Transcript of God's Two Fold Provision

Az elmúlt alkalmakon azokat az alapelveket néztük meg, amelyeket a Biblia első fejezetei tanítanak Isten céljáról és akaratáról az emberrel kapcsolatban, és arról, hogy Isten hogyan szeretné, ha az ember reagálna arra. Láttuk a bűn eredetét, és láttuk, hogy mi a feltétele annak, hogy Isten megbocsássa nekünk a bűneinket. Ez az alapfeltétel Krisztus halála a kereszten. Az Ő kereszthalála által veszi el Isten a bűneinket. Sajnos sok keresztyénnek azonban ebben kimerül az ismerete. Annyit tudnak, hogy a bűneiket Krisztus kereszthalála törölte el. A bűn eltörlése olyan, mint egy pohár megtisztítása. Amikor megtisztítasz egy poharat, és leteszed azt a konyhaasztalra, annak nem az a célja, hogy dísz legyen. Azért tisztítod meg a poharat, hogy beletölts valamit, amit megihatsz belőle. Tehát, miért tisztítja meg Isten a szívünket? Nem azért, hogy csupán tisztán tartsa azt. Nem! A szívünk olyan, mint egy edény, amit meg kell tölteni. Vagy mint egy csatorna, amely ha tiszta, rajta keresztül Isten továbbíthatja az Élet vizét más emberek számára. Ezért Isten gondviselése a megváltásunk érdekében nem csak a múltunk bűneivel foglalkozik, hanem a jövővel is. A kapott kegyelem elegendő a múltunk bűneire, és arra, hogy a jövőben megáldhassunk más embereket is.

A problémánk alapvetően két részből áll. Az egyik, hogy bűnösök vagyunk, mert sok évig bűnben éltünk. Ha Isten meg is bocsát nekünk, van még egy problémánk. A szüleinktől örökölt természetünk - egészen Ádámig visszamenőleg - folyamatosan bűnt követ el. Hogyan kezeljük ezt, ha Krisztus jó híre, az evangélium, csak az első problémával foglalkozik, és a második problémával nem? Akkor ez egyáltalán nem lenne jó hír! Részben jó hír lenne, de nem teljesen jó hír.

Hallottam egy olyan történetet, hogy egy bizonyos elmegyógyintézetben, amikor meg akarják tudni, hogy visszatért-e egy kezelt személy értelme, adnak neki egy nagyon egyszerű tesztfeladatot. Beküldik őt egy szobába egy vödörrel és egy felmosóval. Abban a szobában nyitva van a csap, és mindenfelé folyik a víz a padlón. Megkérik azt a személyt, hogy mossa fel a vizet, és szárítsa fel a padlót a szobában. Ha ő elkezdi használni a felmosót, hogy felszárítsa vele a padlót anélkül, hogy előtte elzárná a csapot, akkor tudják, hogy még nem tért vissza az értelme. Bárki, aki eszénél van, először elzárja a csapot, és csak azután mossa fel a padlót. Máskülönben soha az életben nem végezne, mert amilyen mértékben felmossa a padlót, ugyanannyi víz ömlik vissza rá.

A legtöbb keresztyénnek ez a megtapasztalása. Bűnt követnek el, és megkérik Krisztust, hogy tisztítsa meg őket a bűnükből. A bűn viszont folyamatosan „ömlik"! Akkor újra bűnt követnek el. Ez a csap folyamatosan ontja magából a bűnt, és ők egy végeérhetetlen munkát végeznek azzal, hogy próbálják az összeset feltörölni. Megvallják a bűnt, kérik Jézustól, hogy tisztítsa meg őket, Ő megtisztítja őket, majd megint bűnbe esnek, megvallják, kérik Krisztust, hogy tisztítsa meg őket, Ő megbocsát, majd még több bűnt követnek el. Ez egy vég nélküli folyamat. Ez egyáltalán nem jó hír! Ez bizonyos értelemben véve rossz hír.

