Transcript of Repentance From All Sins

A legutóbbi tanulmányunkban azt néztük meg, hogy mit jelent valójában a megtérés a bűnből. Egy 180 fokos fordulatot jelent, és a gondolkodásunk megváltoztatását a bűnnel kapcsolatban. A korábbi hozzáállásunk a bűnhöz az volt, hogy szerettük és élvezettel tettük azt, most pedig úgy döntöttünk, hogy hátat fordítunk neki. Nem azt mondjuk, hogy már legyőztük, csak annyit mondunk, hogy megváltozott a bűnhöz való hozzáállásunk. Például, ha problémád van a haraggal, a megtérés nem azt jelenti, hogy soha többet nem leszel mérges, hanem azt jelenti, hogy nem akarsz többé mérges lenni. Vagy nem akarsz többé buja szemmel nézni senkire. Ez még nem azt jelenti, hogy győzedelmeskedsz a bűn felett. Nagy különbség van a megtérés és a győzelemben járás között. A megtérés az első lépés a győzedelmeskedés felé, de az még nem győzelemben járás. Kitartóan kell mennünk egy bizonyos úton, és a folyamatos választás meg fog erősíteni minket. Ezért kell folyamatosan bűnbánatot tartanunk.

A Jelenések könyve 2. és 3. fejezetében az Úr a hét gyülekezet elöljáróihoz beszél. Ők a gyülekezetek vezetői. Mégis a hétből öt gyülekezet, és azok elöljárói annyira bűnben éltek, hogy az Úr arra szólította fel őket, hogy térjenek meg, vegyék komolyan az Ő igéjét, és forduljanak el attól a rossz dologtól, amire felhívta a figyelmüket. Olyan dolgok voltak az életükben, amelyek nem Istent dicsőítették. Az Úr Jézus rámutatott ezekre, és nekik el kellett fordulniuk azoktól. Az Úr azt mondta nekik, hogy térjenek meg. Ezek keresztyéneknek szóló üzenetek! Ezek voltak Jézus utolsó üzenetei a Jelenések könyvében. Tehát mi volt Jézus utolsó üzenete a gyülekezetei számára? „Térjetek meg, és legyetek győztesek!" Ez az első üzenete, amit a Máté 4. fejezetében hirdetett, amikor elkezdte a földi szolgálatát, és ez az utolsó üzenet is, amit a gyülekezeteknek mondott a Jelenések 2. és 3. fejezeteiben. Térjetek meg! Forduljatok el a bűntől!

Hogy lehet az, hogy egy ilyen fontos üzenetet ma alig hirdetnek valahol a keresztyén egyházakban? Hiányzik a megtérés üzenete. Ma már egy „másik evangéliumunk" van, ami egy megtérés nélküli evangélium, de ez egy hamis evangélium! Az az evangélium, ami a megtérés nélküli hitre buzdít, az egy hamisítvány. Néhány teológus egyenesen azt mondja, hogy az ember nem tud megtérni, mert annyira romlott, hogy képtelen elfordulni a bűntől. Akkor ez azt jelenti, hogy Isten hibát követett el, amikor arra buzdította az embereket, hogy térjenek meg? Jézus hibát követett el, amikor azt mondta azoknak az elöljáróknak, hogy térjenek meg? Péter hibát követett el, amikor azt mondta a hitetleneknek Pünkösd napján, hogy térjenek meg? Nem, nem követtek el hibát. Ne higgyetek ezeknek a teológusoknak, akik eltérítenek titeket a Bibliától. Jézus azt mondta, hogy „tudni fogjátok az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket". Az igazság az, ami szabaddá tesz a bűn erejétől. Emlékezzünk erre mindig! Ha valami nem tesz szabaddá a bűn erejétől, bármennyire jónak is hangzik, az nem az evangélium igazsága!

