A Jelenések 14:1-5-ben egy kis csoport tanítványról olvasunk, akik földi életükben teljes szívvel követték az Urat. Az utolsó napon ők lesznek a győztesek Jézussal együtt, mert Isten teljes tervét meg tudták valósítani az életükben.

Azok, akiknek bűnei megbocsátattak, hatalmas sokaságot alkotnak, amelyet senki sem tud megszámlálni, ahogyan azt a Jelenések 7:9-10-ben látjuk:

„Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság, amelyet senki sem tudott megszámlálni, minden nemzetből, minden törzsből, minden népből és nyelvből, állt a trón és a Bárány előtt, fehér ruhákba öltözve, és pálmaágak voltak a kezükben; és hangosan kiáltottak, mondván: „Üdvösség a trónon ülő Istenünknek és a Báránynak!"

A Jelenések 14-ben említett tanítványok csoportja sokkal kisebb, megszámlálható - 144 ezer. Az, hogy ezt a számot szó szerinti vagy szimbólikusan kell-e érteni (ahogy a Jelenések könyvének nagy részét), nem lényeges. A lényeg az, hogy ez a szám nagyon kicsi a nagy sokasághoz képest.

Ez az a maradék, amely igaz és hűséges volt Istenhez a földön. Megpróbáltatásokon mentek át, és elnyerték Isten jóváhagyását. Isten maga tanúsítja róluk, hogy

„tiszták maradtak … követték a Bárányt, bárhová ment … nem találtatott hazugság (vagy álnokság) a szájukban … feddhetetlenek voltak" (Jelenések 14:4-5).

Ők Isten első gyümölcsei. Ők alkotják Krisztus menyasszonyát. A Bárány esküvőjének napján mindenki számára világossá válik, hogy megérte mindenben - mind a nagy, mind a kis dolgokban - teljesen őszintének és hűségesnek lenni Istenhez.

Azon a napon a mennyben ez a kiáltás fog hallatszani:

„Örüljünk és vigadjunk, és adjunk dicsőséget Neki, mert eljött a Bárány mennyegzője, és menyasszonya elkészítette magát" (Jelenések 19:7).

Azok, akik a földön a saját hasznukat és dicsőségüket keresték, csak azon a napon fogják teljes mértékben felismerni, milyen nagy veszteség érte őket. Azok, akiknek az apjuk vagy az anyjuk, a feleségük, a gyermekeik, a testvéreik, a saját életük, vagy az anyagi javak voltak az elsők az életükben és nem az Úr, azon a napon rá fognak jönni, hogy örökre veszteséget szenvedtek.

Akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a legbölcsebb emberek a földön azok voltak, akik teljes mértékben engedelmeskedtek Jézus parancsainak, és akik teljes szívükből arra törekedtek, hogy úgy járjanak, ahogyan Ő járt. A keresztyénség hamis dicsősége valójában szemét, ami akkor világosan láthatóvá válik. Akkor meg fogjuk érteni, hogy a pénz és az anyagi javak csak eszközök voltak, amelyekkel Isten próbára tett minket, hogy lássa, alkalmasak vagyunk-e arra, hogy Krisztus menyasszonyai legyünk?

Ó, bárcsak már most megnyílna a szemünk, hogy meglássunk valamit annak a valóságából, amelyet azon a napon világosan meg fogunk látni!

A legnagyobb dicsőség, amelyben egy ember részesülhet az, hogy azon a napon része lehet Krisztus menyasszonyának - akit Isten megpróbált és elfogadott!

Akinek van füle a hallásra, hallja meg. Ámen.