Isten Igéje az „üdvösségről" három igeidőben - múlt (Ef. 2:8), jelen (Fil. 2:12) és jövő (Róma 13:11) - vagy más szavakkal megigazulásról, megszentelődésről és megdicsőülésről beszél.

„A Szent Szellemmel való betöltekezés egy ígéret, amit Isten minden gyermeke hit által nyerhet el ."

1. MEGIGAZULÁS:

Az üdvösségnek van egy alapja és egy felépítménye. Az alap a bűnök bocsánata és a megigazulás. A megigazulás több mint a bűneink bocsánata. Ez azt is jelenti, hogy Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele alapján Isten szemében igaznak vagyunk nyilvánítva. Ez független a cselekedeteinktől (Ef. 2:8-9), mivel a mi igaz cselekedeteink olyanok Isten szemében, mint egy szennyes ruha (Ézs. 64:5). Mi Krisztus igazságát öltözzük magunkra (Gal. 3:27). A megtérés és a hit előfeltétele a bűnbocsánatnak és a megigazulásnak (Ap.csel. 20:21). Az őszinte megtérésnek meg kell teremnie bennünk a kártérítés gyümölcsét - vissza kell téríteni pénzt, dolgokat és adót, amik jogtalanul a tulajdonunkban vannak (amik másoké), és magunkat megalázva bocsánatot kell kérni azoktól, akiket megbántottunk (Lukács 19:8-9). Amikor Isten megbocsát nekünk, azt is elvárja tőlünk, hogy mi is ugyanúgy bocsássunk meg másoknak. Ha elmulasztjuk ezt megtenni, akkor Isten visszavonja a megbocsátását. (Máté 18:23-35). A megtérést és a hitet a vízbe való bemerítkezés kell, hogy kövesse, ami által nyilvánosan bizonyságot teszünk Isten, emberek és démonok előtt, hogy a régi emberünket valóban halálba adtuk (Róma 6:4-6). Ezt követően töltekezhetünk be Szent Szellemmel, aki felruház minket erővel, hogy Krisztusról bizonyságot tegyünk az életünkkel és a szánkkal (Ap.csel. 1:8). A Szent Szellemmel való betöltekezés egy ígéret, amit Isten minden gyermeke hit által nyerhet el. (Máté 3:11; Lukács 11:13). Minden tanítvány kiváltsága, hogy a Szellem bizonyságot tesz róla, hogy ő valóban Isten gyermeke (Róma 8:16) és bizonyosságot kap, hogy valóban megkapta a Szent Szellemet (Ap.csel. 9:2).

2. MEGSZENTELŐDÉS:

A megszentelődés az épület felépítménye. A megszentelődés a bűntől és a világtól való 'elválasztottságot' jelenti, ami egy folyamat és az újjászületéssel kezdődik (1 Kor. 1:2), és aminek folytatódnia kell az egész földi életünk során (1 Thessz. 5:23-24). Ez Isten munkája, amit a Szent Szellem kezd el bennünk, a szívünkbe és az elménkbe írva az Ő törvényét; de nekünk is meg kell tenni a magunk részét: félelemmel és rettegéssel véghezvinni az üdvösségünket (Fil. 2:12-13). A test cselekedeteit meg kell öldökölni a Szellem ereje által (Róma 8:13). Meg kell tisztítani magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, Isten félelmében véghezvive a megszentelésünket (2 Kor. 7:1).

Ha egy tanítvány radikálisan és teljes szívvel együttműködik a Szent Szellemmel ebben a munkában, a megszentelődés munkája gyorsan halad előre az életében. A munka nyilvánvalóan lassú lesz és megreked annak a hívőnek az életében, aki a Szent Szellem vezetésére könnyelműen reagál. A kísértések idején a teljes szívűségünk meg lesz próbálva, hogy valóban vágyunk-e a megszentelődésre. Ahhoz, hogy megszenteltek legyünk, a törvény igazságának meg kell felelnünk belül a szívünkben - és nem csupán külsőleg, mint az Ószövetség idején (Róma 8:4). Ezt hangsúlyozta Jézus a Máté 5:17-48-ban. A törvény elvárását Jézus úgy foglalta össze, hogy szeressük Istent teljes szívvel és szeressük felebarátainkat, mint magunkat (Máté 22:36-40). Ez a szeretet törvénye, amit Isten most igyekszik beírni a szívünkbe, mivel az az Ő természete (Zsidó 8:10; 2 Péter 1:4). Ennek külsődleges megnyilvánulása egy győzedelmes élet lesz minden tudatos bűn felett, és engedelmesség Jézus összes parancsolatának (János 14:15). Lehetetlen belépni egy ilyen életbe anélkül, hogy előbb eleget ne tennénk a tanítványság azon feltételeinek, amiket Jézus lefektetett (Lukács 14:26-33). Ez alapvetően azt jelenti, hogy az Úrnak adjuk az első helyet minden rokonunkkal és a saját életünkkel szemben, és szakadjunk el minden anyagi gazdagságtól és vagyontól. Ez a szoros kapu, amin először keresztül kell menni. Ezt követi a megszentelődés keskeny útja. Akik nem szánják oda magukat a megszentelődésre, sosem fogják meglátni az Urat (Zsidó 12:14).

3. MEGDICSŐÜLÉS:

Itt és most lehetséges tökéletesnek lenni a lelkiismeretünk szerint (Zsidó 7:19; 9:9-14), nem lehetséges azonban egy bűntelen tökéletességet elérni Jézus visszajöveteléig, míg nem lesz megdicsőült testünk (1 János 3:2). Csak akkor tudunk hozzá hasonlóak lenni, nekünk azonban már most úgy kell járnunk, ahogyan Ő járt (1 János 2:6). Ameddig ebben a romlandó testben vagyunk, lesznek nem tudatos bűnök, akármennyire is megszenteltek lennénk (1 János 1:8). A lelkiismeretünkben azonban lehetünk tökéletesek (Ap.csel. 24:16), és szabadok a tudatos bűntől (1 János 2:1) már most is, ha teljes szívűek vagyunk (1 Kor. 4:4). Várjuk így Krisztus második eljövetelét és a megdicsőülésünket - az üdvösségünk befejező részét, amikor tökéletesen bűntelenné válunk (Róma 8:23; Fil. 3:21).