Isten azonban a jó hírnek nem csak ezt a részét adta nekünk! A jó hír másik része az, amit az ördög megpróbál elrejteni nagyon sok keresztyén ember elől. A Biblia azt mondja, hogy megkaptuk a bűnök bocsánatát a kegyelme gazdagsága által. Ez az első dolog, amit Isten kegyelme tesz velünk. Az Efézus 1:7 ezt írja: „ Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. " Van azonban még valami, amit Isten kegyelme értünk tesz. A Róma 6:14 ezt írja: „ Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt ." Azt olvassuk itt, hogy most, hogy kegyelem alatt vagytok, a bűn, ami eddig irányította az életeteket, mostantól nem fog uralkodni rajtatok. Tehát Isten kegyelme a második problémámmal is foglalkozik.

Az Ószövetség idején, amikor az embereknek nem adatott kegyelem, nem tudták ezt megtapasztalni, amíg Krisztus el nem jött. Azt olvassuk a János 1:17-ben, hogy Mózes csak törvényt hozott, de Jézus Krisztus kegyelemmel jött. „ Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett ." A kegyelem Isten természetfeletti ereje, amely a múltunk bűnével is foglalkozik, és lehetővé teszi számunkra, hogy legyőzzük a bűnös természetünket, amellyel mindannyian születtünk. Ez tehát Isten kétszeres gondviselése mindkét problémánkra megoldást adva. Mit vár el tőlünk? Hogy fogadjuk el Tőle. Már volt róla szó korábban, hogy ha valaki ad nekünk egy ajándékot, például az apád ad neked egy kitöltött csekket, amellyel kifizetheted a büntetésedet a bíróságon, ha ezt nem fogadod el, nem leszel szabad. El kell fogadnod. Isten ingyen adja, nekünk el kell fogadnunk. Isten bűnbocsánatot ad nekünk, mi elfogadjuk, és azt mondjuk Neki: „Köszönöm, Atyám!" Erőt is ad nekünk. Bűnbocsánatot és erőt. Ez a két ajándék, amit Isten ad nekünk.

Pünkösd napján, amikor Péter az első alkalommal hirdette az evangéliumot, ő a megfeszített Krisztusról beszélt, és ezzel sok embert megítélt. Az Ap. csel. 2:37 azt írja: „ Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeserednek, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? " Péter azt mondta nekik: „ Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében ", és két ajándékot fogtok kapni: a bűnök bocsánatát és a Szent Szellem ajándékát. Az egyik a megbocsátás, a másik pedig az erő. Mindkettőre szükségünk van, ha Isten akarata szerint akarjuk élni a keresztyén életünket. Nem csak a megbocsátásra, és nem csak az erőre van szükségünk. Nem kaphatsz erőt, mielőtt bűnbocsánatot nyernél. A kettő együtt jár.

