Transcript of Likeness To Christ

Ma azt fogjuk megnézni, miért küldte el Isten a Fiát a földre. Több oka van, mint hogy csak meghaljon a bűneinkért, habár ez volt az elsődleges szükségletünk. Maga Jézus mondta el a János 6:38-ban. Ezekkel a szavakkal írta le azt a célt, amellyel eljött a Mennyből:

„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem."

Ha elgondolkodsz ezen, látni fogod, hogy ez egy csodálatos kijelentés. Amikor Jézus a Mennyben volt az örökkévalóság kezdete óta, a Szentháromság második személyeként, nem volt semmilyen ellentmondás az Ő akarata és az Atya akarata között. A Mennyben, az örökkévalóságban azt mondhatta: „A saját akaratomat teszem, mert az ugyanaz, mint az Atya akarata." Abban a pillanatban azonban, amikor eljött a földre, hozzánk hasonlóvá vált, ebből következik, hogy kellett lennie szabad akaratának is. Minden emberi lénynek van szabad akarata, a gyerekeinknek is van szabad akaratuk. Ha úgy akarják, lehetnek engedetlenek velünk szemben. Ha Jézus számára nem az volt az Atya célja, hogy egy „robot" legyen, és tudjuk, hogy nem az volt, akkor szükségszerű, hogy volt szabad akarata. Az emberi létből adódó választás szabadságáról beszél a János 6:38-ban.

Korábban megnéztük, hogy Jézus 100%-ban Isten volt, és 100%-ban ember is, és a személyiségének a 100%-ban való emberi helyzete miatt - mert mindkettő volt egy személyben, Ő nem két ember volt -, amit nem teljesen értenek és hangsúlyoznak, sőt sokan nem is fogadnak el újjászületett keresztyének, mert azt gondolják, hogy leminősítik Jézust azzal, ha az emberi mivoltát hangsúlyozzák. Valójában azzal fokozzák le, ha nem hangsúlyozzák az emberi mivoltát. Azt gondolják, hogy ha azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, akkor azzal azt állítják, hogy bűnös volt. Nem! Isten az embert nem bűnösnek teremtette. Jézusban egyáltalán nem volt semmilyen bűn, de olyan volt, mint mi, és ezért saját akarata is volt. Ezért ha tetszeni akart az Atyjának emberként, akkor nemet kellett mondani a saját akaratára. Erről beszél a János 6:38: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem." Ebben az igeversben Jézus saját szavaival igazolja az emberi mivoltát. Örülnünk kellene annak a ténynek, hogy olyan ember volt, mint közülünk egy.

Jézus úgy írta le a földre jövetelét és az emberré válását, hogy ahhoz a létrához hasonlította, amelyet Jákob látott a Mennybe felmenni. Azt mondja a János 1:52-ben: „ Bizony, bizony mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára. " Arra az álomra utalt, amelyet Jákob látott az Ószövetség idején: álmában egy létrát látott, amely a földről az égbe emelkedett, és Isten angyalai fel- és lejártak azon a létrán. Jézus ezt magára vonatkoztatta. Ő az a létra, Ő az Ember Fia, aki összeköti az eget a földdel. Az a lényeg, hogy ha annak a létrának az utolsó foka nem érintkezik a földdel, akkor nem tud összekötni minket a Mennyországgal. Jézus nem úgy jött el, hogy egy kicsit felettünk áll, hanem teljesen lejött a földre, a létrának az alsó vége érintette a földet. Olyan volt, mint mi, megtagadta a saját akaratát, ami arra bátorít minket, hogy követhetjük Őt.

