Transcript of Jesus Is Our Forerunner

Az elmúlt alkalommal azt tekintettük át, hogy Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinktől. Nem csak azért jött, hogy megbocsássa a bűneinket, hanem azon túl a szabadságot, a megváltást is elhozta számunkra. Azt láttuk, hogy a megváltásnak három idősíkja van: múlt, jelen és jövő. Meg kell szabadulnunk a bűneink büntetésétől a múltban elkövetett összes bűnünk miatt, a jelenben meg kell szabadulunk a bűn erejétől, és a jövőben, amikor Krisztus visszatér, a bűn teljes jelenlététől (létezésétől) is meg fogunk szabadulni. Isten úgy gondoskodott erről, ahogyan az elmúlt tanulmányban elmondtam, hogy elküldte nekünk a Szent Szellemét, aki most már bennünk lakozhat, és erőt ad nekünk a bűn feletti győzelemhez. A saját fiát sem csupán azért küldte el számunkra, hogy meghaljon helyettünk a kereszten, hanem azért is, hogy az Ő földi élete példa legyen számunkra.

Jézusnak van egy olyan megnevezése is, amely nem annyira ismert a keresztyének körében. Sokan ismerjük Jézust, mint Megváltót, jó pásztort, tudjuk, hogy Ő az út, az igazság és az élet, a világ világossága, az ajtó, a feltámadás és az élet, az élet kenyere… Sok ehhez hasonló megnevezését jól ismerik a keresztyének. Hallottál-e már azonban arról, hogy Jézus az előfutárunk? Ezt az elnevezést a Zsidó levélben találjuk, amely az egyik olyan könyv, ami Jézus emberi mivoltát írja le, sokkal részletesebben, mint bármely más könyv az Újszövetségben. Ezért az ördög nem akarja, hogy túl sokat olvasgasd a Zsidóknak írt levelet. Úgy tapasztaltam, hogy a Zsidó levél nem egy népszerű könyv a Bibliában sok hívő körében. Ez nem is meglepő, hiszen az ördög tudja, hogy ha olvasod és tanulmányozod a Zsidóknak írt levelet, akkor győzedelmes életed lehet, és ő ezt nem akarja.