Gondolkodjunk ezen egy kicsit. Amikor Krisztushoz térek, elismerem a bűnösségemet - ez minden, amit Isten kér tőlem: elismerni a bűnösségemet. Csak ismerd el a bűnösségedet, ez minden! Nem tehetek ellene semmit, Krisztus azonban már kifizette érte az árat. Amikor azonban elismerem a bűnösségemet, Isten nem egyszerűen csak megtisztít belőle. Csodálatos dolog, ahogyan Isten megtisztítja a múltunkat. Van azonban egy szó az Újszövetségben: a megigazulás. Sok keresztyén nem értette meg ennek a jelentését. A Biblia azt mondja a Róma 3-ban, hogy Isten megigazít minket: „ Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által " (Róma 3:24). Tehát Isten kegyelme megbocsát nekünk - ezt írja az Efézus 1 -, és meg is igazulunk általa. A megigazulás jóval több, mint a bűnbocsánat. A bűnbocsánat azt jelenti, hogy „bűnöző vagyok, sok rossz dolgot tettem, és Isten hatalmas irgalommal letekint rám, és azt mondja: Igen, sok rossz dolgot tettél, de megbocsátok neked". Ez már magában is csodálatos. Úgy értem, nagyon boldog vagyok, hogy bűnbocsánatot nyertem, bár le kell hajtanom a fejemet a szégyenkezéstől, mert egy bűnbocsánatot nyert bűnöző vagyok. A megigazulás még ennél is több. Ez azt jelenti, hogy Isten rám tekint, és azt mondja: Eltöröltem a múltadat (Zsidó 8:12), nem emlékezem meg többé a bűneidről. Mindegyik eltűnt, és mostantól kezdve úgy tekintek rád, mintha soha egyetlen bűnt sem követtél volna el egész életedben. Gondolj bele! Képzeld el, hogy a Mindenható Isten, aki egy tiszta és szent Isten, akinek a jelenlétében az angyalok is reszketnek, úgy tud rám tekinteni, mintha soha egyetlen bűnt sem követtem volna el életemben. Ez nagyon lelkesítő! Úgy állhatok a Szent Isten előtt, mintha soha életemben nem követtem volna el egy bűnt sem. El tudod képzelni, milyen lehet, ha valóban nem követtél el egy bűnt soha az életedben? Hogyan éreznéd magad? Nem lenne benned egy hatalmas bátorság Isten színe előtt állni? Hatalmas bátorság lenne benned, hogy szembeszállj a Sátánnal, és azt mondanád: „Sátán, nem nyúlhatsz hozzám egy ujjal sem, mert soha életemben nem követtem el egyetlen bűnt sem, nincs bennem egyetlen szennyfolt sem." Hatalmas bátorságot adna nekünk. Olyan alsóbbrendűnek, bizonytalannak és gyengének érezzük magunkat a múltbeli bűneink emléke miatt. Mindannyian bizonytalannak és gyengének érezzük magunkat, és bűntudatunk van, annak a sok rossz dolognak az emléke miatt, amiket a múltban elkövettünk, és amikről tudjuk, hogy helytelenek voltak. Ez elrabolja a bátorságunkat még akkor is, amikor megpróbáljuk megosztani valakivel az evangéliumot - amíg meg nem ismerjük az igazságot, vagyis hogy ingyen megigazulunk az Ő kegyelme által (Róma 3:24), ami azt jelenti, hogy Isten úgy tekint rám, mintha soha életemben egyetlen bűnt sem követtem volna el. Mert Jézus Krisztus vére igazzá tett engem (Róma 3:25). Jézus Krisztus vére, amit a kereszten kiontott, egy teljes vezeklés volt Isten felé az összes bűneimért. Ezért - képletesen szólva -, az Ő vére olyan alaposan megtisztítja az egész múltamat a bűntől, hogy amikor hátratekintek, nincs ott semmi. Egy tiszta életet látok.

Tehát a megigazulás azt jelenti, hogy Isten azt mondja „Ez az ember nem bűnöző, ő egy igaz ember." A bűnbocsánat azt jelenti: „Ez az ember egy bűnöző, de megbocsátottam neki". Melyiket választanád a kettő közül? Bűnöző, akinek megbocsátottak, vagy igaz ember, aki egyáltalán nem bűnös. Mindannyian ezt az utóbbit szeretnénk. Ezt teszi velünk a megigazulás. Hadd ismételjem meg: A bűnbocsánat azt jelenti, hogy Isten rád tekint, és azt mondja: „Bűnös vagy, de mindent megbocsátottam neked." A megigazulás azt jelenti, hogy Isten igaznak nyilvánít, és azt mondja: „Ez az ember nem bűnös, ő egy igaz ember." Gondolj bele, milyen változást eredményez ez a magatartásomban? A Mindenható Isten már nem nevez engem megbocsátást nyert bűnözőnek, hanem igaz embernek, és azt mondja: „Ez az ember egyetlen bűnt sem követett el életében". Ez Jézus Krisztus vérének hatalmas ereje, amellyel megtisztítja a múltamat.