Az Atya akarata Jézus számára a földön nem csak az volt, hogy helyettesítsen minket a kereszten, és a megváltónk legyen, hanem hogy a példaképünk is legyen - ahogy azt a legutóbbi tanulmányunkban megnéztük. Nem csak arra hív minket, hogy higgyünk benne a megváltásunk reményében, és a bűneink bocsánatára, hanem arra is, hogy kövessük Őt, és ezt kérte tőlünk folyamatosan. Van egy nagyon kedves igevers a Filippi 2-ben, a legtöbb keresztyén jól ismeri ezt az igeverset. A Fil. 2:5 ezt írja: „ Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. " Más szavakkal legyen meg bennetek ugyanaz a hozzáállás vagy gondolkodásmód, ami Jézus Krisztusban is volt. „ Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, hasonló lett az emberekhez. " (Fil. 2:6-7) Ebből világosan látjuk, hogy azokról a jogokról és képességekről mondott le, amikor a földre jött, amelyekkel Istenként rendelkezett, azonban a személyében továbbra is Isten volt. Mivel Ő hozzánk hasonló ember volt a földön, Isten igéje arra bátorít minket, hogy ugyanaz a gondolkodás legyen meg bennünk is, amely Neki is volt, hogy ugyanaz legyen a hozzáállásunk az emberekhez, a körülményekhez, az anyagi dolgokhoz, a próbákhoz és a kísértésekhez, és mindenhez! Az igazi keresztyénség titka ebben a versben rejlik. Ha Jézus tanítványa akarsz lenni, ez az, amit tenned kell. Engedd, hogy az elméd átformálódjon Krisztus elméjének képmására.

Ez nem volt lehetséges az Ószövetség idején azért, mert a Szent Szellem nem lakozhatott az emberekben. A legjelentősebb esemény, amely Krisztus feltámadása és mennybemenetele után történt, a Szent Szellem eljövetele. Ez legalább olyan fontos, mint Jézus Krisztus eljövetele a földre. A legtöbb keresztyén nagyra tartja azt a tényt, hogy Jézus eljött a földre, de nem értették meg igazán a Szentháromság harmadik személyének, a Szent Szellem földre jövetelének a jelentőségét és az áldásait. Miért jött Ő el a földre? Az Ószövetség idején alkalmanként meglátogatott embereket, de most azért jött el, hogy az emberekben maradjon, hogy bennünk lakozzon, hogy a testünket a templomává tegye. Most már ez Isten valódi temploma. Amikor befogadtam Krisztust az életembe, és megnyitottam a lényemet a Szent Szellemének, Ő Isten házává tette a testemet.

Az Ószövetség idején Isten háza Jeruzsálemben volt egy kőből épült templomban, ma viszont nincs semmilyen fizikai épület, amely Isten háza lenne. Az 1 Kor. 3:16 és 6:19 azt tanítja, hogy a testünk a Szent Szellem temploma. Ő eljött a testünk belsejébe, hogy megadja nekünk az erőt ahhoz, hogy uralkodni tudjunk a testünk szenvedélyei felett, és hogy megújítsa az elménket. Mit jelent ez? A mi elménknek van egy bizonyos gondolkodásmódja. Van egy bizonyos értékrendünk az elménkben. Ezt az értékrendet az idő alatt szereztük, miközben felnőttünk, a környezetünkből, az emberektől, és az ádámi természetünkből, amellyel mindannyian születtünk. Ez teszi az összes emberi lényt, miközben felnőnek, bármilyen vallásúnak is nevezik magukat, önzővé, büszkévé, gyakran másokra féltékennyé, pénzt szeretőkké, élvezeteket szeretőkké, kényelmet szeretőkké, saját maguk hasznát keresőkké, és sok más tulajdonságúvá, amelyek az egész emberi fajra jellemzőek - vallásra való tekintet nélkül.

