15
Sep
2019
Javaslatok a győzelemhez
WFTW Body:
- Istenfélelem: Az istenfélelem a bölcsesség kezdete (alfája) (Péld. 9:10). Ez az első lecke a bölcsesség iskolájában. Ha nem tanuljuk meg az alfát, nem mehetünk tovább. „Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölete", mert Isten gyűlöli a gonoszt (Péld. 8:13). Ha meghallottuk Isten hívását, akkor szentnek kell lenni, mert Ő szent, és ha az elhívás megragadott minket, akkor gyűlölnünk kell a bűnt. Sok hívő nagyon könnyűnek találja, hogy más hívők jelenlétében győzzön néhány bűn fölött (harag, szexuális bűnök stb.), mivel attól félnek, hogy elveszítik a hírnevüket, viszont nagyon könnyen követnek el bűnt, amikor egyedül vannak. Ez nem azért van, mert nem képesek győzni a bűnök fölött, amiben elbuknak, hanem azért, mert jobban szeretik a hírnevüket, mint amennyire félik Istent. Többre tartják az emberek véleményét, mint Istenét. Az ilyen keresztyéneknek sírni kell és bűnbánatot tartani, amiért a teremtmények (emberek) dicséretét többre tartják, mint a Teremtőét." (Róma 1:25), és Istenhez kell kiáltaniuk teljes szívvel, hogy Isten megtanítsa őket az Ő félelmére. Isten megígérte, hogy ha kiáltasz és felemeled a hangod és keresed az Úr félelmét, mint a rejtett kincseket, akkor Ő meg fog tanítani az Ő félelmére (Péld. 2:3-5; Máté 5:6). Csak azok találhatják meg Őt, akik teljes szívvel keresik. (Jer. 29:13). Csak azok lesznek megvigasztalva (megerősítve, támogatva), akik a Szent Szellem által sírnak a bűneik miatt (Máté 5:4). Meg kell változtatnunk a viselkedésünket, amikor egyedül vagyunk Isten előtt. Azért adott Isten mindegyikünknek egy személyes területet - a gondolatainkat -, hogy megpróbálhasson, hogy meglássa vajon féljük-e Őt vagy sem. Ha csupán a többi ember előtti hírnevünkre vagyunk tekintettel, akkor elnézőek lehetünk a gondolati bűneinkkel kapcsolatban. Isten ezért elválasztja azokat, akik a teljes győzelemre vágynak azok között, akik csupán a bűn feletti nyilvános győzelemre vágynak. Ha ugyanúgy sírunk a gondolati bűneink miatt, mint a látható bűneink miatt, akkor nagyon gyorsan győztesek lehetünk.
- Felfegyverkezve a szenvedés gondolatával: A bűn elkövetése örömöt okoz, de az megtévesztő és rövid ideig tart (Zsidó 3:13; 11:25). A öröm ellentéte a szenvedés. Szenvedni kell ahhoz, hogy megtagadjuk a testünk bűnös kívánságát. Az ige azt mondja nekünk, hogy ha felfegyverezzük magunkat ezzel a hozzáállással, akkor meg tudunk szűnni a bűntől és cselekedni tudjuk Isten akaratát egész életünkben (1 Péter 4:1-2). Szenvedni a testben nem fizikai, testi szenvedést jelent, mert ilyen módon még senki sem hagyta abba a bűn elkövetését, hanem azt jelenti, hogy szenvedést okozunk magunknak a testi vágyaink megtagadása által. Elutasítjuk az önmagunknak való kedveskedést, pontosan úgy, ahogyan Jézus sem Önmagának kedveskedett (Róma 15:3). Így vállalunk közösséget az Ő szenvedésével. Szenvedni a testben egy meghatározott magatartást jelent, amire Péter azt mondja, hogy az fegyver a harc időszakában, de a fegyverekkel már a harc megkezdése előtt rendelkezni kell. Akkor keresni a fegyvert, amikor a kísértés támadása már elkezdődött haszontalan, mivel rendszerint senki sem fogja azt akkor megtalálni. Nem. Fel kell fegyverkezni, mielőtt a küzdelem elkezdődik. Ha valakinek nincs meg ez a fegyvere ('az a gondolat, hogy inkább szenvedjen önmaga megtagadása által, mint hogy engedjen egy bűnös gondolat legkisebb vágyának is'), akkor nem fog meghátrálni a kísértés pillanatában és elbukik (Zsidó 10:38). Ha azonban eldöntöttük, hogy inkább meghalunk, minthogy vétkezzünk - akkor kell, hogy 'engedelmesek legyünk a halálunkig,' ahogyan Jézus tette (Fil. 2:8), és akkor ez a fegyver az erősségünk és védelmünk lesz a harc napjaiban. Ha pl. szeretjük az anyagi dolgokat, akkor könnyen elveszíthetjük a békességünket és bűnbe eshetünk, amikor anyagi veszteséggel nézünk szembe, vagy amikor valaki még kárt is szenved, vagy elveszíti valamelyik értékes ingatlanát. Ha azonban a test megsanyargatásának az útját választottuk, bízva benne, hogy Isten minden dolgot a javunkra fordít (Róma 8:28), akkor még javaink elvesztését is örömmel vesszük. (Zsidó 10:34).
- A közösség értéke: Az Újszövetségben nincs olyan, hogy magányos keresztyénség. Az ószövetségi próféták (mint Illés és Keresztelő János) élhettek egyedül, de az azokban a napokban volt, ami az árnyéka volt az eljövendő Krisztus testének, aki a valóság (Kol. 2:17). Most azonban rendelkezésünkre áll Krisztus teste, és ha megtaláljuk benne a helyünket, aki a Fej (Krisztus) megtart minket az eleséstől. Pál világosan beszél róla, hogy a tévedésektől való védelem és a növekedés a keresztyénségben csak akkor lehetséges, ha szilárdan „ragaszkodunk a Fejhez" megtartva az őszinte kapcsolatot a test többi tagjával (Kol. 2:19). Az ilyen gyülekezet ellen, ahogyan Jézus mondta „a pokol kapui sem vesznek diadalmat" (Máté 16:18). A Sátán bizonyára uralmat fog venni egy magányos keresztyén felett, aki a saját vágyai szerint próbál meg élni. Nem elég azonban elmenni hetente kétszer egy összejövetelre. Értékelnünk kell a többi taggal való közösséget és bekapcsolódni a test életébe. Ez csak akkor lehetséges, ha megtaláljuk a helyünket Krisztus testének működő tagjaként, és akkor osztozni tudunk a Fej győzelmében. Akkor a hívő társunk a testben egy erősséggé válik a számunkra a nyomás óráiban, ha a nyomás túl nagy lesz, hogy egyedül elhordozzuk azt. (Préd. 4:9-12). A kölcsönös bátorítás a testben Isten akarata, hogy megtartson minket a megtévesztéstől és a bűnben való eleséstől. (Zsidó 3:13). Értékeljétek az ilyen közösséget, így sok szívfájdalmat és sikertelenséget spórolhattok meg.
