Júdás a levelében három olyan emberről beszél, akik vallásos és nem szellemi emberek voltak: Káin, Bálám és Kóré (Júdás 11). Nézzük meg őket egyenként:

1. Káin

Káin nem istentelen ember volt. Mélyen vallásos volt, aki hitt az Istennek bemutatott áldozatokban (1 Mózes 4.3). Ábel szintén áldozatokat mutatott be Istennek, de a két áldozat, valamint Káin és Ábel közötti különbség olyan nagy volt, mint a pokol és a menny között, azaz a vallásos és a szellemi között. Káin és Ábel szimbolizálja a két jól ismert utat: a vallásos és a szellemi utat. Káin azokat jelképezi, akik külső dolgokkal áldoznak Istennek: pénzzel, szolgálattal, idővel, stb. Ábel ezzel szemben azokat szimbolizálja, akik feláldozták magukat az oltáron ugyanúgy, ahogyan Ábel a bárányt leölve az oltárra helyezte.

A vallásos emberek adhatnak ajándékokat: imát és sok értékes munkát, de nem értik, mit jelent feláldozni magukat. Fizethetik pontosan a tizedüket, de nem fogják halálra adni magukat a kísértés pillanataiban. Ez a különbség az Ó- és az Újszövetség között. Élhetünk az Ószövetség szerint anélkül, hogy halálra adnánk magunkat, de lehetetlen az Újszövetség szerint élnünk önmagunk meghalása nélkül. Jézus nem azért jött, hogy tizeddel áldozzon, hanem hogy önmagát adja Istennek, kedves áldozatként. Káin és Ábel a széles- és az Istenhez vezető keskeny utat szimbolizálja: a vallásosság útját és az igazi szellemi utat. Lehetsz szolga önmagad halálba adása nélkül, de nem lehetsz fiú.

Isten Ábel áldozatára tűzzel válaszolt a mennyből, de nem jött le tűz Káin áldozatára. Amikor egy ember minden nap következetesen meghal önmagának, tűz fog lejönni a mennyből az életére és a szolgálatára. Ez az igazi szellemmel és tűzzel való megkeresztelkedés, amiről Keresztelő János beszélt, hogy Jézus ezt fogja adni azoknak, akik meghalnak önmaguknak. Másrészt egy testvér, aki egyszerűen csak jó dolgokat cselekszik, látszatra jó élete lehet, de a tűz és a menny felkenetése hiányozni fog az életéről. A Sátán hamis „keresztsége" megcsiklandozza az érzéseket (amit ma a legtöbben élveznek), de az értéktelen szemét a szellemmel és tűzzel való igazi keresztséghez képest, amit Jézus elküldött a kereszt útját választó tanítványaira.

2. Bálám

Bálám egy másik vallásos ember volt. Olyan igehirdető, aki az Urat akarta szolgálni, de aki a pénzkeresetben és a híres világi emberekkel való barátkozásban volt érdekelt (4 Mózes 22). Ő a saját elismertségét és a pénzügyi hasznot kereste az Úr nevében. Nagyon sok Bálámhoz hasonló hamis próféta van ma. A tanításaik alapvetően helyesek, szó szerinti értelemben, de a különbségtétellel nem rendelkező hívők nem ismerik fel, hogy Bálám szelleme mozgatja őket (szeretik a pénzt és az elismerést). Ők azok, akikről Pál a Fil. 2.21-ben azt írja, hogy a maguk hasznát keresik. Ők voltak azok, akik a pergamoni gyülekezetben Bálám tanítását követték. (Jel. 2.14). Nincs különbség az elismertség és a pénz keresése között a gyülekezetben. Mindkettő Bálám ugyanazon szellemének különböző változata.

3. Kóré

Kóré is egy vallásos ember volt. Lévi papi törzséből származott (4 Mózes 16), de elégedetlen volt az Úrtól kapott szolgálattal. Többre vágyott, olyan akart lenni, mint Mózes. Ez a vallásos köntösbe burkolt vágy volt az, ami végül a pusztulását okozta. Ő és a lázadó társai - Dátán és Abirám és a családjaik - vannak egyedül lejegyezve a Szentírásban, akik élve jutottak a pokolba. (4 Mózes 16.32-33). Ilyen komolyan vette az Úr a népe fölé, általa felkent hatalom elleni lázadás bűnét.

A legtöbb vén, igehirdető és pásztor ma önjelölt. Az ellenük való lázadást nem kell komolyan venni, még szükség is lehet rá! Olyan valaki ellen lázadni azonban, akit Isten kent fel, az Isten legsúlyosabb ítéletét hozza valakire. Egy szellemi embernek álmában sem jut eszébe, hogy ilyen dolgot tegyen, de a vallásos embereknek igen. A vallásosság valójában egy szellemi tudatlanság.

Kóré azokat szimbolizálja, akik egészségtelen módon versenyeznek egymással a gyülekezetben. Amikor nehéznek találod hálát adni és értékelni egy istenfélő testvért, az egy jelzés arra, hogy van benned valami Kóré szelleméből. Amikor Isten szolgáját kritizálod, akkor telve vagy Kóré szellemével. Ha végighallgatod, hogy mások kritizálják őt, akkor olyan vagy, mint az a 250 lázadó, akik Kóréhoz csatlakoztak, akiket szintén megítélt Isten.

Sosem válunk szellemi emberré, ha nem tudunk különbséget tenni a vallásos és a szellemi dolgok között. A szükség órájában vagyunk, mivel az van megírva, hogy az utolsó napokban sokan lesznek, akik a kegyesség látszatát veszik fel, de nem lesz erő a szolgálatukban, ami a keresztről való beszéd.