Két ember van az Újszövetségben, aki azt mondta: "Kövess engem!" Egyetlen ószövetségi próféta sem mondhatta azt, hogy kövess engem, mert az életük nem volt követendő példa. Sem Ézsaiás, sem Mózes; sem senki más. Ők csupán azt hirdethették: "Halljátok, amit Isten mond rajtam keresztül. Ezek Isten szavai," de egyikük sem mondhatta: "Kövessétek a példámat!" Mózes összeveszett a feleségével, és nem engedelmeskedett Istennek, amikor nem metélte körül a fiát. Nem voltak mindannyian jó példaképek az életüket tekintve, de pontosan tudták hirdetni Isten Igéjét, és azt mondhatták: "Így szólt az Úr". Az Újszövetségben azonban nem csak azt mondjuk, hogy "Így szólt az Úr". Nem csak azt mondjuk: "Gyertek és halljátok, amit Isten mond!" Az Újszövetségben azt mondjuk: „Jöjjetek és lássátok, mit tett Isten", ami különbözik attól, amit az ószövetségi próféták mondtak: „Jöjjetek és halljátok, mit mond Isten". Az újszövetségi próféta azt mondja: "Gyertek és nézzétek meg, mit tett Isten az életemben! Gyertek és nézzétek meg, mit tett Isten a családomban! Gyertek és nézzétek meg, mit tett Isten bennem! Most arra akarlak tanítani, hogy engedelmeskedj annak, amit Jézus parancsolt, hogy Ő ugyanezt tehesse a te életedben. Kövessetek engem!"

Jézus volt az első személy a Bibliában, aki azt mondta: „Kövess engem!" Aztán azt olvassuk, hogy Pál is azt mondta: „Kövess engem, ahogy én követem Krisztust" (1 Korinthus 11:1). Majd a Filippi 3:17-ben így folytatja: "Testvérek, kövessétek a példámat. És ne csak az én példámat, hanem figyeljetek meg másokat, akik hozzám hasonlóan járnak. Ti is követhetitek a példájukat, mert én Krisztust követem." Krisztus olyan, mint az az ember, aki felmászott egy tízezer méter magas hegy tetejére. Ő már felért a csúcsra, mi pedig követjük. Pál valószínűleg előttünk jár. Talán elérte 3000-4000 métert. Azt mondja a mögötte lévőknek: „Kövessetek engem!" Lehet, hogy én csak 500 méterig jutottam. Mondhatom azoknak, akik még lejjebb vannak a hegyen: „Kövessetek engem!" Követhetem mások példáját, akik előttem vannak, akik követik Krisztust a csúcsra. A csúcs a Krisztushoz való teljes hasonlóság. Ez a cél. Nem az a cél, hogy meggyógyítsuk a világ összes betegét, hanem az, hogy életünkben teljesen Jézus Krisztushoz hasonlóvá váljunk, és ebből az életből árad majd a szolgálat.

Ezt meg kell értenünk. Jézus nem azt parancsolta nekünk, hogy menjünk és mondjuk meg az embereknek, hogy végezzék ugyanazt a szolgálatot, amit Ő tett. Nem követhettük Pált, amikor azt mondta: „Kövessetek engem", ha a szolgálatról beszélt. Nem azt mondta nekünk, hogy legyünk apostolok. Hogyan lehetne mindenki apostol? Hogyan lehetne mindenki próféta vagy evangélista, mint Pál volt? Ő azt mondta: "Kövessétek az életmódomat. Utánozzatok engem, ahogy én utánozom Krisztust!" Még Pál apostol sem tudta utánozni Krisztus szolgálatát, aki minden beteget meggyógyított, vízen járt, vagy ötezer embert etetett meg öt kenyérrel. Voltak idők, amikor Pál azt mondta, hogy ő maga is éhes volt (2 Korinthus 11:27). Amikor szükségben volt, a hidegben reszketett, és megkérte Timótheust, hogy hozzon neki egy takarót (2 Timóteus 4:13). Az első keresztyének sokféleképpen szenvedtek. Nem védték meg őket, amikor az oroszlánok elé vetették őket, de követték Jézust, aki megtagadta a védelmet, amikor keresztre feszítették. Az Ő életét kell követnünk. Nem követhetjük Jézust az Ő szolgálatában.

