Transcript of God's Provision For Man

Az előző tanulmányunkban megnéztük azt a célt, amellyel Isten az embert megteremtette. Azt láttuk, hogy Isten azért teremtette az embert, hogy visszatükrözze Isten képét, és hogy uralkodjon. Isten porból való testet alkotott az embernek, de van egy szellemünk is, amely képes válaszolni Istennek. Hogy betöltjük-e azt a célt, amelyre Isten teremtett minket, vagy nem, az attól függ, hogy e két vonzás közül melyikre válaszolunk. Egy állat csak a teste vonzására tud válaszolni, csak az evés, az alvás és a szex érdekli. A kicsinyeiről is gondoskodik, amikor megszületnek, de ez minden. Amikor az embert csak az étel, az alvás és a szex érdekli, és az, hogy gondoskodjon a családjáról… Gondolj bele! Egy ilyen ember nem tesz semmivel sem többet, mint amit egy állat tesz a családjáért.

Amikor az ember válaszol a Szent Szellemnek, a lelkiismerete hangjára, azaz Isten hangjára, aki a lelkiismerete által szól hozzá, akkor emelkedik csak az állatok szintje fölé, és akkor él úgy, mint Isten gyermeke, ahogy Isten eredetileg eltervezte azt számára. Miért van az, hogy olyan sok keresztyén nem válaszol Isten hívására, hogy azok legyenek, amit Isten eltervezett számukra, és átadják Neki az életüket. Azért, mert úgy érzik, ha a saját akaratukat teszik, ha saját tetszésüket keresik, és csak a testük vonzásának engednek, akkor egy boldogabb életet élhetnek. Ez a Sátán egyik nagy átverése! Ő úgy festi le Istent, mint egy olyan valakit, aki azért jött, hogy tönkretegye az életünket, és elrontsa az örömünket, hogy ne legyen semmi élvezetünk. Ez nem igaz!

Jézus megpróbálta kitörölni ezt az Istenről alkotott hamis képet az emberekből, amikor a földön élt. A történelem során a Sátán egyik legnagyobb fegyvere az volt, hogy egy hamis képet fessen Istenről az emberek szemében, hogy ne adják át az életüket Neki, és így távol maradnak Tőle. Ha Istenről olyan képet akart alkotni, hogy Ő egy olyan személy, aki boldogtalanná vagy nyomorulttá akarja tenni az életedet, akkor sikerrel járt. Egy ilyen istennek az emberek nem akarják átadni az életüket. Elmondom nektek, hogy a legtöbb keresztyénnek, akivel eddig találkoztam, és ez más vallások követőire is igaz, az az érzése, hogy Isten nem olyan valaki, akivel baráti kapcsolatuk lehet, és hogy Isten nem azért létezik, hogy jót tegyen velük, hanem azért, hogy nyomorulttá tegye az életüket. Ez egy hazugság!

Amikor arra hívatunk el, hogy Krisztus követői legyünk, az elhívásunknak egy része az, hogy az életünkből látszódjon, hogy az ördögnek ez az állítása hazugság. Isten a lehető legjobbat akarja neked! Amikor azt mondja neked, hogy ne tegyél meg valamit, az a saját javadat szolgálja. Lehet, hogy ezt nem veszed észre. Egy egyéves kisgyerek sem érti, miért mondod neki, hogy ne játsszon a kígyóval, vagy a késsel, vagy a tűzzel. Mi tudjuk, hogy azok a dolgok veszélyesek a kisgyerek számára, mert nem tudja, hogyan kell használni a kést vagy a tüzet, és megsértheti magát velük. A kisgyerekek azonban ezt nem értik. Nem fogadnak szót, odamennek, megégetik magukat a tűzzel, megvágják magukat a késsel, mert engedetlenek voltak. Az emberek pontosan ilyenek. Amikor Isten azt mondja nekünk valamiről, hogy ne tegyük meg, az azért van, mert Ő tudja, hogy az a dolog tönkretesz minket. Lehet, hogy az rövid ideig élvezet, ha megteszed, de hosszú távon tönkretesz. Ezért mondja, hogy ne tedd.

