Transcript of The Humanity of Jesus

Az elmúlt hetek tanulmányaiban arról beszéltünk, hogy mi volt valójában Isten célja az ember számára, amikor megteremtette az embert. Megnéztük Isten célját, Isten gondviselését, és miután az ember elbukott, hogyan készített Isten utat az ember számára, hogy helyreállíthassa az eredeti célját az ember számára. Elküldte Krisztust, majd a Szent Szellemet, hogy bennünk lakozzon. Állandóan hangsúlyozom, hogy sok ember lemarad Isten gondviseléséről. Jézus azt mondta: „ Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." (János 8:32) Ha nem ismerjük meg az igazságot, rabságban maradunk. Ebben az állapotban van nagyon sok keresztyén ember. Mivel tudatlanok, meg vannak kötözve. Ez az ellenkezője annak, amit Jézus mondott. Mondhatnám azt is, hogy Jézus azt sugallta, hogy „ha tudatlanok maradtok, akkor rabságban és megkötözött állapotban maradtok. Ha azonban megismeritek az igazságot, az igazság szabadokká tesz titeket." Szabaddá a bűntől, minden lelki problémától és akadálytól a személyiségedben, mert valamilyen trauma vagy tragédia ért gyerekkorodban, vagy más emberek okoztak problémát neked. Mindenből megszabadulhatsz. Ez azt jelenti, hogy nincs egyetlen olyan probléma sem az életedben, amelyet Isten ne tudna megoldani. Nincs semmi olyan dolog a múltadban, amelyet Isten ne tudna kezelni. Ez az evangélium csodálatos üzenete. Nem számít, milyen a háttered, vagy hogy honnan jöttél, hogyan neveltek fel, Isten mindent meg tud oldani, és dicsőséges keresztyénné tud tenni téged. Egyre inkább hasonlóvá tud tenni Krisztushoz, ha te hajlandó vagy erre.

Jézus a Máté 11:29-ben ezt mondta: „ Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. " Egy korábbi tanulmányunkban megnéztük a Filippi 2:5-ben lévő buzdítást: „ Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. " Legyen olyan a hozzáállásotok, mint Jézus Krisztusnak. Jézus ugyanezt mondja itt. „Tanuljatok tőlem!" Nem csak egy könyvből. Az egyik hatalmas különbség az Ószövetség és az Újszövetség között az, hogy az Ószövetség idején az embereknek csak egy könyve volt. Egy ember sem tudott előállni és azt mondani: „Kövessetek engem, tanuljatok tőlem!" Az Újszövetség idején nem csak egy könyvünk van, hanem van egy személy: Jézus Krisztus személye, aki meghalt és feltámadt, és a Szent Szellem, aki megmutatja nekünk, milyen Krisztus, és olyanná tesz minket, mint Ő.

Mit gondoltok, melyik az egyszerűbb? Egy táblára rajzolt ábra alapján megtanulni úszni, vagy úgy, hogy valaki beugrik előtted a medencébe, és megmutatja neked, hogyan kell? Tudod a választ. Egy könyvből megtanulhatod az úszás mindenféle elméletét, de ettől nem tanulsz meg úszni. Ha ezt követően beugrasz a folyóba, megfulladsz. Ha azonban van egy személy, aki beugrik előtted a vízbe, és azt mondja: „Nézd, amit csinálok, és utánozz engem!", úgy sokkal könnyebb megtanulni. Ez az egyik hatalmas különbség az Ószövetség és az Újszövetség között. Az Ószövetségben az embereknek volt egy törvénykönyve. Az Újszövetségben itt van nekünk az Ige - nem az írott igére gondolok, hanem a testté lett Igére. Ezért amikor megnézzük az írott Igét, az a célunk, hogy a Szentírás írott Igéjén keresztül meglássuk az Élő Igét, ami Maga Jézus Krisztus. Ezért mondja Jézus, hogy „vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem!" Hogyan tudok Krisztustól tanulni? Nem úgy, ahogyan a fizikát vagy a kémiát tanuljuk egy osztályteremben ülve, és előadást hallgatva. Megtanulhatod a matematikát, a kémiát, a fizikát, vagy bármely más tantárgyat úgy, hogy egy osztályteremben ülsz, és előadást hallgatsz róla, de úszni nem tudsz megtanulni egy tanteremben ülve. Lovagolni sem tudsz megtanulni egy tanteremben ülve. Nem tudsz megtanulni autót vagy repülőgépet vezetni egy tanteremben ülve. Ez mind gyakorlati tapasztalatot igényel.

Ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus, hogy tanuljunk Tőle, élettapasztalatra van szükség mindennap. Ezért mondja azt, hogy vegyük fel az Ő igáját. Nálunk a falvakban mindenki tudja, mi az az iga. A földeket két ökörrel szántják fel, amelyek együtt szántanak egy igával a nyakukban. Együtt húzzák az ekét, és így szántják fel együtt a földet. Ha pedig valamelyik igavonó állat elpusztul, akkor a másik mellé befognak egy fiatal ökröt, aminek fogalma sincs a szántásról, és nem tudja, hogyan kell egyenes barázdát húzni. A fiatal tulkot egy idősebb, tapasztalt tulokkal párosítják egy igába. Ez olyan, mintha az idősebb tulok azt mondaná a fiatalabbnak: „Vedd fel az igámat, és tanulj tőlem! Lépkedj ugyanolyan ütemben, ahogyan én, abba az irányba, amelybe én, és néhány hét múlva képes leszel egyenes barázdát szántani! Addigra megtanulod tőlem." Ez tehát nem szavakkal való kommunikáció: „Tedd ezt, tedd azt!", hanem gyakorlati tapasztalat. Amikor Jézus azt mondja, „vedd fel az igámat", ezzel azt mondja, hogy „gyere, légy a társam, legyél velem közösségben. Hadd tanítsak neked valamit, tanulj tőlem. Tanulj a földi életemből, abból, ahogyan éltem." Hogyan tudjuk felvenni ezt az igát? Először is, teljesen rendeljük alá magunkat Krisztus fennhatóságának. Az Ószövetség idején igában lenni azt jelentette, hogy valakinek a fennhatósága alá tartozni. Az Ószövetségben olvasunk például a babiloni király igájáról; az izraeliták az ő hatalma alá kerültek. Jézus most egy nagyon gyönyörűséges igába hív meg minket. Ezzel folytatja a Máté 11:30-ban: „Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." Ez egy nagyon kedves és kellemes fajtája az igának, nem egy olyan nehéz és terhes iga, amelyet a babiloniak raktak az izraelitákra. Ez egy könnyű és gyönyörűséges iga, és a terhe könnyű.

Az Úr nem kényszerít minket arra, hogy bármit is megtegyünk. Bármi, amit kényszerrel teszel, még ha az egy jó dolog is, holt cselekedetté válik. Az Ószövetségben csak jó vagy gonosz cselekedetek voltak. Az Újszövetségben olvasunk jó cselekedetekről, gonosz cselekedetekről, és a Zsidó 6:1-ben és a Zsidó 9:14-ben holt cselekedetekről is. Azt írják, hogy meg kell térnünk a holt cselekedetekből. A holt cselekedeteinktől meg kell tisztulnunk Krisztus vére által. Mik azok a holt cselekedetek? Egyszerűen szólva a holt cselekedetek olyan jó cselekedetek, amelyeket rossz motivációval teszünk. Lehet, hogy hirdetem az Igét. Az egy jó cselekedet? Persze! Ha azonban pénzért hirdetem az Igét, az egy holt cselekedet. Énekelhetek egy dalt egy gyülekezetben. Ez egy jó cselekedet, de ha azért teszem, hogy tiszteletet szerezzek magamnak, akkor az egy holt cselekedet. Ha pénzt adok Isten munkájára, az jó dolog. Ha azonban azért teszem, mert tiszteletet várok el érte, vagy azt szeretném, hogy a nevemet nyilvánosságra hozzák valahol, akkor az azonnal egy holt cselekedetté válik. A jó cselekedetek válnak holt cselekedetté. A bűnös cselekedetek már eleve halottak. Az a nagy tragédia, amikor a jó tettekből lesznek holt cselekedetek. Erről még az Ószövetségben is olvasunk Mózes 2. könyvében, ahol az Úr szólt Mózeshez Áron ruhájával kapcsolatban. Az egyik dolog, amit mondott, hogy Áronnak egy aranylapot kellett viselnie a homlokán, amelyen az állt: „Szentség az Úrnak". Ennek az volt a célja, hogy semmissé tegye az Izrael szent áldozatai során elkövetett bűnt.

