Alázatosság:

Az Ef. 4:1-2-ben a következőt olvassuk:

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben."

Gyakran mondom, hogy a keresztyén életnek három titka van: Alázatosság, alázatosság és alázatosság. Minden itt kezdődik. Jézus megalázta magát és a Máté 11:29-ben ezt mondta: „Vegyétek fel az Én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy Én szelíd és alázatos szívű vagyok." Csupán két dologra mondta, amiket valaha mondott nekünk, hogy tanuljuk meg tőle: hogy alázatosok és szelídek legyünk. Miért? Mert Ádám gyermekei mind büszkék és kemények voltak. Ha be akarod mutatni a mennyei életet a földön, akkor azt először is nem az evangélium hirdetésével, bibliatanítással vagy karitatív tevékenységgel kell bemutatni, hanem mindenekelőtt az alázatos és szelíd magatartással. Mindenekelőtt egy alázatos és szelíd viselkedést kell bemutatnunk. Isten az alázatos, szelíd és türelmes embereket keresi.

Az Ef. 4:2 mondja: „Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben."

Senki sem tökéletes egyetlen gyülekezetben sem. Mindenkinek vannak hibái. Ezért minden gyülekezetben el kell hordoznunk egymás hibáit. El kell, hogy viseljük egymás hibáit, mert szeretjük egymást. „Ha te hibázol, én el fogom fedezni azt. Ha elfelejtesz megtenni valamit, én megteszem azt". Így kell Krisztus testének működnie.

Egység:

Az Ef. 4:3-ban a következőt olvassuk: „Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében."

Az egység központi téma Pál több levelében, és ez az a teher, amit az Úr az Ő gyülekezetére is ráterhelt. Amikor az emberi test meghal, elkezd bomlani. A testünk porból van megalkotva, és a porszemeket a testünkben lévő élet tartja össze. Abban a pillanatban, ahogy az élet elmúlik, elkezdődik a bomlás; és egy idő múlva azt találjuk, hogy az egész test porrá lesz. Hasonló a helyzet a hívők közösségében. Amikor a hívők egy gyülekezetben nincsenek egységben, bizonyosak lehetünk benne, hogy már bejött a halál. Amikor a férj és a feleség nincsenek egységben, a halál már belépett még akkor is, ha sosem válnak el egymástól. A bomlás elkezdődhet egy házasságban rögtön a házasságot követő napon - a nézeteltérésekkel, a feszültségekkel, a veszekedésekkel, stb. Ez megtörténhet a gyülekezetben is. Egy gyülekezet rendszerint néhány buzgó testvérrel indul, akik azzal a nagy céllal jönnek össze, hogy egy tökéletes munkát végezzenek az Úr számára. Nagyon hamar megbomlik az egység és bejön a halál. Folyamatosan harcolnunk kell, hogy megőrizzük a Szellem egységét - mind a házasságban, mind a gyülekezetben.

Isten nem szent független egyének csoportját építi fel, hanem egy testet. Erről beszél Pál az Efézus 4:1-3-ban. Buzdít minket, hogy „őrizzük meg a szellemnek ezt az egységét, mert egy test vagyunk." Mikor tudjuk elmondani, hogy egység van egy helyi gyülekezetben? Ha „a békesség tartja őket össze" (Ef. 4:3), mert „a Szellem gondolata békesség" (Róma 8:6).