A Zsidóknak írt levél Jézus isteni mivoltán túlmenően az emberi mivoltát hangsúlyozza. Amikor Jézus emberi mivoltáról beszélünk, nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy ne tagadjuk meg azt a tényt, hogy Ő Isten. A Zsidó levél írója tudta, hogy a Szent Szellemtől kapta azt a terhet, hogy hangsúlyoznia kell azt a tényt, hogy Jézus 100%-ban ember volt, ezért az első fejezetet azzal kezdi, hogy hangsúlyozza azt a tényt, hogy 100%-ban Isten is. Tulajdonképpen alig van más könyv az Újszövetségben, amely ennyire hangsúlyozza Krisztus isteni mivoltát, mint a Zsidó levél első fejezete. Ez azért van, mert a levél írója innen tovább akar lépni, és bemutatni, hogy Jézus nem csak 100%-ban Isten, hanem 100%-ban ember is volt. Amikor Jézus a földön élt, 100%-ban Isten és 100%-ban ember volt, de a legtöbb ember nem ismerte fel az Ő isteni mivoltát. Azt gondolták, Ő is csak egy ember. Nehéznek találták elfogadni azt, hogy Ő 100%-ban Isten, kivéve néhány embert. Péter kijelentést kapott az Atyától, hogy ez a személy nem csak egy ember, hanem a Mindenható Isten - a Szentháromság második személye. Ma azonban minden keresztyén elfogadja, hogy Jézus Isten. Van néhány furcsa szekta, amelyek nem fogadják el Őt Istennek, minden keresztyén elfogadja azonban Őt Istennek. A probléma ma pont a fordítottja annak, ami akkor volt, amikor Jézus a földön élt. Ma már az a gond, hogy sok keresztyén nem fogadja el, hogy Jézus 100%-ban ember volt, amikor a földön élt. Akkor melyik az eretnekség? Tegyük fel, hogy valaki abban hisz, hogy Jézus 100%-ban ember volt, de nem volt 100%-ban Isten. Ezt eretnekségnek tartanád? Minden bizonnyal, mert ez valóban eretnekség. Mi van akkor, ha megfordítjuk? Tegyük fel, hogy valaki abban hisz, hogy Jézus 100%-ban Isten, de nem hiszi, hogy 100%-ban ember volt. Ez ugyanolyan eretnekség! Mit jelentett számára az, hogy 100%-ban ember volt? Nem azt jelenti, hogy bűnösnek kellett lennie. Nem! Isten, amikor megteremtette az embert, a bűn nem volt része Isten teremtésének. A bűnt kivéve Jézus teljesen olyan volt, mint mi. A Zsidó 2:17 azt írja, hogy „ mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz", és „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan", írja a Zsidó 4:15, de mégsem volt benne bűn. Teljesen szabad volt a bűntől, tiszta és szent volt. Szentnek született, mert a Szent Szellemtől született. Mindenben hasonló volt hozzánk, mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, mert önként választotta azt, hogy nem használja fel az isteni erőforrásait a földi élete során. Ezért lehet példa számunkra. A Zsidó 6:20 úgy nevezi Jézust, hogy Ő a mi előfutárunk (útnyitónk). Az előfutár olyan valakit jelent, aki előttünk fut, pontosan ugyanazon a pályán, amelyen nekünk kell futnunk. Ha egy másik pályán futott volna, nem lehetne az előfutárunk. Mivel azonban ugyanazon a pályán futott, amelyen most nekünk is futnunk kell, az előfutárunknak nevezzük Őt. Később, a Zsidó 12:1-2 azt mondja nekünk, „fussuk meg az előttünk lévő küzdőtért, Jézusra tekintve, aki a hitünk szerzője és bevégzője". Hogyan tudnánk akkor Jézusra nézni, és a nyomában futni, ha Ő nem előttünk fut? Ha nem futotta le ugyanazt a „versenyt" előttünk, nem tudunk Őrá tekinteni és úgy futni, ha máshol futott, egy másik pályán. Ezt jelenti elhinni azt, hogy Jézus 100%-ban ember volt. Ugyanazokkal a kísértésekkel kellett szembenéznie, amellyel neked és nekem, és nem volt több segítsége, mint amennyi neked és nekem van. „Mindenben hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz" (Zsidó 2:17). Azt írják, hogy mindenben olyannak „kellett lennie", mint a testvérei, mert csak így válhatott a főpapunkká.

Mit jelent ez gyakorlati értelemben? Kifogásokat keresünk a bűneinkre, mondván, hogy mi csak emberek vagyunk. Mintha az, hogy emberek vagyunk, azt jelentené, hogy bűnt kell elkövetnünk. Nos, ha nincs velünk a Szent Szellem ereje, akkor ez így is van, mert akkor folyamatosan bűnbe fogunk esni mindig és mindenkor. Azonban Jézus is ember volt! Hogy lehetett az, hogy Ő nem követett el bűnt? Ilyenkor azonnal arra gondolunk, hogy „de hát Ő Isten volt!" Ekkor felmerül a kérdés: amikor a földön élt, felhasználta az isteni erőforrásait? Mert ha igen, akkor természetesen nem lehet példa számunkra, akkor ez nem is lenne kérdés. Akkor nem mondhatná azt senkinek, hogy „kövess engem", mert akkor azt mondanám Neki: „Uram, nem tudlak követni. Te Isten vagy, én pedig ember vagyok." Jézus mégis állandóan azt mondta az embereknek: „Kövess engem! Kövess engem!" Pál azt mondja az 1 Korinthus 11:1-ben: „ Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé!" Pál Krisztust követte. A Filippi 3:17-ben azt írja: „ Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi nektek példátok vagyunk. " Azt mondja ezzel, hogy „kövessetek minket, kövessétek a példánkat, ahogyan mi Krisztust követjük!" Lehetséges számunkra, hogy Krisztust kövessük, mert Krisztus ugyanolyan ember volt, mint mi. Pontosan ugyanolyan, mint mi, kivéve, hogy Őbenne nem volt bűn. Ugyanúgy megkísértetett, mint mi, érezte a kísértés vonzását ugyanúgy, ahogyan te és én érezzük. Ha nem érezte volna a kísértés vonzását, nem mondhatnánk azt, hogy megkísértetett. Ha nincs vonzás, nincs kísértés. A kísértés jelentése egyfajta vonzás, egy lefelé húzás, a gravitációhoz hasonlóan. Amikor Jézus a vízen járt a Máté 14-ben a galileai tavon - hadd kérdezzek valamit: érezte akkor a gravitáció vonzását, amely lefelé húzta, ahogyan mi is érezzük mindannyian? Vagy azt mondod, hogy „nos, mivel Ő Isten, ezért nem érezte a gravitáció vonzását!" Ha ez lenne a helyzet, akkor nem lenne csoda az, hogy a vízen járt. A Mindenható Isten a vízen jár - ez egyáltalán nem lenne csoda, akár át is repülhetne a víz felett. Ez azért volt csoda, mert Jézus 100%-ban ember volt, érezte a gravitáció vonzását, és legyőzte azt. A vízen járt, és azt mondta Péternek: „Ha rám tekintesz, te is véghez tudod vinni ezt a csodát." Péter is járt a vízen!

