Aki az Urat szolgálja, az a Sátán támadásainak célpontja lesz. Minél hasznosabbak vagyunk Isten számára, annál inkább támad minket az ellenség. Ezt nem fogjuk tudni elkerülni. A Sátán rágalmakkal, hamis vádakkal és kitalált történetekkel fog minket támadni. Támadni fogja a feleségeinket és a gyermekeinket is.

Gondoljunk csak arra, milyen gonosz dolgokat mondtak az emberek Jézusról az Ő életében, és még ma is mondanak róla. Falánknak és részegesnek (Lukács 7:34), őrültnek (Márk 3:21), démonoktól megszállottnak (János 8:48), démonok urának (Máté 12:24) és sok más ilyen gonosz névvel illették. Azt mondták, hogy eretnek volt, aki a Bibliával és Mózessel ellentétes tanokat hirdetett (János 9:29). Így félemlítették meg az embereket azért, hogy ne hallgassanak az Úrra. Ő azonban soha nem vette a fáradságot, hogy válaszoljon az ilyen embereknek. Soha nem válaszolt egyetlen személyes vádra sem. Nekünk sem kellene. Jézus csak tanbeli kérdésekre válaszolt. Ma az emberek még erkölcstelen dolgokat is mondanak Urunkról. Isten mégsem küldött rájuk ítéletet.

Pált csalónak és hamis prófétának nevezték, aki egy olyan szektához tartozott, amelyről mindenütt rosszat beszéltek (Ap.csel 24:14; 28:22). Így tartották távol az embereket attól, hogy Pálra hallgassanak.

Ugyanez történt az egyháztörténelem során Isten minden nagy emberével - John Wesley-vel, Charles Finney-vel, William Booth-szal, Watchman Nee-vel és Isten minden más igaz prófétájával.

Hajlandóak vagyunk-e ilyen árat fizetni azért, hogy olyanok legyünk, mint Jézus? Vagy még mindig az emberek elismerését keressük?

Isten azzal tör meg minket, megengedi, hogy félreértsenek, rosszul ítéljenek meg, hamisan vádoljanak és nyilvánosan megalázzanak. Minden ilyen helyzetben vissza kell utasítanunk a minket zaklató embereket. Lehetnek testvéreink vagy ellenségeink. Nem számít. Minden Iskariótes Júdás keze mögött ott van a mennyei Atyánk, aki egy poharat ad nekünk, hogy igyuk ki. Ha meglátjuk az Atya kezét az ilyen helyzetekben, örömmel fogjuk kiinni a poharat, bármilyen keserű és fájdalmas is legyen az. Ha azonban csak Júdást látjuk, akkor elővesszük a kardunkat (ahogy Péter tette), és levágjuk az emberek fülét (vagy hírnevét), vagy bármi mást.

Amikor megtámadnak vagy hamisan vádolnak minket, Isten azt akarja, hogy alázzuk meg magunkat az Ő hatalmas keze alatt. Könnyű ezt megtenni, ha látjuk, hogy Isten keze van ott, és nem az emberé.

Az elmúlt évek során hallottam, hogy a "hívők" mindenféle gonosz dolgot mondtak rólam és a tanításaimról. Hamis vádakat is mondtak ellenem és családtagjaim ellen, cikkeket és könyveket írtak ellenem. Az Úr azonban mindig azt mondta nekem, hogy soha ne válaszoljak nekik. Így hát csendben maradtam. Ennek eredményeként az Úr nagy megszentelődést végzett bennem és a családtagjaimban is! Isten a rosszat a javunkra fordítja.

Tudom, hogy az Úr a maga idejében el fogja oszlatni a felhőket, és felragyogtatja a napot. Azt az időt azonban Ő határozza meg, nem én (ahogyan az Ap.csel 1:7-ben olvassuk). Addig is az a feladatom, hogy megalázzam magamat az Ő hatalmas keze alatt. Nem az a feladatom, hogy igazat adjak magamnak bárki előtt. Ha egyszer elkezdem ezt tenni, nem lesz időm semmi másra.

Ahogy Pál mondta Sándor rézművesről, az Úr maga fog egyszer megfizetni ellenségeinknek a tetteik szerint (2Timóteus 4:14). Az ilyen bosszúállással kapcsolatos ügyeket tehát nyugodtan rábízhatjuk az Úrra (Róma 12:19).

A legjobb, ha minden ügyet Istenre bízunk. Ő tudja, mit tesz, és mindent az Ő ellenőrzése alatt tart. Ő faragja a sziklát, hogy Jézus hasonlatosságát faragja ki belőlünk. A szikla egyes részei nagyon kemények, és hamis vádakkal és üldözéssel kell Neki kivésnie ezeket a részeket. Ha alávetjük magunkat az Ő vésési munkájának, akkor a végén Krisztushoz hasonlóvá formálódunk, szellemi hatalommal.

Amikor Júdás elárulta Jézust, Jézus "barátnak" nevezhette őt, mert tisztán látta az Atyja kezét. Ha minden körülményünkben látjuk Isten szuverenitását, akkor könnyű lesz megalázkodni, és könnyű lesz Istennek is a megfelelő időben felmagasztalni minket. Isten tudja a megfelelő időt, hogy levegyen egy nyomást a vállunkról, és átadja nekünk az Ő hatalmát. Várjuk hát Őt. Senki sem fog csalódni vagy megszégyenülni, aki Őt várja (Ézsaiás 49:23).