Főleg amiatt támadják a gyülekezetünk szolgálatát, mert a szentséget és az igazságot hirdetjük. Kijelentettük, hogy "a bűn rajtunk többé nem uralkodik" (Róma 6:14), hogy "akik szeretik a pénzt, nem szerethetik Istent" (Luk. 16:13), hogy "akik haragszanak másokra és lenéznek másokat, eléggé bűnösek ahhoz, hogy a pokolra jussanak" (Máté 5:22), hogy "akiknek a szemei asszonyok után vágyakoznak, szintén annak a veszélynek vannak kitéve, hogy a pokolra jutnak." (Máté 5:28-29), stb. Jézusnak ezen szavai a hívők óriási többségének nem tetszenek, ők azok, akik ellenünk állnak.

Felemeltük hangunkat a keresztyén szolgálók fizetésének igeellenes gyakorlata ellen, (ilyenről az első században szó sem volt), és az igeellenes pénzkoldulás ellen, ami a keresztyén munkát jellemzi ma. Ezek vívták ki ellenünk azok haragját, akik prédikálásukból élnek, és akik saját birodalmukat építik. Ellene álltunk a személyi kultusznak, a pápaságnak, és a felekezeti jellegű gyülekezetépítésnek, a gyülekezetek nyugati vezetőktől való egészségtelen függésének és leuralásának, ami akadályozza a gyülekezetek fejlődését. Ez felbőszítette a szektás csoportokat.

A Sátán célja az, hogy a legkülönbözőbb módon rombolja Isten országát. Az „erősségeit" (Dán.11:31) a gyülekezeten belül helyezi el, hogy belülről rombolja Isten munkáját. A keresztyénség története azt mutatja, hogy ezek az erők egyik csoport a másik csoport után, egyik mozgalom a másik után végig a 20 évszázad során sikeresen végezte romboló munkáját.

A gyülekezetek bukásának fő oka, hogy az egyházban Isten által állított őrállók nem voltak éberek és nem riadóztattak. Hogyan érte el a Sátán, hogy ezek az őrállók elaludjanak? Néhány esetben elriasztotta őket, hogy az igazságot szólják, nehogy megbántsanak néhány embert - különösen a gazdagokat és a befolyásosakat. Néhányuknál elérte, hogy asszonyok után vágyakozzanak, a pénz - és jó ételek szeretőivé váljanak. Bizonyos esetekben maguk az őrállók fáradtak bele, hogy állandóan szembeszegülő üzeneteket hirdessenek, amikkel Isten normáit igyekeztek megőrizni az egyházban. Ezért megalkudtak az üzeneteiket illetően, hogy az emberek kedvében járjanak.

A Zsidó 12:3 azt mondja nekünk, hogy nézzünk Jézusra, hogy „Ő mennyi ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, és ne csüggedjünk el a lelkünkben." Kik voltak ezek a bűnösök, akik ellene álltak Jézusnak? Nem a prostituáltak, a gyilkosok vagy a tolvajok voltak Izraelben. Nem is a rómaiak vagy a görögök. Nem. Azok a bűnösök, akik folyamatosan ellene álltak Jézusnak a bibliatanító írástudók és vallási vezetők voltak. Féltékenyek voltak Jézusra és végül megölték Őt.

Ha Jézust követjük, akkor az emberek ezen csoportja ma is ellenünk fog állni. A legnagyobb ellenállás azon igehirdetőktől jön, akik az Isten által felállított normákat leszállítják. és megrontják a gyülekezetet. Ők lesznek a Sátán fő küldöttei ellenünk. Nagyon könnyű elfáradni a folyamatos ellenállástól és elbátortalanodni.

A Sátán megpróbálja Isten szentjeit kifárasztani az üldözés által (Dán 7:25). Egyetlen módja van, hogy győztesek legyünk, ha Jézusra, mint példaképünkre nézünk, aki folyamatos ellenállással nézett szembe mindaddig, míg meg nem ölték az ellenségei. Nekünk is „hűségesnek kell lennünk a halálunkig" (Jel. 2:1-5). Ha egy igehirdető nem kész arra, hogy az élete végéig szembenézzen az ellenállással, fülcsiklandozó igehirdetőként fogja végezni, aki „hízelegni fog, hogy megnyerje és a maga oldalára állítsa az embereket " (Dán 11:32), és az élete vége olyan lesz, mint a megalkuvó Bálámé.

A mi elhívásunk gyülekezetként az, hogy megőrizzük Isten normáit bármi is lesz annak az ára számunkra. Folyamatos őrállóknak kell lennünk az antikrisztusi erőkkel szemben. Pál - Isten kegyelme által, három éven keresztül, amíg ott volt - megőrizte az efezusi gyülekezetet tisztaságát. Amikor azonban elhagyta a gyülekezetet, azt mondta a véneknek, hogy bizonyos benne, hogy a távozása után be fog következni a romlás. (Ap.csel. 20:29-31). És tényleg bekövetkezett, amint arról az efezusiaknak írt második levélben olvashatunk (Jel. 2:1-5).