„ És legyen az az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent áldozatok körül elkövetett vétket, amelyeket az Izrael fiai mindenféle szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye őket az Úr előtt ." (2 Mózes 28:38)

A szent dolgok cselekvése közben is lehet bűnt elkövetni, ezek a holt cselekedetek. Jézus azt mondta, hogy ne csak mechanikusan tegyetek meg valamit, ami meg van írva a Szentírásban, mert akkor az holt cselekedet. Vehetsz egy igeverset a Szentírásból, gépiesen engedelmeskedhetsz neki, és más embereket is rákényszeríthetsz, hogy gépiesen engedelmeskedjenek a törvény betűjének. A 2 Kor. 3:6 azonban azt mondja, hogy a betű öl. Követheted a Szentírás betűit úgy, hogy az meg fog ölni. Hivatkozhatsz egy igeversre, és prédikálsz róla a gyülekezetednek, és őket is meg fogja ölni. Nem ez a módja a tanulásnak. Nem. A tanulás módja az, hogy magunkra vesszük Jézus igáját, hogy Tőle tanuljunk, nézzük meg az Ő példáját. A 2 Kor. 3:6-ban, miután azt mondja, hogy a törvény írott betűje öl, azt mondja, hogy ezzel szemben a Szent Szellem megelevenít, azaz Életet ad. Hogyan ad Életet a Szent Szellem? Úgy, hogy a Szentírás olvasásakor megmutatja nekünk - nem egy igeverset vagy egy parancsolatot, hanem - Jézus Krisztus dicsőségét. Más szavakkal, amikor a Szentírásra tekintek, Jézust kell látnom. A 2 Kor. 3:18 arról szól, hogy fedetlen arccal belenézek Isten Igéjének tükrébe, és mit látok ott? Jézus Krisztus dicsőségét. A Szent Szellem pedig lépésről lépésre átformál engem Jézus képmására.

Isten milyen céllal adta nekünk a Szentírást? Nem csak azért, hogy kövessük a törvény betűjét, mert az inkább csak farizeussá tesz, és a farizeusok voltak azok, akik megölték Jézust. Ők olyan emberek voltak, akik a törvény betűjét követték. Folyamatosan próbáltak hibát találni az emberekben. Elfogtak egy házasságtörésen rajtakapott nőt, és a törvény betűjét követve meg akarták kövezni. Jézus elé vitték, és Jézus megkegyelmezett neki. A farizeusok nem értették Isten szívét. Betartották a törvény betűjét, és meg akarták ölni és büntetni akarták az embereket. Miközben Istent mindig az érdekelte, hogy megváltásban részesítse az embereket. Amikor Isten azt látja, hogy egy ember bűnt követ el, meg akarja őt menteni. Amikor a farizeusok azt látták, hogy valaki bűnt követett el, azt fontolgatták, hogy melyik igeverset használják fel arra, hogy kizárják a gyülekezetből. Az a tapasztalatunk, hogy ma is vannak ilyen emberek. Amikor azt látják, hogy valaki bűnbe esett, keresnek egy igeverset, amellyel kárhoztathatják azt az embert. Ezzel szemben, amikor Isten azt látja, hogy valaki bűnbe esett, azt keresi, hogyan tudná megmenteni! Ez egy példa arra, hogy „a betű öl, de a Szellem Életet ad". Odamész a törvény betűjéhez, és keresel egy igeverset, hogy azzal „fejbe verj" valakit. Ha azonban a Szent Szellemhez mész, Ő meg fogja neked mutatni Jézus dicsőségét abban a helyzetben. Ha Életet akarsz, akkor meg kell látnod Jézust végig az egész Szentírásban. Mondd ezt: „Uram, segíts nekem megértenem a természetedet!"