Emlékezzünk arra is, hogy Isten soha nem kér minket arra, hogy olyan dologtól forduljunk el, ami jó nekünk. Nem. Isten egy jó Isten, és minden, amit nekünk akar adni, az a javunkat szolgálja. Ha arra kér minket, hogy adjunk fel valamit, akkor az olyan dolog, ami rossz nekünk. Gondolj egy földi apára! Mire mondja azt a gyerekeinek, hogy ne tegyék? Sosem mond olyat a gyerekeinek, hogy hagyjanak fel valamivel, ami jót tesz nekik. Sosem mondja nekik, hogy ne egyenek többet tápláló ételeket, vagy, hogy ne menjenek többet iskolába. Nem. Lehet, hogy azt mondja nekik, hogy ne barátkozzanak olyanokkal, akik rossz hatással vannak rájuk, vagy, hogy hagyjanak fel bizonyos rossz szokásokkal. Egy jó apa sosem kérné a gyerekeit arra, hogy mondjanak le olyan dologról, ami jót tesz nekik, csak arról, ami rossz.

Tehát Isten, aki sokkal jobb Atya, mint egy földi apa, mire fogja azt mondani nekünk, hogy forduljunk el attól? Az olyan dolgokra, amik kárt okoznak nekünk. Olyan dolgok, amik megakadályoznak minket abban, hogy emberi lényként teljesen kibontakoztassuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Ha látni akarod azt a teljes lehetőséget, amire Isten egy emberi lényt fel akar emelni, hogy azután úgy éljen, nézd meg Jézus Krisztus földi életét. Isten azt akarja, hogy te és én is úgy éljünk. Jézus Krisztus a példaképünk. Amikor meglátom ezt, azt mondom: „Uram, én is ilyen akarok lenni, és el akarok fordulni mindentől (azaz meg akarok térni mindenből), amiről felfedezem az életemben, hogy nem krisztusi. Azok az alapelvek alapján akarok élni, amelyek alapján Jézus élt, és el akarok fordulni mindentől, ami Jézus életének alapelveivel ellenkezik. Ez a megtérés.

Ahogy már a múlt alkalommal is elmondtam: ahogy az Úrral járunk, egyre több világosságot kapunk azokra a dolgokra, amelyektől el kell fordulnunk. Ahogy elfordulunk azoktól, akkor tudunk kapni ismét valamit Istentől. Ez a hit. A megtérés egy elfordulás a bűntől, a hit pedig azt jelenti, hogy elfogadjuk Istentől mindazt, amit adni akar nekünk. Így kell elkezdenünk a keresztyén életünket, és így fogunk folyamatosan növekedni a keresztyén életünkben, mert a megtérés és a bűnbánat az egy folyamatos dolog, hiszen amíg bármi van benned, ami nem krisztusi, bűnbánatot kell tartanod, és meg kell térned abból. Mindannyiunknak el kell ismernie - neked és nekem is -, hogy egyikünk sem vált még tökéletesen olyanná, mint Krisztus. Ha ez a helyzet, akkor folytatnunk kell a bűnbánatot és a megtérést. Ez a jelentése az 1 János 3:2-3 igeverseknek Krisztus második eljövetelével kapcsolatban. Ez az igevers egy bizonyos reményről beszél, ami megvan bennünk. Nagyon sok keresztyén, ha megkérdezed őket, mi az áldott reménységük, azt fogják mondani: „Az, hogy Krisztus vissza fog térni." Ez azonban nem minden! Ez még csak a fele. Nézzük meg, mit mond az 1 János 3:2: „ Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van ." Vegyünk észre két dolgot itt: Ő megjelenik, mi pedig olyanok leszünk, mint Ő. Ez az a reménység, amelyről a következő igevers beszél. Két része van ennek a reménységnek. Az egyik része az, hogy Krisztus vissza fog térni, és a másik része az, hogy olyan leszek majd, mint Ő! Tudtátok ezt? A tudatlanság az, ami megakadályoz minket a szabadságunkban. A teljes igazság az, hogy Krisztus vissza fog térni, és én olyan leszek majd, mint Ő. Az 1 János 3:3 így folytatja: „ És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta ." Más szavakkal, addig tisztítod magad, amíg el nem éred Jézus szentségének színvonalát.