Isten célja az, hogy amikor Krisztus belép az éltünkbe, nyissuk meg a lényünket a Szent Szellemnek, hogy betöltsön minket, nemcsak azért, hogy elnyerjük a bűnbocsánatot, amelyet Krisztus kínál nekünk a kereszten, hanem ezen felül, a Szent Szellem befogadása által Ő irányítsa az életünket. Ekkor az fog megtörténni, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódunkat. Megváltoztatja az értékrendünket. Általa egyre inkább úgy fogunk gondolkodni, ahogyan Jézus gondolkodott a földi élete során emberként. Úgy gondolod, hogy ez történik ma a legtöbb keresztyénnel? Sajnos, nem. Hány olyan keresztyént találsz, akik komolyan gondolják, hogy úgy tekintenek a dolgokra, ahogyan Jézus tekintett rájuk. Akik teljes szívükkel ezt keresik, még ha nem is érik el, de legalább teljes szívükkel azt keresik, hogy megmásszák ezt a „hegyet" a Szent Szellem erejével, hogy úgy nézzenek az emberekre, a dolgokra, a körülményekre, stb., ahogyan Jézus tekintett ezekre. Ez a jelentése ennek a parancsolatnak. Ez nem egy javaslat. A Szent Szellemtől ihletve Pál azt mondja a Filippi 2:5-ben, hogy Krisztus gondolkodásmódja kell, hogy legyen bennetek, ugyanaz az indulat (hozzáállás) legyen bennetek, amely Jézusban volt. Ez azt jelenti, hogy úgy kell tekintetnünk az emberekre, ahogyan Jézus tekintett rájuk, úgy kell néznünk a nőkre, ahogyan Jézus nézett rájuk, azaz tisztán. Úgy kell tekintenünk az anyagi dolgokra, ahogyan Jézus tekintett rájuk. Nem mohó és kapzsi módon, azt keresve, hogy minél többet kaparintsunk meg magunknak, hanem elégedjünk meg azzal, amit Isten adott nekünk, és ha több mint elegendő van nekünk, amit felhasználhatunk, áldjunk meg más embereket is, akik szükségben vannak. Ilyen volt Jézus. Jézus nem markolta fel az összes pénzt, amit ajándékba adtak neki az emberek, és nem tartotta meg mindet magának. Nem! A szegényeknek adta. Ezt olvassuk a János 13:29-ben. Ő maga olyan szegény volt, hogy nem volt hová lehajtania a fejét, de amit az emberek adtak neki, abból a szegényeknek is adott; azoknak, akik szükségben voltak a környezetében. Ugyanakkor, azt is olvassuk ugyanebben az igeversben, hogy megvette azt, amire szüksége volt. Nincs semmi rossz abban, ha arra használjuk a pénzünket, hogy megvegyük, amire szükségünk van. Nagyon gyakran azonban, azt kell mondanunk, hogy a legtöbb keresztyén nem változtatja meg a pénzhez való hozzáállását, mert nem engedték meg a Szent Szellemnek, hogy megújítsa a gondolkodásmódjukat.

A Krisztus képmására való átformálódás Isten célja számunkra. A Róma 8:29-ben ezt a kifejezést olvassuk: „eleve elrendelt". Az eleve elrendelés tárgyát már nagyon sok bibliatudós megvitatta, akiknek különböző magyarázatai vannak rá, és vannak emberek, akik arról beszélnek, hogy vannak, akiket eleve a pokolra rendelt el Isten, és vannak, akiket a Mennyországba. Nem tudom, ők honnan veszik ezeket az elképzeléseket, de biztosan nem a Bibliából, mert a Bibliában egyetlen olyan igevers sincsen, amely arról beszél, hogy valakit a pokolba vagy a Mennyországba jutásra rendelt-e Isten. Az eleve elrendelésnek a Bibliában semmi köze nincs a Mennyországhoz vagy a pokolhoz. Egyik sem a végső cél, amelyet Isten előre meghatározott számunkra. Az eleve elrendelés azt jelenti, hogy előre meghatározunk egy úti célt, egy végső célt. Isten előre meghatározott egy végső célt számunkra, akik a gyermekei vagyunk. Elmondom nektek, és ez lehet, hogy meglep titeket, de ez a cél nem a Mennyország. Hát akkor mi? A Róma 8:29 szerint a végső célunk a Jézus Krisztus képmására való átformálódás. Azt olvassuk itt, hogy „ akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. " Amikor azt mondja, hogy eleve ismerte őket, az azt jelenti, hogy már előre tudta, hogy bizonyos emberek válaszolni fognak Krisztus hívására. Ezért készített számunkra egy tervet, mielőtt még megszülettünk volna. Tulajdonképpen Isten már az előtt tudta, kik lesznek azok, akik válaszolnak Krisztus hívására, mielőtt megteremtette a világot, ezért tudta beírni a nevüket az Élet Könyvébe. Tudta mindenkiről, hogy ki lesz az, aki Krisztusban bízva hűségesen kitart a végsőkig, és az Ő nevük bekerült az Élet könyvébe. Az ő számukra készített egy úti célt, amelyet a Biblia eleve elrendelésnek nevez. Ez az úti cél pedig a Krisztus képmására való teljes átformálódás.