Ezért mondta Isten Ádámnak az 1 Mózes 2. fejezetében, hogy ne egyen annak a bizonyos fának a gyümölcséből. Ennek több oka is volt. Egyrészt Isten próbára tette őt, hogy lássa, válaszolni fog-e Istennek. Isten nem tud szentté tenni egy embert sem anélkül, hogy az ember azt választaná, hogy szent akar lenni. Isten nem kényszerít minket arra, hogy szentek legyünk. Ádámot sem akarta kényszeríteni, hogy szent legyen, ha nem akart az lenni. Ádámnak választania kellett. Ha Isten úgy küldte volna Ádámot az Édenkertbe, hogy azt mondja neki: „azt teszel, amit csak akarsz, azt eszel, amit akarsz, nem foglak korlátozni semmiben", nem lett volna alkalom Ádám számára, hogy válasszon. Akinek viszont nem kell választania, az nem lehet szent. Amikor Isten alkalmat ad nekünk a választásra, csak akkor válhatunk szentté.

Mi volt a választás, amivel Ádám szemben találta magát? Nagyon hasonló ahhoz, amit az előző tanulmányunkban átgondoltunk. Volt valami, amit Isten teremtett: egy gyönyörű fa, gyönyörű gyümölcsökkel. Ez volt az egyik oldalon. A másik oldalon Isten Maga és az Ő parancsolata, hogy az embernek ne legyen ahhoz a fához semmi köze. Tehát, amikor Ádám és Éva a fa előtt álltak, akkor a teremtett dolog és a Teremtő között álltak. Választaniuk kellett: Melyiket akarod? A teremtett dolgot akarod, vagy Istent Magát? Tudjuk, mit választott Ádám: a teremtett dolgot. Ez volt a bűn eredete az emberi fajnál. Az ördög úgy kísértette meg, hogy csupán arra akarta rávenni, hogy válassza a teremtett dolgot. Nem azzal kísértette meg Évát, hogy ölje meg a férjét, vagy üsse meg, vagy legyen engedetlen neki. Csupán azzal kísértette meg, hogy válassza a teremtett dolgot a Teremtő helyett. Tudta, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy tönkretegye őt. Amikor Éva megkínálta Ádámot a gyümölccsel, ő is szembesült ezzel a választással. A Teremtőt válasszam, aki engem is megteremtett, vagy ezt a csodálatos teremtett dolgot? Amikor a csodálatos teremtett dolgot választotta, az életét is tönkretette.

Ma is ugyanezzel a választással szembesülünk mindannyian. Rengeteg olyan vonzó dolog van a világon, amelyeket Isten teremtett. Azok közül azonban néhány dolog tiltott. Például, Isten nem adott neked minden nőt, hogy vágyakozz utánuk, vagy szexuális kapcsolatot létesíts velük. Ad neked egy feleséget, de ha olyasmit akarsz, amit Isten megtiltott, vagyis valaki mást a feleséged helyett, és gonosz módon szexuálisan élvezni akarod az ő társaságát, akkor a teremtett dolgot választod, és elveted Isten parancsolatát. Ez pontosan ugyanaz a választás, amivel Éva szembesült, amikor egy Isten által teremtett dolgot választott, és elutasította Istent.

Lehet az pénz is. A pénz nagyon vonzó dolog, és Isten teremtette azt. Sosem az volt a szándéka vele azonban, hogy az emberek annak éljenek, vagy bálványozzák azt, vagy Isten helyett azt válasszák. Tudod, hány olyan ember van a hívők között, még igehirdetők, tanítók és pásztorok is, akik a pénzt választották Isten helyett? Hatalmas vonzereje van a gazdagságnak! Miért tette azt Isten olyan vonzóvá?

