„Boldogok a szelídek (szelídek és alázatosak), mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5). Úgy hiszem, ez azokra vonatkozik, akik nem harcolnak a jogukért, akik nem torolják meg, ha rosszul bánnak velük. Jézus bemutatta, hogy mi a szelídség, amikor jogtalanul bántak vele, Ő nem torolta meg. Nem átkozta meg azokat, akik megátkozták Őt. Nem imádkozott Isten ítéletéért azokra, akik keresztre feszítették. Azt mondta nekünk a Máté 11:29-ben: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok”. A „szelíd” szót nem könnyű pontosan lefordítani, ezért többféle szót használnak erre az emberek (a Bibliám margóján ez áll, hogy „alázatos, szelíd”). Általánosságban véve, aki itt a földön nem harcol a jogáért, egy napon ő fogja örökölni a földet. Isten azoknak adja a földet, akik nem harcolnak érte. Ez Isten módszere. Isten nem azoknak adja a legnagyobb áldásait, akik harcolnak a jogukért, hanem azoknak, akik lemondanak róla. Jézus elment a keresztig; lemondott minden jogáról. Alázatossága és szelídsége abban mutatkozott meg, hogy megalázta magát a halálig, sőt a gyalázatos kereszthalálig (Filippi 2:8). Megalázták és megszégyenítették, és mivel kész volt erre a szintre lemenni, ezért mondja a Filippi 2:9: „Isten felmagasztalta Őt, és olyan nevet adott neki, amely minden név felett való”. Az, hogy Krisztus ma az Atya jobbján ül, az nem azért van, mert mindig is ott volt az örökkévalóság óta. Mindig ott volt, mint Isten, de amikor emberként a földre jött, akkor kiérdemelte a jogot, hogy az Atya jobbjára ülhessen. Nagyon fontos ezt megérteni. Azért érdemelte ki a jogot, hogy visszatérjen az Atya jobbjára, mert földi életében olyan tökéletesen megmutatta Isten természetét emberként – mindenféle kísértéssel szembenézve -, és megalázta magát a halálig, még a kereszthalálig is. Nem harcolt a jogaiért, és ezért egy napon az egész föld az Övé lesz. Olyan nevet kapott, amely minden név felett való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, akik a mennyben, a földön és a föld alatt vannak. Ez még nem történt meg. Sokan megvetik Jézus nevét, és ma sem hajolnak meg az Ő neve előtt. A démonok sem, és sok ember sem a földön, de biztosan eljön a nap, amikor minden térd meghajol Jézus neve előtt, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, és akkor az egész föld az Övé lesz. Az Övé lesz, mert Ő szelíd volt, és ezért, akik követik Őt a szelídségnek ezen az útján, azoknak Jézus azt mondta: „Tanuljatok tőlem” (Máté 11:29). Az egyetlen dolog, amit mondott, hogy tanuljunk meg tőle, az a szelídség és az alázatosság. „Tanuljátok meg Tőlem, mert Én szelíd és alázatos vagyok, szelíd és alázatos szívű”. Ezt magától Jézustól kell megtanulnunk. Nem azt mondja, hogy egy könyvből tanuljunk. Azt mondja: „Nézzetek rám, és lássátok, hogy nem harcoltam a jogaimért, hogy lemondtam a jogaimról, hogy szelíd és alázatos voltam, és megnyugvást találtok lelketeknek”. Azt hiszem, egyetlen oka van annak, hogy olyan sok keresztyén nyugtalan, feszült, és néhányan idegösszeomlást kapnak, mert nem szelídek; belül harcok dúlnak valami miatt. A jogaikért harcolnak, és ezért nyugtalanok. Az alázat az egyik legkönnyebben hamisítható erény. Az igazi alázatot mások nem látják rajtunk. Ez az, amit Isten lát bennünk – ez egy belső dolog. Jézus élete példázza ezt. A Filippi 2:5-8 szerint Jézus lemondott isteni kiváltságairól és jogairól, és szolgává lett, és még a keresztre feszítést is hajlandó volt elfogadni az emberek kezétől. Nekünk is követnünk kell Őt az alázatnak ezen az útján. Jézus 3 lépésben alázta meg magát. Emberré lett. Szolgává lett. A kereszten elfogadta azt is, hogy bűnözőként kezeljék. Itt látjuk a keresztyén élet három titkát: alázat, alázat és alázat. Az angyalok bizonyára csodálkozva nézték, amikor Jézus 33 évig élt a földön, és amikor látták, hogy milyen alázatosan szolgál másokat, és milyen türelmesen tűri a szenvedést, a sértést és a sérelmeket. Hozzászoktak, hogy évekig imádták Őt a mennyben, de amikor látták a földi magatartását, valami olyasmit is megtudtak Isten természetéről – az Ő szelídségéről és alázatosságáról -, amit egész idő alatt, amíg Jézus a mennyben volt, soha nem láttak és nem értettek meg. Most Isten a mennyben lévő angyaloknak akarja megmutatni Krisztusnak ugyanezt a szellemét rajtunk, az egyházon keresztül (ahogyan az Efézus 3:10-ben áll). Mit látnak most az angyalok bennünk és a viselkedésünkben? Dicsőséget hoz-e a magatartásunk Istennek? Ne feledjük, hogy az alázat a legnagyobb erény. Az alázat elismeri, hogy minden, amik vagyunk, és amink van, az Isten ajándéka. Az alázat arra ösztönöz minket, hogy értékeljünk és megbecsüljünk minden embert, különösen a gyengéket, a műveletleneket, a fogyatékosokat és a szegényeket. Csak az alázatnak ezen a talaján teremhetnek a szellem gyümölcsei és krisztusi erények. Ezért állandóan meg kell ítélni magunkat, hogy soha, egyetlen pillanatra se foglalja el a szívünket nagyravágyás, a megbecsülésnek vagy a dicsőségnek a keresése, amely Istent illeti meg. Elmélkedj sokat Jézus alázatosságán! Ez a legfontosabb buzdításom számotokra.