Melkhisédek neve az egész Bibliában csupán három versben fordul elő és a mi Urunk, mint Főpap mégis az ő neve szerint van elnevezve (1 Mózes 14:18-20)! Mit tett Melkhisédek, ami oly csodálatos? Melkhisédek Ábrahám mindhárom szükségletét kielégítette, anélkül, hogy bármit is tudott volna ezekről a szükségletekről, mert azt tette, amit Isten mondott neki.

Mindenekelőtt, étellelfogadta Ábrahámot. Melkhisédek egy józan eszű ember volt! Nem egyike volt azoknak a szuperszellemi embereknek, akik úgy gondolják, hogy a szellemi embereknek aszkétáknak kell lenni! Melkhisédek nem mondta azt Ábrahámnak, hogy böjtölj és imádkozz, hanem bőséges ennivalót adott neki! Sok évvel később Isten ugyanezt tette Illéssel, amikor kimerült volt és elcsüggedt. Isten egy angyalt küldött hozzá, nem „egy bátorítással," hanem valami „tápláló étellel" (1 Kir. 19:5-8)!

Ez egy követendő jó példa számunkra, hogy ételt adjunk bármelyik megfáradt, kimerült testvérnek. Amikor egy hívő legyengült és elcsüggedt, amire szüksége lehet az valójában valami jó étel és nem egy bátorítás - mivel ő nem csak szellem és lélek, hanem test is. Ezt nem szabad elfelejtenünk!

Melkhisédek azt követően, hogy ételt adott neki, segítségére volt Ábrahámnak szellemileg is - nem azzal, hogy prédikált neki, hanem dicsérte Istent Ábrahám győzelméért - két rövid mondatban. Ezt mondta:

„Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet ." (1 Mózes 14:19-20)

Melkhisédek valószínűleg eltöltött két órát azzal, hogy megetesse Ábrahámot és a szolgáit, aztán 15 másodpercet töltött el Isten dicsőítésével. Melkhisédek rövid dicsőítő beszédéből azonban Ábrahám két dolgot értett meg.

Először is,Ábrahám megértette, hogy egy olyan Istene van, aki a menny és a föld Ura. Ez megszabadította őt attól, hogy megkívánja Szodoma királyának javait, amelyeket éppen visszaszerzett. Bár Szodoma gazdagsága jelentős lehetett, hiszen Szodoma nagyon gazdag hely volt, Ábrahám most meglátta, hogy mindaz a zsákmány olyan, mint az értéktelen szemét ahhoz az éghez és földhöz képest, amelynek az Ő Istene az Ura. Melkhisédek segített Ábrahámnak világosan látni, hogy ki az ő Ura.

Figyeljük meg Melkhisédek bölcsességét. Nem prédikált Ábrahámnak, azt mondva: "Az Úr azt mondta nekem, hogy kapzsi leszel, és azért jöttem, hogy figyelmeztesselek téged"! Nem. Óvakodj az önjelölt "prófétáktól", akik mindig azt mondják, hogy "egy üzenetükvan az Úrtól" számodra! Az ilyen "próféták" hamis próféták. Melkhisédek Ábrahám tekintetét a zsákmányról egyszerűen csak Istenre irányította. És "a földi dolgok furcsán elhomályosultak" Ábrahám szemében. Így kell segíteni az embereknek.

Másodszor,Ábrahám világosan meglátta, hogy nem ő és a 318 szolgája voltak azok, akik legyőzték azokat a királyokat, hanem Isten! Ez egy másik kijelentés volt és az megóvta Ábrahámot a büszkeségtől. Melkhisédeknek ismét sikerült Ábrahám figyelmét a saját győzelméről Istenre terelnie!

A legjobb igehirdető az, aki el tudja fordítani a mi figyelmünket a mi teljesítményünkről és az Úrra Magára irányítja. A legjobb része ennek a történetnek csak most következik. Melkhisédek Ábrahám megáldása után eltűnik . Sosem olvasunk róla többet a Bibliában. Az ő neve csupán, mint egy krisztusi minta van megemlítve.

Melkhisédek aznap reggel a sátrában imádkozhatott, amikor Isten megszólította, és megmondta neki, mit kell tennie. Nem ismerte Ábrahámot, de ismerte Istent. És ez elég volt. Isten megmondta neki, hogy mit tegyen, és sokak számára áldássá tette őt.

Micsoda szolgálatra vagyunk mi, Melkhisédek rendjének papjai elhívva! Meg kell áldanunk az embereket fizikailag és lelkileg - és aztán eltűnni, mielőtt még megköszönnék!

Azt akarod, hogy az emberek azt higgyék, hogy Isten nagyszerű embere vagy, vagy azt akarod, hogy tudják, hogy nagyszerű Istenedvan.Ebben rejlik a különbség a vallásos és a szellemi szolgálat között. Ebben rejlik a különbség Áron papsága és Melkhisédek papsága között. Áron állandóan megjelent az emberek előtt, és tiszteletet kapott tőlük. Melkhisédek az embereket szolgálta és eltűnt!

Jézus is így szolgált a földi élete során. Körbejárt és kielégítette az élet harcaiban legyőzött emberek lelki és testi szükségleteit, és soha nem akarta, hogy bárki is reklámozza a gyógyításait. Soha nem akarta, hogy gyógyítóként ismerjék. Soha nem akart király lenni. Azért jött, hogy másokat szolgáljon, és hogy életét adja értünk. Nem akart híres lenni. Még csak nem is akarta bebizonyítani Heródesnek, Pilátusnak, Annásnak vagy Kajafásnak, hogy Ő az Isten Fia azzal, hogy feltámadása utánmegjelenik bármelyiküknek.Soha nem jelent meg egyetlen farizeusnak vagy szadduceusnak sem a feltámadása után, mert nem akarta igazolni magát az emberek előtt. Tudta, hogy az emberek véleménye csak a szemétkosárba való!

Gondoljunk csak bele, mi történne, ha úgy kezdenénk élni, mint Melkhisédek. Mindennap hallgatnánk Istenre, és tőle akarnánk megtudni, hogy mit kell tennünk. Ez lenne a leghasznosabb módja annak, ahogyan bármelyikünk élhetne ezen a földön.

Nem arra vagyunk-e mi is elhívva, hogy olyan életet éljünk, amelyben azok, akik kapcsolatba kerülnek velünk, áldottak legyenek - testileg és lelkileg? Mindannyian arra vagyunk elhívva, hogy Melkhisédek rendje szerinti papok legyünk.