Más szavakkal, ha megkérdeznéd, mi Isten végső terve számunkra, mi az, amit előre meghatározott számunkra, mi az eleve elrendelésünk, számomra ez teljesen világos. A személyiségem teljesen olyanná fog válni, mint Jézus Krisztus: a hozzáállásom az emberekhez, a dolgokhoz, mások szolgálatához, és minden máshoz az életemben. Elmondom nektek, hogy ez egy sokkal nagyszerűbb cél, mint a Mennyországba jutni. A Mennybe jutás vágya egy nagyon önző vágy is lehet. Az a vágy, hogy megmeneküljünk a pokoltól, nagyon önző vágy. Senki nem olyan bolond, hogy a pokolba akarjon kerülni. Senki nem akar oda kerülni! Csak egy olyan ember beszélne könnyelműen a pokolról, aki nem érti, mi az a pokol, vagy aki nincs magánál. Egy értelmes ember sem akar oda kerülni, de még egy bolond sem. Azonban az, hogy a Mennyországot választod, nem tesz szellemivé. Melyiket választanád lakóhelyedül: egy kastélyt vagy egy kunyhót? Ha a kastélyt választod, az nem jelenti azt, hogy szellemi vagy. Nagyon önző vágy az, ha a Mennyországot választja valaki, de nekünk van egy úti célunk: nem a Mennyország vagy a pokolba jutni, hanem Jézus Krisztushoz hasonlóvá válni.

Ez a folyamat pedig most kezdődik el. Amint Krisztus belép az életünkbe, és a Szent Szellem betölt minket, Isten elkezd bennünk munkálkodni. Ezt a munkálkodást az Újszövetségben megszentelődésnek nevezik. A megszentelődés szó egy különválasztást jelent. Különválasztást mitől? Kérlek, jól figyelj! Mindentől, ami nem krisztusi! Mindentől, ami ádámi. Bennünk sok minden van Ádám természetéből. Ez a természet pedig alapvetően önző és büszke. Csak magunkra gondolunk, és lenézünk másokat, mintha alacsonyabb rendűek lennének. Amikor Jézus eljött a földre, Ő sosem tett ilyet. Soha nem nézett le egyetlen emberi lényt sem, a legjelentéktelenebb koldus ugyanolyan értékes volt számára, mint Heródes király vagy Pilátus, vagy bárki más. Mindannyian egyenlők voltak, ahogyan minden emberi lény egyenlő Isten szemében. Jézus sosem csak magára gondolt. Már maga az a tény, hogy lejött a Mennyből a földre, azt mutatja, hogy teljesen önzetlen volt. Miért jött el a Mennyből a földre? Nem azért, hogy megszerezzen magának valamit. Az emberek lehet, hogy azért végeznek jótékonysági vagy szociális szolgálatot, hogy elégedettek legyenek magukkal, hogy tesznek valamit Istenért.

