„Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, mert a barátom megjött egy hosszú útról, és nincs mit adjak neki enni." (Lukács 11:5-6)

Nos, ez nagyon ritka eset. Aligha menne bárki is a szomszédjához éjfélkor, hogy felébressze és ételt kérjen a barátjának, de ez az ember megtette. Odamegy, kopogtat a szomszéd háza ajtaján, és azt mondja: „ Adj kölcsön nekem három kenyeret. Holnap visszaadom, de most adj kölcsön. Látogató jött hozzám, egy nagyon jó barátom, és nincs ennivalóm." A házban lakó férfi most azt mondja neki, hogy ne zavarja őt vagy a gyerekeit, mert mindannyian ágyban vannak: „Éjfélkor zavarsz minket, felébresztesz minket, és folyton dörömbölsz az ajtón." Ez az ember azonban tovább dörömböl, és nem hagyja aludni a szomszédját, amíg meg nem kapja, amire szüksége van.

Az Úr azt mondja: „Ha ez a felebarátod nem is adna neked semmit, annak ellenére, hogy a barátja vagy, a kitartásod és a szégyentelen dörömbölésed miatt, mégis felkel, és annyit ad, amennyire szükséged van." Milyen szép kifejezés ez: „Amennyire szükséged van."

Emlékszem, amikor a Szent Szellem keresztségre vágytam, azért vágytam a Szent Szellem erejére, hogy Isten Igéjének hatékony tanítója lehessek, hogy kapjak kijelentést. Nagyon félénk voltam, amikor keresztyén lettem, és elkezdtem megosztani Isten Igéjét. Tudtam, hogy szükségem van a Szent Szellem erejére, és ha megkapom a Szent Szellem erejét, akkor más ember leszek, és pontosan ez történt. Ha így keresed Istent a Szent Szellem hatalmas természetfeletti kenetéért, nem magadért, hanem másokért, és folyamatosan zörgetsz, és azt mondod: „Uram, adj nekem kenyeret, hogy etessem ezeket az embereket(ezt a kifejezést Lukács 11:8-ban láttuk)", akkor Isten annyit fog adni, amennyire szükséged van (Lukács 11:13). Itt a Szent Szellemre utalok. Jézus világossá tette, hogy mit kell kérnünk Istentől. „Add meg nekem a Szent Szellem erejét, hogy mások felé szolgálhassak. Az én szükségleteim be vannak töltve, túl vagyunk a Lukács 18-on, most mások szükségleteire gondolok." Így gondolkozik egy igazi keresztyén.

Az emberek gyakran vágynak a Szent Szellem erejére, hogy kellemes bizsergést, vagy más érzést érezzenek, nyelveken szóljanak, vagy valami más, ami a saját hasznukra válik. A Szent Szellem ajándékait azért kell keresnünk, hogy áldás lehessünk mások számára. Emlékszem, amikor a Szent Szellem ajándékait kértem Istentől. Azért kértem, hogy mások felé szolgáljak, és még ha Isten meg is adta nekem a nyelvek ajándékát, az azért volt, hogy frissen tartsam magam, mert a Biblia azt mondja, hogy aki nyelveken szól, az magát építi. Én is építeni akartam magam, hogy mindig friss legyek, amikor mások felé szolgálok. Ezért a nyelvek ajándéka is mások javára szolgált, hogy frissen tartsam és építsem magam. A Szellem egyetlen ajándéka sem a saját személyes építésemre szolgált, hanem a személyes építésemre azzal a céllal, hogy mások számára áldás legyek.

Emlékeznünk kell arra, hogy a Szent Szellem minden ajándéka a mások felé való szolgálatra adatik. A Szellem gyümölcse viszont nekem van hasznomra. Ha örömöm vagy békességem van, az nekem válik hasznomra, nem neked. Ha azonban rendelkezem a Szent Szellem ajándékaival, legyen az prófétálás, gyógyítás vagy bármilyen más ajándék, ezek az ajándékok másoknak is hasznosak. Mindkettőre szükségünk van. Kérned kell Istent, és hitre van szükséged.

„Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok jót (különösen a Szent Szellemet és minden jó ajándékát) azoknak, akik kérik tőle?" (Lukács 11:13)

Hinnünk kell benne, ha a mi Atyánktól kérünk. Nem egy cég vezérigazgatójához megyünk, aki annyira távol van, hogy egy titkárnőn keresztül kell megközelítenünk. A mi Mennyei Atyánkhoz megyünk, és mit tagadhat meg tőlünk? Nincs semmi jó, amit valaha is megtagadna tőlünk. Ha Isten nem látja jónak, hogy adjon nekünk valamit, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy az nem jó nekünk.

Pál apostolnak egyszer egy betegsége volt, amit tövisnek nevezett a testében. Háromszor imádkozott azért, hogy megszűnjön (2 Korinthus 12:8). Isten nem távolította el, és rájött, hogy ez az ő javára válik, mert alázatos és összetört állapotban tartotta. Isten mindig azt adja nekünk, ami jó, és amikor Isten ilyen jó hozzánk, rendkívül jó hozzánk, mit tegyünk? Jónak kell lennünk nekünk is másokhoz.

„Uram, azt akarom, hogy add meg nekem azt, ami segít nekem betölteni ezeknek az embereknek a szükségleteit, akik felé szolgálnom kell." Amikor terhet raksz a gyülekezeted tagjaira, hogy istenfélő életre vezesd őket, hogy rávezesd őket, hogy mindent megtegyenek, amit Jézus parancsolt, hogy rávezesd őket, hogy a Hegyi beszéd normái szerint éljenek, akkor kérni fogod a Szent Szellem erejét, kérni fogod a mennyből származó prófétai szót, amely betölti ezeknek az embereknek a szükségleteit, megszabadítja őket az ördög karmaiból, és istenfélő életre vezeti őket. Ha eléggé szereted őket, akkor kitartó leszel. Gondolhatod, hogy ez az ember, aki éjfélkor elment a szomszédjához, mennyire szerette a látogatóját. Annyira szerette, hogy elhatározta, aznap este ennivalót szerez neki. A legtöbben azt mondanánk, ha nem lett volna ennivalónk azon az estén, amikor a látogató jött, hogy "sajnálom, de nincs ennivalónk, úgyhogy most menjünk aludni, reggel majd hozok neked valamit." Ez az ember azonban annyira szerette az éhes látogatóját, hogy azt mondta: "Hozok neked valamit ma este, még akkor is, ha szégyentelennek kell lennem a szomszédom előtt." Csodálatos képe ez annak, amikor kitartással Istenhez fordulunk, és azt mondjuk: Uram, add nekem a Szent Szellem ajándékait, hogy szolgálhassam ezeket az embereket.