Transcript of The New Covenant

Ma egy olyan dolgot fogunk megnézni, amiről a Biblia azt mondja, hogy Jézus szerzett a halála és a feltámadása által. Ezt a Biblia úgy nevezi, hogy az „új szövetség". A Zsidó levél 13. fejezetében azt olvassuk, hogy a kereszten kiontott vér az örök szövetség vére. A szövetség szó tulajdonképpen szerződést vagy megállapodást jelent. Isten szerződést köt az emberekkel. A Biblia, mint tudjuk, két szövetségre tagolódik: az Ószövetségre és az Újszövetségre - vagy Ótestamentumra és Újtestamentumra. Mindegy, hogyan nevezzük, ez azt jelenti, hogy van egy régi szerződés és egy új szerződés.

Az Ószövetség könyve a történelemnek arra az időszakára vonatkozik, ami a teremtéstől Krisztus eljöveteléig tart. Az Újszövetség könyve pedig Krisztus születésével kezdődik. ennek a felosztásnak az az oka, hogy az Ószövetség idején - Krisztus előtt 1500 évig - Isten az emberekkel, főként Izrael népével az Ószövetség, azaz a régi szerződés alapján foglalkozott. Ez a szerződés alapjában véve arról szólt, hogy „itt van egy sor parancsolat, amit adok nektek. Ha engedelmeskedtek azoknak, megáldalak titeket, megáldom a családotokat, a nemzetségeteket", ezt mondja az Úr. „Megáldom a gyerekeiteket és a vállalkozásaitokat. Ha azonban nem engedelmeskedtek azoknak, meg foglak büntetni titeket. Betegséget, éhséget küldök rátok, és más nemzetek fognak uralkodni rajtatok". Lényegében ez volt az a szerződés, amit Isten Izrael népével kötött. Ezt az 5 Mózes 28. fejezete írja le részletesebben. Ebben a fejezetben két szakaszt olvasunk. Az első rész, az első 14 igevers, azt írja: Az Úr azt mondja, ha mindezeket a dolgokat megcselekszitek, akkor áldottak lesztek a városotokban, az országotokban, az ellenségeiteket legyőzitek, és az Úr népe lesztek: megáldja a csűrjeiteket, a földjeiteket, esőt fog küldeni a vetéseitekre, és így tovább. „ Megnyitja neked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszel kölcsönt " (5Mózes 28:12). Ez mind földi, anyagi jólét ígérete volt Istentől. Fizikai egészség, gyógyulás, ha engedelmeskedtek Isten parancsolatainak. Ha azonban nem engedelmeskedtek, van egy hosszú lista a büntetésekről a 15-68. igeversekben. Összesen 54 igevers szól arról a sokféle büntetésről, és problémáról, ami sújtani fogja őket, ha engedetlenek Istennek.

Ez kicsit hasonlít ahhoz, ahogyan mi is próbáljuk a gyerekeinket rávenni, hogy engedelmeskedjenek nekünk. Ezt úgy hívom, hogy „a csokoládé és a pálca". Azt mondjuk nekik: „ha szót fogadsz apának és anyának, jutalmat adok érte. Lehet, hogy veszek neked érte valamit, vagy elviszlek egy jó helyre". Vagy azt mondjuk nekik: „ha nem engedelmeskedsz, meg kell büntetnem téged. Akkor használni fogom a pálcát". Így neveljük fel a gyerekeinket mindenhol a világon, és a gyerekek erre válaszolnak. Ez a büntetéstől való félelem, vagy a jutalomban való reménykedés. Nem azt akarjuk azonban, hogy a gyerekeink így nőjenek fel, nem várjuk el azt, hogy amikor 25 éves lesz a fiunk vagy a lányunk, azért tiszteljen minket, mert fél a büntetéstől vagy jutalmat remél érte. Nem. Azt akarjuk, hogy amikor felnőnek, azért teszik meg azt, amire ösztönözzük őket, mert szeretnek minket! Ez a különbség a régi szerződés és az új szerződés között. Az Ószövetségben Isten úgy kezelte az embereket, mint kisgyerekeket, akiknek nincsen felelősségérzetük, vagy megértésük arról, hogy mi a jó nekik. Minden, amit egy jó szülő megparancsol a gyerekének, az jó a gyereknek, de a gyerek ezt nem tudja. Ezért vonakodik engedelmeskedni. Amint a gyerek megérti, hogy amit az apa parancsol, az jó neki, nem fog vonakodni, hogy engedelmeskedjen.

