Az egyházat (gyülekezetet) az Újszövetség egy olyan ház képéhez hasonlítja, amit Isten épít. A Példabeszédek 24:3 azt mondja, hogy egy ház csak bölcsesség által építhető.

Egy tanítvány nem válhat bölccsé a Szentírás tanulmányozása által, csak az ismeretét növeli vele. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete (Példabeszédek 9:10). Az Úr félelme a keresztyén élet ABC-je. A Jakab 3:17 azt mondja, hogy "a felülről való bölcsesség pedig először is tiszta". Ezért mindenki, akik Krisztus Testét akarja építeni, először az Úr félelmét kell megtanulni. Képessé kell válnunk, hogy azt mondjuk másoknak: "Jöjjetek fiaim …. megtanítlak benneteket az Úr félelmére" (Zsoltár 34:12).

Hangsúlyozhatjuk a tanításbeli tisztaságot, az érzelmi megtapasztalásokat, a dicsőítést és az imádatot, az evangélium hirdetését stb., de ha az Úr félelme nagyon alacsony szinten van, akkor teljesen mindegy, hogy mit építünk, egy napon össze fog dőlni.

Gyülekezetet nem lehet programok, tevékenységek, pénz, emberi tervek vagy az üzleti élet bármiféle alapelvei alapján építeni. Az ilyen elvek alapján végzett keresztyén munka látványos lehet az emberi szem számára, de amikor Isten tűz által megpróbálja, láthatóvá fog válni, hogy csupán fa, széna és pozdorja volt (1 Kor. 3:12-15).

Isten házának jellemző sajátossága az önmagunk megítélése (1 Péter 4:17), aminek eredménye egy Isten előtti tiszta élet. Ézsaiás, Jób és János mind meglátták a saját értéktelenségüket és bűnüket Isten jelenlétében (Lásd Ézsaiás 6:5; Jób 42:5-6; Jelenések 1:17).

Amikor Ádám és Éva vétkeztek Isten szentsége ellen, akkor kiűzte őket az Édenből. Isten azt követően lángoló kardú kérubokat állított az élet fája elő, hogy őrizzék azt. Az Életnek a fája az örök életet (az isteni természetet) jelképezi, és Jézus azért jött, hogy életet adjon nekünk. A kard a keresztet jelképezi, ami elpusztítja a régi életünket, mielőtt isteni természet részesei lehetnénk. Az igaz, hogy ez a kard először Jézuson hajtotta végre a halálos ítéletet, de Vele együtt mi is megfeszítettettünk (Gal.2:20). "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." (Gal.5:24).

A gyülekezetben a vének hasonlíthatók a kérubokhoz, akiknek használniuk kell ezt a kardot, akiknek hirdetni kell, hogy az egyedüli út az isteni élethez a test halálán keresztül vezet. Az Istennel való közösséghez vezető út ezen a kardon keresztül vezet. Mivel ezt a kardot a legtöbb gyülekezetben nem használják ma, ezért tele vannak megalkuvással és nem képesek Krisztus Testének kifejezésére.

A 4 Mózes 25:1-ben egy olyan időszakról olvashatunk, amikor az izraeliták elkezdtek

"paráználkodni a Moáb lányaival". Az egyik izraelita még a sátrába is bevitt egy

moabita asszonyt (6. vers). Fineás pap akkor megmentette Izraelt, mint nemzetet a pusztulástól. Ő olyan buzgó volt az Isten tiszteletét illetően, hogy azonnal lándzsát ragadott, bement a sátorba és megölte a férfit és az asszonyt is. (7,8. versek). Ennek eredményeként Isten leállította a pestist (9. vers), de akkorra már 24 ezer ember elpusztult. A pestis nagyon gyorsan terjedt és megölte volna Izrael egész táborát, ha akkor egy ember „kérubként nem használja a kardját",

Látjuk már, hogy milyen hasznos, ha van minden gyülekezetben „ egy kérub egy karddal"?

A pestis gyorsan terjed ma a keresztyénség köreiben, mert nincs elég Fineás, akik tudnák, hogyan használják a kardjukat. Túl sok vén és igehirdető embereknek akar tetszeni, akik állandóan arra biztatnak bennünket, hogy "szeressük a midianitákat". A gonosz számtalan érvet fog felhozni számunkra, hogy miért ne használjuk a kardot a gyülekezetben; még a Szentírásból is idézni fog, hogy alátámassza érveit, mint ahogyan Jézus esetében is tette.

Mit nyert Fineás személy szerint azzal, hogy használta a kardját? Semmit. Ugyanakkor sokat veszített - elsősorban a hírnevét illetően, amit kedvességgel és nyájassággal lehet kivívni! Fineás sok rosszindulatú pletyka és harag céltáblája lehetett a megölt férfi rokonai és barátai részéről, de Isten nevének dicsősége és tisztelete volt az, ami Fineást cselekvésre késztette. Isten rátette a jóváhagyó pecsétjét Fineás szolgálatára, amikor azt mondta: "gyakorolta a féltő szeretetemet" (4 Mózes 25:11). Végső soron Isten jóváhagyó pecsétje az egyetlen dolog, ami számít. Az Úr odáig elment, hogy ezt mondja Fineásról: "Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki….mert féltő módon szerette az ő Istenét," (4 Mózes 25:12-13). Az előző fejezetben azt láttuk, hogy az Úr a Lévitáknak szintén a békesség szövetségét adta, mert használták a kardot (Mal. 2:4-5).

Nincs békesség ma sok gyülekezetben, mert a békességet emberi módon keresik - Isten kardjának használata nélkül - , aminek eredménye harc és viszálykodás. Krisztus békességét a kard hozza el (mi megöli az önző életmódot) - az otthonunkban és a gyülekezetben egyaránt.

Azoknak, akik gyülekezetek vezetői szenvedélyesen védelmezni kell Isten neve tiszteletét, ha meg akarják őrizni a tisztaságot a gyülekezetben. El kell felejteniük, hogy jó hírnévre tegyenek szert kedvesség és nyájasság által és egyedül Isten neve dicsőségéért kell aggódniuk.

Isten neve tiszteletének ez a szenvedélye volt az, ami Jézust arra indította, hogy kiűzze a pénzváltókat és galamb árusokat a templomból. „Az Isten házához való féltő szeretet emészt engem" (János 2:17). Ez egy fontos része annak, hogy mit jelent keresztyénnek lenni. De ki vágyik egy olyan keresztyénségre, ami valakit népszerűtlenné és meg nem értetté tesz?