Miért tette Isten a jó és a rossz tudásának fáját olyan vonzóvá? Ha csupán meg akarta volna akadályozni, hogy Ádám valaha is egyen arról a fáról, akkor csak annyit kellett volna tennie, hogy a fát nagyon csúnyára, visszataszítóra, büdösre, tüskésre, és ehhez hasonlóra alkotja. Ekkor Ádám és Éva még csak a közelébe sem mentek volna. Viszont nem lettek volna próbára téve sem. Ha Isten bármely teremtése csúnya, visszataszító és büdös, akkor az a tény, hogy azt elutasítod, és Istent választod helyette, nem bizonyít semmit. A próbatétel az, ha van valami, amit Isten nagyon vonzóvá tett, és a teljes lényed engedni akar annak a vonzásának. Ha erre te nemet mondasz, és Istent választod, akkor a szentté válás útján vagy. Egyetlen ember sem lehet szent anélkül, hogy ezt a választást megtenné. Milyen választást? Azt, hogy jobban akarom a Teremtőt, mint azt a dolgot, amit teremtett.

Tudod, még egy olyan embernek is választania kellett, mint Ábrahám. Ötven évvel az után, hogy Isten először szólt hozzá. Amikor Isten először szólította őt, ahogyan az 1 Mózes 12-ben olvassuk, ez az ember kényelmesen élt a szülővárosában, Úr városában a káldeusok földjén, és 75 éves volt. Isten arra hívta, hogy hagyja el azt a helyet, a kényelmet, a biztonságot és az élvezetet, amelyet az a város nyújtott neki, ahol felnőtt. A házat, a földeket, mindent ott kellett hagynia azért, hogy kövesse az Urat. Milyen választás előtt állt Ábrahám? Mindez a sok vonzó teremtett dolog, vagy Isten: melyiket akarod? Ábrahám pedig engedelmes volt, ezért olvashatunk róla a Bibliában. Ha nem engedelmeskedett volna, ha Évához hasonlóan azt mondta volna, hogy „nem, inkább a teremtett dolgot választom, mint Téged", akkor sosem hallottunk volna Ábrahámról. Isten akkor valaki mást választott volna. Ötven évvel ez után, ahogy az 1 Mózes 22-ben olvassuk, Isten újra próbára tette őt. Valójában számtalanszor próbára tette. A próbatétel azonban mindig ez volt: mit akarsz?

Az 1 Mózes 13-ban az áll, hogy egyszer viszálykodás támadt Ábrahám szolgái és Lót szolgái között. Ez a viszály a földek tulajdonjoga miatt volt, a juhaiknak való legelők miatt. Azokban az időkben ez nagy értéknek számított, mert a gazdagságot a marhák és a juhok jelentették, ezért szükségük volt a legelőkre. Isten pedig figyelte, vajon mi lesz Lót hozzáállása ehhez a helyzethez, és mi lesz Ábrahámé. Itt láthatjuk, hogyan válaszolt két ember teljesen különböző módon. A választás ez volt: Isten vagy ez a sok vonzó, szép dolog, amiket teremtett. Lót pedig felemelte a szemét, ránézett Sodoma városára, ami egy nagyon vonzó hely volt, és ő azt a területet választotta. Azt mondta: „én azt akarom. Azt a vonzó dolgot akarom." Annak ellenére, hogy köztudott volt, hogy azon a helyen bűnben éltek az emberek, és mindenféle bűnös dolgokat követtek el. Lót mégis fogta a családját, és odavitte őket abba a bűnös környezetbe. Viszont az egy olyan hely volt, ahol sok pénzt tudott keresni, ezért választotta azt, hogy oda megy. Ennek eredménye az lett, hogy elvesztette a feleségét, a vejeit, és majdnem a saját életét is.