Ebből azt látjuk, hogy ha elismerjük, hogy Jézus ugyanolyan ember volt, mint mi, és érezte nem csak a gravitáció törvényének a vonzását, hanem a bűn és a halál törvényének vonzását is, akkor érezte a kísértés vonzását, de mégsem követett el bűnt. Ha bűnt követett volna el, akkor az a halált jelentette volna számára, de nem követett el bűnt! Érezte a bűn vonzását, de legyőzte azt! Sok ember leértékeli Jézust azzal, hogy azt mondják: „Nem-nem. Ő nem érzett semmilyen lefelé húzást." Nos, akkor az nem nagy dolog, hogy kísértésekkel nézett szembe. Például amikor az ördög azt mondta neki, hogy változtassa a köveket kenyérré, lehetséges volt Jézus számára, hogy kenyérré változtassa a köveket vagy nem? Ha azt mondod, hogy lehetséges volt, akkor azt mondod, hogy megvolt rá a lehetősége, hogy bűnbe essen. Ő azonban nem követett el bűnt. Ha viszont azt mondod, hogy lehetetlen volt számára, hogy a köveket kenyérré változtassa, akkor nem lett volna kísértés. A kísértés csak akkor van jelen, ha van rá lehetőséged, hogy megtedd azt a dolgot, és nem akkor, amikor nincs. Amikor az ördög azt mondta neki, hogy vesse le magát a templom tetejéről, lehetséges volt ez Jézus számára? Mit gondoltok? Én azt gondolom, hogy minden bizonnyal levethette volna magát, de nem tette meg! Ha levetette volna magát, akkor bűnt követett volna el, és meghalt volna! Ő azonban nem tette meg.

Azt látjuk ezekből a példákból, hogy Jézus valóban szembenézett a kísértésekkel, nem csak színjátékot játszott. Tudjátok, egy színdarabban egy színész el tudja játszani, mintha kísértésbe esne. Ne vádold meg Jézust azzal, hogy csak eljátszotta, mintha kísértésbe esett volna, de valójában nem esett kísértésbe. Ez sértés lenne! Sok keresztyén megsérti Krisztust azzal, hogy azt mondják, valójában Ő nem érezte azokat a kísértéseket, amiket mi. Akkor mit tett vajon, színjátékot játszott? Meg kell tisztelnünk Krisztust azzal, hogy elhisszük, nem színész volt, hanem valóban szembenézett a kísértésekkel, és legyőzte azokat. Az ördög azonban nem akarja, hogy felismerd ezeket, mert ha tisztában vagy ezzel, akkor győztes leszel a bűneid felett, és ő nem akarja, hogy legyőzd a bűneidet! Azt akarja, hogy a bűneid az egész életedben legyőzzenek téged. Tudom ezt a saját élettapasztalatomból: miután újjászülettem, 16 évig legyőzött voltam. Miután újjászülettem, bemerítkeztem vízbe, és megkaptam a Szent Szellem keresztségét, továbbra is legyőzött voltam a bűneimtől. Mint ahogyan sok más keresztyén is, nem voltam különb. Isten Igéjében azonban azt láttam meg, hogy ha kegyelem alatt vagyok (Róma 6:14), akkor a bűnnek nem lesz hatalma felettem. Hogyan lehetett akkor hatalma felettem azelőtt? Mert nem értettem meg, mit jelent Isten kegyelme alatt lenni. Ismertem Isten kegyelmét a bűnök bocsánatára vonatkozóan, de nem ismertem a kegyelem magasabb szintjét, ahol a bűnnek nincs hatalma rajtam. A Róma 6:14 pedig erről beszél. Mindig az volt a kifogásom: „de hát én ember vagyok!"