A legvilágosabb példa erre az, hogy az Ő szolgálata magában foglalta a világ bűneiért való meghalást. Hogy követhetnénk mi Őt ebben a szolgálatban? Nem tudjuk. Az Ő életét követjük tehát. Különbséget kell tennünk Jézus élete és szolgálata között. Jézus egy mondatban azt mondhatta, hogy Atyja akaratát teljesítette - mind az életében, mind a szolgálatában. Mi is megtehetjük Isten akaratát az életünkben és a szolgálatunkban. Az életünkben azzal, hogy pontosan követjük Jézus példáját. Pál is ezt tette. A szolgálatunkban pedig azt, hogy betöltjük azt akülönleges feladatotKrisztus testében, amely nekünk adatott. Ha megértjük ezt a különbséget Jézus élete és szolgálata között, akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy ez megvéd minket a megtévesztéstől, és megkíméljük magunkat sok valótlanságtól és képmutatástól. Sok képmutatás van a keresztyénekben, akik úgy tesznek, mintha ugyanazt tennék, amit Jézus tett.

Az emberek néha megkérdezik: „Mit jelent az, amikor Jézus az utolsó vacsora után azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz bennem, ő is cselekedni fogja azokat a cselekedeteket, amelyeket én, és még nagyobbakat is, mert én az Atyámhoz megyek,…és megkérem az Atyát, hogy küldje el a Szent Szellemet." (János 14:12;16)

Azt akarta mondani, hogy amikor a Szent Szellem eljön, akkor képes leszel megtenni azokat a cselekedeteket, amelyeket Ő tett, és még azoknál is nagyobbakat. Ezt így kell értenünk. Ha megkérdeznénk valakit, hogy mik azok a cselekedetek, amelyeket Jézus tett, azonnal a következőkre gondolnánk: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, vízen járás, 5000 ember megetetése öt kenyérrel. Ekkor azonban csak Jézus életének utolsó 10%-áról beszélnének! Ez az, amit életének utolsó három és fél évében tett. Ez minden, amit tett? Mi a helyzet az életének a többi 90%-ával? Mit tett életének a másik 90%-ában? Mit tett egész életében? Egy mondatban: Az Atya akaratát cselekedte. Jézus maga mondta a János 6:38-ban: Nem azért jöttem a mennyből, hogy halottakat támasszak fel, betegeket gyógyítsak és a vízen járjak, hanem„azért jöttem, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem".

Dióhéjban ezek „Jézus cselekedetei". Azért jött, hogy nemet mondjon a saját akaratára, és hogy Atyja akaratát teljesítse. Az Ő Atyjának akaratához tartozott a Hegyi Beszéd hirdetése, minden beteg meggyógyítása, néha csak egy ember meggyógyítása a bethesdai tónál, a vízen járás, Pétert rávenni, hogy járjon a vízen, és ötezer embert megetetessen öt kenyérrel. Pál számára az Atya akarata nem tartalmazta a vízen járást, vagy az ötezer ember megetetését öt kenyérrel, vagy egy négy napja halott ember feltámasztását, mint Lázárt, de tartalmazta az Atya akaratának teljesítését. Ez a lényeg. A cselekedetek, amelyeket Jézus tett - egy mondatban - Isten akarata volt. Pál is ezt tette. Számára Isten akarata az volt, hogy utazgatott, gyülekezeteket alapított és szent iratokat írt. Jézus soha nem írt szent iratokat, de Pál igen. Mi nem arra vagyunk elhívva, hogy szent iratokat írjuk, de arra igen, hogy Atyánk akaratát teljesítsük. Ezek Jézus cselekedetei. Ebbe beletartozott a Józsefnek és Máriának való otthoni engedelmesség is. Ha Mária megkérte Őt, hogy hozzon egy vödör vizet a kútból, Jézus egy teli vödör vizet hozott. Ezek Jézus cselekedetei: engedelmesség az Atyának a kis és a nagy dolgokban. Mindannyian képesek vagyunk megtenni ezt.