Ábrahám azonban, annak ellenére, hogy idősebb volt, azt mondta: „én Istent akarom. Isten fog választani számomra, én nem fogok választani magamnak." Ezért azt mondta Lótnak, „válassz magadnak! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra megyek. Isten fog választani nekem." A Biblia azt mondja, hogy Lót választott saját maga számára. Mit választott? Amit Ádám és Éva. A teremtett dolgokat. Ábrahám Istent választotta. Tudjátok, amiért ő Istent választotta, nem érte semmi veszteség! Isten azt mondta neki: „Ábrahám, láttam, hogyan választottál: engem választottál. Amiért ezt tetted, neked adom ezt az egész földet beleértve azt is, amit Lót választott."

Amikor tiszteled és keresed Istent, nem ér veszteség, még anyagilag sem. Maga Jézus is ezt mondta: Ha először Isten királyságát keresed, és az Ő igazságát, még ezeket a szükséges földi dolgokat is megkapod hozzá a megfelelő időben, és a megfelelő mennyiségben. Nem túl sokat, nehogy tönkretegyen téged, és nem túl keveset, hogy ne szűkölködj, hanem pont a megfelelő mennyiséget. Legyen az pénz, kényelem, ház vagy bármi. Isten megad mindent, de azt akarja, hogy Őt válasszuk. Ádámnál is ezt akarta, hogy ezt tegye. Ezért teremtette őt. „Engem választasz minden teremtett dolog helyett?" Ez az, amit Ábrahámtól is elvárt.

Azt akarom mondani nektek, barátaim, hogy tőletek is ezt várja. Életetek minden napján választanotok kell: a teremtett dolgot vagy a Teremtőt Magát választjátok. Ádámot érte volna bármilyen veszteség, ha Istent választja? Nem.

Mit keres az ember? A fiatalok, amikor felnőnek, munkát, otthont és házastársat akarnak. Ezek a legfőbb dolgok, amiket a fiatalok keresnek, amikor a 20-as éveikbe érnek.

Gondoljunk Ádámra! Isten biztosított neki mindent ezen a három területen? Minden bizonnyal! Azt olvassuk a Bibliában, hogy mielőtt Isten megalkotta Ádámot, addigra már megteremtette azt a gyönyörű kertet, hogy otthona legyen. Isten egy csodálatos otthont teremtett Ádámnak, amit Édenkertnek hívnak, és ez után alkotta meg az embert. Munka ügyében Isten addigra már eltervezte, mi lesz Ádám feladata abban a kertben. Mi a helyzet a házastárssal? Isten már azt is eltervezte, hogy teremteni fog egy asszonyt, aki Ádám felesége lesz. Ádámnak nem is kellett odamennie Istenhez, hogy elmondja, szüksége van valamire. Ezt látjuk a Biblia legelején. Isten tudta, mire van szüksége Ádámnak, és biztosította azokat számára - még azelőtt, hogy Ádám kérte volna Tőle. Biztosított neki egy otthont, egy munkát és egy házastársat. Isten egy jó Isten, és ugyanaz ma is! A gyermekei számára ma is pontosan ugyanígy biztosít mindent, ha megbízunk Benne! Amit Ő megad nekünk, az teljes mértékben a legjobb. A Biblia azt írja, hogy amikor Isten házastársat akart adni Ádámnak, azt mondta „hozzá illő társat akarok adni neki" (1 Mózes 2:18), „segítő társat adok neki, hozzá illőt". Ez azt jelenti, hogy pontosan olyan valakit, aki illik az ő természetéhez és a vérmérsékletéhez. Az ő szüksége szerint teremtett neki feleséget, aki pontosan illik hozzá.