Azon a napon azonban, amikor megláttam, hogy Jézus ugyanolyan ember volt, mint én, hogy olyan testben jött el a földre, mint az enyém, ugyanúgy megkísértetett, mint én - azon a napon, amikor ezt megértettem, két dolog történt az életemben:

1) Nem volt több kifogásom arra, hogy miért esek bűnbe. Egészen addig az volt a kifogásom, hogy „Ó, de hát Jézus Isten volt". Ma már nem mondhatom ezt, mert bár valóban Isten volt, de nem használta az isteni erőforrásait a földi élete során. Ezt értettem meg a Filippi 2:5-ből, ahol azt olvastam, hogy „megüresítette magát". Mitől üresítette meg magát, amikor eljött a földre? Nem az isteni mivoltától üresítette meg magát, mert Ő Mindenható Isten volt, és Isten soha nem tud megszűnni Istennek lenni. Elfogadta az imádást, és megbocsátotta az emberek bűneit. Az isteni erőforrásoktól üresítette meg magát! Például: Isten mindent tud. Jézus azonban a földi élete során nem használta ezt a képességét. Használhatta volna, de nem tette, mert megüresítette magát. Ezért nem tudta, hogy van-e gyümölcs a fügefán. Közel kellett mennie a fához, hogy megnézze, csak úgy, mint bárki másnak oda kellene mennie egy fához, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. Nem tudta az időpontját a saját második eljövetelének sem. Ezt Ő maga mondja a Márk evangéliumában: „Az Ember Fia sem tudja, egyedül csak az Atya tudja a napot és az órát." Miért volt ez? Mert megüresítette Magát. Most már tudja ennek az időpontját, mert újra a Mennyben van, de amikor a földön élt, megüresítette magát. A Zsoltár 121 azt mondja: „Isten sosem szunnyad, és sosem alszik". Jézusról azonban feljegyezték, hogy aludt a csónakban. Mivel azonban megüresítette magát az isteni erőforrásaitól, ezért nem használta azt a képességét, hogy sosem szunnyad, és nem alszik. Ha nem üresítette volna meg Magát, akkor nem lehetne példa számunkra - hiszen nekünk rengeteg korlátunk van. Ha Jézus olyan erőforrásokat használt volna, amelyekhez nekem nincs hozzáférésem, akkor szintén nem lehetne példa számomra. Ahhoz, hogy példa lehessen számomra, szükségszerűen csak azokat az erőforrásokat használhatta, amelyekhez nekem is hozzáférésem van, és ez a Szent Szellem ereje. Ez minden, amit Ő használt a bűn legyőzésére, és teljes mértékben felajánlja nekünk is ezt az erőforrást.

Tehát, ahogy mondtam, két dolog történt az életemben. Az egyik, hogy nem volt már kifogásom a bűn elkövetésére, mert nem mondhattam azt, hogy „Ó, de én ember vagyok, ezért szükségszerű, hogy bűnt követek el", mert volt egy olyan ember, aki nem követett el soha bűnt: Jézus.