Az Ószövetség idején az emberek nem értették meg, hogy bármit parancsol nekik Isten, az jó nekik. Ezért azt látjuk végig az Ószövetség idején, hogy Izrael folyamatosan engedetlen volt Istennek. Még olyan dolgokban is, hogy Isten megparancsolta nekik: „Ne legyenek bálványaitok, mert én vagyok az Istenetek, és nem tudtok engem megjeleníteni semmilyen fizikai tárggyal". Ennek ellenére folyamatosan fizikai tárgyakat készítettek, és azokat imádták, és azt képzelték, hogy sok isten van ott fent, akik a világegyetemet igazgatják. Isten megbüntette ezeket az embereket, szenvedniük kellett az engedetlenségük következményeitől. Ez alatt az 1500 év alatt, amit a Biblia a törvény időszakaként jellemez, mindaz, amit a törvény tett, az volt, hogy kijelentette az embereknek a bűneiket, és az arra való alkalmatlanságukat, hogy Isten elvárásainak megfelelően éljenek. Erre szükség volt! Meg kell tanulnunk, hogy képtelenek vagyunk Isten elvárásainak megfelelően élni, mielőtt beléphetünk az Újszövetségbe, amikor már az elvárásoknak megfelelően élhetünk.

Az egyik legnehezebb dolog, amit Isten tesz velünk, hogy összetöri az önbizalmunkat. Az Ószövetségben Isten Ábrahámhoz beszélt, és az egyik jog, amit Isten Ábrahámnak adott, az a körülmetélkedéshez való jog volt. Azt mondta, minden férfinak közületek körül kell metélkednie. Ez nem más, mint a köztem, köztetek és a gyerekeitek között kötött szövetségnek az egyik jele. Tehát minden izraelita férfi körülmetélkedett. Ennek volt egy jelentése. Minden, amit Isten tesz, annak jelentése van. A körülmetélkedés a hús levágása, és elvetése volt. Az Újszövetségben azt olvassuk a Filippi 3:3-ban, hogy ez a hústest elutasítását jelképezte, vagyis a saját képességünkbe vetett bizalmunk elutasítását.

„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk. "

Először volt egy fizikai körülmetélkedés, ami a hús levágása és elvetése volt, ez azt jelképezte, hogy levágjuk magunkról és elvetjük a saját magunkba és a képességeinkbe vetett bizalmunkat. Ez az a hely(zet), ahová Isten el akar vinni minket. Meg akarja mutatni nekünk, hogy saját magunktól képtelenek vagyunk engedelmeskedni a parancsolatainak. Csak ekkor fogunk Őhozzá járulni, és kérni Őt, hogy segítsen nekünk. Jézus sok csodatétele azért történt, hogy ezt az Igazságot bemutassa. Például amikor egyszer a tanítványok egy éjszakán keresztül próbáltak halat fogni, és egyet sem tudtak fogni, mit próbált nekik ezzel Jézus megtanítani? Azt, hogy nála nélkül képtelenek bármit is cselekedni. Ha azonban Őrá támaszkodnak, Tőle függenek, a probléma megoldódik. Ezt látjuk ennek a történetnek a végén a János 21-ben. Amikor az Úr odajött, és megmondta nekik, mit tegyenek, a hajójuk azonnal tele lett hallal. Az egyik legnagyobb lecke, amit Jézus megpróbált megtanítani a tanítványainak az évek során, amíg velük volt, ez az egyszerű igazság: „Nélkülem nem tudtok semmit cselekedni." Nem is tudtak tenni semmit. Ha megtanulták ezt a leckét, akkor szellemileg körül lettek metélve, és Istenre támaszkodhattak.

