Az Újszövetség egy szerződés, amit Isten kötött az emberrel „Jézus vérével aláírva." (Zsidó 13:20 - Living Bible). Most nekünk is alá kell azt írni a saját életünk vére által. Nincs más lehetőség, ha részévé akarunk válni az Istennel kötött szerződésnek. Sokan nem írják alá a saját életük vérével a kipontozott vonalon, ezért sosem lesz részük egy kielégítő keresztyén életben.

Jézusnak az Atyjával kötött szövetsége azt jelentette az élete során, hogy sosem a saját akarata szerint cselekedett (Zsidó10:5). Halálra adta a saját akaratát, a keresztre feszítéssel írva alá ezt a szövetséget - „saját vérével". Mi is erre vagyunk elhívva a Vele való közösségben. Ezen az úton egyáltalán nem megerőltető járni. Éppen ellenkezőleg, egy minden erőlködéstől mentes legboldogabb élet, amit valaha élhetsz. Erről a szövetségről teszünk bizonyságot, amikor bemerítkezünk, és amikor megtörjük együtt a kenyeret.

Az újbor, amiről Jézus a Lukács 5:38-ban beszélt, az Isten szerinti életet jelenti, amiben részünk lehet az Újszövetség által. Az óbor a Törvény szerinti életet jelenti - egy szabályok és előírások szerinti életet. A két fa is ezt szimbolizálja az Édenkertben. A bűntől mentes (látszólag becsületesnek tűnő) számos szabály és előírás szerinti élet (ahogyan az sok vallásos csoportnál megfigyelhető) halálhoz vezet, ahogyan Isten Ádámot a jó és a rossz tudásának fájával kapcsolatban figyelmeztette. Az igazi keresztyén élet abból fakad, hogy részt veszünk Jézus életében, és figyelmeztet bennünket, hogy bizonyos dolgok piszkosak, és bizonyos dolgok tiszták. Szabad választásunk van, de nem azért kerülünk el dolgokat, mert valamilyen szabályok kötnek minket ("Ne érintsd, ne is kóstold" - Kolossé 2:21), vagy azért, hogy jó benyomásokat tegyünk másokra.

Az új tömlő Krisztus Testéről szól, ami azáltal épül, hogy a testünket mindennap odaszenteljük Neki élő áldozatként, és kérjük Őt, hogy töltsön be minket Szent Szellemével, hogy ugyanaz a munka, amit Jézus a Szellem által a földi élete során testben cselekedett, bennünk is végbemehessen. Ez tesz minket eggyé másokkal, akik ugyanazon az úton járnak. Így vagyunk egy test Krisztusban, a gyülekezet, amiben megajándékoz minket olyan ajándékokkal, amik egymás építéséhez szükségesek.

Ez zúzza porrá a Sátánt a lábunk alatt (Róma 16:20). Ha teret adunk a Sátánnak, hogy vádoljon minket, bűnösnek fogjuk érezni magunkat, és a fejünkre telepszik; az ő helye azonban a lábunk alatt van!

A bűnt a Róma 3:23 úgy határozza meg, hogy Isten dicsősége hiányt szenved - Isten dicsősége pedig látható volt Jézus életében.

Emlékezzünk tehát arra, hogy

„a bűn az, amit nem tudunk Jézussal való közösségben megcselekedni."

Az Ószövetség idején a bikák és a bakok vére által a bűnt csak elfedezni lehetett és nem eltávolítani (Zsolt 32:1-2). Nem lehetett megtisztulni tőle vagy eltörölni. Minden évben megemlékeztek róla (Zsidó 10:3-4). Az Újszövetség idején azonban nemcsak megtisztultunk minden bűnünktől, hanem Isten megígérte azt is, hogy többé nem is emlékszik azokra (Zsidó 8:12). Világosan meg kell értenetek ezt a különbséget a két szövetség között.