2) A másik dolog, ami történt velem, hogy hitem lett abban, hogy ha egy ember meg tudta ezt tenni, akkor én is meg tudom tenni. Hadd mondjak erre egy példát. Tegyük fel, hogy van egy sziget valahol ezen a földön, ahol az itt élő emberek teljesen el vannak vágva a civilizációtól, az emberi faj létezésének kezdete óta - vagy amióta azok az emberek azon a szigeten élnek. Tételezzük fel, hogy a sziget közepén van egy folyó, de azon a szigeten soha senki nem tanult meg úszni. Generációk óta soha senki nem tanult meg úszni, és azon a szigeten mindenki úgy érzi, hogy ha belemennek a folyóba, megfulladnak, mert az ember teste nehezebb, mint a víz, és ha belekerülsz a vízbe, elsüllyedsz. Láttak embereket elsüllyedni, és azt mondták: „Igen, tényleg így van. Nem tudsz fennmaradni a víz felszínén, ez lehetetlen". Tehát generációk sora óta úgy gondolják, hogy ha belemész a vízbe, megfulladsz. Tegyük fel, hogy egyszer csak eljön egy ember arra a szigetre a civilizált világból, és azt mondja nekik: „Hé, van itt nektek egy folyótok, miért nem úsztok soha?" Ők pedig azt mondják: „Nem, az lehetetlen! Egy ember sem tud fennmaradni a víz felszínén, mert a testünk nehezebb, mint a víz." Erre a messziről jött ember azt mondja: „Nem így van, egy kis erőfeszítéssel meg tudtok tanulni úszni!" A bennszülöttek azt mondják: „Lássuk, hogy kell!" Ő pedig beleugrik a vízbe, és átúszik a túlsó partra, az emberek pedig teljesen elámulnak. Azt gondolják, talán ennek az embernek másfajta típusú teste van, mint nekik. Megvizsgálják őt, és úgy találják, hogy ugyanolyan teste van, mint nekik. Mi történik ekkor? Hitet kapnak! Elhiszik, hogy ők is legyőzhetik a gravitációt, és úszhatnak, mert láttak egy olyan embert, aki megtette.

Ez történt velem is, amikor azt láttam, hogy Jézus mindenben megkísértetett úgy, mint én, és nem követett el bűnt. A bűn törvénye, a kísértés lefelé húzta, de Ő nem engedett ennek a vonzásnak, hanem legyőzte azt. Amikor megláttam azt az egy embert, aki „tudott úszni" anélkül, hogy elsüllyedt volna, az hitet adott nekem, hogy akkor én is le tudom győzni a bűnöket. Ez az a hit, amelyről az ördög nem akarja, hogy meglegyen neked, mert akkor győztes lennél. Gondolod, hogy az ördög akarja, hogy győztes legyél? Nem! Azt akarja, hogy legyőzött legyél, ahogyan legyőzött voltál egész eddigi életedben. Hány keresztyén ember tud felállni és azt mondani: „Isten kegyelemet adott nekem, hogy legyőzzem a haragomat vagy a bűnös vágyaimat, a keserűségemet, a féltékenységet", és így tovább. Ez annyira ritka, hogy lehet, hogy ezer közül csak egy ilyen embert találsz. Szerencsés vagy, ha ezer hívő közül találsz egyet, aki erről bizonyságot tud tenni. Miért? Mert az ördög elvakította őket az igazságra nézve, hogy Jézus olyanná vált, mint ők, és mindenben megkísértetett, ahogyan ők is. Téged is elvakított, hogy ne lásd meg ezt az igazságot, de most már nem kell tovább vaknak lenned.