A legutóbbi alkalommal megnéztük, hogy a legpontosabb meghatározása a bűnnek: bármi, ami nem krisztusi az életünkben. Isten csak arra kér minket, hogy a tudatos bűneinkkel foglalkozzunk, azokból térjünk meg, amiknek tudatában vagyunk. Mondtam már, hogy a bűnbánatnak és a megtérésnek folyamatosnak kell lennie az életünkben. Hadd szemléltessem ezt a következőképpen. A lelki életünk 90%-át nem látjuk. Vannak rossz magatartásformáink, amelyekről nem tudunk. Vannak olyan dolgok az életünkben, amelyek Isten akaratával ellenkeznek, de nem tudunk róla. Mindezeket a dolgokat nevezhetjük nem tudatos bűnnek. Az életünk 90%-át nem látjuk. Amit látunk, az csak 10%. Amikor ebben a tartományban követünk el bűnt, azok a tudatos bűnök. Ha a maradék 90% területen követek el bűnt, amit megteszünk te is és én is, az nem tudatos bűn. Amikor a Biblia a bűn feletti győzelemről beszél, az csak arra a 10%-ra utal, amelyről tudomásunk van. Lehetetlen győzedelmeskedni a nem ismert bűnök felett, amíg nem válnak ismertté! Hogy tudnék legyőzni valamit, amiről nem is tudom, hogy az rossz dolog az életemben? Nem tudok. Ezért különbséget kell tennünk, e két dolog között: tudatos bűn és nem tudatos bűn. Ezért nagyon helytelen dolog más embereket elítélni, mert ha a saját életednek is csak a 10%-át ismered, mit gondolsz, mennyit láthatsz más emberekéből? Főleg, akikkel csak néha találkozol. Kevesebb, mint 1%-ot! Látod, mekkora bolondság ez? Egy ember életéből 1%-ot látsz, és mégis ítélkezel felette. Ez olyan, mintha egy bírónak adnánk egy 100-oldalas dokumentumot egy nagyon fontos ügyről, és ő úgy hozna ítéletet, hogy csak az első oldalt olvasta el. Egy ilyen bírót elküldenének az állásából. Mégis, sok keresztyén ugyanezt teszi. Senkinek az életéről nem tudsz többet 1%-nál. Ítélkeztél már emberek felett? Olyan emberek felett, akiknek az életéből csak 1%-ot látsz? A 100 oldalas életüknek csak az első oldalát láttad, és ítélkeztél felette. Ez azt mutatja, milyen romlott és gonosz ember vagy! Ezért a legjobb, ha abbahagyjuk mások ítélgetését. Van azonban egy olyan ember, akinek az életéről legalább 10%-ot tudsz, ez pedig te magad vagy. Tehát kezdheted azzal, hogy magadat ítéled meg.

A Biblia azt mondja az 1 Péter 4-ben - átfogalmazom -, hogy amikor magadat megítéled, az annak a bizonyítéka, hogy Isten házához tartozol. Az ítéletnek mindig Isten házán kell kezdődnie, ahogy az 1 Péter 4:17 mondja. Ha velünk kezdődik az ítélet, mi lesz azoknak az állapota, akik nem engedelmeskednek az evangéliumnak? A következő példával szeretném megmutatni ezt. Ha egy jégkockát beleteszel egy pohár narancslébe, annak a jégkockának csak a 10%-át látod a felszín felett. A jégkocka 90%-a a felszín alatt van. Ha fogsz egy kést, és levágod azt a felső 10%-ot a jégkockáról, ami a felszín felett van, és eldobod azt, mi fog történni a jégkockával? Egy kicsi rész abból a 90%-ból, vagyis annak a 90%-nak a 10%-a fel fog jönni a felszín fölé. Aztán fogod a kést, és azt a 10%-ot is levágod, és megint feljön egy kicsi rész a felszín fölé. Így ad nekünk Isten világosságot az életünknek azokra a területeire, amelyek kezdetben rejtve vannak. Ha elrendeztem az életemnek azon területeit, amelyekről tudom, hogy rosszak, akkor Isten világosságot fog adni nekem azokra a területekre, amelyekről eddig nem tudtam, hogy nem krisztusiak. Ez a szellemi növekedés - ahogyan a jégkocka egyre kisebb és kisebb lesz. Eddig soha senki a földön nem szabadult meg teljesen a „jégkockájától", soha senki nem vált még teljesen krisztusivá, még Pál apostol sem, de egészen biztos vagyok benne, hogy az ő „jégkockája" nagyon vékony lett, ahogyan folyamatosan válaszolt arra a világosságra, amit Isten adott neki. Egy helyen azt mondja, arra törekszik, hogy a lelkiismeretét tökéletesen tisztán tartsa Isten és az emberek előtt: „ Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor ." (Ap. csel. 24:16) Ez volt az életének egyik nagy titka. Amint világosságot kapott egy új területre, megtért belőle, kereste a tisztulást. Azt látjuk tehát, hogy ez a szellemi növekedés útja: a folyamatos megtérés.