Elhiszed, hogy Isten téged is ennyire szeret, ahogy Ádámot szerette? Én teljes szívemmel elhiszem ezt. Fiatalemberként is elhittem ezt. Elhittem, hogy Isten annyira szeret engem, hogy megadja számomra azt a feleséget, aki pontosan illik hozzám, a vérmérsékletem, a természetem, a szükségem szerint, és a szolgálatomhoz, amit Isten tervezett el számomra, és így tovább. Most már majdnem 40 éve házasok vagyunk, és elmondhatom, hogy ez teljes mértékben igaz. Isten pontosan azt adta meg nekem, ami nekem való volt. Ha tiszteled és keresed Istent, és Őt választod: a Teremtődet a teremtmények helyett, és nem akarsz mindent megkaparintani magadnak, azt fogod tapasztalni, hogy érted is megteszi ezt. Biztosítja neked a házat, a munkát és azt a házastársat, aki pontosan illik hozzád. Te magad nem találnál nála jobbat! Nem találnál jobb házat, jobb munkát, és jobb házastársat. Ezt látjuk itt. Istennek az a szándéka, hogy biztosítsa az ember számára minden szükségét.

A Biblia azt mondja: „ Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban " (Filippi 4:19). Nem ad meg nekünk mindent, amit akarunk. Csak egy bolond apa ad meg a gyerekeinek mindent, amit kérnek tőle. Gondoljátok, hogy bölcs dolog mindent megadni a gyerekeinknek, amit csak kérnek? Az tönkreteszi őket! Egy bölcs apa mindent megad a gyerekeinek, amire szükségük van, de nem mindent, amit kérnek. Isten egy sokkal bölcsebb Atya. Nem ad meg nekünk mindent, amit kérünk, bármilyen sokat imádkozunk értük, nem teljesíti azokat. Az a válasza, hogy „nem". Ahogyan egy jó apa is néha, sőt sokszor azt kell, hogy mondja a gyermekeinek: „Nem. Sajnálom, kisfiam, kislányom, ezt nem adhatom meg neked, ezt nem engedem meg neked". Azonban mindent, amire szükségünk van igen… Minden, amire Ádámnak szüksége volt, Isten már előre biztosította neki, mielőtt megteremtette őt. Ez a csodálatos! Nem úgy történt, hogy megteremtette őt, aztán azt mondta: „hé, most keresnünk kell neki valamilyen lakóhelyet, és nézzünk körül, hogy feleséget találjunk neki". Nem! A feleséget, akit Isten Ádámnak szánt, már az előtt eltervezte, mielőtt megteremtette Ádámot. Évát később alkotta meg, de már az előtt eltervezte, mielőtt magát Ádámot megalkotta. Azt mondta: „ Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (1 Mózes 1:26). Tehát Ádámot és Évát eltervezte, mielőtt megteremtette őket. Azt látjuk, hogy Isten mindent előre eltervezett Ádám számára, mielőtt megteremtette őt. Csodálatos dolog ezt elhinni.