Hadd mondjak egy másik példát. Tegyük fel, hogy egy angyal lejön a Mennyből a földre, hogy megtanítsa neked, hogyan kell úszni egy úszómedencében. Átrepül a szárnyaival az úszómedence felett, és azt mondja: „Kövess engem!" Mit fogsz mondani neki? „Sajnálom, angyal, de nem tudlak követni. Tudlak csodálni, de nem tudlak követni, mert nem hat rád a gravitáció törvénye, rám pedig hat. Ha meg akarsz tanulni úszni, szabadulj meg a szárnyaidtól, és ölts magadra egy olyan testet, mint az enyém." Ha az angyal megszabadul a szárnyaitól, és emberi testet ölt, akkor beleugorhat a medencébe, hogy megtanítson úszni, és ekkor azt mondhatja: „Kövess engem!" Máskülönben csak azt mondhatja: „Csodálj engem!" Tehát, ha Jézus nem volt olyan, mint mi, akkor csak annyit mondhatna nekünk: „Csodáljatok engem! Csodáljatok, hogyan győzöm le a bűnt, de ti nem tudtok követni, mert nem vagytok olyanok, mint én." Ő azonban sosem mondott ilyet. Jézus az előfutárunk, a hitünk szerzője és bevégzője. Fussuk meg az előttünk lévő pályát Jézusra tekintve, aki a hitünk szerzője és bevégzője. A szemléltető példák segítenek abban, hogy tisztábban értsük ezt az igazságot.

Még egy személtető példát szeretnék bemutatni. Képzeljétek el, hogy egy milliárdos - nem milliomos, hanem milliárdos - egy nagyon gazdag ember eljön egy nyugati országból Indiába, hogy segítsen azoknak a szegény embereknek, akik a nyomornegyedekben élnek, hogy megtanítsa nekik, hogyan éljenek úgy, hogy nem keverednek adósságba, hogyan jöjjenek ki abból a nagyon kevés pénzből, amit havonta keresnek, hogy megtanítsa nekik, hogyan tartsák tisztán a kis kunyhójukat egy nagyon behatárolt kis pénzösszegből. Ez az ember azonban egy milliárdos, van egy hitelkártyája, amellyel odamehet bármilyen ATM-hez, és felvehet több ezer dollárt is, ha akar. Idejön, és azt mondja a nyomornegyedben élő embereknek: „Dolgozni fogok ugyanúgy, ahogyan ti is. Téglákat hordok az építkezéseken, vagy bármi hasonló munkát elvégzek, és mondjuk ezer rúpiát ( kb. 4000 Ft - a ford.) fogok keresni havonta. Nem fogok többet keresni nálatok, hanem annyit fogok keresni, amennyit ti is. Építeni fogok egy kis kunyhót én is, amilyet ti is építettetek, és meg fogom mutatni nektek, hogy tudok úgy élni, hogy tisztán tartom a kunyhót, nem keveredek adósságba, és tiszta életet élek itt." Az emberek pedig figyelik őt. Ha titokban odamegy egy ATM-hez alkalmanként, és pénzt vesz fel a hitelkártyájáról, akkor ő csal. Ha ezt az emberek meglátják, azt mondják: „Hé, te ezt megteheted, mert milliárdos vagy, és van egy hitelkártyád. Nekünk nincs." Ő azonban azt mondja: „Nem, én sosem fogok odamenni egy bankautomatához. Van hitelkártyám, milliárdos vagyok, de nem fogom használni! Megtagadom azoknak az erőforrásoknak a használatát, amelyeket abban az országban birtokoltam, ahonnan jövök, és csak azokra az erőforrásokra fogok szorítkozni, ami nektek is megvan itt." Hű a szavához, és soha nem használja a hitelkártyáját, hanem úgy él és dolgozik, mint bárki más a környéken. Egy ilyen ember mondhatja, hogy „kövessetek engem!" Nem mondhatja azonban azt másoknak, hogy kövessék őt, ha rendszeresen használja a hitelkártyáját.

Mint ahogy a példabeli ember, Jézus is úgy jött el a földre, hogy milliárdos volt. Azért mert a szegénynegyedben élt, attól még milliárdos volt! Ez nem változott. Sok milliárdja volt a bankszámláján ott, abban az országban, ahonnan jött, de itt nem úgy élt, mint egy milliárdos. Nem használta a hitelkártyáját. Ez egy kép arra, hogyan jött el Jézus erre a földre. Soha nem használta a mennyei „hitelkártyáját", azaz az isteni erőforrásait, habár Isten volt. Úgy élt, hogy azokat az erőforrásokat használta csak, ami nekünk is megvan, vagy amit nekünk is felajánl. Ezért mondhatta nekünk, hogy kövessük Őt. Ha megértjük ezt a csodálatos igazságot, akkor eljuthatunk egy istenfélő életre. Azt írja az 1 Timóteus 3:16: „Isten megjelent testben", ez az istenfélő élet titka. Mi az istenfélő élet titka? Isten lejött a földre, megjelent testben, és tiszta volt a Szellemében. Hogy tud egy ember ebben a testben élni, és tiszta lenni a szellemében? Jézus bemutatta nekünk, hogyan. Számukra is lehetséges tehát, hogy győzedelmes életet éljünk még akkor is, ha emberi testünk van, mert a Szent Szellem ereje nagyobb, mint a hústest ereje.

