Istennek kedves áldozat a megtört és bűnbánó szív, amely tudatában van saját semmisségének és tehetetlenségének (Zsoltár 51:19). Ilyen volt Ábel, Káin nem rendelkezett ezzel. Ezért van megírva a következő:

„És tekintett az Úr Ábelre és az ő ajándékára….Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekintett." (1 Mózes 4:4-6).

A hit a lélek kiszolgáltatott függése Istentől: „hit által mutatott be Ábel jobb áldozatot Istennek, mint Káin" (Zsidó 11:4). Ábel áldozata ezért volt elfogadható Isten számára.

Egy nagy becsapás, amikor azt tanítják, hogy Ábel és Káin áldozata közötti különbség az volt, hogy Ábel vérrel áldozott Káin pedig nem. Az ilyen tanítás félrevezető, mert azt feltételezik, hogy az embert elfogadhatóvá teszi Isten előtt, ha Jézus vérét kéri. Mintha az ember életvitele és szíve állapota (akár összetört, akár nem, hittel-e vagy sem) nem számítana. Csupán annyit tesznek, hogy Jézus vérét kérik, mintha az valamiféle varázsszer lenne, és garantálná Isten elfogadását. Ez hazugság, és sokakat megtéveszt.

Jézus vérét senki sem kérheti. Nem mondja a Szentírás, hogy Jézus vére bárkit is megtisztíthatna a bűneitől. Nem. Ez a Szentírás jelentésének elferdítése. A Szentírás azt mondja, hogy Jézus vére megtisztítja mindazokat, „akik világosságban járnak, miként Isten maga a világosság" (1 János 1:7). Ahhoz, hogy valaki Isten világosságában járhasson, megtört és alázatos szívvel kell rendelkeznie, mint Ábelnek. Csak akkor lehet az ember áldozata elfogadható Isten számára.

Ha valaki azt mondja, hogy ő hisz Jézus vérében, de közben büszke és arrogáns, Isten ellene fog állni neki (1 Péter 5:6) pontosan úgy, mint Káinnal tette. Csak az kap kegyelmet Istentől, aki alázatos (Jakab 4:6).

Az istentiszteletünk, az imádságunk és a szolgálatunk csak akkor fogadhatók el Isten számára, ha a hit megtört és bűnbánó szívből származik (alázatos függésben Istentől). Isten nem a beszédünk gördülékenységét vagy szolgálatunk hatékonyságát nézi, hanem szívünk állapotát. Ez az első lecke, amit megtanulhatunk az 1 Mózes 4-ben leírt eseményből.

Az Istennek kedves áldozat Káin és Ábel napjaitól fogva a vég idejéig mindig a megtört és bűnbánó szív lesz. Isten nem változott meg. Az Ő törvényei ugyanazok maradnak.

Isten nem fogadta volna el Káin áldozatát akkor sem, ha Káin egy megölt bárányt ajánlott volna fel, mivel a szíve büszke, felfuvalkodott volt.

A szív alázatossága az első lépés az üdvösséghez. Ekkor tud beáramolni a világosság és lehet kérni Jézus vérét, hogy tisztítson meg minket minden bűntől.

Csak az alázatos szívűek kiálthatják Pál győzelmi kiáltását: "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk" (Róma 8:31), mert Isten csak az alázatosokkal van. A büszkék nem mondhatják ezt, mert Isten ellenáll nekik. Aki sokat képzel magáról, Káinhoz hasonlóan fogja végezni, még akkor is, ha folyamatosan Jézus vérét kéri.

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt fogja aratni is." (Gal. 6:7).

És ez a törvény általános érvényű, személytől független.