„Vedd fel az igámat, és tanulj tőlem!" Nézzük meg például Jézus Krisztus alázatosságát! A világ láthatja Isten dicsőségét a teremtésben. Dicsőség van benne, ott vannak a csillagok, a bolygók, és a világegyetem minden csodája. Jézus tanítványai számára azonban Isten dicsősége nem elsősorban a teremtésben látható, hanem Jézus Krisztus jellemében, személyében és alázatosságában, ahogyan a földön élt. Ha arra gondolunk, hogy nem úgy tekintett az Istennel való egyenlőségére, hogy megragadja azt, hanem elengedte, és emberi formát vett fel, már maga ez a tény óriási lépés volt az alázatosságot illetően. Képzeld csak el, hogy te tiszteletre méltó emberi lényként segíteni akarsz egy féregnek, aki a lábad előtt tekereg a földön. Nagyon szereted azt a férget, mert nem tudja, hogyan kell viselkednie, és te is féreggé válsz, hogy segíteni tudj neki. Ha emberként mész oda ahhoz a féreghez, akkor az a féreg rettenetesen megijed, de ha féregként közelítesz hozzá, tudsz vele kommunikálni, és egy magasabb életre tudod elvezetni. Ez egy kép arra, amit Jézus Krisztus tett. Isten és az ember között sokkal nagyobb a különbség, mint az ember és a földön tekergő kis féreg között. Ha féreggé válnék, számomra az egy óriási lépés lenne az alázatosságot illetően, ha segíteni akarnék annak a féregnek. Isten emberré válása milliószor nagyobb lépés az alázatosság szempontjából. Ha ezt nem látjuk be, akkor még nem láttuk meg Jézus Krisztus dicsőségét. Ezért vagyok ellene annak, amikor az emberek azt mondják, hogy Jézus egy nagy próféta, filozófus, tanító vagy vallási vezető volt. Nem, egyik sem volt! Ő Isten Fia volt, aki emberként jött el, és megjelent testben. Ő nem Isten sokféle inkarnációjának (megtestesülésének) egyike volt, nem! Ő volt az egyetlen megtestesülési formája Istennek a föld színén. Ha bármi mást állítasz, akkor megfosztod Őt a dicsőségétől. Ő volt a testben megjelent Isten. Ebben látjuk az Ő alázatát, amely maga az a tény, hogy emberré lett. Még ha uralkodóként is jött volna el, hogy uralkodjon az egész földön, az is alázat lenne. A Mindenható Isten számára uralkodóként eljönni a földre, rendkívül nagy lépés lett volna lefelé.

Az a csodálatos, hogy amikor eljött a földre, nem azt választotta, hogy uralkodóként jöjjön el. A napkeleti bölcsek, akik Jézus születésének hírére eljöttek, hogy meglátogassák Őt, rossz helyen keresték. Követték a csillagot, és amikor elérkeztek Jeruzsálembe, ahogyan a Máté 2-ben olvassuk, azt mondták: „Most már nem kell követnünk a csillagot, mert a zsidók királya hol máshol születhetett, mint egy királyi palotában?" Akkor abbahagyták a csillag követését. A bölcsek ekkor ostobán viselkedtek, mert bementek a palotába, hogy megérdeklődjék, hol született meg a zsidók királya. A palotában élő embereknek pedig fogalmuk sem volt róla, hogy a zsidóknak egyáltalán királyuk született. Azok az emberek, akik a messze távol-keleten éltek, hosszú utat tettek meg, hogy megkeressék Őt. Azok az emberek pedig, akiknek Bibliájuk volt, azt sem tudták, hogy a zsidók királya megszületett. Heródes király megkérdezi a főpapot és az írástudókat, ők pedig azt mondják: „Igen, igen. Itt van Mikeás könyvében, hogy Betlehemben fog megszületni." Azonban cseppet sem érdekelte őket, hogy elmenjenek Betlehembe. Tehát a bölcsek eljöttek onnan, és mit tettek? Újra bölcsek lettek, és tovább követték a csillagot. Amikor végig követték a csillagot, életük legnagyobb meglepetésében volt részük. Azt a kis gyermeket, aki a zsidók királya lett, egy kis házban vagy kunyhóban találták meg. Nem értek oda a születésének idejére. Ha időben odaérkeztek volna, akkor azt is látták volna, hogy egy istállóban fekszik tehenek és szamarak között, de egy kicsit később érkeztek meg. Talán abból adódott a késésük, hogy abbahagyták a csillag követését, és bementek Jeruzsálembe Heródes palotájába, ahelyett, hogy egyenesen Betlehembe mentek volna. Ha időben Betlehembe érkeztek volna, az a csodálatos látvány fogadta volna őket, hogy Isten Fia egy istállóban született meg, de erről ők lemaradtak. Addigra már kiköltöztek az istállóból, és beköltöztek egy kis házba, és azt olvassuk, hogy a bölcsek a házban látogatták meg Jézust.

