Ha valaki azt állítja, hogy szent, de nem nyilvánvaló az életében az isteni szeretet, akkor a szentsége nem hiteles, hanem egy farizeusi 'igazság'.

Azok viszont, akik azt állítják, hogy nagy szeretetet éreznek mindenki iránt, de nem élnek tisztaságban és igazságosságban, szintén megtéveszthetők, és a vágyálomszerű érzelgősségüket összetévesztik az isteni szeretettel. A farizeusok 'igazsága' kemény és száraz volt. Olyan volt, mint egy csontváz - rideg és visszataszító. Volt bennük valami igazság, de minden torz és aránytalan volt.

Jézus minden igazságot betöltött, sokkal inkább, mint a farizeusok. Ő betöltötte Isten törvényének minden pontját és betűjét, mégsem olyan volt, mint a csontváz. A csontokat Isten hússal fedte be, amikor embert teremtett - az igazságot szeretetbe csomagolta. Jézus kimondta az igazságot, de szeretettel beszélt (Efézus 5:15). A szavainak volt tekintélye, de a beszéde kedves is volt. (Lukács 4:22; 36).

Ez a jellemzője annak, ahogyan a Szent Szellem szólni akar hozzánk és meg akar nyilvánulni rajtunk keresztül.

Isten a szeretet. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak szeretettel cselekszik, hanem azt, hogy a legmélyebb lényét tekintve maga a szeretet. Isten látható dicsősége Jézusban világosan megnyilvánul. Jézus nem egyszerűen csak cselekedeteket hajtott végre: széjjel-járt és „jót tett" (Ap.csel. 10:38), hanem Isten szeretete árasztotta el az egész lényét. A szeretet a szentséghez és az alázathoz hasonlóan belső lényünkben gyökerezik, a Szent Szellemmel telt ember legbensőbb lényéből fakad, az élet folyóinak áramlását jelenti (János 7:38-39). A gondolataink és a magatartásunk (még akkor is, ha azok sosem jutottak kifejezésre) egy illatot árasztanak a szavainkon és a cselekedeteinken keresztül és meghatározzák személyiségünket. Mások könnyen megérezhetik ezt az illatot. A szeretet szavai és cselekedetei nem számítanak semmit, ha a gondolataink és cselekedeteink másokkal kapcsolatban önzők és kritikusak maradnak. Isten „a legbensőbb lényünkből fakadó igazságra" vágyik (Zsoltár 51:6).

Jézus minden embert nagyra értékelt, ezért minden embert tisztelt. Könnyű tisztelni az istenfélő, művelt és értelmes embereket. Azt gondolhatjuk, hogy minden Krisztusban hívő társunkat nagyon szeretjük, de Isten dicsősége Jézus életében látható volt minden ember számára. Jézus sosem nézett le senkit a szegénysége, a tudatlansága, vagy műveltségbeli hiányossága miatt. Azt állította, hogy az egész világ és minden, ami abban van nem olyan értékes, mint egyetlen emberi lélek (Márk 8:36). Így becsülte meg az embereket, és így gyönyörködött minden emberben. Látta a Sátán által megtévesztett, megkötözött embereket; és vágyott rá, hogy megszabadítsa őket.

Jézus sokkal fontosabbnak tartotta az embereket, mint a dolgokat. Annyira szerette az embereket, hogy teljesen azonosult velük, és érezni akarta őket. Osztozott a terheikben és kedves szavai voltak az elnyomottak számára, és bátorító szavai azok számára, akik az élet harcaiban vereséget szenvedtek. Sosem tekintett egyetlen emberre sem úgy, mint értéktelenre. Lehettek azok durvák, vagy faragatlanok, de mind olyan emberek voltak, akiknek megváltásra volt szükségük.

Másrészt a dolgok semmit sem jelentettek számára. Az anyagi dolgoknak nem volt értéke egyáltalán, kivéve, ha azok mások javát szolgálták. El tudja képzelni valaki, hogy ha egy szomszéd gyermek bement Jézus ácsműhelyébe és valami drága dolgot összetört, az egyáltalán nem zavarta Jézust, mert a gyermek sokkal értékesebb volt számára, mint az összetört dolog? Az embereket szerette nem a dolgokat. A dolgok azért voltak, hogy azok használata az emberek segítségére legyenek.

A Szent Szellem megújítja a gondolatainkat, és mi is úgy „láthatjuk a dolgokat, ahogyan Isten látja azokat" (Kolossé 1:9). Egy személyt szeretni azt jelenti: úgy kell látni őt, ahogyan Isten látja őt - könyörületet érezve iránta.

Isten énekelve örvendezik a népe felett (Sofoniás 3:17). Amikor Jézus betöltekezett Isten Szellemével, osztozott az Atya - fia feletti - örömében. Így lesz ez mindazokkal, akik megújult gondolkozással látják az embereket, ahogyan Isten is látja őket. Azok a gondolatok, amiket Jézus más emberekről gondolt, mindig és folyamatosan a szeretet gondolatai voltak - sosem kritikusan gondolt az ügyetlenségükre vagy faragatlanságukra. Az emberek ezért voltak képesek érzékelni az Ő szellemének édes illatát, "és az egyszerű emberek szívesen hallgatták Őt." (Márk 12:37 - KJV). Ez az a szeretet, amit Isten kiáraszt a szívünkbe, amikor betöltekezünk Szent Szellemmel (Róma 5:5).