„Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők meglátják Istent."(Máté 5:8). A szívünk tisztaságának hiánya megvakítja a látásunkat. Sok minden világossá válik Istenről azoknak, akiknek a szívük tiszta. Jézus a Lukács 11:34-ben arról beszélt, hogy a szem a test lámpása. Szeretném ezt a részt összekapcsolni a Máté 5:8-mal („Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják Istent").

„Ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz." (Lukács 11:34) Ha tudni akarod, mit jelent vaknak lenni, csak csukd be a szemed, és máris tudni fogod, mit jelent a vakság. A kinti fény már nem jön be, és nem látsz semmit.

"A test lámpása a szem, ha a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz; de ha a szemed gonosz, akkor az egész tested tele van sötétséggel. Vigyázz, hogy a benned lévő világosság ne sötétség legyen. Ha tehát az egész tested tele van világossággal, és nincs benne semmi sötétség, akkor teljes lesz világossággal" (Lukács 11:34-36).

Ez a vers a lelkiismeretre utal. A lelkiismeret a szív szeme. Ha tisztán tartod a lelkiismeretedet, a szíved tele lesz világossággal, és láthatod Istent. Ha azonban elhanyagolod a lelkiismereted tisztán tartását, ami azt jelenti, hogy valami rosszat teszel, és nem vallod be - ha nem vállalod a felelősséget érte, és megpróbálod valaki másra hárítani a felelősséget -, akkor a szemed apránként elhomályosul, és elveszíted Isten látását. Lehet, hogy még mindig tele lesz a fejed a Biblia ismeretével, de már nem fogod látni Istent, mert ennek semmi köze az bibliaismeretedhez; ennek a szív tisztaságához van köze.

Van egy másik lehetséges értelmezése is ennek a versnek. Mondhatjuk, hogy ez arra is utal, hogy Istent látjuk meg minden körülményünk közepette, ha tiszta a szívünk. Amikor a szívem tiszta, akkor körül tudok nézni, és meglátom Istent minden körülményben, mindenben, amit tesz és mindenben, amit mond. Elmondhatom, hogy Isten irányít, még abban a rossz dologban is, amit mások tesznek velem, látom, hogy Isten azt a javamra használja. Jézus a vele történt leggonoszabb dologban is meg tudta látni Istent. Amikor a római katonák eljöttek, hogy elfogják Őt a Gecsemáné kertben, Péter csak azt látta, hogy az a gaz áruló Júdás elárulta Jézus Krisztust, és a gonosz római katonák eljöttek, hogy elfogják a Mesterét. Jézus azonban nem ezeket látta. Azt mondta: „A poharat, amelyet Atyám adott nekem, ne igyam ki?" A postás lehetett Iskariótes Júdás, vagy a farizeusok és a főpap, de végül is a pohár az Atyától jött. Mit számít, ha a postás gonosz embernek látszik, de a levél a szeretteidtől jött?

Jézus szíve tiszta volt, ezért mindenben Istent látta. Ezért tudta elfogadni, hogy elfogták, megalázták és keresztre feszítették. Szíve tiszta volt, és mindenben Istent látta. Ha teljes szívünkből szeretjük Istent, és az Ő szándéka szerint vagyunk elhívva, akkor minden a javunkra van (Róma 8:28). Ha a szívünk tiszta, akkor Isten mindent jóra fordít, és amikor látjuk a gonoszságot, amit mások tesznek velünk olyan körülmények között, amelyek látszólag nem illenek bele a vágyainkba, akkor azt mondhatjuk, hogy „Isten ott van". Ezért van óriási áldás a szív tisztaságára való törekvésben.

Ahogy egyre jobban megértjük a Szentírást, egyre tisztábban fogjuk látni Jézust a Szentírásban. Sokan tanulmányozzák a Szentírást, és nem látják Jézust. Ők egy tanítást látnak, és egy tanításért harcolnak. Ha azonban a szívünk tiszta és a szemünk tiszta, akkor ugyanaz a Szentírás, ahol más csak egy tanítást lát, ott mi Jézust fogjuk látni. Meglátjuk Jézus dicsőségét, amit a Szent Szellem tesz nyilvánvalóvá, és ez a szívünket hozzá vonzza, és segít nekünk abban, hogy jobban tudjuk követni Őt.

Szívünkben éjjel-nappal folyamatosan Istenhez kell kiáltanunk, ahogy Jézus mondta az özvegyasszonyról szóló példázatban (lásd Lukács 18:7 - „Isten választottjai éjjel-nappal hozzá kiáltanak"). Úgy kell kiáltanunk, mint annak az özvegynek, hogy megszabaduljunk az ellenség hatalmától, és olyan tiszta és erőteljes életet éljünk, amelyben soha nem veszítjük el a Szent Szellem tüzét. Jobban kell félnünk akár egyetlen bűnös gondolattól (legyen az tisztátalanság, gyűlölet, világiasság vagy a pénz szeretete), mint az AIDS betegségtől. Isten azt mondta egykor Izraelben, hogy nem volt senki, aki „megmozdult volna, hogy Istent megragadja" (Ézsaiás 64:7). Még Timóteusnak is „újból fel kellett gerjesztenie" a Szellem tüzét, amely benne volt (2 Timóteus 1:6). Isten semmit sem tesz bennünk automatikusan, mert az megfosztana minket a szabad akaratunktól. Hatalmasan tud viszont segíteni nekünk, amikor meglátja bennünk a legcsekélyebb vágyat is, ami Őt és az Ő javát kívánja az életünkben.

Boldogok azok, akik teljes szívükből igyekeznek tisztán tartani a lelkiismeretüket Isten és az emberek előtt, ahogyan Pál tette, akik ezáltal tiszta szívűek lesznek, és állandóan látni fogják Istent - az Igében és a körülményeikben.