Amikor egy hívő megragad egy új igazságot, nagyon könnyen olyan szélsőséges álláspontra juthat, hogy figyelmen kívül hagyja az új igazságot kiegyensúlyozó egyéb igazságokat. Ez különösen érvényes a valóban keresztyén hitre.

Az Ószövetség idején nem volt fontos a hit, hanem csak a cselekedetek. Mózes törvénye nem mondott semmit az Istenbe vetett hitről, de 613 parancsolatot adott - egy hosszú listát a cselekedetekről, amelyeket az embereknek be kellett tartaniuk, ha Istennek akartak tetszeni. Az Újszövetségben azonban ezt olvassuk:

„Kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka; nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedhessen"(Efézus 2:8-9).

Ha csak ezt a verset olvassuk el, sok hívő a másik végletbe esik, és azt mondja, hogy a cselekedetek egyáltalán nem fontosak - mert (ahogy ez a vers mondja) a cselekedetek arra késztetik az embert, hogy dicsekedjen azzal, amit tud.

De mit tanít valójában az Újszövetség? A teljes igazságot nem lehet egyetlen bibliai versben megtalálni. Amikor a Sátán a pusztában egy verset idézett Jézusnak, azt mondta: „Meg van írva…" (Máté 4:6), Jézus pedig így válaszolt: „ Viszont az is meg van írva …." Látjuk tehát, hogy a Szentírás egy-egy versét nagyon gyakran ki kell egyensúlyozni a Szentírás más verseivel, ha pontosan meg akarjuk érteni a teljes igazságot. Ha a Sátán egy verset idézve megpróbálta megtéveszteni még az Úr Jézust is, mennyivel inkább megtévesztheti a mai hívőket egyetlen kiragadott verssel. Tehát rendkívül óvatosnak kell lennünk a Szentírás tanulmányozásában, ha el akarjuk kerülni a megtévesztést. Az igazságnak, akárcsak a madárnak, két szárnya van - és mindkettőt használnod kell, ha egyenesen akarsz repülni. Egy szárnnyal vagy teljesen letérsz az útról, vagy körbe-körbe repülsz, és soha nem jutsz előre! Ezt az egyensúlyt látjuk az Efézus 2. fejeztében, ahol egyrészt azt mondja:

„Kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka; nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedhessen."

De hogy senki ne tévedjen el (csak az „egyik szárnyával" repülve), a következő versben rögtön ezzel folytatódik:

„Az Ő alkotásai vagyunk, Krisztus Jézusban teremtettünk jó cselekedetekre, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk." (Efézus 2,8-10).

Tehát: Meg vagyunk mentve - nem a jó cselekedetek által - hanem a jó cselekedetekre, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk.

Ugyanezt az egyensúlyt látjuk a Filippi 2:12-13-ban is. Ott arra buzdít minket, hogy „félelemmel és rettegéssel vigyük véghez az üdvösségünket ", de aztán azt mondja, hogy „Isten munkálja bennetek mind a jó akarását, mind pedig annak véghezvitelét jó kedvéből".

Jakab 2:17-18-ban azt mondja, hogy „ a hit cselekedetek nélkül halott". Később Jakab így folytatja: „ Valaki azt mondhatja: »Neked van hited, nekem pedig cselekedeteim«. A Szent Szellem ihletésére azonban Jakab azt mondja: »Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én pedig megmutatom neked a hitemet a cselekedeteimmel«.Az a hit tehát, amelyet nem követnek „a hit cselekedetei", halott hit. Ez a különbség a halott és az élő hit között.

Az igazi keresztyén hit mindig hitből fakadó cselekedeteket eredményez - vagyis olyan cselekedeteket, amelyek a Szent Szellemtől való függés hatására jönnek létre. Mert a hit valójában a Szent Szellemtől való függőség, mint ahogy az ág a fától függ, hogy gyümölcsöt teremjen. Ha tehát valóban az Újszövetség kiegyensúlyozott igazsága alapján éljük az életünket, akkor az egy krisztusi élet lesz - mind az otthoni kapcsolatainkban, mind a munkahelyünkön -, amelyet a Szent Szellem ereje hoz létre a hit által (vagyis a Tőle való függőségünk által).

A cselekedetek nélküli hit egy halott, intellektuális hit - és nem egy valódi hit, amelyet a Szent Szellem hoz létre az ember szívében. A valódi keresztyén hit teljes függőséget jelent Istentől, amely az ember életében mindig gyümölcsöt terem, és egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá formál minket. Másrészt a hit nélküli cselekedetekkel az ember a saját emberi erőfeszítéseivel próbál Istennek tetszeni, ami önigazságossághoz vezet - amit a Szentírás „szennyes ruháknak" nevez. („Minden saját igazságunk szerinti cselekedet olyan, mint a szennyes ruha" - Ézsaiás 64:5).

Amit ebben a cikkben megosztottam veletek, az egy nagyon fontos igazság - mert az örökkévaló sorsunk függ tőle -, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy tévedjünk ebben a kérdésben. Ne hagyjátok tehát, hogy a Sátán megtévesszen titeket egy hamis „hittel", ami egy intellektuális hit, és nem eredményez egy krisztusi életet bennetek.

Akinek van füle a hallásra, hallja meg. Ámen.