Az Újszövetség sokat beszél a hitről. A hit tulajdonképpen egy olyan élet, amelyben Istentől függünk. Bízom Istenben, hogy elvégzi a munkát bennem. Ez az az élet, amelyre Isten minden egyes embert el akar vezetni. Egy olyan életre, amelyben Istentől függünk, egy hit szerinti életre. Ahhoz, hogy elvigyen minket ide, először meg kell mutatnia nekünk, hogy teljesen alkalmatlanok vagyunk arra, hogy az Ő elvárásainak megfelelően éljünk. Lehet, hogy az emberek elvárásai szerint tudunk élni, de nem tudunk megfelelni Isten elvárásainak. Itt volt tehát ez a hosszú, 1500 évig tartó időszak, amikor Isten törvény alatt tartotta Izraelt, és ennek az lett a végeredménye, hogy rájöttek, nem tudnak Isten elvárási szintjének megfelelően élni. Ezért mondja a Róma 3:23, hogy „mindannyian szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül". Egyetlen ember sem képes megfelelni Isten elvárásainak. Ezért van szükségünk a megváltásra, amelyet ingyen kapunk, Krisztus kereszthalála által.

Az Újszövetségben, az új szerződésben, amelyet Jézus szerzett Isten és az emberek között - Jézust közbenjárónak nevezik Isten és ember között, Ő az, aki Isten és az emberek között áll, és egy új szövetséget hozott létre. Ebben az új szövetségben nem azt mondja, hogy „ha ezt teszed, megáldalak, ha azt teszed, megbüntetlek", ez nincs benne az új szerződésben. Ez a régi szerződésben volt benne, az 5 Mózes 28-ban. Az Újszövetségben ezt olvassuk a Zsidó levél 8:10-12-ben, hogy az Úr ezt mondja: ez az a szövetség, amelyet megkötök köztem és közted.

„ Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja ki-ki az ő felebarátját és ki-ki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. "

Három dolog van, amit itt megemlít. Először is, kezdjük a végén, mert onnan épül fel az egész. Azt mondja a Zsidó 8:12, hogy amit elsősorban és először tenni fogok: irgalmas leszek minden bűneitekkel. Itt kell kezdenünk, mert mindannyian nagyon sok bűnt követtünk el, bűnösök vagyunk, mert helytelen dolgokat tettünk. Azt szeretnénk, hogy ez mind eltávozzon tőlünk, és megtisztuljunk belőlük, és bűnbocsánatot nyerjünk. Ez tehát az első, és alapvető szükségletünk. Az Úr azt mondja: „Ezt fogom tenni. Irgalmas leszek a gonoszságaitokkal, sőt, nem fogok megemlékezni a bűneitekről többé." Ez tehát az első lépés az Újszövetségben. Az Ószövetség idején nem volt ehhez hasonló lehetőség a bűnök eltávolítására. A Biblia azt mondja, hogy a bűnöket elfedték az ószövetségi időkben. Amikor azonban Jézus kiontotta a vérét, akkor van egy lehetőség számunkra, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor Isten végleg eltávolítja azokat úgy, hogy az emlékük sem marad meg. Isten azt mondja: „Nem emlékezem meg róluk többé." Ez az Újszövetség egyik legnagyobb áldása. Egy pillanatig sem kell azzal a bűntudattal élnünk, hogy a múltunk ránehezedjen az elménkre. Egy pillanatig sem. Megszabadulhatunk tőle, végleg leszámolhatunk vele, mert az Úr azt mondja: „Nem emlékezem meg róluk többé, és vége van."

A másik dolog, amit az Úr a Zsidó 8:11-ben mond az Újszövetséggel kapcsolatban, hogy nem fogja ki-ki az ő felebarátját tanítani, és azt mondani: „Testvérem, ismerd meg Istent", mint ahogy ez az Ószövetség idején történt, mert mindannyian személyesen ismerni fogják Istent a legkisebbtől a legnagyobbig. Az Ószövetség idején, mivel a Szent Szellem nem lakozhatott minden emberben, csak néhány prófétára szállt rá, ha valaki tudni akart valamit az Úrról, vagy meg akarta tudni Isten akaratát, oda kellett menniük a prófétához, és megtudni tőle, mi Isten akarata a számára, hogy megtegye. Maguktól nem tudhatták meg, oda kellett menniük a prófétához, és megtudakolni. A próféta pedig megtudakolta, mert a Szent Szellem rajta volt, kommunikálhatott Istennel, és választ kaphatott. Azt mondta az érdeklődő embernek, hogy „gyere vissza néhány nap múlva, és megmondom, mit mondott nekem Isten, hogy mit tegyél." Ők akkor egy prófétától függtek. Egy másik embertől függtek, aki közvetítette számukra Isten akaratát. Nem tudtak közvetlenül Isten elé járulni. Ez azonban mind megváltozott az Újszövetségben. Azt olvassuk: Nem kell, hogy ki-ki a felebarátját vagy a testvérét tanítsa mondván: „Ismerd meg az Urat!" Mert mindannyian ismerni fognak engem személyesen a legkisebbtől a legnagyobbig. Ez azt jelenti, hogy aki a legközelebb áll Istenhez, és aki nemrég tért meg Krisztushoz, és még csak „csecsemő" - mindannyian ismerhetik Őt, mert a kapcsolat most, az új szövetségben nem olyan, hogy van egy hatalmas sereg szolga, és egy mester, hanem vannak a gyerekek és van egy Atya. Ez egy nagyon nagy különbség.