A másik dolog, amit a megtérésről akarok mondani, hogy a megtérésnek és a bűnbánatnak elsősorban a belső (nem látható) bűnökkel kell foglalkoznia. Az egyik nagy különbség az Ó- és az Újszövetség között az, hogy az Ószövetség minden külsődleges dolgot hangsúlyozott, az Újszövetség pedig minden belsőleges dolgot hangsúlyoz. Például az Ószövetségben az áldozatok külsődlegesek voltak az oltáron, az Újszövetségben az áldozatunk belsőleges. Az Ószövetség idején a templom egy épület volt Jeruzsálemben, az Újszövetségben a templom bennünk van, Isten itt él bent. Bennünk van Isten temploma. Az Ószövetség idején a Tízparancsolat külsődleges bűnökkel foglalkozott. Az Újszövetségben - a Máté 5. és 6. fejezetében - Jézus olyan bűnökről beszélt, amik bennünk vannak. Ez az egyik nagy különbség az Ó- és az Újszövetség között. Az Ószövetség idején az emberek külsőleg voltak szentek, az Újszövetség idején Isten azt akarja, hogy belülről legyünk szentek.

Továbbá az Ószövetségben a Tízparancsolatban - ahogyan a 2 Mózes 20. fejezetben olvassuk -, a tíz parancsolatból kilenc külsőleg látható dolgokkal foglalkozott. Ez mind a 2 Mózes 20. fejezetben szerepel: ne legyen más istenünk, ne készítsünk bálványokat, ne vegyük szánkra az Úr nevét hiába, tartsuk a szombat napot szent napként, tiszteljük anyánkat és apánkat, ne öljünk, ne paráználkodjunk, ne lopjunk, ne tanúskodjunk hamisan a felebarátunk ellen. Vegyük észre, hogy itt nem azt mondja, hogy „ne hazudj". Ilyen parancsolat nem volt az Ószövetség idején, ez túl magas elvárás lett volna. Hanem, amikor bíróság elé állsz, és esküdnöd kell valamire, akkor ott ne mondj semmilyen hazugságot, és ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen. A hazugság bűn, de az Ószövetség idején nem tudtak győzedelmeskedni felette. Szomorú dolog, hogy ma sok hívő nem tud győzedelmeskedni felette. Vegyük észre, hogy az első 9 parancsolat az életünk külsődleges (látható) részére vonatkozik. A tizedik parancsolat azonban más. Isten adott egy olyan parancsolatot a legvégén, amellyel letesztelte, hány becsületes ember van. Ez a parancsolat azt mondja, hogy ne kívánd a felebarátod házastársát. Nem azt mondja, hogy ne vedd el a felebarátod feleségét. Nem! Nem arról van szó, hogy hozzáérsz akár egy ujjal is, hanem ülsz az otthonodban, és róla gondolkodsz. Olyat kívánsz, ami a felebarátodé, ami nem a tiéd. Lehet az a felebarátod felesége, háza vagy a lánya. Minden egyes nő ezen a földön vagy a felebarátod felesége vagy a felebarátod lánya! Ez egészen biztos. A Biblia pedig azt mondja, hogy ne kívánj meg egy nőt sem, aki nem a feleséged. Itt van tehát egy olyan parancsolat, amit egy ember sem tudott betartani. „Ne kívánd!" Ezt senki nem tudta betartani. Pál apostol azt mondta a Filippi 3-ban, hogy „a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam." (Fil. 3:6) Ugyanez az ember azt mondja a Róma 7-ben, hogy „amikor az utolsó parancsolatról volt szó (Ne kívánd!), mindenféle kívánságot találtam magamban" (Róma 7:7-8). Őszinte volt. Ez a különbség Pál és sok keresztyén között. Pál teljesen őszinte volt, és azt mondta, „mindenféle kívánságot találtam a szívemben, és ezeket nem tudtam legyőzni". Csak annyit tudott tenni, hogy Istenhez kiáltott: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róma 7:24) Miért adta Isten azt a tizedik parancsolatot, amelyről tudta, hogy senki nem tudja majd betartani? Mert le akarta tesztelni, hogy miután az emberek betartották az első 9 parancsolatot, vajon büszkék lesznek-e mint a farizeusok, és azt fogják-e mondani: „Köszönöm, Uram, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember", vagy megalázzák-e magukat, mint Pál apostol, és azt mondják: „Ó, Uram, nem vagyok képes betartani a tizedik parancsolatot, mert folyamatosan kívánságokat fedezek fel magamban. Ó, én nyomorult ember, ki fog engem megszabadítani?" Ez a szellemi beállítottság nagyon különbözik a farizeusságtól. Azokat az embereket pedig, akikről Isten látja, hogy Hozzá kiáltanak a legyőzöttségük miatt, magasabb szellemi tartományokba fogja vezetni, ez pedig az Újszövetség.