Az nem egy erény, ha azt mondjuk: „Ó, Uram, én egy bűnös ember vagyok". Ha azt mondogatjuk, hogy bűnösök vagyunk, amikor Isten már minden bűnünket eltörölte Jézus Krisztus vére által, az sértés Istennel szemben. Ez nem alázatosság, hanem hitetlenség. Ha Isten mond valamit, és ha én ugyanazt mondom, amit Isten, akkor az hit. Ha viszont nem ugyanazt mondom, amit Isten mond, hanem azt mondom, amit érzek, ami miatt bűntudatom van, az hitetlenség, és nem alázat. Amikor Isten igaznak nyilvánít téged, akkor azt mondani, hogy „Ó, nem, én méltatlan vagyok", az nem alázatosság, hanem Isten megsértése. Én személy szerint nem fogom ezt tenni. Egyszerűen elfogadom azt a tényt, hogy Isten igaznak nyilvánított engem. Olyan alaposan elrendezte a múltamat, hogy nem csak hogy megbocsátott nekem, hanem meg is igazított engem. Ha ezt elhiszed, ha elfogadod ezeket az igazságokat, amiket a Róma 3:24 és a Róma 5:9 ír, akkor nagyon magabiztosnak fogod érezni magad, amikor a mennyei Atyád előtt állsz. Nem fogod folyton azt érezni, hogy „Ó, Isten úgy néz rám, hogy biztosan haragszik rám, sosem vagyok elég jó neki, és nem fogad el olyannak, amilyen vagyok…" Ennek az az eredménye, hogy te sem fogadsz el más embereket olyannak, amilyenek. Sok férj talál hibákat a feleségében, és sok feleség talál hibákat a férjében. Ez mind azért van - jól figyelj -, mert nem értették meg, mit jelent ingyen megigazulni.

Ha Isten úgy tekint rám, mintha soha életemben nem követtem volna el bűnt, akkor nekem is nagyon könnyű lesz úgy tekinteni más emberekre, hogy irgalmas vagyok velük minden hibájuk ellenére. Az irgalom hiánya sok keresztyénre jellemző. Ez azért van, mert ők maguk sem értették meg, mit jelent ingyen megigazulni Isten kegyelméből. Ha te sem hiszed, kezdj el bízni Istenben, hogy megtartja ezt az ígéretét. Fogadd el hittel, amit Isten ajándékként kínál neked. Ingyen megigazít téged, de sosem lesz a tiéd ez az ajándék, amíg el nem fogadod (Róma 3:23). Hit által igazulunk meg (mondja a Róma 5:1), kegyelemből (ahogy a Róma 3:23 mondja) és hit által Jézus Krisztus vérével. Tehát, amit Isten kegyelemből ad, azt hittel el kell fogadnom, és el kell hinnem, hogy Isten valóban megigazított engem, és úgy állhatok előtte, mintha soha életemben egy bűnt sem követtem volna el. Szembenézhetek az ördöggel, és azt mondhatom neki: „Hé, neked nincs hatalmad felettem, Isten úgy tekint rám, mintha soha egyetlen bűnt sem követtem volna el. Isten gyönyörködik bennem!" Ez az a hatalmas erő, amellyel Krisztus vére rendbe tette a múltamat.

Azért kell ezt folyamatosan hangsúlyoznom, mert ez egy olyan probléma, amely rengeteg hívőt érint. Úgy tűnik, sosem tudnak a múltjuk miatti bűntudattól megszabadulni, és az ördög folyamatosan üldözi őket, mert nem értették meg, mint jelent a megigazulás. Ha pedig nem érted a megigazulás lényegét, ha ez nem egy biztos alap az életedben, és egy ilyen alapra kezdesz el építeni, akkor elmondhatom neked, hogy a házad ingatag lesz, és egy nap össze fog omlani. Én tudom ezt. Nekem senki nem tanította meg ezt világosan, amikor megtértem. Bárcsak valaki megtanította volna akkor! Az eredmény az lett, hogy a keresztyén életem ingatag volt, amíg mélyre nem ástam Isten igéjében, és rá nem találtam magamtól ezekre. Azokra az igazságokra, hogy Isten igaznak nyilvánított, és szabad vagyok a múltban elkövetett bűneim súlyától (bűntudatától), és nem kell emlékeznem semmire, arra a sok ezer rossz dologra, amit a múltban elkövettem - és neked sem kell! Akkor lehelyeztem egy alapot. Egy építkezésnél is csak akkor kezdünk el építeni egy épületet, miután leraktuk az alapot. Nem kezdünk el építkezni, amíg nem szilárd az alap. Ha pedig a megigazulás alapja nincs a helyén az életedben, és úgy próbálod meg felépíteni a keresztyén életedet, elmondhatom, hogy emiatt összeomlasz. Ez az oka annak, hogy gyakran elesel.