Az Ószövetség idején a kapcsolat az izraeliták és Isten között olyan volt, mint a szolgák és a főnök között. Ez hasonló egy gyári munkás esetéhez. Dolgozhatsz akár 25 évig egy gyárban úgy, hogy soha egyetlen alkalommal sem találkozol az ügyvezető igazgatóval. Nagyon valószínű, hogy nyugdíjba vonulásodig dolgozhatsz úgy egy gyárban, hogy soha nem találkozol a legnagyobb főnökkel. Ez azonban máshogy van egy gyerek esetében. Abban a pillanatban, hogy megszületik, kapcsolata van az édesapjával, és bármikor beszélhet vele. Ez a különbség: Isten már nem olyan kapcsolatot akar velünk, ahol Ő a főnök, és mi vagyunk a szolgák, hanem olyat, mint a gyerekek és az Atya között. Tudjátok, a gyárban, csak a magasabb beosztásban lévő dolgozók és középvezetők léphetnek kapcsolatba az ügyvezető igazgatóval. Az alsó szinten lévő dolgozóknak esélyük sincs. Ha el akarnak juttatni egy üzenetet az ügyvezető igazgatónak, akkor egy középvezetőn keresztül küldhetik azt el. Pontosan így volt ez az Ószövetség idején. El kellett menni egy prófétához, a próféta kapcsolatba lépett Istennel, és választ kapott.

Egy otthonban azonban nem ez a helyzet. Egy családban a legkisebb gyereknek és a legnagyobb gyereknek ugyanannyi bejárásuk van az apához. A gyárban a sorrend a legnagyobbtól a legkisebbig tart. Egy családban azonban - vegyük észre, hogy így írja a Zsidó 8:11 - a legkisebbtől a legnagyobbig. Miért van ez? Egy családban azt látjuk, hogy a szülők általában több figyelmet szentelnek a kisebb gyerekeknek, mint az idősebbeknek. Az idősebbek már tudnak magukról gondoskodni. Ha egy tízéves és egy kétéves szeretne beszélni az apával, sokkal valószínűbb, hogy az apa először a kétéves gyereket hagyja beszélni, és később hallgatja meg a tízévest. Itt tehát a legkisebbtől a legnagyobbig van a sorrend. Ez szöges ellentéte a gyári példának. Ez az Újszövetség. Sokkal csodálatosabb olyan kapcsolatban lenni Istennel, mint gyereknek az apjával. Sok keresztyén nem lép be ebbe a kapcsolatba, annak ellenére, hogy megvan ez az előjoguk, mert az ördög tudatlanságban tartja őket az Újszövetség lényegéről. Ugyancsak sok keresztyén él hatalmas bűntudattal, amely szükségtelen, mert ha megvallottad a bűnödet, Isten eltávolította azt, és azt ígéri, hogy többé nem fog róla megemlékezni. Ha azonban ezt nem hiszed el, akkor bűntudattal fogsz élni.

Az Újszövetség második feltétele hasonlóképpen egy olyan dolog, amit úgy tűnik, hogy sok keresztyén nem él meg, mert amikor meg akarják tudni Isten akaratát, sokan még ma is azt gondolják: „Ó, én nem tudhatom, mi Isten akarata, én csak egy kisbaba vagyok Krisztusban." De hát egy kétéves gyerek nem kérdezheti meg az édesapját, mi az akarata számára? És egy apa nem fog vajon szóba állni a kétéves fiával vagy lányával? De igen, minden bizonnyal! Szereti azt a kétéves fiát vagy lányát, és megteszi, amit kér tőle. Az embereknek azonban nincs meg ez a hitük. Sokan, akik még nagyon fiatalok Krisztusban, azt mondják: „Én nem tudhatom meg Isten akaratát, ezért el kell mennem egy pásztorhoz vagy egy prófétához. Ő majd tudni fogja Isten akaratát, és elmondja nekem." Ez egy Ószövetség szerinti élet, és emiatt komoly hátrányokat fogsz szenvedni a keresztyén életedben. Ez az oka annak, hogy nem növekedsz szellemileg. Közvetlenül kellene Isten elé járulnod.

