WFTW Body: 

A világtól való elválasztottság az Újszövetség egyik fő témája. Mielőtt a keresztre ment Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ne tartozzanak a világhoz. Jézus is elkülönítette magát: „nem e világból való" volt, és kijelentette, hogy a tanítványai ugyanúgy más világhoz tartoznak. Mivel nem e világhoz tartoznak, Jézus azt mondta nekik, hogy nehéznek fogják találni az életet ebben a világban. (János 15:19; 17:16).

A tanítvány felelőssége, hogy tisztán tartsa magát a világtól. (Jakab 1:27). A gyülekezet Krisztus szeretett, győztes és megszentelt menyasszonya (Ef. 5:25-27). Ez magyarázza Pál „féltő szeretetét" a korintusi hívők felé. Pál arra vágyott és azt mondta nekik, hogy szeretné őket, mint szeplőtelen menyasszonyt állítani Krisztus elé, és féltette őket, hogy a gonosz nehogy megrontsa őket (2 Kor. 11:2-3).

Ez magyarázza a rendkívül erős szavakat: "parázna férfiak és asszonyok" , amit Jakab is olyan hívőknek címzett, akik a világ szellemével barátkoztak. (Jakab 4:4). Igen, a Biblia sokszor beszél az elválasztottságról.

Engedjétek meg, hogy világossá tegyem, hogy azt az elválasztottságot, amiről a Biblia beszél, nem fizikai távolságként kell értelmezni. Nem a világban körülöttünk lévő emberektől való fizikai elválasztottságról van szó, hanem egy szívbeli elválasztottságról. Sokan azt tanították, hogy remeteként élve valamilyen magányos helyen, ahol nincsenek kapcsolatban a világi emberekkel, közelebb kerülhetnének Istenhez. Egy szerzetes, aki bezárkózik egy kolostorba vagy egy apáca, aki a nyugalmat keresi egy zárda falain belül, nem értette meg az elválasztottság lényegét, amit a Biblia tanít. Az elválasztottság nem fehér, sárga, vagy bármilyen más egyenruha viselését jelenti. Jézus sohasem beszélt és nem is követett semmiféle külső megkülönböztetési gyakorlatot. Ennek a világnak a szellemétől való szabadságról tanított, miközben közöttük élünk.

Egy idegen közegben élünk. Egy hajó az óceán közepén vízzel van körülvéve, de a hajóban még sincs tengervíz. Ha egy hívő így él a világban előbb vagy utóbb gúnyolódással és ellenségeskedéssel találja magát szemben. Hamar kényelmetlenné válik egy ellenséges világban élni. Jézus előre figyelmeztette a tanítványait, hogy az ellenséges érzület elkerülhetetlen következménye az Ő követésének. (János 16:33). Egy keresztyén mennyei állampolgár, ezért nyilvánvaló, hogy a föld nem a természetes élettere. A keresztyén egy „víz nélküli helyen élő hal" és nem szabad

meglepődni, ha nehéz élni egy ilyen helyen. Csodára lenne szükség, hogy egy hal életben maradjon a szárazföldön és nem kevesebb csodára van szükség Krisztus igazi gyülekezetének, hogy a földön éljen. Azonban pontosan ez Isten szándéka a keresztyén életével, hogy naponta az Ő csodatevő erejétől függjön.

Isten az Ő népe és a világ szelleme közé egy óriási szakadékot helyezett el, egy olyan mély és széles szakadékot, mint ami elválasztja a Paradicsomot a Pokoltól (Lukács 16:26). Egy szakadékot, ami fölött nincs semmiféle híd vagy átjáró. A világ szellemétől való szabadság mindig is Isten vágya volt az Övéi számára. Sajnos egy hívő sokszor mégis csak akkor tanulja meg ezt a leckét, ha erőtlenné vagy frusztrálttá válik.