Azt akarom mindezzel mondani, hogy Jézus már azzal is megalázta magát, hogy lejött a földre. Akkor ezzel mennyivel inkább? Nem kicsit. Úgy értem, ha egy középosztálybeli otthonban született volna meg, az is alázat lett volna. Ha egy szolgáló otthonában született volna meg, az még nagyobb alázat lett volna, de gondoljatok bele ebbe: egy tehénistállóban született meg! Soha életemben nem hallottam még senkiről, aki annyira szegény volt, hogy a gyermeke egy tehénistállóban született volna meg tehenek és szamarak között. Soha! Nem tudom, hogy van-e egyáltalán olyan emberi lény a föld színén, aki annyira szegény lett volna, hogy az anyja csak egy tehénistállóban tudta világra hozni. Ebben az Úr Jézus Krisztus egyedülálló. Miért jött le a Mennyország legmagasabb helyéről a föld legalantasabb helyére? Egy tehénistállóba tehenek és szamarak közé? Mert meg akarta menteni az embereket, ezért mindenkinél alacsonyabb pozíciót vett fel, hogy mindenkit fel tudjon emelni. Hogy tudnál felemelni bárkit is, ha nem vagy alattuk? Nem trónolhatsz felettük uralkodóként, arra számítva, hogy majd úgy fel tudod emelni őket. Ha uralkodóként trónolsz felettük, csak utasításokat adhatsz nekik. Ha azonban fel akarod emelni őket, alájuk kell kerülnöd. Jézus eltökélte, hogy a valaha élt minden egyes emberi lénynél alacsonyabb pozíciót fog elfoglalni. Ezért született egy tehénistállóban, amely a lehető legalantasabb hely egy gyermek megszületéséhez, és Ő ott született. Innen látjuk az Ő alázatát.

Az a csodálatos dolog, hogy ez nem véletlen volt! Lehet, hogy te otthon születtél, vagy egy kórházban, de neked nem volt választásod, hogy hol akarsz megszületni. Nem választhattad meg, hogy mely országban vagy családban fogsz megszületni. Megfogantál anyád méhében, és a szüleid társadalmi helyzetétől függött, hogy hol születtél: egy légkondicionált kórházi szobában vagy otthon az egyik szobában. Nem te választottad ki, hogy hol születtél meg. Egyetlen olyan valaha élt személy van ezen a földön, aki megválaszthatta, hová akar megszületni: az Urunk, Jézus Krisztus. Ő ugyanis megtervezte a születését a Mennyországból. Több ezer évig tervezte a megszületését. Az asszony magját már az 1 Mózes 3-ban megígérte Isten. Csak onnan számítva 4000 év, de Jézus már előtte is tudta, hogy meg fog születni. Tegyük fel, hogy te megtervezheted a saját születésedet a földön. Melyik családot választanád? Melyik várost választanád? Milyen helyet választanál? Választanál egy olyan helyet, mint Názáret, amelyről a Biblia ezt mondja: „Származhat-e jó dolog Názáretből?" Ezt Natánael mondta, annyira rossz híre volt Názáretnek. Választanál egy rossz hírű várost, hogy ott szülessél meg? Választanád egy szegény ács családját, hogy ott szüless meg, vagy inkább egy gazdag ember otthonát választanád? Választanád azt, hogy egy olyan megvetett nemzetbe szüless meg, mint Izrael, akik a rómaiak uralma alatt voltak? Milyen helyszínt választanál? Választanál egy tehénistállót? Jézus miért választotta szándékosan ezeket a helyeket? És ez nem minden! Látjuk az Ő alázatát a családfájának leírásában is a Máté 1-ben.

