A Jelenések 12:10-ben azt olvassuk, hogy a Sátán éjjel-nappal folyamatosan vádol minden hívőt Isten előtt. A Sátán egy teljes-idejű szolgálatban van, és sok munkatársa van ebben a szolgálatban - sajnos még a hívők között is. Sok hívő dolgozik kéz a kézben a Sátánnal ebben a vádaskodó szolgálatban.

A Sátán átadta a „vádoló természetét" Ádámnak rögtön a vétkezése után az Édenkertben. Ezért amikor Isten odament Ádámhoz, és megkérdezte tőle, hogy evett-e a tiltott gyümölcsből, Ádám - ahelyett, hogy beismerte volna saját bűnét - az első dolga volt, hogy a feleségét vádolva ezt mondta: „ Ő adta nekem a gyümölcsöt, hogy egyem" (1 Mózes 3:12).

Gyerekkorunktól kezdve mindannyian megtanultuk, hogyan kell hibát találni másokban és vádolni az embereket. Ahogy öregszünk, ennek a hibáztatásnak és vádaskodásnak a szelleme egyre finomabbá és rosszindulatúbbá válik a megnyilvánulásában. A szomorú valóság az, hogy ez a vádaskodás szelleme sok hívőben megtalálható - még sok évvel azt követően is, hogy újjászülettek!

A 2 Korinthus 5:17 így szól: „ Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak. Íme, új lett minden."

Amikor újjászületünk, a mások iránti hozzáállásunknak is meg kell újulnia: olyanná kell válni, amilyen Jézus volt, aki ahelyett, hogy vádolná az ellenünk vétkezőket, közbenjár értük. Ez a hozzáállásbeli változás azonban csak akkor valósulhat meg bennünk, ha együttműködünk Istennel. A Filippi 2:12 arra buzdít minket, hogy „vigyük véghez az üdvösségünket" megszabadulva mindazon helytelen hozzáállásoktól, amelyeket Ádámtól örököltünk. Mivel a hívők nem veszik komolyan ezt a parancsot - hogy „véghezvigyék a saját üdvösségüket" -, továbbra is úgy viselkednek, mint Ádám gyermekei, másokat vádolva. Isten gyermekeinek ezen gonosz viselkedésük miatt mind az Úrnak, mind az Ő egyházának nagyon rossz a hírneve az emberek előtt.

A János 8:4-ben arról olvasunk, hogy a farizeusok vádolták azt a szegény asszonyt, akit tetten értek a házasságtörésben. Egyáltalán nem érdekelte őket, hogy megmentsék őt a bűnös életéből. Csak azt akarták, hogy bizonyítsák saját „igazságosságukat", és megmutassák, milyen szörnyű bűnös az a nő. Ott állva, vádló ujjukat mutatták arra a szegény nőre - pontosan úgy, ahogyan ősük, Ádám tette Évával. Ezzel viszont felfedték, hogy belső lényükben közösségben voltak a vádló Sátánnal. Ezért mondta Jézus kifejezetten a farizeusoknak, hogy a Sátán az apjuk (János 8:44).

Jézus azért jött, hogy megmentse az ilyen nőket a bűneikből - nem pedig azért, hogy elítélje őket. A János 3:17-ben azt olvassuk, hogy Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse azt.

Óriási különbség van a vádaskodás és az Istentől való helyreigazítás között. A Jelenések könyve 2. és 3. fejezetében az Úr arra utasította Jánost, hogy adjon Istentől való helyreigazítást az öt gyülekezet elbukott presbitereinek. Hasonlóképpen a Szent Szellem arra utasította Pált, hogy adjon Istentől való helyreigazításokat a korinthusi, a galácziabeli és a thesszalonikai gyülekezeteknek. Az ilyen helyreigazítás szellemi természetű dolog, és Isten időnként felszólítja a felkent szolgáit, hogy ilyen helyreigazításokat tegyenek a népe között. Az ilyen helyreigazítások azonban mindig szeretetből történnek.

A vádaskodás szelleme könnyen felismerhető. Mindig negatív a hozzáállása azok felé, akiket nem szeretünk. Soha nem vádolnánk így azokat az embereket, akiket szeretünk. Például soha nem vádolnánk a saját gyermekeinket mások előtt. Láthatjuk tehát, hogy az emberek iránti szeretet hiánya az, ami előhozza belőlünk a vádaskodás szellemét.

Az Istentől való helyreigazítás szolgálatát az Úr csak hűséges szolgáira bízza - mint például János és Pál apostolokra. Az Úr nem hív el mindenkit ilyen szolgálatra. Tehát légy óvatos. Miközben egy „vádaskodó szolgálatot" végzel, könnyen becsaphatod magad, és elhiszed, hogy egy Istentől való helyreigazító szolgálatot végzel.

Ha nem szabadulsz meg a vádaskodó szellemtől, az Úr ellened fog állni, ahogyan a farizeusoknak is ellenük állt. A vádaskodás szolgálata a Sátán műve, és hívőként egyáltalán nem szabad részt vennünk benne.

Először is fel kell ismernünk, hogy a Sátán és démonai folyamatosan arra ösztönöznek minket, hogy vádoljuk meg testvéreinket valamiért, amit hibának tartunk bennük. Ezek a démonok pedig számos hibára fogják felhívni a figyelmedet a testvéreidben, hogy rávegyenek arra, hogy vádold őket. Ha engedsz ennek a kísértésnek, kiteszed magad a sátáni erők hatásának. Ez lehet az egyik oka annak, hogy sok hívő szenved különféle betegségekben.

Teljesen könyörtelennek kell lennünk abban, hogy megszabaduljunk ettől a vádaskodó szellemtől az életünkben - ahogyan egy sebész operál, és teljesen eltávolítja a rákos daganatot a betegből. Világosan látnunk kell, hogy a „vádaskodó szellem" sokkal rosszabb, mint bármilyen rák.

Születésünktől fogva mindannyian elsajátítottuk azt a rossz szokást, hogy hibát keressünk másokban. Sok évet töltöttünk azzal, hogy mások háta mögött kritizáltuk őket, és valamilyen hibát kerestünk bennük, hogy vádolhassuk őket.

Végül: Emlékezzünk arra, amit Jézus mondott a farizeusoknak, hogy csak azoknak van joguk követ dobálni másokra, akik bűntelenek. Tehát egyikünk sem jogosult senkit sem vádolni.

Az Úr szabadítson meg mindannyiunkat teljesen ettől a sátáni szellemtől.

Ámen.