Sokszor szembesülünk olyan helyzetekkel az életünk során, amikor elgondolkodunk rajta, vajon Isten előre gondoskodott erről? Erre a konkrét helyzetre, amiben éppen most vagyok? Csodálatos dolog ilyenkor visszamenni a Mózes 1. könyvéhez, és meglátni azt, hogy mielőtt egy szükség felmerül, Isten arra már készített egy tervet. Csodálatos dolog Isten gyermekének lenni! Ezt tapasztalom már 47 éve. Csodálatos dolog Isten gyermekének lenni, mert Isten mindenről gondoskodik számunkra, amire szükségünk van, legyen az szellemi, fizikai, vagy anyagi szükség. Tudjátok, minden egyes embernek a földön Isten gyermekének kellene lennie, de sajnos az emberek nem akarják ezt a csodálatos életet, mert az ördög valahogyan olyan képet festett az emberek elé, hogy Isten egy kemény, sokat követelő munkafelügyelő. „Ne engedj neki, sokkal boldogabb életet élhetsz, ha magadra támaszkodsz". Ezt mondja az ördög, de ez egy hazugság! Ez az egyik dolog, amit a keresztyének számára hangsúlyoznunk kell. Hazugság azt képzelni, hogy jobb életet élhetsz a saját értelmedre támaszkodva, anélkül, hogy keresnéd Isten akaratát. A legboldogabb keresztyének a földön azok, akik így döntöttek: „nem akarom megtervezni a saját életemet, hanem azt akarom, hogy Isten tervezze meg az életemet, és pontosan az Ő akaratát akarom betölteni." Ha ismernéd Isten természetét, hogy Ő egy szerető Atya, aki törődik veled, akkor boldogan mondanád ezt te is! Én is ezt mondom 47 év után is. Amikor fiatalember voltam, 21 éves koromban megragadott az az igazság, hogy Istennek terve van az életemre vonatkozóan. Elkezdtem gondolkodni: „lehetséges az, hogy az én korlátolt ismereteimmel és az emberi lényemből eredő tudatlanságommal egy jobb életet tervezzek magamnak, mint amit a Teremtőm előre elgondolt számomra?" Bolond vagy, ha elhiszed, hogy ez lehetséges. Isten minden bizonnyal jobb tervet tud készíteni a mi életünkre, mert Ő ismeri a jövőt, ismeri az én vérmérsékletemet, tudja, hogy milyen vagyok, tudja, mik a veszélyek, és így tovább, és Ő a legjobbat tervezi számomra. El sem tudok képzelni egy annál jobb tervet. Amint ezt felismertem… Ez a hit. A hit azt jelenti, hogy elhiszed, hogy Isten bölcsessége nagyobb, mint a tied. Igazán nem nehéz az, hogy hitünk legyen. Nehéz elhinni, hogy Isten bölcsessége a tiéd felett áll? Nehéz elhinni, hogy Isten tökéletesen szeret téged, és hogy Ő mindenható, és életed minden tényezőjét irányítani tudja? A hit csak ennyit jelent! „Uram, hiszek! Ezért választom azt, amit Te terveztél el nekem, a saját tervem helyett". Ezt kellene megtanulnunk a Teremtés könyvének első 2-3 fejezetéből.

Azért kezdem ennyire az elején, mert azt tapasztaltam, hogy sok keresztyén életében abból adódnak a problémák, hogy nem értik Isten célját, és nem hiszik, hogy Isten terve jobb, mint bármi más, amit ők kitalálhatnak. Nem hiszik el, hogy Isten előre gondoskodott minden egyes szükség betöltéséről, ami valaha is felmerülhet az életük során. Hallottátok, amit mondtam? Minden egyes szükségről, ami valaha is felmerülhet az egész életed során. Isten előre eltervezte, hogyan fogja azt a szükségedet betölteni. Nagyon lelkesítő ez a tudat! Bármivel találom szembe magam a jövőben - még nem tudom, mi az, még nem tudom, mi következik a jövő héten vagy a jövő hónapban -, de egy dolgot tudok: bármi is legyen az, Isten már gondoskodott róla.

Van egy nagyon kedves igevers a 112. Zsoltárban. Ez az egyik kedvenc zsoltárom, mert arról szól, mennyire áldott az az ember, aki csak Istennek akar engedelmeskedni, aki gyönyörködik az Ő parancsolataiban, és teljesíti azokat. A Zsoltár 112:7 azt mondja: „ Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó". Nos, amíg a földön élünk, előfordul, hogy kapunk olyan híreket, amelyek nem hangzanak jól, de nem félünk, mert Isten már előre gondoskodott a megoldásról. Nem csodálatos dolog így élni a földön? Azt mondhatom, hogy mostantól életem végéig, bár nem tudom, mit tartogat a jövő, de egy dolgot tudok: bármivel is találom szembe magam, Isten arról már előre gondoskodott. Ezt a Mózes 1. könyvének 2. fejezetéből tanultam meg. Isten előre gondoskodott Ádám minden szükségéről, és nekem is megtanította rögtön a Biblia legelején, hogy Ő ismeri a szükségeimet, és teljes mértékben gondoskodott azok betöltéséről.

Szabaduljunk meg az Istenről alkotott hamis képtől, amit az ördög festett az emberek elé, és vegyük észre, hogy Ő a legjobbat akarja nekünk. Add át magad Neki, és mondd azt: „Uram, a Te akaratod legyen meg az életemben."

Isten áldjon titeket!