A Biblia azt mondja az 1 Timóteus 2:4-5-ben, hogy csak egy közbenjáró van Isten és ember között, az Úr Jézus Krisztus. Ha Jézus Krisztushoz járulsz, rajta keresztül közvetlenül járulhatsz Istenhez. Jézus Krisztusnak nincsen titkára. Sehol nem olvassuk a Bibliában, hogy valakinek oda kellett volna mennie egy titkárhoz, és csak utána mehetett oda Jézushoz. Ő volt a legfontosabb személy a földön abban az időben - Isten szemében legalábbis mindenképpen. Neki volt a legfontosabb szolgálata, ami emberi lénynek valaha is volt, és mégsem volt titkára. Vannak emberek, akiknek a szolgálata kevesebb, mint 1%-a az Övének, és mégis titkárt tartanak, hogy az emberek ne tudják megközelíteni őket. Nem az a gond, ha van egy munkatársad, aki segít neked a munkában, mert ez csak munkamegosztás, és a feladatok átruházása, és erre nagy szükség van. Jézus Krisztus azonban megközelíthető volt. Nagyon sok keresztyén munkás ma megközelíthetetlen. Nem olyanok, mint Krisztus. Krisztus megközelíthető volt mindenki számára. Ők pedig azt mondják: „Nagyon elfoglalt vagyok a szolgálatomban." Nos, nem lehetsz elfoglaltabb, mint Jézus Krisztus, ugye? Ő megközelíthető volt, és még ma is megközelíthető. Nem egy pásztoron vagy Márián (az anyján) vagy bárki máson keresztül kell Hozzá menned, hanem közvetlenül járulhatsz Hozzá, és Ő közvetlenül kijelenti neked az Atyát. Ha pedig olyan keresztyén vagy, aki most született újjá, ha ma fogadtad el Krisztust, máris közvetlenül az Atyához járulhatsz. Ez egy hatalmas előjog, és ha nem élsz ezzel az előjoggal, akkor az úgynevezett keresztyén igehirdetők, próféták és pásztorok manipulálni fognak, és ki fognak zsákmányolni, mert csak hasznot akarnak húzni a tudatlanságodból. Azt fogják mondani, hogy majd mi tudni fogjuk számodra Isten akaratát. Ez butaság az Újszövetség idején, hogy valaki más kérdezi meg Isten akaratát számodra. Megkérdezheted, hogy miért adott akkor Isten pásztorokat, tanítókat és evangelistákat? Azért, hogy betöltsenek egy szolgálatot. Annak ellenére, hogy közvetlenül járulhatsz Isten elé, az nem jelenti azt, hogy mindent ismersz a Bibliában. Isten azért jelöl ki tanítókat, hogy megtanítsák nekünk, mi van a Bibliában. Tehát a gyülekezeti kor végéig lesznek tanítók, evangelisták és pásztorok, akik gondoskodnak a „kicsikről", de mindenki közvetlenül járulhat Istenhez Jézus Krisztus által! Ezt olvastuk a Zsidó 8:11-ben.