Jézus nem azért jött a földre, hogy elégedett legyen magával, hogy tesz valamit az Atyáért. Azzal a teljesen önzetlen, szerető szándékkal jött, hogy elvigyen minket oda, ahol Ő van. Hogy kiemeljen minket abból a gödörből, amiben vagyunk, és eljuttasson minket oda, ahol Ő van, hogy élvezhessük mindazt, amit Ő élvezett. Az volt a vágya, hogy mi is annak örvendezzünk, aminek Ő örvendezett. Ez teljes önzetlenség. Egy anya is ilyen. Egy jó anya - és egy jó apa is - azt akarja, hogy a gyerekei is élvezzék azt, amit ők, sőt még többet is! A szeretet legönzetlenebb megjelenése, amit a földön láthatunk, az anya szeretete a kisgyermeke iránt. Sok mindent hajlandó feláldozni a gyermeke kényelme érdekében. Ez a szeretet legtisztább formája, amit a földön láthatunk. Ezt szorozd meg egy millióval, és akkor megérted Isten szeretetét. Teljesen önzetlen. Krisztus azért jött a földre, hogy átformáljon minket. Mi nem tudjuk átformálni magunkat! Az lehetetlen! Mindegy, mennyire próbálkozunk. A felszínen lehet, hogy kedvesnek és önzetlennek tűnünk, mert ezért tisztelnek minket. Rossz hírnevet szerzünk, ha büszkén és önzően viselkedünk, tehát önzetlenül és alázatosan viselkedünk, és ezért hírnevet szerzünk magunknak. Ez nem keresztyénség! A keresztyénség az, amikor a belső életünk megváltozik, amikor ugyanazok vagyunk belül, mint kívül.

Amikor Jézus azt mondta „én vagyok az út, az igazság és az élet", mit értett az alatt, hogy igazság? Az igazság szó ellentéte a hazugság. Azt akarta ezzel mondani, hogy „nincs bennem hazugság, nem színlelek, nem játszom el, hogy valamilyen vagyok külsőleg, amilyen nem vagyok belül." Az igazság valóságot jelent. „Valódi vagyok." A keresztyéneknek valódinak kell lenniük. Úgy kell kinézned kívülről, amilyen valójában belül vagy. Az elején ez nem így van. Mindannyian képmutatók, színészek, „tettetők" vagyunk. Az ádámi természet, amit örököltünk, gyerekkorunktól kezdve arra tanít, hogy színleljünk, hogy játsszunk el valamit, hogy azt tegyük, amit más emberek elfogadnak. Krisztus azért jött, hogy megváltoztasson minket belül. Amikor meglátjuk, hogy ez az a végső cél, amelyet maga Isten tervezett el számunkra, bizonyosak lehetünk benne, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy elvigyen minket addig a célig. Azt olvassuk a Róma 8:28-ban, abban az igeversben, amely közvetlenül a 8:29 előtt van, „ hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak ." És mi a javunk? A következő igevers mondja el: hogy olyanná tegyen minket, mint Krisztus.

