A 2 Korinthus 11:23-33-ban Pál a sokféle megpróbáltatásáról beszél, amiket meg kellett tapasztalnia az Úrért való szolgálatában: bebörtönzések, korbács és bot általi verések, álmatlanul töltött éjszakák, éhség és szomjúság, szélsőséges időjárási körülmények, veszélyek rablók között, stb. Voltak időszakok, amikor nem volt elegendő meleg ruhája, amit magára vegyen, vagy elegendő étel; akkoriban nem volt pénze, hogy meleg ruhát vagy ételt vegyen. Isten átvitte őt mindezeken, hogy egy mini-előfutárrá tegye más keresztyének számára, akik szenvedéseket élnek át. Mindazokban a megpróbáltatásokban Pál alázatosságot tanúsított.

A következőt mondta:

„Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, akarván engem megfogni;És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül." (2 Korinthus 11:32-33).

Ha apostol lennél, és valami hasonlóan megalázó dolog történt volna veled, talán nem akarnád, hogy bárki is halljon róla. Pál azonban nem akarta, hogy a korinthusi keresztyének azt képzeljék, hogy ő egy szuper ember, akinek megmentésére Isten néhány angyalt küldött. Egy hétköznapi ember volt, és azt akarta, hogy a többiek ilyennek ismerjék meg. „Nem akarom, hogy valaki többet gondoljon rólam, mint kellene" - mondta (2 Korinthus 12:6 - LB). Mennyire más volt Pál az Úr legtöbb mai szolgájához viszonyítva, akik megpróbálnak másokban jobb benyomást kelteni magukról, mint amilyenek valójában.

A 2 Korinthus 12:2-4-ben Pál megemlítette, hogy az Úr elragadta őt a harmadik mennybe, és 14 éven keresztül nem említette azt senkinek. Micsoda ember volt! Nem beszélt erről a megtapasztalásáról 14 éven keresztül - és még amikor beszélt is róla, semmilyen részletet nem árult el arról. Egy ilyen látásról már a legtöbb hívő a gyülekezet legközelebbi összejövetelén beszélne és nagyon részletesen beszámolna róla! Ezért hiszem, hogy Pál megtapasztalása hiteles volt. Azok a mennyei látomások, amelyekkel manapság egyes hívők dicsekednek, a termékeny képzeletük szüleményei - azért mondják, hogy másoktól elismerést kapjanak! Miért mondom ezt? Mert akiknek valódi látomásaik vannak, azok azt fogják tapasztalni, hogy ezek a látomások (ahogy Pál mondta) "olyan meghökkentőek, hogy az embernek nincs ereje leírni vagy szavakba foglalni", és "nem engedik meg nekik, hogy másoknak elmondják" (2 Korinthus 12:4).

Ezt követően Pál egy nehéz megpróbáltatásáról beszélt, amelyet Isten megengedett neki, a kitartó imádság ellenére is. Pál "a testében lévő tövisnek" és "a Sátán küldöttjének" nevezte ezt - mégis "Istentől adatott" (2 Korinthus 12:7). Isten egy tövist adott ajándékba Pálnak! Azért adta azt, mert látta, hogy Pál veszélyben van, büszkévé válhat. Isten minden büszke embernek ellenáll, de Pálnak nem akart ellene állni. Isten kegyelmet akart neki adni, de csak akkor tudott kegyelmet adni neki, ha alázatos marad (1 Péter 5:5). Ezért Isten megengedte, hogy a Sátán küldöttje zaklassa Pált, és így állandóan Istentől való függésben és alázatban tartotta. Látjuk tehát, hogy Isten időnként megengedheti, hogy még a Sátán küldöttje is folyamatosan zaklasson minket, mégpedig a jó cél érdekében. A betegség lehet a Sátán hírvivője. Miért mondjuk ezt? Mert Jézus azt mondta:

"Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékot adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok (csak) jót azoknak, akik kérik tőle" (Máté 7:11).

Mi mindannyian gonosz atyák vagyunk Istenhez képest, aki tökéletesen jó, és egyikünk sem adna betegséget a gyermekeinek. Akkor hogyan adhatna betegséget egy szerető, mennyei Atya bármelyik gyermekének? A legtöbb betegség a világon azért van, mert a föld átok alatt van (1 Mózes 3:17). Más betegségeket a Sátán okoz (Jób 2:7).

Bár Isten tökéletes akarata számunkra az, hogy egészségesek legyünk, mégis megengedheti, hogy időnként betegek legyünk, valamilyen cél érdekében. Amikor Pál a tövistől való megszabadulásért imádkozott, Isten nem szabadította meg, hanem helyette kegyelmet adott neki, hogy a tövis ellenére is győzedelmes legyen. Ugyanezzel a kegyelemmel mi is győztesek lehetünk. A 2 Korinthus 13:4-ben ezt olvassuk:

"Jézus gyengeségben feszíttetett keresztre, de Isten erejével él. Mi is gyengék vagyunk Őbenne, mégis vele együtt élünk Isten ereje által".

Igazi tanítvány az, aki a maga erejéből gyenge, és Isten erejéből él - ez Pál levelének lényege.