Az Ószövetség idején, amikor Izrael gyermekei elérték a Kánaán nevű ország határát, az Úr azt mondta nekik: „Menjetek be erre a földre, és foglaljátok el ezt a földet!" Ők pedig ránéztek az óriásokra, és azt mondták: „Ó, nem! Nem tudjuk legyőzni őket. Ezek az emberek olyan erősek és hatalmasak." Az Úr azt mondta nekik: „Le tudjátok győzni őket, menjetek be." Hatszázezer ember azt mondta, hogy „nem, ez lehetetlen". Két ember azonban, Józsué és Káleb, azt mondták: „Meg tudjuk ezt tenni!" Ők voltak egyedül, akik bementek. Ez azért volt, mert az ő izmaik erősebbek voltak? Nem! Megbíztak Istenben! Ezért birtokba vették azt a földet, mert bíztak Istenben. Az ördög mondhatja azt bármelyik bűnödre, hogy sosem fogod legyőzni azt. Ez olyan az életedben, mint egy óriás. Az a kérdés, hogy az izraelitákat követed-e, és azt mondod: „Ez így van, nem tudjuk legyőzni ezeket az óriásokat, mindig le fognak uralni minket", vagy Józsué és Káleb példáját követed, és azt mondod: „Le tudjuk győzni!"

Ez a Biblia üzenete. Győztes lehetsz. Nem kell legyőzöttnek lenned. Jézus győztes volt. A földön élt, és bemutatta nekünk, hogyan kell győztesnek lenni. Ha azonban nem követed a példáját abban, ahogyan törekedett a győzedelmes életre, soha nem fogod elérni azt. Jegyezzük meg például, hogy mit mond a Zsidó levél Jézus földi napjairól:

„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért." (Zsidó 5:7)

Ez nem arra az egy napra utal, amikor a Gecsemáné kertben volt. Az Ő testének napjaiban, ez azt jelenti, hogy minden nap, amikor a földön élt, 33 és fél évig. Mit tett? Erős kiáltással és könnyhullatással imádkozott. Miért? Hogy megszabaduljon a halálból. Az Újszövetség kétféle halálról beszél: fizikai halálról és szellemi halálról. E kettő közül melyikből való megszabadulásért imádkozott Jézus? Biztosan nem a fizikai halálból, még a mártírok sem imádkoznak azért, hogy megmeneküljenek attól. Az egyetlen halál, amitől Jézus félt, amit Jézus nem akart, az a szellemi halál. Azért imádkozott: „Atyám, ne engedd, hogy a szellemi halál megérintsen. Még a szagát sem akarom magamban!" Más szavakkal: nem akarok bűnt az életemben, amikor kísértésbe esek. Úgy akarom legyőzni a kísértést, hogy a szellemi halálnak és a bűnnek még a szaga sem legyen bennem. Ezért imádkozott, és meghallgattatott. A Biblia azt mondja, hogy meghallgattatott! Ez bizonyítja, hogy nem a fizikai halálról beszélt, mert meghalt. Azt látjuk tehát, hogy Jézus úgy győzedelmeskedett, hogy hangos kiáltással és könnyhullatással könyörgött az Atyához, mert felismerte, hogy az emberi teste gyenge, a Szent Szellem segítségéért kiáltott, és győzedelmes volt. Te is győztes lehetsz, ha bízol az Úrban, és Hozzá kiáltasz, hogy megszabadítson a bűn erejétől, ahogyan Jézus is tette.

Isten áldjon!