Általánosságban véve, amikor a zsidók a származásukról írtak, sosem említettek női neveket, csak férfineveket. Férfiak által uralt társadalom volt. Jézus családfájában azonban, ami egészen Józsefig le van vezetve, aki az anyjának, Máriának a férje volt, négy nő nevét is olvashatjuk. Közülük hárman fizikailag Jézus ősei (Mária felmenői). Az első a Máté 1:3-ban Támár, akinek a fia Fáres volt. Az az érdekes ebben, hogy ha elolvasod az 1 Mózes 38-at, hogy ez a Támár nevű nő Júda menye volt. Vérfertőzés volt a családon belül: a meny az apósával létesített szexuális kapcsolatot, és gyermekük született. Ez a gyermek volt Fáres. Jézus a Mennyországból azt választotta, hogy ezen a családi vonalon fogok megszületni. Te szívesen választanál egy ilyen családi vonalat, ahol vérfertőzés történt? Ahol após és menye vérfertőzést követett el, vagy teljesen elkerülnéd ezt? Jézus elkerülhette volna ezt, választhatott volna egy tiszta vérvonalat, de mégis ezt választotta. A második nő, akit megemlítenek a Máté 1:5-ben, Ráháb. Ráháb volt a legismertebb prostituált Jerikóban, és még csak nem is volt zsidó. Egy olyan nő, aki Jerikóban élt, talán egy kánaáni család tagja. Egy prostituált volt, aki azzal kereste a kenyerét, hogy pénzért árulta a testét. Te szeretnéd, ha mindenki tudná, hogy a nagyanyád prostituált volt ebben a városban? Választanál egy ilyen vérvonalat, ha lenne választásod? Ha mégis, akkor leírnád az életrajzod első oldalán? Ez a legelső oldalon olvasható az Újszövetségben. A harmadik nő, akit megemlítenek, Ruth volt. Ruth-ot Boáz feleségének nevezik itt. Ruth egy moábita nő volt, ez azt jelenti, hogy Moábtól származott. Moáb Lót egyik fia volt, aki abból a vérfertőzésből született, amelyet a saját lányával követett el. Itt egy másik vérfertőző vonal. A negyedik nő pedig Bethsabé volt, a Máté 1:6-ban, az a nő, akivel Dávid király házasságtörést követett el. Ő nem Mária fizikai őse volt, hanem Józsefé. Az az érdekes, hogy mind a négy nőnek volt valamilyen szexuális elhajlása Jézus felmenői között. Ruth-nak Moáb ősapja által, Ráhábnak közvetlenül, Támárnak és Bethsabénak is közvetlenül. Miért választott Jézus ilyen vérvonalat, amely telítve van bűnös emberekkel? Mert Ő azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Azt akarta, hogy az emberek tudják: „Azonosultam ezzel a bűnös vérvonallal." Jézusban nincs semmilyen bűn, de teljesen azonosult egy szörnyen bűnös családi vonallal, hogy megmentse azokat az embereket, akiknek közük volt vérfertőzéshez, házasságtöréshez, prostitúcióhoz, nem számít ki az. Azért jött, hogy megmentse a bűnösöket, és annak érdekében, hogy megmentse a bűnösöket, nem érdekelte, mit gondolnak róla az emberek, ennyire tökéletesen alázatos volt. Teljesen azonosult az emberi fajjal, és ebben látjuk az Ő mélységes alázatát. Saját büszkeségünket összehasonlítani ezzel, nagyon buta dolog.

Isten segítsen tanulnunk Jézus alázatából. Ha a Szent Szellem olyanná tesz minket, mint Jézus, el kell juttatnia minket oda, hogy nem nézzük le a bűnösöket. Felismerjük, hogy mi magunk is bűnösök vagyunk, és hajlandóak vagyunk azonosulni velük még akkor is, ha szabadok vagyunk a bűntől, azért, hogy megmenthessük őket a nyomorult állapotukból. Ebben látjuk Jézus alázatának dicsőségét. A Szent Szellem téged is ilyenné akar tenni.

Isten áldjon!