Tehát, amint az alap a helyén van, megtehetjük a következő lépést, ami az említett második problémánk. Az erő hiánya, amellyel legyőzhetjük a természetünket. Ehhez pedig Isten a Szent Szellemének hatalmas erejét adja nekünk. Az Ószövetség idején az emberek nem kaphatták meg a Szent Szellemet úgy, hogy bennük lakozzon. Miért? Mert a szívük nem volt tiszta. A Szent Szellem soha nem lakozhat egy tisztátalan szívben. Az emberekre rászállhatott, és elláthatta őket erővel bizonyos feladatok megtételéhez, mint például Sámson meg tudott ölni több száz filiszteust puszta kézzel. Erőt adhatott egyes embereknek, hogy prédikáljanak, hogy meggyógyítsák a betegeket, de ez mind külsődleges volt. Sok ószövetségi próféta és más emberek megkaphatták az Ő erejét, de nem lakozhatott bennük, és nem tehette őket tisztává, amíg Jézus Krisztus el nem jött és meg nem halt a világ bűneiért, ezáltal lehetővé téve, hogy az emberek szíve tiszta lehessen. Akkor jöhetett el a Szent Szellem, és azóta lakozhat bennünk. Ez a jelentősége Pünkösd napjának, amikor a Szent Szellem kitöltetett. Ez nem történhetett meg azelőtt, hogy Krisztus meghalt a kereszten. A Golgotának meg kellett előznie Pünkösd napját. Amikor tehát Krisztus meghalt a kereszten, lehetővé tette, hogy megtisztuljak a bűneimtől, és most már a szívem tiszta lehet. A Szent Szellem bennem lakozhat, és erőt adhat nekem, hogy úgy éljem a keresztyén életemet, ahogyan azt kellene.

Sokan közülünk, őszinte keresztyén emberek, lehet, hogy sokáig próbálkoztunk legyőzni a bűnt az életünkben, és a bűn legyőzésében való próbálkozás egy nagy küzdelem volt. Próbálkozunk és próbálkozunk, egy darabig győzedelmesek vagyunk, aztán feladjuk, mert nagyon nagy falat. Képzeljük el ezt a következőképpen: Tegyük fel, hogy semmit sem tudsz az elektromosságról, és valaki kedvességből felszerelt egy mennyezeti ventilátort a lakásodban, és elmondja neked, hogy amikor ez az eszköz forog, akkor kellemes szellő keletkezik a szobában, ami hűvösen tartja a levegőt. Ezért egy kötelet kötsz az egyik ventilátor lapátra, és folyamatosan forgatod a ventilátort körbe-körbe, hogy egy kis hűvös levegőhöz juss. Meddig tudod vajon ezt folytatni? Egy idő után elfáradsz, és feladod. Sok keresztyén embernek ez a megtapasztalása. Próbálkoznak, próbálkoznak, és próbálkoznak, hogy keresztyén életet éljenek, és be kell vallaniuk, hogy elbuknak. Ezt jelenti az, hogy törvény alatt élnek. Törvény alatt élni olyan, mint tekerni és tekerni a kötelet a ventilátoron, küzdeni egymagad, aztán feladni, mert fáradt és kimerült leszel. Aztán egyszer csak meglát valaki, és azt mondja: „Hé, nem ez a módja a ventilátor működésének! Dugd be a konnektorba, és hagyd, hogy átfolyjon rajta az áram!" Amikor pedig az áram működteti a készüléket, nincs szükséged kötélre. Az áram átfolyik a ventilátoron, és az folyamatosan megy körbe-körbe, te pedig soha nem fáradsz el. Működhet egy huzamban 24 óráig, vagy 48 óráig is gond nélkül, az áram segítségével. Természetesen, mielőtt az elektromosságot felfedezték volna, az embereknek nem lehetett elektromos ventilátoruk.