Az Újszövetség egy olyan élet, ahol győzedelmeskedhetünk a bűn felett. Ez tehát az oka annak, amiért a tizedik parancsolat oda került. Emlékezzünk rá, amikor az Úr a gazdag ifjúval beszélt. Csak az első 9 parancsolatról mondta neki, hogy tartsa be azokat. A tizediket meg sem említette. Az első négy parancsolat Istenre vonatkozott, a többi hat pedig az emberekre. Jézus pedig e hat közül csak ötöt sorolt fel neki: ne ölj, ne kövess el házasságtörést, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, és tiszteld apádat és anyádat. Ez öt parancsolat. Az ifjú pedig azt mondta, hogy ezeket mind betartotta. Ekkor beszélt az Úr neki a tizedikről. Azt mondta neki: „Mi a helyzet a pénz iránti szereteteddel? Menj, adj el mindent, amid van, add oda a szegényeknek, azután gyere, és kövess engem." Ebből tudjuk meg, hogy a fiatalember nem tartotta be a tíz parancsolatot. (Márk 10:17-21)

Az Úr tehát azért adta a tizedik parancsolatot, hogy tesztelje az emberek őszinteségét és becsületességét. Pál őszinte és becsületes volt, amikor azt mondta: „Úgy találtam, hogy nem tudom betartani a tizedik parancsolatot" és felkiáltott: „Ó, én nyomorult ember! Ki fog engem megszabadítani?" Hála Istennek, hogy Jézus Krisztus által megszabadulhatunk. A Róma 8. fejezetben tovább folytatja, és leírja, hogyan szabadította meg őt az Élet szellemének törvénye a bűn és a halál törvényétől. Tehát, amint világosságot kapott erre, bűnbánatot tartott. Amint felfedezett egy új területet az életében, amely kívánságokkal volt tele, megvallotta Istennek és azt mondta: „Uram, ez rossz dolog az életemben, meg akarok szabadulni belőle!" Ha Isten látja, hogy valaki őszintén beismeri a bűnét, komolyan veszi azt, és meg akar szabadulni belőle, és Istenhez kiált kegyelemért, hogy védje meg őt, akkor minden esetben győztes lesz a bűn felett. Megkapja a Szent Szellem erejét, hogy győztes legyen. Az őszinte bűnbánat és az igazi megtérés egy győztes élethez vezetnek. Azt írják Jézusról a Zsidó 5:7-ben: „

" Ő, akiben nem volt bűn és soha nem követett el bűnt, ugyanúgy megkísértetett mindenben, ahogyan mi is. A Zsidó 4:16 mondja ezt. Minden tekintetben megkísértetett. Hogyan győzte le a bűnt? Az Ő példája számunkra is példa. Erős kiáltással és könnyhullatással járult az Atyához, hogy szabadítsa meg őt a halálból - ami a szellemi halál -, és meghallgattatott az Ő istenfélelméért. Azt látjuk tehát, hogy ez a mi utunk is. Jézus azért nem követett el soha bűnt, mert annyira komolyan vette ezt. Ellenállt a kísértésnek, hangos kiáltásokkal és könnyhullatással sírt. Nekünk is így kell imádkoznunk és Istenhez kiáltanunk, akkor mi is ugyanazt a győzelmet fogjuk tapasztalni a bűn felett, amit Ő is megtapasztalt. Ha legyőzött vagy, az azért van, mert nem vetted komolyan a bűnt. Isten segítsen mindannyiunknak. Isten áldjon titeket!