Az Újszövetség harmadik fogalmát pedig a Zsidó 8:10-ben olvassuk. Az Úr azt mondja: „ Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat. " Az Ószövetség idején Isten a törvényeit kőtáblákra írta: az emberen kívül voltak. Az emberek ránéztek, elolvasták, mintha papírról olvasnák, és megpróbálták betartani, de nem tudták betartani. Nem tudták betartani a Tízparancsolatot. Nincs olyan ember a világtörténelemben, aki valaha is képes volt betartani a Tízparancsolatot, különösen a tizediket, amely azt mondja: „Ne kívánd!" Ezt senki nem tudta betartani, de Isten most azt mondja, „nem fogok nektek egy listát adni a betartandó parancsolatokról, hanem én magam fogom beletenni a törvényemet az elmétekbe, és a szívetekbe írni azokat". Ennek a jelentése a következő: Először is adni fogok az elmétekbe egy vágyat arra, hogy az én akaratomat tegyétek. Egy tudást az akaratomról az elmétekbe, és egy vágyat arra, hogy megtegyétek. Egy olyan elmét, amely Isten akaratát akarja tenni. Hogy fogjuk ezt megkapni? Isten fogja ezt megtenni. Elmondja nekem az akaratát, ez jelenti azt, hogy az elménkbe adja a törvényét. Elmondja mi az, és vágyat ad arra, hogy megtegyem. Aztán a szívünkbe fogja írni azokat. Ez azt jelenti, hogy megadja a képességet arra, hogy meg is tegyük. Nem csak a vágyra van szükségem, hanem a képességre is. Szükségem van arra, hogy tudjam, mi Isten akarata, a vágyra, hogy megtegyem, és szükségem van a képességre is, hogy meg tudjam tenni. Isten azt mondja, hogy „minderről gondoskodni fogok. Adni fogok neked egy tudást az akaratomról, egy vágyat, hogy megtedd, és megadom a képességet is rá, hogy megtedd." Ez az Újszövetség.

Az Ószövetség idején nem volt ilyen ígéret. Isten annyit mondott: „Itt van, tedd meg." Sokaknak legalább megvolt a vágyuk rá, hogy megtegyék, de sokan még csak nem is vágytak rá. Azonban azok, akik vágytak rá, mégsem tudták megtenni. Az Ószövetségben Dávid azt mondja a Zsoltár 40:9-ben: „ Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. " Az Újszövetségben azonban így szól az Ige a Zsidó 10:7-ben - ez különbözik a Zsoltár 40:9-től, pedig annak az idézése. Ott azt írták: „hogy teljesítsem az akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem", itt a Zsidó 10:7-ben azt olvassuk: „ Íme itt vagyok, hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat." Értitek, mi a különbség aközött, hogy „kedvem lelem abban, hogy megtegyem az akaratodat" és „azért jöttem, hogy megtegyem a te akaratodat"? Az első csak egy vágy, a második azt jelenti, hogy megvan a képességem, hogy megtegyem. Ez az, amit Isten megad nekünk az Újszövetség idején. A Filippi 2-ben ezt a két dolgot összehozza. A Filippi 2:13 ezt írja: „ Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. " Isten megadja vágyat arra, hogy megtedd az akaratát, és az arra való képességet is. Nem csodálatos az Újszövetségben élni? Ez a Szent Szellem szolgálata. A Szent Szellem mind a három dolgot megteszi, amit a Zsidó 8:10-12-ben olvastunk: Először is biztosít minket arról, hogy minden bűnünk eltöröltetett, és Isten nem emlékezik meg többé róluk. Másodszor: biztosít minket arról, hogy Isten az Atyánk, és közvetlen kapcsolatunk lehet vele, és bármikor kapcsolatba léphetünk vele, beszélhetünk Hozzá, beszélhet hozzánk. Harmadszor: a Szent Szellem munkálkodik az elménkben és a szívünkben, hogy adjon vágyat arra, hogy megtegyük Isten akaratát minden területen, és a képességet, azaz az erőt, hogy megtegyük az akaratát.

Ez az Újszövetség. Ez az, amiért Krisztus meghalt, feltámadt, és elküldte a Szent Szellemet. Mivel sok keresztyén nem értette meg az Újszövetség lényegét, az ördög elvakította a szemüket, hogy ne lássák meg ezeket a dolgokat, amelyek pedig nagyon egyszerűek. Még mindig visszamennek az Ószövetségbe, és aszerint élnek, úgy érzik, nem lehet közvetlen kapcsolatuk Istennel, bűntudatuk van a múltjuk miatt, és azt mondják: „Mit tegyek, testvérem? Nem vagyok képes megtenni Isten akaratát". Isten megígérte, hogy beleírja a törvényét a szívedbe! Ez az Ő dolga! Nem arról beszélek, hogy neked kell ezt megtenned, hanem engedd meg Neki, hogy beléd ültesse azt a vágyat és a képességet, és te meg fogod tenni. „ Azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok" - így szól az Ige az Ezékiel 36:27-ben.

Hit által lépj be ebbe az Újszövetségbe Jézus Krisztus nevében!