Tehát, ha nem érted a kegyelem fogalmát, nem tudod megtapasztalni ezt az erőt. Akkor úgy próbálod élni a keresztyén életedet, ahogyan az az ember, aki a kötéllel forgatja a ventilátort. Természetes, hogy elfáradsz, és egy idő után feladod, és folytatod azokat a bűnös dolgokat, amiktől el kellene fordulnod. Azonban amikor megérted, hogy Isten útja az, hogy neked adja a Szent Szellem erejét, az pontosan olyan, mint az elektromosság. Hirtelen erőre kapsz! Nézzünk meg egy másik példát: egy villanykörtét. Egy villanykörte sosem tud magától világítani. Megvan a képessége, hogy fényt adjon, de magától nem tud világítani, amíg rá nem kapcsoljuk az áramforrásra. Ez jelképezi az embert is. Az embernek megvan a képessége, mint ahogy egy villanykörtének is, hogy visszatükrözze Isten képét, de nincs meg hozzá az ereje. Amikor azonban benne lakozik a Szent Szellem, az pontosan olyan, mint amikor a villanykörtét átjárja az áram, és világít. Mennyi erőfeszítésre van szüksége egy villanykörtének ahhoz, hogy világítson? Ha alárendeli magát az áramkörnek, és megengedi, hogy az áram átjárja, akkor erőfeszítés nélkül világít. A keresztyén élet hasonló ehhez. Megengeded a Szent Szellemnek, hogy benned lakozzon és betöltsön téged, kegyelmet adjon neked, és ez megoldja azt a problémát, hogy a veled született természeted folyamatosan le akar húzni, hogy bűnt kövess el.

Látjátok? Ez Isten kétszeres gondviselése, a kettős problémánkra. A múltbeli bukásunkra a bűnbocsánat és a megigazítás. A gonosz természetünkre, amit a Biblia hústestnek nevez, arra a romlott természetünkre, amit Ádámtól örököltünk, ehhez Isten a Szent Szellem erejét adta nekünk, hogy a hústest ellen harcoljon. Van azonban egy különbség a villanykörte és köztünk. A villanykörtének nincs saját választása. Az csak egy élettelen tárgy, amelyen áthalad az áram, a villanykörte alárendeli magát a folyamatnak, és a fény világít. Nekünk azonban választanunk kell. Ha nem hozunk egy döntést, akkor nem lesz részünk a folyamatos áramellátásban. Ezért minden nap döntenünk kell: „Uram, akarom, hogy ez az erő átjárjon engem ma is." Lehetnek különböző helyzetek, amikor választanom kell, hogy „igen, Isten erejét akarom, hogy átjárjon engem, hogy le tudjam győzni ezt a problémát." Nehéznek találod például a romlott természeted miatt, hogy megbocsáss valakinek, aki megbántott téged? Ez egy nagy probléma sok keresztyén számára. Azt mondják: „Nagyon nehéznek találom, hogy megbocsássak annak az embernek." Ez rendben van! Ez olyan, mintha nehéznek találnád a kötéllel forgatni a ventilátort. Természetes, hogy nehéznek találod! Ha viszont Isten megadta neked az elektromos áramot, hogy működtesse a ventilátort, hajlandó vagy azt elfogadni? Ha Isten hajlandó neked adni azt a természetfeletti szeretetet az iránt az ember iránt, aki megbántott téged, hajlandó vagy elfogadni azt, hogy megbocsáthass annak az embernek? Ha hajlandó vagy erre, akkor megkaphatod. Minden a hajlandóságodtól függ. Akarod, hogy megbocsássa neked Isten a múltadat? Isten hajlandó neked megbocsátani. Akarod, hogy erőd legyen legyőzni a romlott természetedet, amit Ádámtól örököltél? Isten hajlandó megadni neked ezt az erőt. Neked pedig hajlandónak kell lenned elfogadni azt. Csak annyit kell tenned, hogy azt mondod: „Uram, bocsásd meg a bűnömet, és kérlek, tölts be Szent Szellemeddel! Neked tetsző életet akarok élni."

Így gondoskodik Isten az ember kettős problémájáról.