Szent Szellem csak az után tud minket Jézus Krisztus hasonlatosságára átformálni, miután megláttuk azt, miután megmutatta nekünk. Ha nem engeded, hogy a Szent Szellem megmutassa neked Jézus dicsőségét a Szentírásban, soha nem leszel olyan, mint Ő. Az első lépés a 2 Kor 3:18 szerint meglátni a dicsőségét: „ Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől. " Ez az igevers írja le a legtisztábban a Szent Szellem szolgálatát, és itt az áll, hogy a Szent Szellem megmutatja nekünk Jézus Krisztus dicsőségét. Azután az Ő képmására formál minket.

Arra szeretnélek bátorítani, kedves barátaim, testvéreim, hallgatók, hogy engedjétek meg a Szent Szellemnek, hogy megmutassa nektek Jézus Krisztus dicsőségét a Szentírásban. A legjobb ennek elkezdésére, ha megnézzük az Ő alázatosságát a különböző helyzetekben. Amikor az evangéliumokat olvasod, ne csak úgy olvasd őket, mint történeteket! Keresd Jézus dicsőségét abban, hogyan reagált különböző emberekre, különböző helyzetekben, hogyan reagált azokra a sértésekre, amelyeket az emberektől kapott. Isten segítsen benne, hogy meglásd ezeket, és Isten segítsen téged és engem abban, hogy követni tudjuk az Ő nyomdokait, és olyanok legyünk, mint Ő.

Isten áldjon!