Istennek tehát célja van a velünk való foglalkozásával. Ez a cél pedig az, hogy teljesen átformáljon minket Krisztus képmására. Minden dolgot, körülményt és eseményt, amely körülöttünk történik, Isten tervezte el, hogy végigvigyen minket egy úton és célba érjünk, ahol olyanok leszünk, mint Ő. Isten ezt nagyon komolyan veszi. Elhatározta, hogy elvisz minket oda bármi áron. Ha együttműködünk vele, elég gyorsan el fogunk jutni oda. Ha viszont nem működünk együtt vele, hanem Neki kellene vonszolnia minket, Ő biztosan nem fog minket ráncigálni, mert Isten tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. Ennek pedig a legtisztább bizonyítéka az, hogy ha valaki a pokolba akar menni, a Mindenható Isten nem állítja meg. Ez nem lenyűgöző? Minden nap emberek milliói halnak meg a bűneikben, és az örök pokolba mennek, ahol örökre el vannak választva Istentől, és Isten nem állítja meg őket. Ha oda akarnak menni, nyugodtan oda mehetnek. Miért van ez? Annak ellenére, hogy Isten tudja, hogy ott szörnyű lesz nekik, de ha ők azt választják, hogy oda mennek, nem fog közbeavatkozni, nem fogja rákényszeríteni az embereket, hogy az Ő jelenlétében legyenek. Nem fogja elkapni az emberek grabancát, és azt mondani nekik: „Márpedig a Mennyországba kell jönnöd". Megadja nekünk a választás szabadságát. Ha elfogadtuk Krisztust megváltónknak, és a Szent Szellem bennünk lakozik, akkor is tiszteletben tartja a szabad akaratunkat. Elmondja nekünk, hogy ha el akarod érni ezt az úti célt, hogy olyan legyél, mint Krisztus, akkor szívesen látlak. Ha azonban nem akarsz eljutni oda, nem fog kényszeríteni téged. Ez az oka annak, hogy újjászületett hívők milliói nem növekednek szellemileg Krisztus képmására. Még 20-30 évvel az újjászületésük után is önzőek, büszkék, féltékenyek, mérgesek, keserűek. Alig van különbség ezek között az úgynevezett újjászületett keresztyének és az ateisták között. Néha az ateisták sokkal jobban viselkednek. Mi ennek az oka? Az egyik ok az lehet, hogy ezek az emberek nem is születtek újjá igazán. Lehet, hogy csak végigcsináltak egy procedúrát, amit egy prédikátor tanított nekik: „mondd el ezeket a varázsigéket, hogy Jézus a szívedbe jöjjön", ami olyan, mint valamiféle mantra, amelyről azt tanítják, hogy ez majd megváltoztatja őket, de nincs őszinteség bennük, nincs bűnbánat, nincs elfordulás a bűntől, nem ismerték fel, mit tett értük Krisztus, nem értették meg, milyen árat fizetett értük. Ezért önző módon válaszolnak a hívásra, mert a Mennyországba akarnak jutni. Megfenyegették őket, hogy a pokolba jutnak, ha nem hisznek, ezért inkább hisznek. Ez az egyik kategória. A másik, azok az emberek, akik lehet, hogy valóban újjászülettek, de nem értették meg, hogy Isten előre gondoskodott arról, hogy az egész elméjüket a Szent Szellem irányítsa, úgy hogy átformálódhassanak Krisztus képmására. A Szent Szellem ereje olyan, mint az elektromosság, mi pedig villanykörték vagyunk. Csak akkor világít a villanykörte, amikor az elektromosság folyik keresztül rajta. Máskülönben meg van a képessége, hogy világítson, de mégsem ég.

Isten vágya az, hogy megnyissuk magunkat Neki. Nem azt mondja nekünk, hogy magunktól világítsunk. Nem! Tudja, hogy ezt nem tudjuk megtenni. Azt mondja nekünk, hogy nyissuk meg a lényünket az Ő erejének, a Szent Szellem erejének. A keresztyén élet ilyen egyszerű, és nagyon izgalmas. Mivel Isten nem várja el, hogy bármit is tegyünk magunktól, ezért azt mondja: „nyisd meg magadat a Szent Szellem erejének, és Én megváltoztatlak". Istené a felelősség, hogy megváltoztasson minket. Ő határozza meg az úti célunkat. Munkálkodik a körülményeinkben, és munkálkodik bennünk is, hogy krisztusivá tegyen minket. Tehát, amikor ilyen parancsot kapunk, hogy „legyen bennetek olyan indulat, mint Krisztusban", Ő az, aki meg tudja ezt teremteni bennünk, ha hajlandóak vagyunk változni. Nem csodálatos ez az üzenet? Teljesen leveszi a felelősséget a vállunkról, hogy megváltozzunk. Csupán azt kéri tőlünk, hogy készek legyünk erre. Kész vagy erre? Ez minden, amit Isten kér tőled. Mondd el Neki!

Isten áldjon!